- Rendben. Sirius, te elhívod Moncit, és addig próbálkozol, amíg igent nem mond. Világos? - Igen. És Lily… - Tessék? - Rendes csaj vagy te. - Köszi. - Persze csak éjszaka. - Ezt meg sem hallottam. James… - Mi lesz velem? – kérdezte James - Na jól van gyerekek, én magatokra hagylak titeket – mondta Sirius, és felment a lépcsőn. Csönd. Mostanában egyre jobban utálom ezt a szót. Vagyis inkább a jelentését. Főleg, ha kettesben vagyok valakivel. - Na? – kezd el türelmetlenkedni jó öt perc múlva. - Gondolkodom. Csönd. - Megvan. Mit szólnál Rita Cornerhez? – kérdezem nevetve. - Miért akarsz tönkretenni? – kérdez vissza olyan arckifejezéssel, hogy nagy erőfeszítésembe kerül nem megölelni. - Jól van. Jól van. Csak poén volt. Képzeld én is tudok olyat. - Ha eddig nem is, de most már tudom, hogy tudsz. - Köszönöm. Akkor új ötlet. Mit szólnál, ha bocsánatot kérnél Millytől, és őt hívnád el? - Lily, ne csináld ezt. Nincs jobb ötleted. Mert ha nincs, nekem van, méghozzá nagyon jó. - De nekem kell megmondanom, és nem neked. És nincs jobb. Ráadásul a lehetőségét is megadom a választásnak. – Na, hogy én mekkora hülye vagyok. De csak nem fogom neki azt mondani, hogy vagy engem hív el, vagy senkit. - Komolyan választhatok? - Komolyan. - Rendben. Akkor Lily Evans, eljössz velem a holnap esti buliba? - Mi? Nem hívhatsz el engem. - Miért? – kérdezte felháborodva. - Mert nem mondhatom neked azt, hogy hívj el engem. Az túl nyomulós lenne, vagy tudom is én milyen. - De nem is kell ezt mondanod, hívlak én magamtól is. - James, nem megyek veled és kész. Ennyit arról, hogy én egy érző lélek vagyok. Szerintem pont most téptem ki a szívét. - Tudod mit? Van egy remek ötletem. Ha Milly nemet mond, akkor eljössz velem. Rendben? - Rendben. Magamban kezdtem reménykedni, hogy Milly nemet mond, de könyörgöm, ki az az idióta aki nemet mondana. Rajtam kívül persze. De kimondta, hogy én normális vagyok? Egyébként is, ha valaki nemet mondana neki, akkor az olyan lenne, mintha valaki nemet mondana tízezer galleonra. Észrevette már valaki, hogy egyfolytában hülyézem, vagy idiótázom magam? Kész vagyok teljesen, tavaly soha nem mondtam volna ilyet. - Lily, itt vagy még? Lily? - Ja, persze. Csak elkalandoztak a gondolataim. - Remélem nem arra, amerre az embereket szokás meghívni. - Mi? - Remélem nem azon gondolkodtál, hogy kit fogsz meghívni? - Miért ne gondolkodhatnék ezen? - Mert velem fogsz jönni. - Mert szerinted Milly nem normális? - Már miért ne lenne az? – kérdezte. Úgy látszik nem tudja, hogy neki akkor se mondanak nemet, ha vérig sérti őket a meghívás közben. - Mert ki az a nem normális, aki neked nemet mond? Öngól. Nem is tudtam, hogy valakinek tényleg érhet fülig a szája a vigyorgástól. - Ezek szerint te boldogan igent mondanál nekem? - Ki mondta, hogy boldogan? - Már az is haladás, hogy igent mondanál nekem. - Pontosan. Hány óra van? - Fél kettő. - Mennyi? Na jó én megyek és álomba sírom magam a kudarc miatt. Hüp-hüp. - Azért ennyire nem keseredj el. Jó éjt… Lily! Mintha valami örömöt és reményt láttam volna csillogni azokban a gyönyörű, mogyoróbarna szemekben. - Nem fogok. Neked is jó éjt, James. Elindultam fölfelé, de ő még lent maradt. Megálltam egy olyan helyen, ahonnan én tökéletesen látom őt, de ő nem lát engem. Egy ideig még bámulta azt a helyet, ahonnan eltűntem a szemei elől, aztán lassan elfordította a fejét, és a tüzet kezdte el nézni. Közben egyre nagyobb és nagyobb mosoly terült el az arcán. Majd még egyszer körültekintett és miután meggyőződött arról, hogy senki nem látja, persze rajtam kívül, belebokszolt a levegőbe. - Sikerült – motyogta mosolyogva, és elindult fel a hálójukba. Én is így tettem. Mikor felértem, az ágyamhoz siettem, és ráugrottam. Boldog voltam, és szomorú is egyben. Boldog azért, mert a legkisebb esély is esély, és mert Moncinak segítettem. Szomorú azért, mert Milly nem agyament, és mert megint hoztam a formám, és túl bonyolítottam mindent. Legszívesebben sikítottam volna. De nem tettem. - Lily… mit… csinálsz? – nyöszörgött a mellettem lévő ágyról Alice. Pont rá van szükségem. Neki el tudom mondani a Monicás ”ügyet”, és a sajátomat is. - Alice, ébren vagy? - Igen. Nem tudok aludni. - Gyere át ide beszélgetni. Még végig se mondtam, mire egy gombóc landolt mellettem. - Disaudio – suttogtam el mindenkire a bűbájt. – Na mesélj, hogy is hívott el téged Frank Longbottom. - Ráestem. - Micsoda? – kérdeztem nevetve. - Kibuktattak. Piton és Trixyke. És ahogy estem, magam alá temettem. Blackék röhögtek, ő meg megátkozta őket. Aztán felsegített, és azt mondta, hogy máshogy is elérhetném, hogy rám figyeljen. Még mielőtt visszavághattam volna, elmosolyodott és megkérdezte, hogy nem lenne kedvem vele menni holnap. Épp válaszolni akartam, amikor közbeszólt, hogy biztos nem akarok vele menni, meg különben is, biztos elhívott már valaki. Én meg összeszedtem magam, és azt mondtam, hogy szívesen megyek vele. Aztán azt mondta, hogy majd a klubhelyiségben fog várni. Olyan édes volt. - Alice, van barátnője, én a te helyedben nem mentem volna bele rögtön. - Állítólag szakítani akar vele. Egyébként is, engem hívott, ez már azt jelenti, hogy szeret. Hát persze, csakis ezt jelenti. Főleg mikor barátnője van, és éjjel-nappal őt falja. Biztos vagyok benne, hogy teljesen bele van zúgva Alice-be. Na persze ezt azért nem fejtettem ki neki ennyire pontosan, mert nem akartam megbántani. De nekem ez a véleményem. Vagyis nem pontosan ez, mert olyan is van még benne, hogy ki a jó fene fogja magát tizenhat évesen örökre elkötelezni? Jó persze, vannak olyan emberek, de szerintem Frank Longbottom nem ilyen. - Hát Alice, én nem tudom. - Nem baj, én biztos vagyok benne. – Ja, én is abban, hogy majd napokig ápolgathatjuk .- De most te mesélj. Miután elmeséltem neki az egész estémet, megbeszéltük, hogy most az egyszer segítünk Blacknek. Végül is, Monci érdeke. Na meg a mienk is, főleg ha alvási szempontból nézzük. Ezután mentünk szunyálni. Hát ilyen álmom is régen volt. Vagyis még eddig soha, de nagyon jó volt. A felkelésről majd később. Az álmom, minő meglepő, rólam és Jamesről szólt. Az első jelenet Félig Fej Nélküli Nick partiján volt. Ott álltunk a töklámpások alatt, és csókolóztunk. Mármint James és én, nem Nick és én. Bár az utóbbi egyébként is kivitelezhetetlen lett volna. Na szóval, a csóknál tartottunk. Szerintem még álmomban is alig kaptam levegőt, és Alice szerint úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Még szép. A csók után a következő kép egy tengerparton volt. Hatalmas pálmafák, és rajtuk kókuszok. A tengerben delfinek és sellők voltak. Tisztára, mint a kishableányban. Az az igazság, hogy nem rajongok a halfarkú emberekért. Nyálkások és pikkelyesek. Ráadásul sokat képzelnek magukról. Ott ültem a parton egy bikiniben, és úgy döntöttem, hogy úszok egyet. Mikor visszaértem a törölközőmön egy dobozka volt. Kinyitottam, és benne egy cetli volt. „Ha szeretsz, úgy is megtalálsz.” Fél perc múlva már meg is volt James, aki egy gyűrűvel előttem térdelt. Mégy szép, hogy igent mondtam. Vagyis inkább sikítottam. A következő kép már maga az esküvő volt. Hál istennek, anyámnak nem sikerült beletuszkolni valami habos, fodros borzalomba. Útálom az olyan rondaságokat. A másik, amit útálok, az a nyilvános szereplés. Soha nem egynél több normális mondatot elmondani sok ember előtt. Ez még az órai feleléseket is megnehezítette. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy kerülök egy esküvőre, ráadásul a sajátomra. Biztos Jamesnek sikerült meggyőznie. És bevonultam a templomba. Sok vendég, és mindenki engem bámul. Bár az igazat megvallva, a szép ujjatlan, selyem csodaruhámon van is mit nézni. Oda lépek James mellé és a pap megkezdi a beszédét. Elérkeztünk a legfontosabb részhez. Mi van, ha nemet mond? - Lily Evans, akarod-e az itt jelenlévő James Pottert férjedül? Gyerünk Lily, csak egy szó. És akkor… - Áú! – kiáltottam fel. Most már a fájdalmas valóságban vagyok, és nem a tökéletesen mesébe illő álmomban. A fájdalmas pedig szó szerint értendő. Ugyanis Alice, mint kiderült nem vánszorgott vissza az ágyába. És egész reggel hatig el is fértünk egymás mellet. De neki pont most jutott eszébe megfordulni, ami azt jelenti, hogy rám feküdt. A zajra természetesen a többiek is felébredtek. - Mi történt, Lily? – kérdezte Darinda félkómásan. - Semmi, csak Alice rám feküdt. - Bocs, Lily, nem akartam. - Semmi baj, csak pont életem legszebb álmából keltettél fel. - És megtudhatjuk, hogy mi volt az, ha már egyszer mind fenn vagyunk hajnali hatkor. - Nem. - Lily, mondd el! Létszi, létszi! - Csak annyit mondok, hogy fehér ruha, fekete bozontos haj, barna szemek, fekete öltöny, és két gyűrű. - Lily, te egy esküvőről álmodtál? – kérdezte Gymgy. - Nem, Lily a saját esküvőjéről álmodott. Jamesszel – válaszolt helyettem Monci. - Pontosan. És most, ha megbocsátotok, vár rám a fürdőkád. Megizzasztott az a sok ember – mondtam nevetve, és berohantam a fürdőszobába. Reggel hétre az egész szoba frissen és üdén várta Moncit, aki állítása szerint öt percen belül kész lesz. Mikor ezt mondja, rá kell számolni még plusz húszat. De most betartotta az ígéretét. Lementünk reggelizni, és kiket láttak szemeim? A Tekergőket. Már lent vannak. Korán kelő banda. - Hát ti? – kérdezte Gymgy. - James és Sirius egész éjjel beszélt és beszélt. Semmit sem aludtunk. Lily, ha nem tartod be az ígéreted, én sem foglak hagyni aludni, de nem csak egy napig – mondta Remus. - Milyen ígéretet? – kérdezte Darinda. - Lily eljön velem ma este, ha Milly nemet mond – válaszolta James. - De nem fog nemet mondani – szólt közbe Black. Akarom mondani Sirius. A tegnap este óta ki tudja, hogy minek hívjam. – Apropó ma este. Monica nem akarsz velem jönni? Mindezt úgy kérdezte, hogy a félig megrágott kaja ott volt a szájában. Visszataszító látvány volt. - Black, előbb nyeld le a kaját, aztán kérdezz – mondta Monci. - Kívánságod számomra parancs – mondta Sirius, és lenyelte a maradék mákos derelyét, amitől tiszta mák lett a foga. És így kivillantotta khm csodás mosolyát. Szánalmas, hogy egyesek mennyire nem veszik észre magukat. - Lenyeltem! Azt akartam kérdezni, hogy nem akarsz velem eljönni ma este Félig Fej Nélküli Nickhez? Említettem már, hogy szánalmas? - Kösz black, inkább kihagyom. Ezek után gyorsan befejeztük a reggelit, és elindultunk bájitaltanra. Kifelé menet egy hatalmas csoport jött szembe velünk. Ez pont kapóra jött. Elrántottam Siriust a többiektől. - Könyörgöm igényesebben. Csak egy kicsit – mondtam neki. - Nem értelek. - Mondd, direkt csinálod. Hogy tudsz ilyet enni, miközben ilyen fontosat kérdezel? - Mi volt vele a baj? Lenyeltem a kaját, ahogy kérte. - Ja, csak tiszta mák volt a fogad – mondtam, és elindultam megkeresni a többieket. Bár ők már tuti lent várnak a pince terem előtt, szóval én is arra felé vettem az irányt. Útközben furcsa zajokra lettem figyelmes az egyik titkos folyosóról. Gyorsan benéztem, és kik vannak ott? Na kik? Elárulom. Milly és James. Biztos most hívja meg. Ezt nem kéne hallanom. Lily, menj tovább. Nem. De. Nem. De. Elég, itt maradok és kész. Útálom azt az icuri- picuri hangocskát a fejemben. - Jaj, James, persze hogy elmegyek. De miért csak most, másfél hét után jutottam az eszedbe? – kérdezte Milly. - Azért, mert fogadtunk és én vesztettem, és a győztes azt mondta, hogy téged hívjalak el – válaszolta James. Jó nagyot csaptam a homlokomra. Érzéketlen fatuskó. - Csak ezért hívtál el? Tudod mit? Nem megyek veled – hisztizett Milly. - Remek. További jót, szépet – mondta James, és elindult felém. Gyorsan, spuri innen, nehogy meglásson. - Lily! Késő. Meglátott. - Hát te? – kérdeztem tőle. - Most hívtam el Millyt, és nemet mondott – mondta, és közben rám vigyorgott. – És te? - Siriust szidtam le az igénytelensége miatt. - Én is megtettem volna. - Ööö, én megyek, te jössz? - Aha, figyelj csak, akkor este jössz velem? - Végül is megígértem. - Akkor nyolckor találkozzunk a klubhelyiségben. - Rendben, de most siessünk, mert Lumpi leszedi a fejünk. Egész bájitaltanon azt hallgathattuk,hogy Monci hogy utasítja vissza Blacket. Rettentő fárasztó volt, de legalább most már tudom, mit éreztek a barátnőim, mikor mi csináltuk ezt Jamesszel. Miután elérkezett az óra vége, magammal ragadtam Moncit, és elhúztam arra a folyosóra, ahol Milly kiborult az előbb. - Mondj igent neki – tértem rá rögtön a tárgyra. - Nem, ő egy bunkó. Csak arra kellek neki. - Honnan veszed ezt? - Lily, ezt te is mondtad már vagy ezerszer – mondta kissé morcosan. - jól van, de csak egyszer kéne megtenned, és ha elcseszi én magam kezeskedem, illetve lábaskodom arról, hogy ne legyen több elfajzott fekete bárány a családban. - Rendben, de megteszed, ha ez történik. Elvigyorodtam, és elindultunk mágiatörténetre. Mikor megtaláltam Blacket felmutattam a hüvelykujjam, ezzel jelezve, hogy jól halad. És tényleg jól haladt. De ha elszúrja, azt nagyon megbánja.