TEKERGŐK
James: Elegem van ebből! Ez a Gareth kibírhatatlan. Hol volt tegnap? Hát Roxmortsban. És kivel? Na ná, hogy Lilyvel. Azt hiszem beszélnem kéne Lizzel és Tarával arról a haditervről. Úgy látszik az én ötleteim nem váltak be…
- Jaj, ne nyavalyogj már! Inkább gyere le a könyvtárba - mondta komoly arccal Sirius.
- Megbuggyantál?! Mégis minek?
- Azért kérlek, mert a lányok biztos ott vannak.
Ezzel felkerekedtünk és levánszorogtunk a könyvtárba. Remus nem jött, mondván ő most össze van zavarodva. Szívügyi problémák. Még ezt is felvesszük a listára, rögtön Gareth kiiktatása után. A könyvtárban örömmel nyugtáztam, hogy Siriusnak igaza volt. Alig ültünk le, mikor egy papírrepülő szállt le az asztalunkra. Széthajtottuk és a következő volt benne:
"Ma este. 22-24 óráig. A szoba üres lesz, csak Lily lesz bent. Dobd be magad szőke herceg…"
Ez szuper! Már tudom is, mit fogok csinálni! Még milyen jó, hogy nem vagyok szőke…

LÁNYOK
Tara: Szomorúan konstantálom, hogy Lily még mindig Garethtel mászkál. De sebaj. A nagy akciónkat ma hajtjuk végre. A könyvtárban összefutottunk a fiúkkal. Megüzentük nekik az időpontot Lizzel, úgyhogy nem maradt más hátra, mint várni. Az első számú feladat Gareth eltávolítása volt, ugyanis az volt a célja, hogy meglátogatja Lilyt, aki szerencsére nem tudott az ötletéről, legalábbis reméljük.
Már épp indultunk volna, mikor Lily utánunk szólt.
- Hova mentek?
- O, bocsi, nem mondtuk? Kviddicsmegbeszélés lesz és viszem Tarat is, mert szeretne Remussal beszélni. Ha akarsz, te is jöhetsz - mondta Liz én meg azon imádkoztam nehogy igent mondjon Lily.
- Kösz nem, inkább maradok.
Hú, ez meleg volt. Sértetlenül jutunk ki, felmegyünk a Hollóhát terméig, ami egy festmény mögött van. Egy titkos informátorunktól tudjuk ezt, aki a jelszót is megmondta: Csiga-biga. Hát nem édes? Miután bementünk elkanyarodtunk balra, és a fürdők felé siettünk. Informátorunk ott várt vigyorogva és megmutatta a zsákmányt.
- Itt van minden: gatya, póló, pálca, boxer, zokni… ja, és az ajtót kulcsra zártam. Na nyomás, két órátok van.
- Köszi mindent! - mondtuk, miközben már fél lábbal kint voltunk az ajtón.
Miután kiiktattuk Garethtet visszaloholtunk a fiúkhoz a Griffendélbe. Remust és Sirius elküldtük a Hollóhátba Garethhet, és James is elindult. Mi pedig, mivel nem volt mit tennünk visszaballagtunk a Hollóhát fiú-fürdőjéhez.
Lily: Már épp készültem lefeküdni, mikor zajt hallottam az ajtó felől. Nem nagyon érdekelt mi az, úgyhogy elintéztem egy legyintéssel és visszabújtam az ágyba. Tíz perc után arra riadtam fel, hogy valaki énekel. Tara? Liz? Nem ez férfihang… akkor Gareth? Á, neki nincs ilyen jó hangja, de akkor ki ez? Mivel nem jöttem rá, visszafeküdtem és elhatároztam, hogy akkor is aludni fogok. Ám ez nem ment olyan könnyen, mert amit idáig dúdolásnak tartottam, az most összefüggő énekké vált.
Hamarosan meghallottam, hogy az ablak felől jön, odamentem és kinyitottam, így már tisztán hallottam az éneket.

Ó, lány, lelkemben te vagy a láng.
Ó igen, láng! Te lány!
Ha tudnád hogy' kellesz nekem!
Te jelented a világot. Megőrjítesz,
nem látod?
Nagyon szeress, add szíved!
Így érzek, míg élek baby szerelmedért!
Szép, mint a holdfény, mélyebb a tengernél,
S több leszek máris önmagamnál is.

Ó, ez egyszerűen gyönyörű volt! Ki lehet az a szerencsés lány, akinek ezt énekelték? Mélyebben kihajoltam az erkélyen és… a megdöbbenéstől szóhoz sem jutottam, majd hirtelen elnevettem magam, ugyanis James fekete kusza tincsei kerültek a szemem elé. Juj! Mióta James?
Hát… talán mióta szerenádot kaptam tőle…
- Helló! Bejöhetek? Elég hideg van kint… - kérdezte, majd megvárta, míg kitárom az ablakot és elegánsan. berepült a seprűjén
- Ezt neked hoztam - mondta, és átnyújtott egy szál fehér rózsát.
- Rózsa! Köszönöm, a kedvenc virágom. És fehér, a barátság és szeretet jelképe.
- Hát, én nem igazán annak hoztam - kezdte, majd az ajtó felé intetett.
- Hoztam egy kis meglepit. Behozod? Köszi.
Miközben az ajtó felé indultam azon töprengtem, hogy miért pont FEHÉR rózsát hozott. Hisz ez a szerenád felér egy szerelmi vallomással. De még milyennel! Olyan romantikus volt! Bezzeg Gareth soha nem csinálna ilyet. Bár ha megtenné, lehet, hogy kiugranák az ablakon… Na, nem ez a lényeg, hanem az, hogy biztos voltam benne, hogy vörös rózsát hoz… Az ajtó előtt két üveg vajsör és egy tányér volt tele gyümölcsökkel.
Elmosolyodtam, behoztam őket, leraktam az asztalra és Jamesre néztem. Ekkor vettem észre, hogy fekete nadrágban és ingben van. Teljesen ledöbbentem. Hogy ilyen is tud lenni? Ez eszméletlen!
Aztán elkezdtünk beszélgetni mindenféle dolgokról, majd hirtelen eszembe jutott Gareth.
- Figyelj James, nem tudod, mi van Gaterhtel? Mintha azt mondta volna, hogy benéz ide ma este. Most mit mosolyogsz? Ugye nem csináltatok vele semmit?
- Nyugi, Lily, csak azon mosolyogtam, hogy most hívsz először Jamesnek. Garethtel pedig nincs semmi. Sakkozik a fiúkkal.
- De Gareth nem is tud sakkozni.
- Hát…
- Jó, mindegy - legyintettem a dologra.
- Szerintem is - mondta James, majd közelebb ült hozzám az ágyon. Pedig idáig is túl közel volt hozzám…
- Mond csak, mit eszel Gilberten? - suttogta James és még közelebb hajolt hozzám. A francba! Biztos meg fog csókolni!
- Nem Gilbert, Gereth - javítottam, mire ő csak elmosolyodott.
- Gilbert, Galahad, Gareth… nem mindegy? Én miért nem vagyok jó neked? - kérdezte és most már csak pár centire volt az arcomtól, és én elkövettem a nagy hibát. Belenéztem a szemébe, amiről a roxfortos lányok azt mondják, hogy olyan, mint a hegyek, melyeket nem fedi hó, megközelíthetetlen, szinte fekete, komor. Ám szerintem, most nem a hegyekhez hasonlított, hanem inkább a forró csokihoz… Egyre közelebb hajolt és én lecsuktam a szemem. Beletörődtem az elkerülhetetlenbe. Furcsa, de még vártam is, mikor csókol meg… Aztán. DURR! Liz és Tara rontott be az ajtón, mint akit kergetnek. Az óra elkongatta a 12-t.
- Szerintem James, izé kéne menned, mert ő holnap, izé, szóval… na én mentem. - Ezzel beromboltam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót.
Hű, ez meleg volt, ültem le a hideg kőre. Ki tudja mi lett volna, ha nem jön Liz és Tara? Ültem a földön, fejemet a hideg kőnek szorítottam és gondolkoztam.
Jaj, James, miért teszed ezt velem?
Az egyik percben arrogáns, beképzelt öntelt, és bunkó állat, a másikban pedig aranyos, megértő, kedves, figyelmes. Egy olyan pasi, aki nem csak lehet szeretni, hanem szeretni KELL. Ráadásul ez az ének…
Nem, nem tudom, mit akar tőlem. De lényegtelen, én Garethtel járok, és most ez a fontosabb.
Halkan kinyitottan az ajtót, de senki sem ugrott a nyakamba. Odakint csak sötétség fogadott, és két – gyanúsan egyenletesen -, szuszogó emberkupac-
Így hát mit volt mit tennem én is eltettem magam – nem, nem télre -, csupán holnapra…

TEKERGŐK
James: Oh, Istenkém, tuti, tutitutituti, hogy belém zúgott.
- Hé, James, azért hűtsd le magad – vigyorgott Sirius.
- Tapicsek, te el se tudod képzelni, mennyire jól ment. De ezt azért nektek is köszönhetem. A lányoknak, neked, és Remusnak – néztem az említettre, aki furcsán ült az ágyán.
- Veled meg mi van, Remus?
- Sokkot kapott – vigyorgott kedvenc blökim.
- Na, mi is történt itt? – érdeklődtem, mire Sirius belekezdett.
- Na, szóval az úgy volt, hogy épp ott ültünk a Hollóhát fürdője előtt, mikor Gareth baba megunta a tusolást, és ki akart jönni. Csak, hogy az ajtó nem engedett. Erre elkezdett dörömbölni, meg szitkozódni, Remus pedig bekiabált neki, hogy mindjárt hoz segítséget. Egy kis idő múlva mi is elkezdtük rángatni a kilincset, mintha beragadt volna. Végül Remus megsajnálta, és kinyitotta az ajtót, csakhogy Gareth épp akkor akart nekifeszülni, aminek az lett az eredmény, hogy…
- Soha többet, soha többet – motyogta elszántan Remus.
- Hogy – harsogta túl Siri szegény Holdsápot -, Gareth egyenesen Remuson kötött ki, félig meztelenül!
- Soha, de soha, de soha… - folytatta Remus.
- Ezek szerint ti is jól szórakoztatok… - Ezzel elmentünk aludni.
Nem féltettem Remust, majd Tara kigyógyítja a traumájából.
- Na, jó éjt, Lily édesem – mondtam a sötét falnak.
- Aludj szépet, Potter baba – gügyögte Sirius.
- Sirius, kuss!
Még mielőtt elaludtam volna, rájöttem valamire. A „kuss”, az nem is csúnya szó, hanem egy rövidítés.
Kérem Uraim Suttogását…