Lily fáradtan ébredt. Körbe nézett, és rájött, nem csak álmodta, azt hogy Jamesszel van bezárva egy szobába. Persze az a csók után megváltozott Lily véleménye Jamesről. Eddig is tudta, hogy szereti a fiút, de még magának se akarta bevallani. Bár még most is benne volt az a bizonyos félelem, ami azt súgta, hogy tartania kell a fiútól. Észre vette, hogy James nincs mellette! Kicsit megijedt, de lenézett a padlóra, és észre vette, hogy James a padlón aludt. Gondolta meglepi egy jó kis reggelivel, így erősen két adag pirítósra gondolt, és hozzá citromos teát. Mikor James megérezte az étel illatát, egyből felébredt, és persze úriemberhez méltóan, evés előtt üdvözölte Lilyt.

-         Jó reggelt Lily!

-         Neked is. James kérdezhetek valamit? – kérdezte Lily. Válaszul kapott egy bólintást. – Te a földön aludtál?

-         Igen.

-         Nem volt kényelmetlen?

-         Hát egy kicsit. De érted mindent! – válaszolta James egy amolyan ’James Potteres’ vigyorral

-         Marha! – mondta nevetve Lily. Közben persze jól esett neki az, hogy a fiú mivel tudta hogy elég zavaró lett volna neki az, hogy együtt alszanak. – Köszönöm!

-         Ugyan semmiség! De tudod, mit kérek cserébe? – James, még mindig vigyorogva

-         Mivel? – Kérdezte Lily

-         A következő Roxortsi hétvégén Te jössz el velem.

-         Csak ennyi?! Oké! – mondta Lily – de csak, mint barátok!

-         Rendben. De azt, hogy hogyan megyünk le, azt majd a Sors eldönti. – felet James

Lily erre csak egy nyelvnyújtással válaszolt. Persze magában ő is ezen a véleményen volt, de ezt a világ minden kincséért se mondta volna el Jamesnek. Hirtelen egy nagy koppanás hallatszott mellőlük. Észre vették, hogy ott vannak ládáik. Ez megnyugtatta Lilyéket, mert legalább át tudtak öltözni. Így James elment lezuhanyozni. Lily így meg tudta nézni azt, hogy milyen ruhák vannak a ládában, és hogy kipakoljon. Mikor saját ruháit pakolta ki észre vette, hogy naplója ott van a láda legalján.

-         Remek. Gondolta Lily – legalább megszabadul attól a sok gondolatoktól, amik a fejében cikáznak.  

Mikor saját cuccával végzett, arra gondolt, hogy meglepi Jamest, és kipakol neki is. El is kezdte, de észre vett egy az övéhez hasonló kis könyvet, amire ez volt írva: „James Potter naplója.” . Lily nem tudta megállni, hogy ne olvasson bele. Tudta nem szép dolog, de hát Lily nagyon kíváncsi fajta volt. Pár bejegyzést elolvasott. De hisz ez már Ötödik év eseményei is benne vannak. Lily elolvasott pár úgy mond Tekergős bejegyzéseket. De egy bejegyzésnél azt kívánta, bár ne olvasott bele. Abban ugyanis le volt írva az, hogy James, Sirius, és Peter Tekergő animágus,  és Remus… VÉRFARKAS?? Hát persze! A sok eltűnés, a sok betegeskedés. Lily nagy nehezen tovább lapozott, ahol röviden azt olvasta, hogy James már Negyedik óta szereti Lilyt. Itt akaratlanul is eleredtek a könnyei. Arra gondolt, hogy negyedik óta folyamatosan elutasítja a fiú elhívásait, összeszorult a szíve. James ekkor jött ki a fürdőszobából, és csak nézte a zokogó lányt.

-         Lily mi a baj mért sírsz? – Meglátta a lány kezében a naplóját – Beleolvastál?

-         Igen nagyon sajnálom! – Felelte Lily és James nyakába borult.

-         Jó kicsim semmi baj.

-         De igenis baj! Beleolvastam a naplódba! Ez olyan mintha a magánéletedben kutatnék! – mondta Lily bőgve

-         Biztos nagy volt a kísértés. Megesik az ilyen – mondta nyugodtan James

-         Sajnálom!

-         Lily! Ne kérj feleslegesen bocsánatot, mert azt nem szeretem! Lehet, hogy én is beleolvasnék a naplódba, ha megtalálnám. - azzal James megpuszilta a homlokán. – Huh látom, kipakoltál nekem. Köszi!

-         Akkor tedd meg! – Mondta Lily, miközben a padlót nézte.

-         Hogy? – kérdezte James meglepődve.

-         Ha én megtettem, te is megteheted! Beleolvasol a naplómba, és ha valamit nem értesz, akkor kérdezhetsz.

-         Nem Lily nem hiszem hogy ez…

-         Dehogy is nem! James. Ha azt akarod, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, akkor kérlek, tedd meg! – Nézett be James szemébe. James látta a lány szemében azt, hogy komolyan gondolja

-         Hát… rendben.

Azzal Lily kivette a ládából a naplóját és James kezébe nyomta. James bár bátortalanul, de kinyitatta a naplót. Persze Jamesben felmerült pár kérdés, és azokat, amelyeket nagyon nem értett, megkérdezte Lilyt. Meglepődve észlelte, hogy Lily minden kérdésére válaszolt. Egy-két óra alatt végeztek, és James már a fontosabb dolgokat tudta Lilyről. Azonban James még mindig meg volt bizonyosodva, hogy ez nem volt szép dolog, ezért Lily is feltehetett neki kérdéseket.

-         Oké. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy mióta, és miért lettetek Animágusok?

-         Szóval, mint olvastad, Remus vérfarkas, és mivel nem akartuk az ilyen időszakokban egyedül hagyni, negyedikben elkezdtünk animágiát tanulni.

-         Értem. És rajtatok kívül ki tudja még, hogy Remus..

-         Senki. Csak Dumbledore professzor. Bár ő mindenről tud. – jegyezte meg az utolsó mondatot James mosolyogva

-         Hát igen. Köszönöm hogy elmondtad nekem! És még egyszer…

-         Lily! Nehogy bocsánatot merj kérni, mert megkínozlak, mint tegnap.

Lily egy mosollyal eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Gyorsan lezuhanyozott, és felöltözött. Közbe azon gondolkozott, hogy mért nem bírja kimondani azt az egy szót. Hiszen ha tudja, hogy szereti, mért nem tudja kimondani? Lily elhatározta, hogy elmondja neki.

-         James szeretnék neked valamit mondani.

Lily kereste Jamest a szemével, de nem látta sehol. Mégis Kijutott volna valahogy? Á, nem akkor szólt volna. Lily már nagyon aggódott