- Lily Evans! Megtudhatnám az okát, hogy miért utálsz? És már megint miért vagy kiakadva miattam? Ha azért, mert féltékeny vagyok, az azért van, mert SZERETLEK, ha meg azért mert bámullak, az azért van, mert nagyon jól nézel ki!

- Nekem Te ne hízelegj! Tudom jól, hogy én is csak egy újabb trófea lennék, akit pár napig élvezel, és mutogatsz, aztán meg kidobsz, mint valami ócska szemetet! Ráadásul az egód is nagy, és egy felfújt hólyag vagy!

Na, már megint megy a cirkusz. Szerintem be se kell őket mutatnom, úgyis ismeritek őket? Na, kitaláltad? Bingó, kedves Olvasó! Ez a pár Lily Evans és James Potter párosítása. Nem értem az égieket. Hogy mondja mindenki, hogy őket Isten is egymásnak teremtette? Mást nem is csinálnak, egymás közelében, csak veszekszenek. Meg kell jegyeznem egyre kevesebbet. Lehet, hogy tényleg egymásnak vannak rendeltetve, és nem is fölösleges ez a küldetés, és az Égiek, vagyis a Főnökeim, nem rontottak el valamit? Egyébként tisztára odavannak egymásért, hiába veszekszenek. Tudom, hogy Lily is szereti. De ha nem is, akkor minimum tetszik neki James.

Engedje meg a kedves Olvasó, hogy bemutatkozzam: a nevem Miranda Potter, James húga vagyok, szintén Roxfortos, és 15 éves, a bátyám női alakja. Meg kell hogy említsek még valamit: nem közönséges ember vagyok. Küldetésem van az Égiektől, akik a főnökeim. Ők azt mondják rám, hogy angyal vagyok, de nem hiszek nekik. Bár az, hogy tudok velük kommunikálni, és állítólag eltűnök, amint teljesítem a küldetésemet, ami jelen esetben az, hogy Lily és James összejöjjenek. Ami nem lesz kis feladat. Visszatérve az angyalságra, amint összejönnek, én eltűnök, és soha nem fognak emlékezni rám. Valahogy úgy, mintha nem is léteztem volna. Persze, volt már rá példa, hogy annyira megszerettek egy angyalt, vagy Ő szeretett meg ott lenni, ahol a küldetése volt, hogy megengedték neki, hogy maradjon, és élte tovább az életét. Természetesen ez nem túl gyakori, de nekem lehet, hogy lesz rá esélyem. Jó lenne, mert Sirius nagyon helyes. Mi az  hogy helyes? A világ legjobb pasija! Tisztára beléestem. De ő rám nem tud úgy nézni. Neki csak a legjobb barátjának húga vagyok. Sajnos.

De most térjünk vissza az eredeti témánkra, vagyis az okra, amiért tollat ragadtam. Lily és James. Azt szeretném megörökíteni, hogy hogyan, és milyen nehézségeket árán tudja meghódítani legjobb barátnőm Lily szívét. Per pillanat együtt nyaral az Evans és Potter család, pluszba jött Lilékkel Petúnia barátja, valami Vernon Dursley, vagy ki a halál, velünk pedig Sirius. (Isteni véletlenek léteznek?) Most hogy együtt nyaralunk, egyre többet vagyunk együtt, mivel Pet és Vernon nagy ívben kerülnek minket: engem, Lilyt, Siriust, Jamest, Anyát, és Apát, mert ugye mi hatan boszorkányok illetve varázslók vagyunk. A szülők ugye négyen elvannak, mert az Evans szülőket a varázslóvilág érdekli, a mi szüleinket a muglik élete. James meg állandóan Lilyn lóg, ezért Sirius hogy ne unatkozzon velem lóg, vagy csajozik ami engem nagyon zavar, de ugye ezt Lilyn kívül senki nem tudja. És nem is tudhatja meg. Na jó talán James igen. De más tényleg nem! Siriussal nagyon jól elvagyunk, szerintem minden együtt töltött perctől több esélyem lesz nála. Remélem, összejövünk, és James is meghódítja nyár végére Lilyt. Egyébként Tapival fogadtunk hogy összejönnek-e vagy sem. Ha én nyerek, azt mondta, összehoz azzal a fiúval, akit szeretek, ha ő nyer, akkor én segítek neki, mert mint megtudtam egy ideje kb. 3 hónapja belezúgott valakibe.

Mamám! Hogy én mennyit részletezem az apróságokat, a fontos tényeket meg elfelejtem! Szóval Magyarországon nyaralunk, a fővárosban, de majd elmegyünk más helyekre is. Például a Balatonra. Azt mondják az a magyar tenger, és naplementekor nagyon romantikus. Még jó hogy 2 hetet töltünk majd mellette. 2 hetet pedig Budapesten, aztán 1 hétre eljönnek a birtokunkra Lily és a szülei. Pet kikönyörögte, hogy neki ne kelljen jönnie. Még jó, legalább tőle is megszabadulunk. Szóval Budapesten vagyunk, ma érkeztünk és a hotel máris Lilyék állandó veszekedésétől hangos, ugyanis Lily kiült a medencéhez, és elkezdett flörtölni egy sráccal, Ágas meg kiverte a balhét, vagyis féltékenységi jelenetet rendezett. Lil egyébként csak miattam viseli el ezt a nyaralást. Szegény nem is sejti, hogy én azon vagyok, hogy minél előbb összejöjjenek. Ez nem lehet igaz! Kikészülök! Inkább felmegyek, beleolvasok a barátosném naplójába. Tudom hogy cseppet sem baráti húzás, de muszáj.

*

Megvan. Nem volt nehéz ugyanis egy szobában hárman vagyunk lányok. Na nézzük mit ír:

Kedves Naplóm!

Ez nem lehet igaz! James Potter kikészít! Folyton féltékenykedik, jelenteket rendez, amint más pasira ránézek, aki nem Ő. Pedig olyan jól néznek ki az itt nyaraló  fiúk! Ez az egoista barom…

Hát… Ez nem valami jó kezdet. Nézzük tovább:

…kikészít. Unom hogy folyton féltékeny meg minden. De közben meg… Nem tudom. Mikor rám néz…beleborzongok. A gyomrom egy merő görcs lesz, a lábam meginog, a szívem hevesebben ver, a hátamon felváltva futkos a hideg, s a meleg. Igaz, megmaradt az az egoista barom, de valahogy mégis más. Más, mint a Roxfortban. Egoista, de mégsem annyira, és nem is annyira gyerekes. Szerintem még húzom egy kicsit, aztán lehet, hogy adok neki egy esélyt. Mármint hogy nem járás terén, de egy randit talán kaphat. Még nem tudom. Na megyek, úszok egyet. Egyébként lehetséges lenne, hogy belezúgtam Jamesbe? Akkor vannak az előbb felsorolt tünetek, ha az ember szerelmes…

Szuper! Lily kezdi beismerni, hogy szereti Jamest. Nagyon jó! Ezzel megkönnyíti a dolgom. De hogy hozzam össze őket. Az a baj, hogy ez az első küldetésem, és még nincs tapasztalatom az ilyesmiben. Másoknak könnyebb. Például olyan küldetéseket kapnak egyesek, hogy meg kell keresniük egy eltűnt, esetleg halottnak hitt személyt, vagy megakadályozni a balesetét. Könnyű nekik. Megvan! Megkérem Siriust hogy segítsen! Á! Nem jó! Hisz fogadtunk. Akkor hogy hozzam őket össze? Jó lenne, ha már egy párként mennének vissza a Roxfortba… Ez az! Nem jó lenne, hanem úgy fognak. Már csak egy terv kellene…

*

Éjfél van. Épp lefeküdni készülünk, mert nagyon sokat beszélgettem Lilyvel, és elmondta, hogy mennyire utálja már most Pet barátját, de azért jó együtt itt lenni (Petúniát és barátját leszámítva), nyaralni, és még a két jómadár viselkedése se zavarja annyira, mint a suliban, és James visszavett az egójából, tök figyelmes Lillel, és a lány kezd vele szemben megenyhülni. Azt mondta, hogy megpróbál kedvesebb lenni a fiúkkal, és igyekszik a keresztnevükön szólítani őket. Mikor én rákérdeztem hogy mi történt, csak sejtelmesen mosolygott, de végül is elmondta. Lily épp a városban sétált délután, mikor James valahogy odakeveredett, természetesen tök véletlenül. (Hiszi a piszi). Lily próbálta megértetni vele, hogy egyedül akar sétálni, de megesett a szíve Jamesen. A bátyám ugyanis elmondta, hogy Sirius tökre hanyagolja, mert vagy velem flörtöl, (ezen én is meglepődtem, de James megsúgta, hogy én vagyok az a lány, aki 3 vagy több hónapja megfogta Tapmancs szívét!) de mivel nem biztos benne hogy tetszik nekem, más lányoknál is próbálkozik, mert a magyar lányok tényleg csinosak. Na ezek után együtt sétáltak, elmentek a Margit-szigetre, és az egész délutánt ott töltötték. Lily azt mondta James nagyon figyelmes volt vele, egész idő alatt az Ő kívánságait leste. Persze jól kikérdeztem. Elmesélte, hogy kibéreltek egy bringóhintót, és bejárták vele az egész szigetet, majd gyalog is. Mesélte hogy voltak a Japán kertben, az állatkertben, és a kolostori romoknál, ami nagyon romantikus volt, és James a kezét is megfogta, de nem értette félre, hogy járnának. Rajtam látszott hogy nagyon elszomorodtam ettől, de Lil megnyugtatott, ha James megmaradni ilyen rendesnek (!), akkor nagy esélyt lát rá, hogy a nyáron esetleg összejöjjenek. Már éppen készültünk lefeküdni, mikor az ablakon kopogott valaki. És ekkor tört be az üveg. Lily gyorsan elmotyogott egy Reparót, én meg hallgatóztam nem ébredtek-e fel a zajra. Hála Merlinnek nem.

Lily kiment az erkélyre megnézni. Mint kiderült, James volt a zaj okozója. Nem is törődve azzal, hogy bárki meghallotta az ablaküvegcsörgést, szerenádozni kezdett Lilynek:

A Hold megáll az égen, hogyha lát,

Hogy ámulattal nézze lent, egy tündér arcát!

A napsugár is úgy térdel eléd,

Mint hű cseléd, ki bálványozza Hercegnőjét!

Hányszor, álmodtam rólad,

Hányszor, kérdeztem hol vagy,

Hányszor, vágytam hogy hozzád szóljak,

Szívem csak, rád várt!

Mivel, mint kiderült ez egy duett volt (!), Lily folytatta:

Végre itt vagy újra oly közel,

S én itt állok az éjben, lázas, szédült fővel!

Hisz téged rejt ott kinn a vak sötét,

Csak néhány lépés kell, és máris nálad, lennék!

Hányszor, álmodtam erről,

Hányszor, vártam hogy eljöjj,

A csendből, néhány sóhaj feltör,

S elrepít, Hozzád!

Innen pedig jött a közös versszak (az első két mondat még Jamesé volt), melyet már ő is az erkélyen állva énekelt, a tekintetét eggyé olvasztva barátnőmével:

Két szív, kimond egy törvényt,

Túl él, vihart és örvényt,

Elszáll, kétely és kétség

Csak a szerelem, él még!

Két szív, egyetlen érzés,

Őriz, minden más elvész,

Más fél, számomra nincs más,

Ez az egy, amely most már!

Két szív, meglelte útját,

 Hol a boldogság, vár ránk!

És itt hittem azt, hogy vége a küldetésemnek. De nem. Ismerve Lily makacs természetét, James volt olyan bölcs (?), hogy csak kezet csókolt Lilnek, de Ő már ettől elpirult. Szerencsére ezt csak én vettem észre. James megkérdezte barátnőmet, nem lenne-e kedve sétálni egyet. Lily egy halk igent rebegett. A telihold fényében tisztán látszott hogy James elmosolyodik. Ezek után dehopponáltak. Vajon merre mentek? És hova? James nagyon romantikus tud lenni, főleg hogy a nyaralás előtt megtanítottam romantikázni. Vagyis hogy hogyan legyen romantikus egy este, meg mit szeret Lily. Szóval a szerenád is részben az én ötletem volt. De nem hittem volna, hogy ilyen jól fog sikerülni. De nem is csoda, James tőlem tanult. Na tegyük el magunkat holnapra, ezek úgyse jönnek vissza egyhamar. Jóéjt, kedves olvasó.

Te jó ég! Könyörgöm, még csak éjjeli 2 óra van! Miért nem hagyják az embert ilyenkor aludni? Ki a frász az? Lily? Mit akar ilyenkor a mobilon, amit arra kaptunk, hogy ha nyaralás alatt eltévedünk vagy valami történik. Te jó ég! Csak nem történt valami?

- Lily?! Miért hívsz ilyenkor? Tudod hány óra van?

- Jaj, Miranda! – Zokogta a telefonba úgy, hogy alig értettem valamit. – Ébreszd fel a szüleid, és gyertek azonnal a Péterfy Sándor utcai kórházba! James… James… Jamest baleset érte! Gyertek gyorsan! – Itt már alig lehetett hallani a hangját a zokogástól és a kétségbeeséstől.

- Azonnal, és nyugodj meg! Maradj mellette! Mentőt hívtál már?

- Igen. Most érkezett meg - és meg is hallottam a vijjogó szirénákat. - Le kell tennem…

A vonal itt megszakadt. Én gyorsan a pizsama fölé rántottam valami ruhaféleséget, és rohantam a szüleinkhez. Berontottam, majd felvertem a szüleimet, és elhadartam mi történt. Mikor kiejtettem a két bűvös szót, vagy azt hogy: James + baleset, rögtön felélénkültek. Megkérdezték hogy mi történt, erre én csak annyit tudtam kinyögni, hogy Lily hívott, és hova kell mennünk. Én kimentem és hívtam egy taxit. Mire ideért, anyámék tiszta idegek voltak, úgyhogy én mondtam, hogy hova megyünk. Szerencsére gyorsan odaértünk, mert az utak üresek voltak. Fizettünk, majd szó szerint berontottunk a kórházba. Összeszedve csekély magyar tudásomat (amit még a nyaralás előtt szereztem), és megkérdeztem egy nővért, hogy merre van a bátyám, és mi történt vele. Ő azt kérdezte, hogy néz ki. Mondanom se kell hogy felhúzott. Elmondtam, hogy fekete haj, magas, vékony, barna szemekkel, 17 éves, és vele van egy vörös hajú, zöld szemű lány. Ekkor már tudta kiről beszélek. Azt mondta a 3. emeleten az intenzíven, és még csak az állapotát stabilizálják.

Anyám ott helyben hiszti rohamot kapott. A nővér elráncigálta apámmal együtt, aki ugyancsak ki volt borulva. Én meg rohantam a 3-ra. Lilyt a folyósón találtam. Szegény megállíthatatlanul zokogott. Mikor meghallotta a lépteimet, felnézett, és hozzám rohant, majd még jobban bőgni kezdett. Én adtam neki egy zsebkendőt, erre fél percig megnyugodott. Szemei vörösre voltak dagadva a sok sírástól, vörösebbre, mint a haja. Mikor úgy éreztem, lecsillapodott, megkértem mesélje el mi történt. Majd mesélni kezdett:

- Addig mindent tudsz, míg el nem mentünk sétálni – szipogta. - Ott kóvályogtunk a környéken, majd valahogy a Ligetnél kötöttünk ki. Nagyon romantikus volt, és James… óóó James… - itt újabb sírás következett, majd mikro elmúlt, kifújta az orrát és tovább mesélt – egész este csak bámult miközben beszélgettünk, és nagyon udvarias volt meg minden, nem az a felfújt hólyag, mint a Roxfortban. Aztán egyszer csak megcsókolt, amitől én megijedtem és elhúztam a fejem. Ő elmotyogott egy bocsánatkérést, de éreztem, hogy kicsit elbizonytalanodik velem kapcsolatban. Mármint hogy érdemes-e utánam futni, ha úgysem veszem fel, mert ez a vonat már elment, mire én mondtam hogy semmi nem történt, és hogy érezze, azért van esélye, adtam neki egy puszit. Egyből visszatért az a James, akivel pár perccel a csók előtt beszélgettem. Ő azt mondta – újabb sírás – hogy… hogy… hogy csukjam be a szemem. Én így is tettem, és mikor kinyitottam akkor… akkor… - és már megint egy bőgőroham következett.

Félre ne értsen a kedves Olvasó, én nem vagyok érzéketlen, és igenis megrázott a bátyám balesete, ugyanis lehet élet-halál között lebeg, csak most épp nem tudok sírni. De Lil addig is sír helyettem. Ekkor vettem észre a nyakában egy láncot. Életemben nem láttam még rajta, és újnak is nézett ki.

- Lily, ez honnan van? – Mutattam a nyakában lógó ezüst nyakláncra, melyen egy szarvas volt a medalion.

- Ez volt, ami miatt be kellett csuknom a szemem. Arra kért, hogy emeljem el a hajam, de közben ne lessek. Mikor hozzám ért a keze miközben felrakta, kirázott a hideg, azt nem tudom, hogy a fémtől, vagy az érintésétől. – Majd újra elkezdett pityeregni.

Szegényt annyira sajnálom. Élete legszebb nyaralására készült, a titkos szerelmével (természetesen a bátyámmal), és most élet halál között lebeg. Éreztem, hogy a szemem nekem is égni kezd. Mielőtt teljesen elbőgtem volna magam, riasztottam Siriust. Ő egyből ugrott. Most itt ülünk, közben a szüleim is megérkeztek egy kis nyugtatóval. Várjunk csak! Kinyílt az ajtó! Egy apámmal körülbelül egyidős orvos lépett ki.

- Önök egy bizonyos, James Potter hozzátartozói? – Kérdezte kissé távolságtartó, de barátságos hangon, ami jó jelt, mert ha kissé vidám, akkor nem halhatott meg.

- Igen – lépett oda kissé bátortalanul Lil. Jaj, szegény rémes állapotban van!

- A húga?

- Nem, én vagyok a húga. Miranda Potter. Lily Evans – itt rá mutattam – a barátja.

- Doktor úr, kérem, hogy van a fiunk? – Kérdezte anya elfúló hangon.

- Kérem, nyugodjanak meg. A fiú jól van, hála, annak hogy erős a szervezete. Most még pár napig lehetséges, hogy kómában lesz, de maradandó károsodást nem szenvedett, és túl van az életveszélyen is.

- Bemehetünk hozzá?

- Igen, de nem egyszerre. Maximum hármasával menjenek.

- Ki menjen be először? – Kérdezte apám.

- Szerintem, először menjetek be ti, aztán mi, és valaki maradjon itt vele, és váltogatjuk egymást – mondtam. A többiek bólintottak, és míg a szüleim bent voltak, addig barátnőm kijelentette, ő marad James mellett. Mi nem ellenkeztünk, hisz mind tudtuk, a bátyám akkor fog felébredni leghamarabb, ha érzi szerelme jelenlétét.

Teltek, múltak a napok. James lassan 5 napja nem ébredt fel. Már mindenki kétségbe volt esve, de ami jó tudott történni ez idő alatt, az az, hogy összejöttünk Siriussal. Az igazság szerint az úgy volt, hogy aznap este mikor visszamentünk a szállásra, én ott borultam ki a legjobban, és hát… őőő… Sirius megvigasztalt. Ezek után bevallottuk egymásnak az érzéseinket, és ha James egészséges lenne, happy end lenne a kapcsolatunk.

Másnap aztán csoda történt. Hárman voltunk a bátyám mellett. Természetesen Lily, Én és Sirius. Merlin bocsássa meg nekünk, mi inkább egymással voltunk elfoglalva, de Lilyt ez nem zavarta. Ő beszélt Jameshez, fogta a kezét, és végig vele volt. Aztán egyszer csak megmozdult. Nem feltűnően, csak Lil vette észre. Ő szült nekünk is. Mi abbahagytuk a smacizást, és közelebb mentünk. Ekkor kinyitotta a szemét, és ezt kérdezte:

- Meghaltam? Sirius! Nézd, egy vörös angyal! – Lily fülig pirult, de James nem zavartatta magát, és folytatta. – Bár, Tapi nem látom a glóriád, és a szárnyaid sem, szóval inkább a pokolra kerültem. Ennyire rosszak lettek volna a Tekergős csínyeink?

- Nem haltál meg. Kórházban vagy, és kómában mióta megtámadtak minket.

- James! – Szóltam. – Mire emlékszel?

- Hát, volt egy romantikus sétám egy gyönyörű vörös angyallal, majd megcsókoltam, ő kicsit megijedt, én azt hittem itt az ideje, hogy feladjam, ekkor adott nekem egy csókot, amitől újra felbátorodtam. Ekkor adtam neki egy nyakláncot, és visszaindultunk a szállásra. Ekkor…

Én pedig kiosontam. Először is riasztani kellett egy dokit, anyámékat, majd ezek után mentem a Főnökékhez, akik közölték velem a jó hírt. MARADHATOK! Maradhatok otthon, és nem kell újabb küldetésre mennem!

Mire visszamentem, már James veszekedésétől volt hangos az osztály, ő ugyanis mihamarabb menni akart. Megértem. Végülis saját felelősségre elhagyhatta a kórházat. Mivel Lily szülei már hazamentek, mi is csak addig maradtunk, míg James fel nem épül. Mondhatom miután kiszabadult, semmi baja nem volt. Egész nap csüngött vörös barátnőm ajkain, leste minden szavát. Ahogy mi is így tettünk Siriussal. Hát igen. Minden jó ha a vége jó.