December 30 6:43

Korán felkeltem. Anyuék még alszanak... Igazából, én nem aludtam sokat, mert azon agyaltam, hogy James haragszik-e még rám. Csak megbékélt azóta! Nagyon nagy meglepetés lesz Emmáéknak, hogy ma megyek vissza! Szerintem örülni fognak! Nem tudok visszaaludni. Átnézem, hogy mindent elraktam-e... Szia!

December 30 még mindig, 9:03

Indulok!

Aznap 12:34

A vonaton ülök. Nem egyedül.... Bocsáss meg sokkos állapotban vagyok! Hogy miért? Megosztom veletek!

Tehát ott tartottam, hogy elindultunk. Mikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy még egy láda van a csomagtartóban.

-        Anyu! Kié az a láda? - mutattam be a csomagtartóba, mire ő elmosolyodott.

-        Meglepetés! - hallottam egyszer csak a hátam mögött. Gyorsan hátra kaptam a fejem, mire megláttam KEVINT!

Igen! AZT a Kevint.

-         Te mit keresel itt? - kérdeztem.

-         Elutazok! - mondta amolyan jó kisfiús hangsúllyal.

-         Igen? És hová? - kérdeztem. Remélem nem oda ahova gondolom!

-         Ahova te is!

-         De hát hogy? Hisz én.... Hiszen te nem vagy.... -habogtam, majd hirtelen leesett.

A forró csoki... a takaró..... Nem a zsebéből, és nem a kabátja alól került hozzá.... De mióta? És miért nem mondta? Ezek, és ezekhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Még most sem értem.

-         Miért nem mondtad? - háborodtam fel, mire anyu szólt hogy ideje indulni.

Egész út alatt nem szóltam hozzá. Amikor elköszöntünk a peronnál, anyuék elmondták, hogy vigyázzak magamra, meg a kicsire. Meglepetésemre, Petunia is elkísért, hogy elbúcsúzzon.

-         Vigyázzatok magatokra! - mondta, majd megölelt. Anyunak, Apunak, és Kevinnek elakadt a lélegzete. Mondjuk nem mindennapi látvány lehettünk, mert körülbelül öt éve láthattak minket így.

-         Köszi húgi! De most már mennem kell! Sziasztok! - mondtam majd megpusziltam, és felszálltunk a vonatra Kevinnel. 

Felszálltunk. Szerencsére nem volt nehéz üres kúpét szerezni, így beültem oda, ahová mindig is ülünk a lányokkal. Hülyén hangzik, de ez már hagyomány, hogyha ezen a vonaton utazunk ide ülünk be. Reménykedtem, hogy Kevin máshová ül, mert nagyon haragszom rá! De sajnos ide ült be.

-         Leülhetek? - kérdezte félénken.

-         Van más választásom? - válaszoltam kimérten, majd látványosan olvasni kezdtem (vagyis úgy tettem) amikor leült elém.

-         Tudom hogy haragszol rám, és meg is van rá az okod, de mit mondtam volna?

-         Hát nem is tudom! Például azt, hogy „Lily varázsló vagyok!

-         És elhitted volna? - kérdezte.

-         Igen! Mert bízok benned, tudom hogy nem csapnál be, és nem hazudnál nekem! - kiáltottam fel. - Csalódtam benned Kevin!

-         Tudom, és sajnálom – hajtott le a fejét. - Megtudsz nekem bocsátani?

Még tüntetőbben elfordítottam a fejem, és kinéztem az ablakon. Hogy várhatja, hogy csak egy csettintésre megbocsátsak neki?

- Ha van kézben kéz, az úton nem félsz, szeretni nem nehéz, szíveddel messze érsz... - énekelt Kevin. Ezt a dalt Karácsonykor írtuk. -  Ha könny vár, gond szólít, a jó, szó lásd gyógyít.

-         Csak lépd át, ha egy szürke nap vár, legyen színes minden kép, mert az álmod így lesz szép... - énekeltem tovább.

Kevin kinyújtotta felém a kisujját, én elfogattam, és így kibékültünk. Kiskorunkban is így volt. Már régebben is ha összevesztünk, énekeltünk egyet, és akkor volt harag, nincs harag. Eszembe jutott, hogy nem írtam a képeslapokba. Ezért írtam egy kis dalocskát nekik:

Emmának ezt írtam:

 A true friend you're here till the end
You pull me aside when something aint right
Talk with me now and into the night
Till it's alright again.

You don't get angry when I change the plans
Somehow you're never out of second chances
You don't say "I told you", when I'm wrong again
I'm so lucky that I found

Yasmine-nak pedig csak annyit, hogy:

A true friend you're here till the end
You pull me aside when something aint right
Talk with me now and into the night
Till it's alright again.

Nagyon álmos lettem, ha nem baj abbahagyom, és alszom egy keveset.

December 30 18:23

Itt vagyok a Roxforti szobámban. Elmesélem mi volt eddig. Tehát amikor megérkeztünk a Roxmortsi állomásra. Leszálltunk, felsétáltunk, és a kapuban ott várt minket Dumbledore.

-         Miss Evans, és Mr Betrayer ha nem tévedek – nyújtotta kezét, és kezet fogott Kevinnel.

-         Üdvözlöm igazgató úr! - mondta Kevin. - Én írtam önnek levelet, hogy...

-         Hogy itt tenné le a vizsgáit. Emlékszem, és szeretettel vártuk önt a tanári karral, és a diák sereggel együtt. Remélem otthon érzi majd magát. Ha jól gondolom ön, és Miss Evans ismerik egymást eléggé, hogy a gondjára bízhassam önt! - mondta kedvesen a professzor.

-         Igen! - mondta Kevin. - Persze csak ha Lilyt nem zavarja!

-         Dehogy zavar!

Elindultunk felfelé. Én a nagyterem felé vettem az irányt, mert épp vacsora idő volt, és gondoltam hogy ott vannak Emmáék. Jól sejtettem. Ott ültek egymás mellett, és némán ettek. Oda settenkedtem mögéjük, és befogtam a szemüket.

-         Ki vagy? - kérdezték egyszerre, mire elnevettem magam. - haha nagyon vicces! Húzz már el innen! Nincs olyan kedvünk, hogy még veled szórakozzunk is!

-         Hát jó! Akkor el is mehetek.... - mondtam, elengedtem a szemüket, és megvártam, míg hátra fordulnak.

Vártam hogy a nyakamba ugranak majd, de nem tették.

-         Azért ennyire ne örüljetek! - mondtam megsértődve,

-         Ja Lily nem azért, csak sokként ért, hogy itt vagy! - mondta Emma majd megölelt.

-         Ez az! Hiszen azt írtad, hogy elsején jössz! - mondta Sirius, majd ő is megölelt erősen. Itt valami bűzlött... túl kedvesek voltak...

-         Hát igen úgy volt. De pár napja James eljött hozzám, s úgy döntöttem visszajövök. Tényleg még haragszik rám? - kérdeztem, majd vártam egy kicsit de nem válaszoltak, helyette elfordították a fejüket. - Hahó! Akkor ha nem válaszoltok,  felmegyek hozzá és megkérdezem tőle! - mondtam majd elindultam, de elém szaladtak.

-         Nem tartom jó ötletnek! - mondta Sirius.

-         Miért? - kérdeztem indulatosan. - És miért ilyen rossz a kedvetek?

-         Mert....hát... szóval... - kezdte Emma kínosan. Abban a pillanatban megjelent az ajtóban James, és egy szőke csaj kéz a kézben, és nevettek. Csak akkor vettek észre mikor hozzánk értek. James nagyot nézett, és halkan köszönt.

-         Lily! - mondta először hangosan, majd elhalkult. - Szia!

-         Szia... sztok – mondtam gyorsan, mikor láttam hogy csaj nagyon kapkodja köztünk a fejét.

-         Szia Lily! - mondta. - Olivia Malfoy vagyok! - mosolygott, és kezet ráztunk.

Hát ott állt, Pauline kis kedvence.

-         Szia! Lily vagyok. Lily Evans!

-         Már hallottam rólad! Nem tartasz velünk? - kérdezte és leült az asztalhoz. Mikor leültem, hirtelen leült mellém Kevin.

-         Elnézést a késésért uraim, de legfőképp a gyönyörű hölgyeim! - mondta.

-         Kevin te mit keresel itt? - lepődött meg Emma.

-         Hosszú, majd elmesélem a vacsora után – mondta Kevin, én meg ránéztem Jamesre. Ő lesütötte szemét, és turkálta a kajáját.

Ránéztem Oliviára. Nem hiába van oda érte Pauline. A szalvétát az ölébe terítette, meg ehhez hasonló. Ilyenné akart engem nevelni Pauline, hogy megfeleljek a fiának....

-         Kevin itt fejezi be a tanévet, hogy le tegye a vizsgáit. Jaj Sirius te még nem is ismered őt! - mondtam, majd gyorsan lenyeltem a kis falatot. - Sirius ő Kevin Betrayer. Kevin, ő itt Sirius Black!

-         Á sokat hallottam rólad. Főleg Emma szájából.. - mondta, és rávigyorgott Emmára.

A vacsora további szakaszában Sirius, és Kevin beszélgettek, Emma engem nézett, Én meg Jamest, és Oliviát néztem, ahogy Olivia eteti őt meg minden. Abban a pillanatban felálltam.

-         Bocsássatok meg de elment az étvágyam – mondtam Jamesnek célozva, és elmentem. Ahogy kiértem a látókörükből, futni kezdtem. Egyenesen ide fel, és elővettem egy papírt, és írni kezdtem:

You used to call me your angel
Said I was sent straight down from heaven
You'd hold me close in your arms
I loved the way you felt so strong
I never wanted you to leave
I wanted you to stay here holding me

I miss you I miss your smile
And I still shed a tear
Every once in a while
And even though it's different now
You're still here somehow
My heart won't let you go
But I need you to know
I miss you, sha la la la la
I miss you
You used to call me your dreamer
And now I'm living out my dream
Oh how I wish you could see
Everything that's happening for me
I'm thinking back on the past
It's true that time is flying by too fast

I know you're in a better place, yeah
But I wish that I could see your face, oh
I know you're where you need to be
Even though it's not here with me.

Nem az eddigi legjobb, de szerintem elég jóra sikeredett. Erre gondoltam, majd eltettem a párnám alá.

Este a klubhelyiség 21:00

Mivel unatkoztam a szobámba, a többiekhez nem akartam csatlakozni, elhoztam egy seprűt a seprőtárolóból, és elmentem arra a helyre, ahová Jamesszel mindig mentünk. Mikor oda értem , szebbnek láttam, mint amire emlékeztem. A fű zöld volt, és körülöttem minden fa lombját fújta egy kis szellő. Gyönyörű volt. Leültem oda, ahol nem rég még Jamesszel piknikeztem, elővettem a firkafüzetemet. És észre vettem, hogy nincs meg az a dal amit pár nappal ezelőtt írtam. Hevesen lapozgatni kezdtem. Nem találtam semmit, ezért átkaroltam a térdemet, és a fejemet lehajtottam. Lépteket hallottam magam mögött, ezért felkaptam a fejemet, és hátra néztem. James volt az.

-         Mit keresel itt? - kérdeztem.

-         Téged – mondta alig hallhatóan, és leült mellém.

-         Honnan tudtad hogy itt leszek? - kérdeztem.

-         Mert a szobádban nem voltál, és eszembe jutott, hogy azt mondtad, hogy mennyire szereted ezt a helyet – mosolyodott el, és rám nézett, azokkal a gyönyörű mély barna szemeivel.

Sokáig nem szólaltunk meg, majd megtörtem a csendet.

-         Ez az, az Olivia?

-         Igen – suttogta.

-         És miért kézen fogva sétálgattok, meg miért etet téged? - kérdeztem, mire James a szemebe nézett.  

A szeme megcsillant. De nem az a pajkos csillanás volt az, hanem a szomorúság...

-         Mi most.... tudod... együtt járunk...

-         Hogy mi? - álltam fel.

-         Amikor elmentél, anyám azt mondta, hogy muszáj valakit feleségül vennem, és mikor elmentem hozzád, és láttalak téged meg Kevint, másnap Olivia itt termett, és elkezdtünk beszélgetni. Ugyan olyan vicces, és kedves volt, mint régen, Aztán tegnap előtt a szüleink megbeszélték hogy összeházasodunk. Eleinte nem elleneztük, de most hogy itt vagy... - mondta felállt, és megakart csókolni.

-         Bocsáss meg. Azt hiszem rosszul hallottam. Te a távozás után egy héttel majdnem eljegyeztél egy másik lányt! - kiabáltam, és elhúzódtam tőle. James lehajtotta a fejét. - Akkor szerintem nem itt, hanem a menyasszonyod mellett kéne lenned – mondtam elfordultam, és elhallgattam.

Nagyon meglepődtem, hogy James ilyen könnyen túl tette magát a szakításunkon.

-         De Lily...

-         Nem hallottad Potter? Húzd el a bele, és pátyolgasd tovább a menyasszonyodat!

-         Nem megyek addig, míg át nem beszéljük ezt az egészet! - és elém állt.

-         Rendben. Ha te nem mész el, akkor megyek én – mondtam, felszálltam a seprűre és visszarepültem a Roxfort udvarába. Ott hagytam seprűt, és szaladtam fel a klubhelyiségbe, ahol láttam hogy ott ülnek Emma, és Sirius.

-         Ti tudtátok! Tudtátok és nem szóltatok nekem! - mondtam és sírni kezdtem.

-         Ne haragudj Lily! - mondta Emma és megölelt. - Elakartuk mondani, de...

-         De mi?! - kiabáltam bele Emma arcába.

-         Nem tudtuk hogyan! - kelt Emma védelmére Sirius.

Szó nélkül otthagytam őket és felmentem a szobámba. Közben a szemem a másik fotelben beszélgető Kevinre, és Oliviára tévedt. Kevin észre vett, és utánam akart jönni, de Emma, jelezte neki, hogy hagyjon.

Feljöttem, levetettem maga az ágyra, de sírni már nem tudtam. Olyan elegem van ebből a napból. Először kiderül, hogy Kevin varázsló, aztán hogy James már összejött egy másik lánnyal, sőt már el is jegyezte.... nem bírom tovább. Elmegyek zuhanyozni, és lefekszem.

&*&

Emma verse:

Te igaz barát vagy
mellettem vagy a végig
Segítesz amikor én valamit elrontok,
Át beszéljük együtt az éjszakát,
Amíg ez megint rendben van
Te igaz barát vagy.

Nem válsz dühössé, amikor megváltoztatom a tervemet
Valahogy mindig adsz még egy lehetőséget
Nem mondod azt, hogy én megmondtam, amikor tévedek
Annyira szerencsés vagyok, hogy megtaláltalak.

Yasmine-é:

Te igaz barát vagy
mellettem vagy a végig
Segítesz amikor én valamit elrontok,
Át beszéljük együtt az éjszakát,
Amíg ez megint rendben van
Te igaz barát vagy.

Dal:

Hannah montana: I miss you

Az angyalodnak neveztél engem
Azt mondtad, hogy engem egyenesen a mennyországból küldtek
Tartanál engem a karjaidban
Szerettem azt az utat, amit annyira erősen éreztél
Soha nem akartam azt hogy elmenj
Azt akartam tőled, hogy maradj itt miközben tartasz engem!

Hiányzol, hiányzik a mosolyod,
És még mindig megszüntetek egy könnyet
Időnként
És bár másmódon,
Valahogy még mindig itt vagy
A szívem nem fog elengedni téged.
De nekem szükségem van arra, hogy tudd
Hiányzol.

Sha la la la lá
Hiányzol.
Az álmodozódnak neveztél engem
És most az álmomon kívül élek
Oh az, hogy remélem hogy látsz engem
Mindent, ami velem történik
Visszagondolok a múltba
Az igaz, hogy túl gyorsan repül idő.

Tudom, hogy egy jobb helyben vagy
De azt kívánom, hogy láthassam az arcodat, oh
Tudom, hogy te ott vagy ahol lenned kell,

És ez nem mellettem van.