15.

Egy fogadalom

Lily kisírt szemmel ült a vadőr kunyhóban. Kezében szorongatta vödör méretű teásbögréjét. S fogadkozott Istennek, Ördögnek, hogy soha többé nem teszi ki magát ekkora megaláztatásnak.

-         Ugyan kislány, fel a fejjel – veregette meg vigasztalóan Hagrid a hátát. – Nem te vagy az első, és nem is az utolsó, aki nem ment át azon a nyomorút vizsgán.

-         Persze, tudom – válaszolt rekedten. – De ezek közül mennyi volt iskola első? – dörmögte az orra alatt.

-         Az a lényeg, hogy a következőre jobban felkészülj – mondta derűsen, miközben vállára vette számszer íját. – Maradj, csak amíg akarsz, - mosolygott. – én sétálok egyet az erdőben.

A nehéz ajtó becsukódott mögötte és dörgő léptekkel elindult az erdőbe. Miközben a fejét csóválta, és féltő pillantásokat lövellt, hátra a válla felett.   

-         Nem lesz következő – morogta Lily.

Életében először találta, olyan feladattal szemben magát, amit bármennyire is próbált képtelen volt végre hajtani. Persze a többiek már rég lerakták a hopponálási vizsgát. A legutóbbi sikeres vizsga Peteré volt, amit nagy bulival ünnepeltek meg. Lily szégyenkezve fedezte fel magában az irigység érzését. Ő, Lily Evans irigykedett Peterre, pont Peterre, akinek talán ez volt élete legsikeresebb tette. 

Lily jó hamar fel bírt szökni a hálókörletbe, mivel a fiúknak ma este dolguk volt. Minden hónapban tartanak egy csaj mentes bulit, legalább is nagyon ajánlja nekik, hogy nő mentes legyen, mert különben megfolyt valakit, és itt nem Jamesre gondolt, hanem valami miatt inkább Siriusra. Viszont, azt már megtanulta, hogy ilyenkor jobb nem kérdezni semmit, mert még a csendes Peter is a torkának eshet.  

Alig fészkelte be magát az ágyba, érezte, hogy újra elindulnak a csalódottság könnyei. Hallotta, hogy nyílik az ajtó, ezért próbálta magát összeszedni. Miért nem hagyják csak egy kicsit békén? 

-         Lily minden rendben? – hallotta barátnője hangját. – Olyan hamar feljöttél.

-         Persze… - dadogta. – Csak fáj egy kicsit a fejem – hadarta.

Érezte, hogy Roni leül az ágya szélére. S már tudta, hogy jön a vallatás, amibe osztálytárs nője Roxfort szertehírhedt volt. S bár őt még ellenállónak tartották, ő is pár perc alatt megtört.  

-         Mi a baj? – kérdezte szelíden. – Ha James csinált valami baromságot, én esküszöm, szétátkozom azt a hülyegyereket.

-         Nem James nem csinált semmit – adta meg magát, és felült az ágyban.

-         Akkor miért pityeregsz? – mosolygott Roni, miközben letörölte barátnője könnyeit.

-         Megbuktam… - nyögte ki.

-         Te? – nevetett Roni. – Miből?

-         Hopponálás…

-         Ááá… - legyintett. – Nem értem mit izgatod magad, hisz én és Remus is megbuktunk, sőt Peter  kétszer is…

-         Roni! – emelte fel a hangját, mire barátnője végre rá figyelt. – Én már 4-szer buktam meg

-         Te? – nyílt ki a lány szeme. – Az lehetetlen.

-         Sajnos nem… - eredtek meg megint a könnyek.

-         Na, jó, elég volt ebből a bőgésből – nyutagatta. – Van egy zseniális ötletem. – Lily elhúzta a száját. – Ne fintorogj! Emlékszel mit ígértünk meg elsőben? – Lily megrázta a fejét. – Azt, hogy amikor 7.-esek leszünk egy likőr mámorító társaságában, kivonulunk a holdfényes parkba – vigyorgott.

-         Roni, te teljesen megőrültél!? – rémüldözött a lány.

-         Hát, lehet… - vigyorgott.

-         Mi van, ha elkapnak minket, és ha összefutunk egy vérfarkassal?

-         És ha leesik a hold az égről? És ha megnyílik alattunk a föld? – utánozta barátnője hanglejtését. – Ugyan már Lily, nem lesz semmi baj.

-         Van választásom? – nézett Ronira esdeklően.

-         Nem sok… - ismerte el.

-         Túl sok időt töltesz Siriussal. Kezdesz hasonlítani rá. Szerintem menny le a Madamhoz.

-         Te meg túl sok időt töltesz az unalmas könyveid között – nyújtotta ki rá a nyelvét.

Már jó hangulatban szaladtak oda a tóparthoz. Lily nevetve hemperedet bele a fűbe, és Roni is leült mellé. Szó szerint sütkéreztek a holdfényben.

-         Na, jobban érzed már magad?

-         Teljes mértékig… - ült fel. – Köszönöm, hogy mellettem maradtál.

-         Amúgy James és közted minden rendben? – kérdezte ártatlanul.

-         Persze. Miért nem úgy tűnik? – nevetett idegesen.

-         De, teljes mértékig – nyugtatta meg barátnőjét, aki újra feszült lett.

Lily, ha csak a hangját halja hisz neki, de a holdfényben látta az arcát is.

-         Roni, miért kérdezed? – nézett a szemébe.

-         Ugyan, semmi – nevetett, de ezzel már nem etette meg barátnőjét.

-         Roni, M-I-É-R-T?

-         Meddig jutottatok… - zavartan félre nézett – szexuálisan?

-         Ha arra vagy kíváncsi, hogy lefeküdtem-e már vele, akkor a válaszom: nem.

-         Gondoltuk – sóhajtott.

-         …tuk? – ütközött meg a többes számon Lily.

-         Tudod - kezdett bele a magyarázatba Roni –, James veled türelmes, ami érthető is, tekintve, hogy milyen nehezen jöttetek össze. Sajnos ugyanezt nem mondhatjuk el a csapatkapitányunkról – fintorodott el.

-         De, hát James a csapatkapitány… - értetlenkedett Lily. – Óóóó… - esett le neki azonnal, ahogy kimondta a mondatot.

-         Bizony ó – nevetett Roni. – Legalább adj engedélyt…

-         De, hát mondtam neki, hogy ha erről van szó…

-         Akkor ezek szerint, csak ő fogadott cölibátust – mosolygott. – Egy szavad nem lehet, nagy hatással vagy rá – vigyorgott a még mindig elképedt barátnőjére.

-         Nem ígérhetek semmit… - motyogta.

-         Ne siessétek el. És SENKIVEL se törődj – ölelte át barátnője vállát. – Mi meg megpróbáljuk túlélni az ön megtaróztatásos időszakot – nevetésük messze csengett a tó felszínén.         

Farkas üvöltést hallottak a park túl oldaláról, és Lily ahogy hátranézett, már a kifejlet hím vérfarkast is látta pont feléjük loholni.

-         Roni futás a kastélyba! Gyorsan!

-         De…

-         Indulj, már!

Lily a farkasra lőtt egy erős hátráltató ártást. Ezzel nyertek jó néhány értékes percet. Lélek szakadva futottak a kastély bejáratához. Roni sikeresen elérte a védelmező falakat. Lily viszont érezte, hogy a vérfarkas alig néhány méterre van tőle. A bejáratott már nem érhette el, így inkább szembe fordult vele és pálcával próbált meg védekezni.

A vérfarkas erős volt és egyre közelebb ért hozzá. Már felkészült a hírhedt harapásra, amikor egy hatalmas fekete kutya támadt a vadállatnak. A lány annyira meglepődött, hogy mozdulni sem tudott, igazából levegőt sem igazán vett.

A közeli fa árnyékából mocorgást lehetet hallani, így arra kapta a pálcáját. Egy alak bontakozott ki az árnyékból, egy nagyon ismerős alak.

-         Gyerünk! – ragadta meg Lily kezét, és behúzta a kastélyba.

Lily próbálta megkérdezni, hogy mi volt ez az egész, de ahányszor kinyitotta a száját, lepisszegte.

Amint beléptek a klubhelységbe Roni felpattant, de amint meglátta James arcát, megdermedt és szó nélkül fel ment a hálóba.

-         Te teljesen megőrültél?! – támadt a lánynak James.

-         Én csak… - hebegte.

-         Nem gondoltam volna, hogy ilyen ostobaságot is képes vagy csinálni! És mi lesz Remussal?

-         Hogy-hogy? Jaj, ne…

-         Jaj, de… - sziszegte. – Nagyon nagyot csalódtam benned.

Lily szemébe könnyek gyűltek, és felszaladt Ronihoz a hálóba. Nem szóltak egymáshoz.

Tudták most a Tekergők nagy titka derült ki. S mind ketten azt kívánták, bár sose tudták volna meg.

Lily szörnyen érezte magát, hiszen szerette Remust, és nem bírt rá úgy gondolni, mint egy szörnyetegre, aki megtámadta.

És James. James szemében olyat látott, ami még sosem irányult felé, haragot. Igaz a ’beszélgetés’ vége felé már enyhült a szemében a csillogás, de nem tűnt el. És szégyellte magát, hogy elmenekült a vádló tekintett elöl.

Lily rájött mit jelent Tekergőnek lenni. Nem csak a diák csínyekben való bajtársiasságot, ahogy mindenki gondolta. A megdönthetetlen hűség köti össze a kvartettet, és egy szörnyű titok pecsételi meg esküjüket.