Január 5. Gyengélkedő 14:23

Nem rég ébredtem fel. A Madam szerint sokkot kaptam, és közölte velem, hogy amíg aludtam minden szükséges beavatkozást elvégeztek. Már kiengedtek, csak még James sebeit is ellátják. Mikor leültem mellé, épp a kezét kötözték, de ő rám nézett, és megszólalt:

·         Tudod nem volt a kedvencem, de sajnálom hogy meghalt... - mondta mire meg akarta simogatni a kezemet.

·         Mr Potter kérem maradjon nyugton! - mondta a javasasszony.

·         Elnézést – mondta majd felém fordult. - Lily! Minden rendben lesz...

·         Hát persze... - mondtam. - De a babát is elvesztettük...

·         Drágám majd legközelebb ismét megpróbáljuk! De talán így a legjobb. Még túl fiatalok vagyunk ahhoz hogy gyerekünk legyen...

·         De akkor is! És mintha Ke.... Ő azt mondta volna, hogy fontos szerepe van a varázstársadalomban... Mi lenne a feladata ha meg sem született? - kérdeztem szomorúan.

·         Szerepe is volt. Ha ez a gyermek most tegyük fel nem veszik el, hatalomra segítette volna a Nagyurat – lépett be az ajtón az igazgató.

·         Hogy mi? - kérdeztük egyszerre Jamesszel.

·         Jól hallották. Ugyan is az első felsírásával megtörte volna a Szent-forrás védő falát, így a Nagyúr szabad bejárást kapott volna oda, ami legyünk őszinték nem szerencsés dolog...

Erre nem mondtunk semmit Jamesszel. Hirtelen megláttam Yasmine-t, ahogy szomorúan álldogált az ablaknál. Oda mentem hozzá, a kezemet rátettem a vállára, és megkérdeztem tőle:

·         Minden rendben?

·         Semmi sincs rendben! Ennek nem így kellett volna történni-e! - mondta majd felsírt.

·         Én megértem hogy hiányzik Kevin....

·         Nem értesz te semmit Lil! - mondta majd a szemembe nézett. - Kevin és Én jegyben jártunk Karácsony óta!

Kicsit meglepődtem.... Karácsony óta? És hogy jegyben jártak?!

·         Figyelj én ezt nem tudtam.... És nagyon sajnálom hogy így történt! - mondtam majd én is pityeregni kezdtem. - Én sem akartam elveszíteni a legjobb barátomat....

·         Ő számított arra hogy meg fog halni. Mostanában mikor leveleztünk mindig célozgatott rá, hogy valami lesz. Egyszer még meg is említette azt, hogy ha ő meghal, senki se sírjon a sírjánál, mert ő vidámnak szeretne minket látni....

·         Igen – mosolyodtam el. - Kevin mindig is egy vidám ember volt!

Még egy kis ideig beszélgettünk, majd elmentem sétálni. Utam természetesen a klubhelyiségbe vezetett, ahol síri csönd volt. Nehéz volt el hinni, hogy holnapután ismét tele lesz, és a tanulók zajától fog zsongani. Hirtelen megpillantottam Emmát.

·         Szia! - köszöntem.

·         Szia! Hogy vagy?

·         Hát voltam már jobban is... - válaszoltam. - Veled mi a helyzet?

·         Kicsit ki vagyok! Hiszen ő az én barátom is volt... ráadásul Yasmine vőlegénye...... - mondta, és belenézett a tűzbe.- Megkértek hogy mondjak beszédet a temetésén.

·         És? Vállalod?

·         Nem hiszem...Vagyis félek, hogy valami olyat mondok, vagy elsírom magam.

Szótlanul ültünk a klubhelyiségben, majd elköszöntem Emmától, felmentem a szobámba, és ledőltem aludni. Jól esett kicsit pihenni, de nem tudtam aludni... Egy visszatérő álom kísértett...

Január 5 19.36

Most ébredtem fel pár perce. Vagyis pontosan nem aludtam, csak félálomban voltam, mert a fejem tele volt gondolatokkal, amelyek nem hagytak nyugodni. Felkeltem, kicsit megigazítottam magam, és elindultam a Nagyterembe. Amikor beértem leültem, és megvacsoráztam. Szerencsére mostanság későknek is szokott kaja maradni. Már ehettem pár perce, amikor belépett az ajtón Pauline, George, és Pandora, és oda jöttek hozzám.

·         Szia Lily! Hallottuk mi történt! Jól vagy? - kérdezte Pauline.

·         Köszönöm, voltam már jobban is! És ti?

·         Mi jól vagyunk! A forrásnál biztonságban voltunk! - mondta Mr. Potter.

·         Igen! És megnyugodtunk amikor Kevin mondta hogy jól vagytok! - mosolyodott el Pandora.

·         Kevin lent volt? - kérdeztem meglepődve.

·         Igen! Valami bájital volt a kezében, meg valami fű vagy levél féleség. Azt mondta csak azért jött le, mert valami szörnyűség fog történni, és megszeretné ezt előzni. - Mondta Pauline. - Igazából nem tudom mire célzott....

·         Én se... - mondtam halkan majd tovább ettem.

Mikor végeztem alig hallhatóan elköszöntem és csak úgy céltalanul sétálgattam...” Azt mondta csak azért jött le, mert valami szörnyűség fog történni, és megszeretné ezt előzni.” Bármit is akart megelőzni nem sikerült neki....Egészen addig tudtam így barangolni, míg észre nem vettem a felém futó Yasmine-t.

·         Lily! Gyere gyorsan!

·         Mi az? - kérdeztem ijedten, de annyira ki volt fulladva hogy csak mutogatott.

Elfutott, én meg rövidke gondolkodás után követtem. Nehezen ugyan, de utol értem. Amikor lihegve megálltunk, azt vettem észre, hogy a Bűbájtan tanterem előtt állunk, ami átmenetileg holtestek tárolására, és vizsgálására szolgált. Yasmine mutatta, hogy menjünk be. Mikor beléptem az ajtón, azt hittem el áll a szavam... Mivel előttem állt.... Kevin. Arca piros volt, szemei csillogtak, és mosolygott.... és élt! Nem tudtam mit mondjak. Még pár percig végig mértem, de amikor nem bírtam tovább szaladni kezdtem, és bele vetettem magam a nyakába. Ő mosolyogva elkapott, de mivel túl nagy lendülettel futottam, elvesztettük az egyensúlyunkat, és a földön landoltunk. Egy kis ideig nevettünk, majd eközben feltérdeltünk.

·         Te hogy, hogy élsz? - kérdeztem tőle.

·         Tettem egy kis látogatást a Szent-forráshoz, és elkészítettem azt a bájitalt, amit Voldemort akart magának. Így amikor az átok eltalált, a mindenható hatalmam veszett el, így nem haltam meg!

·         De azt hittem meghaltál! Ott feküdtél, és üveges volt a tekinteted.... - mondtam közben lázasan mutogatva.

·         És most Voldemort is azt hiszi! - mosolyodott el.

·         Te hülye állat! Aggódtam érted! - kiabálta oda Yasmine, majd ő is hozzánk futott, és megcsókolta Kevint. Majd mikor szétváltak, együtt kezdtük ütlegelni Kevint.

·         Ezt még nagyon megkeserülöd! Ilyet elhitetni velünk hogy meghaltál... Ne röhögj rajtunk ez baromira nem vicces! - ezeket, és ezekhez hasonlóakat vágtunk a fejéhez, miközben ő csak röhögött.

Természetesen amikor a többiek is megtudták a jó hírt, megünnepeltük. Mindenki örült Kevinnek, még James is.

·         Haver igaz, hogy nem voltunk túl jóban, de örülök hogy élsz! - mondta

·         Örülök, hogy örülsz! - mondta, én meg közelebb mentem hozzájuk. - Hé Potter! - szólt után kicsit durvább hangon, ami miatt eléggé megijedtem, és hirtelen visszafordultunk. - Aztán vigyázz rá! - mondta rám célozva.

·         Meg lesz! - mondta James, és átölelte a derekamat.

Kicsit félre vonultunk, mert láttam hogy mondani akar nekem valamit. Igazam is lett, mert ahogy az ablakhoz értünk James megszólalt:

·         Megírtam a szüleidnek, hogy elvesztetted a babánkat. Válaszoltak is, de nem bontottam ki. A levél ott van az asztalon. Ha felakarsz menni, majd én fedezlek – mondta lágy hangon.

Én bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn. Ahogy James mondta tényleg ott volt az asztalomon a még fel nem bontott levél. Oda sétáltam, és feltéptem a borítékot, és egyből megismertem anyu szépen ívelt betűit.

Kedves kislányom!

Nagyon sajnáljuk hogy elvesztetted a babát! Igazából ezt nem levélen keresztül kellene megbeszélni, hanem személyesen, de most az lesz a legjobb, ha egy kis időt Jamesszel töltenél. Természetesen szeretnénk veled találkozni mind a hárman, így holnap utazunk egy napra a Roxfortba, hogy meg nézzük mi van veled. Körülbelül délután egykor érkezünk a kastélyhoz. Ne aggódj, Dumledore professzorral minden meg van beszélve.

Ölel:
Anya, Apa, Petunia

Jól esett, hogy még Petunia is jön, és megnézi mi van velem. Még párszor elolvastam, majd leültem az asztalomhoz, hogy válaszoljak nekik. Gyorsan kerestem egy pergament, meg egy tollat, és írni kezdtem.

Sziasztok!
Köszönöm, jól esik hogy aggódtok értem. Igazából jól vagyok, de tényleg jó lenne veletek találkozni. Alig várom hogy lássalak titeket. Addig is puszilom Petuniát, és persze titeket is!
Puszi:

Lily

Rákötöttem a bagoly lábára, és kiengedtem az ablakon. Leültem a székre, és csak úgy bámultam az ablakon kifelé. Mikor le tettem az asztalra a kezem észre vettem még egy felbontatlan borítékot. Ám ennek a borítéknak még a tapintása is más volt. Gyönyörű szép kék volt, és a tapintása selymes volt, mikor megnéztem ki küldte kicsit meglepődtem!

Miss Evans részére
Roxfort Boszorkány- és Varászló szakiskola
2. emelet Griffendél klubhelyiség
Beauxbatons Tehetség gondozó iskola*

Franciaország

*Csak így tudtam megoldani.