1978.05.01

Jól mondta Remus, a fájdalmunk nem múlik el, de idővel csökken.
Lily a tanulásba temetkezik a fájdalom elől én pedig a kviddicsbe.
Ma lesz a bajnokság döntője. Ez az utolsó meccs, amit roxforti diákként játszom.
Ha nyerünk, hősként vonulok be a történelembe, mint a győztes kapitány, akinek munkája idején a csapat egyetlen meccset se vesztett el.
Hé, kapitányok gyöngye, pattanj ki az ágyból! – hallatszott Frank hangja, majd a függönyöm elhúzódott éles reggeli fénnyel elárasztva az ágyamat.
- Te naplót írsz? – döbbent meg Frank.
- Káprázatos személyiségem minden egyes gondolatát és érzéseit meg kell örökíteni az utókornak – mondtam nagy bölcsen és kimásztam az ágyból.
- Segíts felkelteni Siriust – bökött a mellettem lévő ágyra.
- Hova lennétek nélkülem? – motyogtam egy ásítás kíséretében.
 - A világ sokkal rémesebb, sötétebb, és ijesztőbb lenne – mondta Frank miközben belebújt a mezébe.
- Siiriuuuuuuus! – kurjantottam, elhúzva a függönyt – Sirius, Melinda! Ébresztő!
- Semmi sem használ, alszanak, mint a tej – mondta Remus, aki épp kijött a fürdőből.
- Ideje bevetni a nehéz tüzérséget – ezt a kifejezést Lilytől tanultam.
- Fel akarod őket gyújtani? – kérdezte riadtan Peter.
- Jaj, Farki! Kérlek, gondolkozz mielőtt beszélsz! Tudom, hogy nehezedre esik, de azért próbáld meg – sóhajtottam és felvettem a pálcám az éjjeliszekrényemről.
- Mire készülsz? – jött közelebb Frank, immár teljes kviddics felszerelésben.
- Aquamenti! – mondtam az alvók felé mutatva, mire a pálcámból vízsugár tört ki egyenesen rájuk.
- Mi a… - pattant fel a páros azonnal.
- Csak felkeltetek – bólintottam elégedetten.
- Ezért most… - kezdte Sirius és kiugrott az ágyból sikeresen lerántva Melindáról is, akinek így láthatóvá vált a fehér hálóinge, ami a víz hatására érdekes átalakuláson ment keresztül.
Pete kigúvadt szemmel nézte, ő meg sikítva megragadta a takarót és berohant a fürdőbe.
- Miért kellett lelocsolni? – kérdezte Sirius dühösen.
- Én vagyok a húsvéti nyúl. Csak elkéstem – vigyorogtam – menj a csaj után és kapd magad össze, mert ma elég nagy meccsünk lesz!
- Ha még egyszer lelocsolsz, kitépem a füleidet – morgott Sirius, összeszedte Melinda ruháit, és bement a fürdőbe.
- Ez fenyegetés akart lenni? – kérdezte Frank.
- Olyasmi.
Felvettem az órámat.
- Lily, ébren vagy?
- Igen – jelent meg Lily arca.
- Jó reggelt! – mosolyogtam.
- Neked is, de 10 lépésre vagyunk egymástól, képes voltál ezért hívni? Csomó dolgom van, találkozunk a klubban!
Azzal eltűnt.
- Bocs, hogy élek – motyogtam magam elé.
Mióta elment a pici nagyon visszautasítóan viselkedik. Nem enged közel magához egyáltalán semmilyen szinten.
- Fel az agancsokkal Ágas – karolta át a vállamat Remus – adj neki időt, hogy feldolgozza és meglátod, minden rendben lesz.
- De hát közel sem enged magához. Meg se vigasztalhatom. Nem beszélve arról, hogy így esélyt sem ad annak, hogy legyen valaha gyerekünk.
- Beszélj vele, és mondd ezt el neki.
- Megpróbáltam, de azt vágta a fejemhez, hogy engem csak a szex érdekel, és nem tartom tiszteletben szegény meghalt kislányunk emlékét.
- Kit érdekel csak a szex? Már megint rólam van szó? – jött ki a fürdőből Sirius nyomában a már felöltözött Melindával.
- Megjött a szerénység élő szobra. Most kivételesen nem rólad van szó.
- Találkozunk a klubban, bébi – búcsúzott el Sirius a távozó Melindától.
- Én pedig lefoglalom a fürdőt – indultam el az említett helyiségbe.

Akárcsak minden meccsünk előtt az elmúlt években, most is ugyanúgy lementünk reggelizni.

Hiába volt minden ugyanolyan, mégis éreztük, hogy ez most más.
Legalábbis a végzősöknek mindenképpen, s mivel a két hajtó lányt leszámítva a teljes csapat végzősökből állt elég ünnepélyes volt a hangulat.
Ha ezt megnyerjük, többé senki nem vágja a fejemhez, hogy a csapat csak a barátaimból és a barátnőmből áll.
Evés közben senki sem szólt egy szót sem. Csendben álltunk fel az asztaltól és némaságba burkolózva indultunk el a stadion felé.
Az utolsó… abban a kis hátralévő időben, amit még az iskolában töltünk, sok utolsónk lesz.
Eljön majd az utolsó óra, az utolsó vizsga, az utolsó nap, az utolsó éjszaka és az utolsó vonatút.
A gyomrom görcsben volt. Megszorítottam a mellettem lépkedő Lily kezét, aki viszonozta a gesztust.
Ez erővel töltött fel, elég erővel, hogy a remegő lábaim elvigyenek a stadionig.
Mikor becsukódott az öltöző ajtaja szembe fordultam a csapattal.
Továbbra is az ünnepélyes némaság ült rajtuk, még a két nem végzős lányon is, hiszen nekik is ez lesz az utolsó meccsük ebben a csapatban.
- Hát eljött a nap – kezdtem kiszáradt torokkal – itt van a napja a végső döntőnek. Kettőtöket leszámítva mindenkinek a legvégső döntő. Gondolom, senkit sem kell emlékeztetnem, hogy nekünk mi múlik ezen a meccsen. Többé nem játszunk vörös-arany színekben ezen a pályán, nem edzünk itt, nem nyerünk, és nem veszítünk. Vége. Ezzel a meccsel nekünk befejeződik az iskolai játékunk és nem lesz többé. Arra kérek mindenkit, akár végzős akár nem, hogy játsszon úgy, ami méltó hozzánk. Az évekhez, amik mögöttünk vannak, mindahhoz a munkához, amit belefektettünk. Emlékezzen ránk a következő nemzedék a csapatként, akik méltók voltak a vörös-arany színre, akik méltók voltak arra, hogy Griffendélesek legyenek! Fiúk –lányok, hajrá!

Kiléptünk a pályára a megszokott üvöltésre. Ez nem változik soha. Gyorsan kitöröltem egy könnycseppet a szemüvegem mögül és a seprűmmel a hónom alatt elindultam a pálya közepére, ahol már várt a Hollóhátas csapatkapitány. Ötödikes, most választották meg.
Megszorítottuk egymás kezét.
- Ezzel megnyitom az 1977-78-as tanév kupadöntő meccsét! – mondta Madam Hootch és belefújt a sípjába.
Azonnal seprűre pattantam és fellőttem az égbe.
Nekikezdtem a szokásos őrjáratnak magasan a csapat felett. Közben a fülemben a vérrel együtt dübörgött a szó: utolsó… utolsó… utolsó…
A süvítő szél és a fülemben dübörgő vér megszűrte a kommentár szavait és csak félig hallottam, ahogy a kvaffal száguldó, cserediák hollóhátas Ping Changot bíztatja.
Changot eltalálta egy gurkó Frank segítségével és a kvaff máris Lilynél volt.
- Gyerünk Evans, mutasd meg Potternek, hogy mire is vagy képes az ágyon kívül is – harsogta a kommentár. Odakaptam a fejem, és láttam, hogy egy Hollóhátas csaj az.
De nem elég, hogy Hollóhátas, de még az exem is.
Lily figyelmen hagyta a megjegyzést és lőtt. A piros labda elsüvített a Hollóhátas őrző mellett és átrepült a karikán.
- Lily Evans bedobja a meccs első gólját, 10-0 a Griffendélnek!
Lily a levegőbe bokszolt és elrepült a kvaff után.
A vörös-arany tábor őrjöngött, és Lily visszatért a kvaffal. Észrevett, rám mosolygott, majd épphogy sikerült kikerülnie egy gurkót, és elejtette a kvaffot, ami Chang kezében landolt.
Ez mindkettőnket emlékeztetett arra, hogy mi is a dolgunk, Lily kilőtt a kínai fiú felé, és pedig folytattam a keresést a cikesz után.
A meccs kezdett káosszá válni. Frank és Remus folyamatosan lődözték gurkókkal a Hollóhátasokat, de azok hősisen helytálltak. Nemsokára Chang belőtte a Hollóhát első gólját.
Épp a mi karikáinknál jártam és hallottam Siriust káromkodni.
- Nyugi, higgadj le! – üvöltöttem felé, amire ő egy bólintással válaszolt.
A cikesz még mindig nem került elő. A három hajtó lány bedobtak fejenként egy-egy gólt, de Sirius beengedett még kettőt. Nincs ma formában. Az állás 40-30 a javunkra.
- Sirius, koncentrálj! – üvöltöttem felé.
A meccs egyre csak durvult. A Hollóhátasok eldöntötték, hogy az életük árán is, de nem hagynak minket nyerni.
- És ismét Evansnál a kvaff, mi van kislány, kvaffot is olyan könnyen halászol el, mint pasikat? – süvített a levegőbe a kommentár csaj hangja. Valaki üsse már le!
Szerencsére a házvezetőnk elvette a tőle a mikrofont és átvette a kommentár szerepét.
Lily sikerrel járt, az állás 50-30-ra módosult.
És akkor megpillantottam a kis arany labdát. A Hollóhátas karikák tetejénél lebegett.
Az ellenfelem közelebb volt hozzá, de még nem vette észre. Ha most elindulok felé észreveszi, és előbb kapja el.
Elterelő hadművelet indul. Teljes sebességgel kilőttem a Griffendéles karikák irányába.
Persze azonnal utánam eredt. Kicsit lassítottam a tempón, hogy megelőzzön, közben láttam, hogy a cikesz elindult a pálya közepe felé. Éles kanyart vettem hát, és utána eredtem.
A riválisom, Boot amint észrevette, hogy megfordultam követett, de jóval lemaradva.
Teljes sebességgel üldözőbe vettem a cikeszt, a szél süvített a fülemben, az utolsó pár méter, mindjárt… Boot beért, már fej-fej mellett haladtunk, kinyújtottam a kezem, még pár centi…
Éreztem, hogy a gurkó a hátamba csapódik, előre estem, az ujjaim ráfonódtak a kis arany labdára, és utána már csak azt éreztem, hogy zuhanok.