1977. November 26. Szombat. Mostanában nem hagyjuk a csajokat fecserészni. Amikor csak tehetjük, elraboljuk őket, hogy együtt legyünk. Nem bánják annyira. Este épp ültünk a klubban, most fejeztük be a tanulást. Lily nem hagyja, hogy mással csináltassam a házijaimat. De mikor végzünk, sokkal kellemesebben töltjük el az időt. Épp szemléltettem, hogy mi is az a kellemesebb időtöltés, vagyis fél órája össze voltunk ragadva, amikor egy kopogtatást éreztem a vállamon. Nem szívesen, de elszakadtam Lilytől és láttam, hogy Pete az. Ha tudom, hogy csak ő, akkor nem szakadok el Lily szájától. - Mi van Férgusz? Ha a házi kell, mondtam már, hogy vedd el nyugodtan. - Nem a háziról van szó. - Akkor mi kell? - Tudod, hogy milyen nap van? Itt kezdek kissé ideges lenni. - Ezért vagy képes zavarni? Nem látod, hogy nem érek rá? Amúgy szombat! Épp vissza akartam cuppanni Lilyre, mikor láttam, hogy Pete nem mozdul. - Mi van még? - Nincs egy hold naptarád? – kérdezte a srác erősen megnyomva a hold szót. Ekkor beugrott. Telihold van! - Jaj, ne haragudj Lily, de tényleg mennem kell! Teljesen kiment a fejemből. Lily csalódottan felsóhajtott és kiszállt az ölemből, én meg követtem Férguszt a gyenguszra. Holdsáp már benn volt. Nyúzottan és szürkén, mint mindig holdtölte idején. - Bocs, izé… elfelejtettem… - Jó neked… - Hánykor kel ma a hold? - Még fél óra. - Tényleg! Hol van Sirius? - Szóltam neki, de nem tudom, hol van! Ekkor berobbant az ajtó, és a rá jellemző dörgő, szélvész járásával, finoman berobbant az említett. - Bocs a késésért! Pipo… problémám akadt idefelé jövet! Hogy állunk? - Felőlem mehetünk. - Holdsáp? - Menjünk! Elővettem a köpenyem és alábújtunk. Kicsit nehezen fértünk alá négyen, így csak nagyon lassan tudtunk menni. Szegény Holdsáp nagyon sápadt volt, és két oldalról kellett fognunk, hogy ne essen össze. Leértünk a hideg, és kihalt parkba. - Hát akkor kezdjük. Te meg mit vigyorogsz Tapi? - Pipo sosem jelent többé problémát! - Mit csináltál te kutyafej? - Csak megjegyeztem, hogyha akar valami érdekeset látni, jöjjön a fúriafűzhöz. - Mi? Nem volt ideje már válaszolni, mert egy szél löket megmozdította a felhőket, és a telihold fénye rávetült a parkra. Holdsáp a földre esett, és görcsösen rángatózva elkezdte az átváltozást. Tapi rövid időre megúszta, de ezt azért még megbeszéljük. Én is átváltoztam. Épp elfoglaltam a helyemet Tapi mellett, amikor a holdfény egy denevérszerű alakot világított meg, aki a döbbenettől dermedten állt a fúriafűznél. De mellette egy másik alak is volt. A szívem kihagyott egy dobbanást, amikor a telihold fénye egy smaragdzöld szempárt csillantott meg. Sajnos a kelleténél nagyobb figyelmet szenteltem Lilyre, mert a már átváltozott Holdsáp kitört a körünkből és azonnal a friss, embervér szag után rohant. Lilyt és Pipót megnémította és megdermesztette a rémület. Gyorsan Holdsáp után futottam és az agancsaimmal az oldalába vágtam. Sikerült a lábáról ledönteni, mielőtt még Lilyékhez ért volna. Pipo elájult. Jellemző. Gyáva nyúl! Én Holdsápot tartottam vissza, Tapi is odajött segíteni, mikor Lilynek visszajött a hangja. - Pettigrew! Neked is itt kell lenned valahol! Menj, vidd fel Persellust a gyengélkedőre! Férgencs átváltozott. - Miért nem te viszed Evans? Nem látod, hogy nekem itt dolgom van? - Nem! Elviszed és kész! Én itt maradok segíteni! - Te nem is vagy Tekergő! - Indulj! Pete morogva a vállára kapta a mardekáros srácot. Véznább, mint gondoltam, ha még Pete is elbírja! Holdsáp kitört közülünk, és egy vonyítással eltűnt az erdőben. Visszaváltoztam. - Lily, te is menj vissza! - Nem megyek! - Veszélyes! - Nektek nem az? - Állat formában nem! - Akkor is segítek! Hát, Lilyt nem lehet meggyőzni. - Jó, maradj, de nagyon vigyázz! Szarvasként berohantam Tapi után az erdőbe. Lily követett. Távolról hallottam a farkasüvöltést. Azt követve egy tisztásra értem, de ott nem volt más csak egy lompos kutya, és a visszahangzó farkas üvöltés, ami nem tudni, hogy merről jött. Tapi is tanácstalanul csaholt körbe, majd visszaváltozott. Én is. - Na, most mit csináljunk? Lily, van valami ötlet? - Ki volt az a marha, aki idecsábította Persellust? Black mi? - Most ne ezzel foglalkozz, inkább azzal, hogyan találjuk meg szegény Holdsápot! - Általában hogy szoktátok? - Lejövünk a parkba, átváltozunk, Férgencs patkány alakban megfogja a fúriafűz egyik görcsét és ettől a fa megdermed. Tapival két oldalról betaszítjuk Holdsápot egy alagútba, ami a Szellemszállásra vezet. És ott nyugodtan kitombolhatja magát, majd mire a hold lemegy, összeesik, és mi feltámogatjuk a gyengélkedőre, ahol kialussza magát. - Hát ez most nem jött össze… - Nem, mert megzavart, hogy megláttunk titeket. - Látod, Black? - Hagyj már! - Ti meg hagyjátok abba ezt az állandó torzsalkodást! Azzal nem jutunk előre! Inkább találjuk ki, hogy mit csinálunk! - Lássuk, prefi kisasszonynak van e valami ötlete! – jegyezte meg élesen Sirius. De vetettem rá egy olyan pillantást, hogy rögtön abba hagyta a vigyorgást. - Szét kéne válnunk. Minden irányban kellene keresni. - Lily nem mehet egyedül! Ember alakban nincs esélye Holdsáp ellen! - Jó, ti menjetek együtt, én elindulok arra. - Együtt kéne maradnunk. Úgy lassabb, de biztonságosabb! - Ha megtalálom, jelzek! Na, siessünk, különben sose találjuk meg! Tapi kutyaként elrohant az egyik irányba. - Ülj a hátamra Lily! Kapaszkodj, de azért óvatosan. - Igyekszem. Szarvassá változtam, Lily pedig felült a hátamra. Átölelte a nyakamat és én vágtatni kezdtem. Fél óra céltalan csatangolás után fáradtan megálltam. Lily lecsúszott a hátamról és én ismét felvettem a megszokott alakom. - Nem tudom, hol lehet! - Olyan kedves tőletek, hogy így vigyáztok rá! Ez nagyon szép gesztus. Mióta tudjátok? - Harmadik óta. Kitaláltuk. Ő meg nem tagadta. Utána megtanultuk az animágiát, megtanítottuk Petert is és utána már minden évben át tudtunk változni. Lily lerogyott az egyik fa tövébe. - Valami ötlet? - Te ismered az erdőt, mint a tenyeredet. - Talán Tapi nagyobb szerencsével jár. Leültem Lily mellé, aki a vállamra hajtotta a fejét. Egész romantikus lenne, ha nem garázdálkodna valahol egy vérfarkas, aki tulajdonképpen az egyik legjobb barátom. Lily felállt. - Ha már itt vagyunk, szórakozhatnánk, nem? - Mire gondolsz? Lily felpattant és kicsit távolabbról nevetett rám. Majd ráfagyott az arcára a mosoly. Holtra váltan nézett egy pontra fölöttem. Már tudtam, hogy hol lehet Holdsáp. Mint a szélvész pördültem meg. Holdsáp ugrott, én pedig ösztönösen ugrottam Lily elé. Láttam, éreztem, hogy egy karmos farkas mancs mar a mellkasomba. Még láttam, ahogy az ingem szakadásából ömleni kezd a vér. Kétségbeesetten felnyögtem, és összeestem. A földet érést már nem éreztem… Oldal tetejére