December 31 12.51 Klubhelyiség

Eddig elég nyugisan telt a napom. Csak James akart mindenáron beszélni velem, de mindig sikerült kikerülnöm. A délelőttöt Kevinnel töltöttem. Énekelgettünk, és beszélgettünk, meg jókat hülyültünk. Igazából még ebédnél is nevettünk, így most nincs annyira rossz kedvem. Ma szilveszter, és Siriusék egy kis bulival készülnek, amire persze meg vagyok hívva. Szerintem Kevinnel megyek, persze csak ha felajánlja. Írtam egy új dalt. Mostanában eléggé belehúztam, mert már félig tele van a füzetem.... leírom a legújabb szerzeményemet:

Tavon úszó jég a szerelem,
Tűnhet könnyűnek egy messzi hegyen,
Jobb ha léptem halk és óvatos még,
mind ha újra csak bele hullnék.

Hány valakit nyelt el a mély,

És hány percet amit nélküled élt,

Itt semmit sem ér.

Benned megtaláltam mindent, amit te is csak bennem látsz,
Tudd hogy senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítesz el,
és én nem veszítlek el.

Puha könnyű kéz a takaró,
ami minket rejt már csak egy szó.
ettől olvad fel egy befagyott tó,

Nincs több mert csak ez olyan jó.

Hány kavicsot hord el a szél,

és hány esküt dobsz mit újra igérsz,

míg oda nem érsz.

Ami volt, ami fáj,
ami jó, ami jár,

csak tőled elég legyen még.

Ilyen nap, ilyen éj,
Ilyen hajnal és ég,
Sose vár rám még.

Egyre hosszabbak, és jobbak...

December31 17:30

Kevinnel elmentünk sétálni még ebéd után. Furcsa volt, mivel a Roxfortnál még nincs hó. Persze egy kevéske van, de az egyből el is olvad, így nem volt túl szép a táj, de persze megint jókat nevettünk, ezért szinte észre se vettük, hogy körülöttünk minden tiszta sár. Lementünk egészen a padig a tónál. Kevin tisztává varázsolta, és leültünk. Kivételesen nem volt nagy csönd, mert én annyira röhögtem, hogy levegőt is alig kaptam... Aztán végül mikor befejeztünk Kevin furcsa dolgot mondott.

·         Lily lenne egy kérdésem.

·         Mond csak!

·         Szóval én arra gondoltam... - habozott, és láttam rajta hogy zavarba jött. - Én csak arra gondoltam, hogy nem próbáljuk-e meg...

·         Először nem értettem, hogy mit akar megpróbálni, de kicsit később rájöttem.

Elgondolkoztam. Kevin jófej, aranyos, helyes, és megbízható... ráadásul már régen is jártam vele, tehát ismerem...

Végül csak Merlin tudja miért, de igent mondtam. Kevin megcsókolt, és én viszonoztam. A csókja kellemes volt, de valami hiányzott belőle... az a szenvedély, és szerelem, amit akkor éreztem amikor Jamesszel csókolóztam. Kéz a kézben mentünk fel a kastélyba.

Igazából még most sem értem miért mondtam neki igent, hiszen szeretem, de csak mint barátot.... ennek ellenére mikor felértünk a klubhelyiségbe, levette rólam a vizes kabátot, és megszárította. Leültünk a fotelbe.... vagyis Ő ült, én meg a vállára hajtottam a fejem, és néztem a tüzet. Belépett James és Olivia, és megakadt rajtunk James szeme. Olivia összenézett Kevinnel, elmosolyodott, majd elköszönt Jamestől. Rá pár percre Kevin is elment, mondván, hogy elmegy megkeresni Emmát a buli miatt. Ketten maradtunk Jamesszel. Felakartam menni a szobámba de amikor már a lépcsőnél jártam, James utánam szólt:

·         Mi van köztetek? - kérdezte.

·         Semmi közöd hozzá Potter! - mondtam, elindultam felfelé, ám a lépcső közepén mégis visszafordultam. - Összejöttem Kevinnel.

·         Hogy mi?! Hiszen ő csak egy.... - mondta és közben jött utánam

·         Ne merj róla semmi rosszat mondani!- fordultam felé. - Most ő a barátom, és jó lenne, ha nem velünk foglalkoznál, hanem a menyasszonyoddal!

A klubhelyiségben csend honolt, csak még az én kiáltásom kicsike visszhangját lehetett hallani, és az egyetlen fényforrás is csak a pislákoló tűz volt, a kandallóból. James meglepődött, megfordult, és kisétált a helységből. Abban a pillanatban elhunyt a fény, és eluralkodott a helységen a sötétség.

Este 22:16

Az előbb kezdődött el a buli. Nem olyan amilyet vártam. Remus visszautazott, meg itt van majdnem az összes griffendéles. Mindenkinek bemutattam Kevint, bár egy kicsit furcsa volt kimondani, hogy a barátom...

Január 1 3:25

Nem rég értem fel az ágyamba. Elmesélem mi volt. Tehát mint minden buliban voltak gyors számok, amit persze Kevinnel végig roptuk. Beszélgetem a többiekkel, meg karácsonyi ajándékokat osztogattam. Aztán egyszer csak Sirius felugrott egy színpadra (ami addig is ott volt, csak nem vettem észre), kihangosította magát, és bele fogott a mondókájába.

·         Hát sziasztok drágáim! - mondta boldogan. - örülök hogy visszajöttetek, és griffendéleshez méltóan megtudjuk ünnepelni az új évet! Engedjétek meg hogy bemutassam Kevin Betrayert, aki idén csatlakozik hozzánk. Reméljük, hogy jól érzed majd magad pajtás! - mondta majd megvárta a taps, füttyszó végét, majd elkiáltotta magát. - Most pedig jöjjön a Karaoke! Egy általában muglik által űzött szórakozás, röviden énekelgetünk. De azt csicseregték a madarak, hogy van egy csaj, aki szépeket ír, és ugyan olyan frankón előtudja adni, tehát szerintem jó lenne, ha ő kezdene - mondta, majd folytatta. - Lily megkérlek gyere fel!

Tiltakoztam, de drága griffendéles társaim finoman fellökdöstek a színpadra, és kihangosítottak. Közben mondtam persze, hogy nem szeretnék, meg most be vagyok rekedve, de nem hatotta meg őket. Erősítésnek felpattant Kevin mellém. És a kezében egy gitár volt. Bíztatólag elmosolyodott, majd gitározni kezdett, egy olyan számot, amit már nagyon régóta éneklünk ketten. Már pár dalt elénekeltünk, amikor egy ismeretlen ismerős számot kezdett el gitározni Kevin. Körbe néztem, és mindenki elhallgatott. Amikor Kevinre néztem, ő rám mosolygott, megbűvölte a gitárt, ami magától kezdett el játszani, felállt, és lesétált hátul a színpadról, miközben magáról levette a kihangosító bűbájt, és valaki másra szórta vissza. Álltam ott egy kicsit, de amikor követni akartam Kevint, hirtelen felcsendült mögöttem egy kellemes, gyengéd hang. Hátra kaptam a fejem, és James volt ott. Énekelt. Nem is tudtam hogy ilyen jó hangja van!

·         Minket vár a világ, bársony egeken ringat. Téged hívlak te szép hercegnő, halld a szív szavát – kezdte el James, majd ugyan olyan hangon folytatta. - Véled mámorít, versenyt szállni a széllel. Szőnyegünkön ma éjjel utunk, meséken visz át. Egy új élmény, suhanván felleg réteken, csillagot szór itt fenn, a végtelen, mert végre itt vagy velem.

·         Egy új élmény, a látvány már elandalít. Kettesben szebb a táj és nincs határ, hisz véled mindig száz új élmény vár – folytattam, majd oda léptem James elé. - Könnyű szárnyakon száll, El se mondható érzés. Átcikázni nevetve, fénylő sötét égen át. Egy új élmény.

·         Beleszédül az ész – énekelte közbe James, miközben megsimította az arcom.

·         Megélnék véled száz csodát – hajtottam kezébe a fejem.

·         De ne légy még túl merész – folytatta a dalt.

·         Légvárként omlik szét a büszkeség – énekeltük közösen miközben közeledtek egymáshoz ajkaink.

·         Mert csak melletted vár az új világ – énekeltem, majd olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem James meleg leheletét.

Gyorsan megszüntettem a kihangosítást, és elfutottam. Hallottam, hogy mögöttem James is elhallgat a gitárral együtt. Amilyen gyorsan feltuszkoltak a színpadra, olyan gyorsan álltak el előlem, és engedtek utamra. Egyenesen elmentem a seprűtárolóba, és gondolkodás nélkül a Szent tóhoz mentem. Ott ledobtam a seprűt, ami el is tört, oda mentem a tóhoz, és néztem a tükör képemet. Lekezdtem sírni. Annyira szeretem Jamest.... Még mindig nem tudtam elfelejteni. Lépteket hallottam magam mögött.

·         Lily jól vagy?

·         Menj el James! - kiáltottam hátra, miközben a könnyeimmel küszködtem.

·         Nem megyek el! Ha azt hiszed, hogy ölbe tett kézzel nézzem, ahogy szomorkodsz, akkor el kell hogy keserítselek, hogy nem teszem azt! Tehát fogadd el, hogy nem engedlek el egykönnyen! - mondta indulatosan. Egyszer csak eszembe jutott, a terhesség, amire elborult az agyam. - És hogy bármikor számíthatsz rám!

·         Bármikor? - kérdeztem merő nagy gúnnyal a hangomban.

·         Igen! - mondta határozottan, mire én megütöttem két kezemmel a két combomat, és elindultam, de James utánam kiáltott.

·         Ezt miért mondod így? - kérdezte. - valami baj van?

Egy kis ideig gondolkodtam, majd dühösen hátra fordultam, közel mentem hozzá, és sírva a szemébe mondtam:

·         Terhes vagyok!

Abban a pillanatban éjfélt ütött az óra. James arcáról sok mindent le lehetett olvasni. Meg volt lepődve, boldognak, meg szomorúnak látszott egyben. Én visszasétáltam a tóhoz, és leültem a partjára. James oda sétált hozzám, és leült mellém.

·         Ez biztos? - kérdezte mire én bólintottam. - Nézd Lily! Tudom hogy haragszol rám, és igazad is van. És nem tudom miért nem szóltál már előbb, hogy állapotos vagy. Bármennyire is utálsz most, tudnod kell szeretlek!

Mondta majd felállt. Egy kis ideig még mellettem állt, majd elindult a seprű irányába. Én egy kis ideig ültem, majd amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, és oda futottam hozzá.

·         Ne menj még el! - mondtam halkan, de nem tette. - James én is szeretlek! - erre megállt, és szembe fordult velem. Pár méter volt köztünk. Én neki futásból a nyakába ugrottam, mire elvesztettük az egyensúlyunkat, és a földön kötöttünk ki. Csókolóztunk. De sokkal szenvedélyesebben mint eddig. A csók végén elkezdett esni a hó. Én James vállára hajtottam a fejem. Nem érdekelt minket hogy megfázhatunk. Néztük az eget, és a holdat (imádom az újholdat, és ma az volt), miközben James keze a hasamon volt, és simogatta.

·         Boldogok leszünk mi hárman. Te, Én, és a kicsi – mondta. Majd hirtelen felkiáltott. - Majd kiment a fejemből! - mondta, majd belenyúlt a zsebébe, és átnyújtott nekem egy papírt.

Ez az a dalszöveg! Amit már napok óta keresek. A biztonság kedvévért átolvastam. Minden stimmelt. Kivéve az utolsó pár sor, ami nem az én írásom volt, hanem Jamessé. Elolvastam, hogy így milyen lett.

A tegnapi bánat célt is adott,
Bár szívembe mart, de élni hagyott.
Jöhetnek százszám szélviharok,
Mert ezen a Földön nem félni vagyok!
A tegnapi könny, sok jót nem igért,
De keserű sója a tengerig ért.
Szemeim nézd, hogy sírtam is, el se hinnéd!

Egyből felismertem az írásomat. Elmosolyodtam... lehet, hogy ezt akarta odaadni múltkor? Ám Az én kerek betűim mellett megláttam James jellegzetes, határozott írását...
Újhold jár,
Egy szerelem őrzi a szívem.
Még sose látott színeket hoztál!
Ilyen meseszép sose voltál!
Újhold jár,
És szerelem ízű lett minden.
A világra új reményt szórtál!
Még száll...

James befejezte a dalt... és csodálatos lett.

Hirtelen mindent elfelejtettünk. Kevint, Oliviát, Pauline-kat... Csak arra emlékeztünk, hogy szeretjük egymást... És hogy csak ez számít.

Később mikor visszamentünk a suliba, kézen fogva mentünk, és csak a klubhelyiségnél engedtük el. Sokan megkérdezték, hogy jól vagyok-e, én meg már nem győztem mondani, hogy a lehető legjobban. Kevint megkérdeztem, miért hagyott Jamesszel énekelni. Erre azt mondta, hogy mert jót akart. Jót is tett.... Újra együtt vagyunk. Habár csak titokban is, de mi összetartozunk, és senki nem választhat el minket egymástól.... Soha többé!