1. fejezet

Lily Evans eseménydús élete

Szeptember 1. Roxfort Expressz



Itt gubbasztok a vonaton - ami elég gyomorforgatóan zakatol -, és
merengek az előttem álló tanéven, amibe pár óra múlva
belecsöppenek. Eddig mondhatom egész jó, de ez csak a kezdet...
Főleg, hogy eddig nem találkoztam Potterékkel, akik olyan „ minden
lében kanál” típusok.
Ám akadnak „ normális” emberek is a suliban. Ilyen például két legjobb
barátnőm – Emma, és Yasmine Sulai -, akik mindig azzal az egyetlen
kérdéssel készítenek ki, hogy: „ Miért nem jössz össze James-szel? ”.
Erre az abszolút hülye kérdésre egyszerű a válaszom: „ Mert egy
egoista, öntelt barom, aki mindig csak magával, és a beteges
hülyeségeivel van elfoglalva. ” Na azt hiszem, ezt részletesebben el
kell mesélnem, mivel ezt elég nehéz elképzelni.
Szóval egy nevezetes, James Potter nevű egyén már három éve próbál
randizni velem ( most kezdek bele a hatodik évembe), de én mindig
visszautasítom a „ nem” szócskával. Persze az az üresfejű idióta
sosem adja fel. Az agyamra mennek a haverjával, Sirius Blackkel, akivel
a négytagú “ Tekergők” csapatát is erősítik. A tekergőkről azt kell
tudni, hogy a roxfortban lévő, legnagyobb bajkeverő társulat, akik
mindennap azon fáradoznak, hogy kikészítsék a varázslótársadalom
színe-javát. A kikészítő-csapat tagjai a következők: Remus Lupin ( Az
egyetlen normális köztük), nem tudom milyen Peter ( Nem nagyon
ismerem, de annyit tudok róla, hogy elég félénk ), Sirius Black ( No
comment), James Potter ( Szintén no comment)...
Na inkább nem is gondolok rájuk, hiszen mennem kell prefigyűlésre,
ahova Remus fog elkísérni, mivel ő a griffendél másik prefektusa.

Ugyanakkor, este a hálókörletben


Hát persze, hogy nem hallottam Potterékről egész úton - amit elég
furcsának találtam! Kiderült, hogy az a barom, és becsvágyó barátai,
éppen abba a kabinba dobtak bűzbombát, amiben a Mardekárosok
ültek. Igazából a mardisokat sem kedvelem, tehát nem is tudtam
eldönteni, hogy kinek adjak több bűntetőmunkát, amikor a nagyterem
előtt elkezdtek párbajozni.
Amikor már jól kiordibáltam magam, a tanárok, és Remus segítségével
elküldtem a rendbontókat a hálókörletük felé. Miután mindenki eltűnt,
én is elindultam a torony felé, hogy végre bevethessem magam az
ágyba, csak sajna a klubhelyiségben Potter megállított beszélgetni.
Nem mondom elég ideges voltam, de az az idióta csak rátett még egy
lapáttal, amikor kifejtette, hogy felesleges volt neki büntit adnom,
hiszen elég nagy büntetés neki, hogy nem megyek el vele randizni. Na
mivel elég pipa voltam mindenkire, Potter ezzel a kijelentésével csak
betett nekem. Hogy mit tettem? Olyannyira kiakadtam hogy elrohantam
a hálóhelyiség felé. „ MIÉRT ENGEM VER A SORS??? ” Na azt hiszem,
most nem írok erről többet, mert le kell nyugodnom.

Utóirat: Potternek van egy öccse! A neve Daniel Potter.
Nagyszerű!
Pedig már kezdtem örülni, hogy nincs több belőlük sehol, nemhogy a
roxfortban! Most elsőéves a srác, és ahogy észrevettem, rájöttem,
hogy koránt se olyan mint a bátyja. Ő kedves, normális, és a
legfontosabb, méltó ellenfele, a mindig nagyképű James Potternek. Már
az elején belopta magát a szívembe, amikor a drágalátos bátyát az
egész nagyterem előtt beégette. Olyanokat mesélt James
gyerekkoráról, hogy csak na. Ezek után naná, hogy az egész terem
röhögő görcsöt kapott. Végre valaki móresre tanította a jó öreg
Pottert, amire egész életemben vártam :D