3. fejezet. Egy esemény dús nap

Október 12. este, klubhelyiség

Már megint jól kezdődött a napom. Remélem James Potter nem, hazudik. Hogy miért? Elmondom/leírom, szóval ülök a Nagyteremben, és Daniel megkérdezte hogy én vagyok-e Lily Evans. Én azt mondtam, erre hogy igen. Megkért hogy álljak fel. Nem tudtam, mért akarja, de végül felálltam. Erre mit mondott? Na mit? Idézem:” Kösz. Jamesnek igaza volt tényleg formás a hátsód!” Azt hittem ott helyben elájulok! Körbe néztem, de Potter (idősebb) sehol sem volt. Mivel szombat volt, gondoltam a klubhelyiségben található. És eltaláltam. James Potter ott üldögélt a kandalló előtt. De csak ő egyedül. Oda mentem hozzá, és lehordtam őt a sárga földig. Utólag már sajnálom!
- Te perverz disznó! Hogy tudsz ilyeneket mondani az öcsédnek? Eddig csak azt hittem, hogy egy agyatlan szépfiú vagy, de tudod mit te még annál is rosszabb vagy. Egy agyatlan perverz szépfiú.
De ő ült és csak hallgatott. Végül meg szólalt.
- Lily miről beszélsz? Mit mondtam Danielnek?
Persze most meg adja az ártatlan báránykát!
- Tudod te azt!
- Nem nem tudom.
- Hát tudod azt a hátsós dolgot!
- Milyen hátsós dolgot?
Inkább megsúgtam neki a fülébe.
- Lily ki mondta ezt neked? Ez teljesen hülyeség!
- Persze és én el is higgyem mi?!
- Ki mondta ezt neked?
- Maga Daniel!
- Az öcsém? Jaj az öcsém mióta meglátott tetszel neki (!)(persze pont én) És azt mondta, hogy én nem vagyok méltó, arra hogy szeresselek.
- Ez igaz? (mit ne mondjam nagyon meglepett a hír)
- Teljesen.
- Biztos hogy igazat mondasz? (mondanom sem kell, hogy akkor már a fejem egyenlő volt egy paradicsomhoz. És nem csak a dühtől.).
- Teljesen.
- Oké akkor
- Szia.
És mikor épp kiléptem volna a klubhelyiségből utánam kiabált:
- Amúgy tényleg formás a hátsód!
Visszafordultam, vágtam felé egy grimaszt és kiléptem a helyiségből.
Szóval ez történt röviden délután. A későbbiek a szokásosak: őrjárat, büntetőmunkát adni azoknak, akik még nem alszanak, és hajnali 1-kor elaludni.

Hajnali 2, Az ágyamban

Nem tudtam elaludni, ezért lementem a klubhelyiségbe. És nagy meglepődésemre, ott ült James Potter, egyedül, ami igen meglepett, mert általában mindig a barátaival rontja a levegőt. De ami még meglepőbb az, hogy tanult. Végül meguntam, azt hogy álldogálok, ezért leültem vele szemben. Egyből megakadt a szeme rajtam, és megkérdezte:
- Á szia Lily! Hogy kerülsz ide ilyen későn?
- Amiért te is lejöttél. Tanulni szeretnék.
- Oké.
Leültem, és elkezdtem tanulni. Nagy meglepetésemre, James Potter nem próbálkozott randit kérni tőlem. (Nem mintha szeretném, csak furcsának találtam!) Végül Én törtem meg a csendet:
- Mindig ilyenkor tanulsz?
- Hát elég sokszor. Tudod gyakran sok büntetőmunkát, kapok valakitől.
Lelkiismeretfurdalást akar bennem kelteni! Sajnálom Potter, de ez nem fog bejönni!
- Ha a büntetéstől lenyugszol, akkor mért ne!
- És ha nem nyugszom le?
Azzal rám vigyorgott. Más lány azonnal elájult volna. De én, a kőkemény Lily Evans nem!
- Akkor többször kapsz büntit.
- Ugyan Lily valld már be, hogy belém szerettél!
- Jaj ne nevetess! Még hogy én beléd! Előbb szeretnék bele Pitonba mint beléd!
- Mi Pipugyuszba?!
- Nyugi Potter hülyéskedtem. Bár nem tudom hogy ez téged mért érdekel
- Csak mert… mert ő az ellenségünk! De trécselés helyett menjünk aludni.
- Végre egy dolog, amiben egyet értünk!
Azzal elindultam a hálókörletbe, és mikor becsuktam az ajtót, akkor hallottam, hogy Potter, még valamit motyog, és az után ő is bemegy a hálókörletébe. Juj drága naplóm, ha láttad volna Potter fejét amikor azt mondtam inkább Piton mint ő. Na írás helyett inkább alszom! Jó éjszakát!