II. Első lépések

Másnap Lilynek korán kellett a Roxfort Expresszhez érnie, mert a nyár folyamán a szokásos levél mellé kapott McGalagonytól is egy üzenetet, melyben megkéri, hogy ha tud, minél előbb érjen a vonatra, mert feltétlenül beszélni szeretne vele.

Amikor a King’s Cross pályaudvaron az óra fél tizenegyet mutatott, Lily egy hosszas búcsúzkodás után belépett a 9 és ¾ vágányra.

Elvétve látott még csak egy-egy diákot. Azonnal felszállt a vonatra, és gyorsan helyet keresett magának. Zsebéből előkapott egy pergament, meg egy mugli golyóstollat, majd gyorsan írni kezdett. Nagyjából elmagyarázta a levélben, hogy hol van a ládája, melyik fülkét foglalta le. Miután végzett, baglyához, Daisyhez fordult. Miközben magyarázott madarának, a levelet a lábára kötötte.

- Daisy, ha meglátod Lizt, Samet vagy Alice-t, repülj oda hozzájuk a levéllel, jó?

Dais beleegyezően pislogott.

Lily még lehúzta az ablakot, majd elrohant.

Házvezető tanára a prefektusi fülkében széles mosollyal fogadta („Ilyet se látni mindennap” – gondolta magában Lily.).

- Jó napot, Ms Evans! Milyen csinos ma – lány elpirult, majd végig nézett magán („Lehet benne valami – ismerte be -, végül is ezekért a cuccokért dolgoztam a fél nyáron…”) – Kérem foglaljon helyet!

A prefektus engedelmeskedett.

- Nos tehát arról lenne szó, hogy meg szeretném kérni Önt valamire.

- Hallgatom, professzor.

- Mint tudja, háború van. Emiatt egy feladatot bízott rám az igazgató úr, melyet ma este kell végrehajtanom. A megbízás nem halasztható. Ahhoz, hogy el tudjam végezni, segítségre van szükségem, az Önére.

- Az enyémre? – ijedt meg a Lily. Jó volt párbajozásban, kiválóan értett a rúnákhoz, de élesben még sohasem küzdött.

- Igen, az Önére. De ne ijedjen meg, Lily! – a lány egyre furábban nézett professzorára. „Először valamilyen segítséget kér, most meg a keresztnevemen szólít… Ez egyre furcsább…”

- Tehát Lily, mindössze arra szeretném kérni, hogy este a kastélyban fogadja az elsősöket, és vezesse le a beosztást. Elvállalja?

- Öhm… - nyögte értelmesen. Sok mindenre számított az eltelt öt perc alatt, csak erre nem. Végül összeszedte magát, majd bólintott. – Igen, vállalom. De tanárnő, miért én?

- Azért, mert nem akarom megijeszteni a diákokat, bár tőlem rendszeresen megijednek… Vagyis Lily, Ön Iskola Első, prefektus, kedves, barátságos, mindenki számára szimpatikus. Egyszóval; tökéletes.

-…

- Lily, igazán lekötelezett, a feladatról pontosabban a megbeszélés után tájékoztatom, mert amint látom – pillantott McGalagony az órájára -, hamarosan megérkeznek a többiek.

Valóban, néhány perc múlva kezdtek szállingózni a buzgóbbjai.

Szép fokozatosan a vonat elindult, és mindenki megérkezett, már csak az idő közben eltűnt igazgató-helyettesre vártak.

- Lily! Szia!

A szólított a hang irányába nézett, majd felderült az arca.

- Remus! Örülök, hogy látlak.

- Én is. Nos, hogy telt a nyár? Hogy bírtad a suli nélkül? – kérdezte ironikusan.

- Remekül. A szünidő nagyon jó volt, rengeteg mindenre sort tudtam keríteni, amit akartam, ezen felül kibékültem a húgommal, négy hetet dolgoztam, stb. Csak kifejezetten rövid volt a szünet.

- Te! Veled meg mi a frász történt?

- Velem? – lepődött meg a lány.

- Igen. Először rövid volt a nyár, másodszor levakarhatatlanul mosolyogsz… Mi lesz még, összejössz Jamesszel?

- Remus, de most komolyan, te olyan zakkant vagy!

- Köszönöm a biztatást. De itt van Galagonya.

A megbeszélés körülbelül egy óráig tartott. Megtudtak néhány újabb dolgot (pl. Halloweenkor nem lakoma, hanem bál, mint hetedévesek, már bármelyik hétvégén lemehetnek Roxmortsba), majd már mehettek is. A vonaton való ügyelést a hatod-, ötödévesek kapták meg. Mint legidősebbeknek, nyugi volt.

Lilyt Remus már hívta, hogy menjenek, de a lány mondta, hogy még maradnia kell. Kiürült a fülke.

- Lily, akkor kérem, figyeljen rám!

- Figyelek, tanárnő.

- Tehát. Amint beért a vonat, Ön azonnal szálljon le, és hoppanáljon a kastélyhoz. Kérje el a listát az igazgatótól, az irodája jelszava ezen a pergamenen van – adta át. – A szokásos háromlábú szék egy kis ajtó mellett lesz, melyet majd valamelyik professzor megmutat, a süveget a listával együtt kapja. Arról, hogy mikor érkeznek az elsőévesek Hagridtól, vagy valamelyik ablakból tájékozódni. Ennyi. Ne izguljon Lily!

- Próbálok, tanárnő.

McGalagony elmosolyodott.

- Most pedig menjen, mert ebéd nélkül marad.

- Viszlát tanárnő, és sok sikert! – azzal a lány elment.

A folyosón néhányan utána fordultak, erre ő csak visszamosolygott. A figyelemfelkeltés nem volt meglepő, zöld tornacipőt, koromfekete harisnyát, smaragdzöld térdnadrágot és fekete pántos felsőt viselt, leheletnyi hozzáillő sminkkel. Csodásan állt rajta.

Amikor a fülke ajtaját kihúzta, egy pillanatra megállt az ajtóban.

- Miért nem lepődöm meg… - odabent ugyanis barátnői mellett teljes lelki nyugalommal ültek a Tekergők. – Különben üdv mindenkinek! – elindult helye felé, de megtorpant.

- Sam, vettél nekem kaját?

- Atyaég! Elfelejtettem.

- Szuper. Valaki meg tud szánni egy kis apróval, mert a pénzemet nagyon okosan a ládámba tettem, amit én most le nem szedek onnan – pillantott a falra.

- Ha megfelel… - James Potter egy galleont dobott neki.

- Kösz, James. Majd este megadom – majd egy általános elképedés közepette kilépett az ajtón. Nem volt szokása ugyanis Pottert a keresztnevén szólítani. Szép komótosan indult megkeresni a büfésboszorkányt.

Eközben az első elképedés után egyből elkezdtek beszélni a kupéban.

- Öhm… - kezdte eszesen James. – Jól hallottam? Lily azt mondta, James?

- Igen, Ágas – mondta megnyugtatólag Remus. – Lily azt mondta. De most miért lepődtél meg? Mondtam, hogy változott a nyáron. Előnyére. Nagyon. Felnőtt. Egy csodaszép, kedves felnőtt nő.

- Hé, Holdsáp! Ő az enyém.

- James! Essen már le! – csattant fel Sam. – Lily addig nem megy szerintem veled soha az életbe randizni, ha nem szoksz le arról, hogy percenkét elhívd, meg az idétlen „tréfáidról”!

- Samnek igaza van – szólt bele Liz.

- Hát igen pajti, lehet benne valami – mondta Sirius.

- Ok, hiszek nektek. Akkor más taktika – bólintott bele James.

- Srácok, - szólalt meg hirtelen Alice -, nagyon kiakadnátok, ha én most lelépnék? Frank már vár.

- Nem, szívem – mosolygott rá Sam.

- Akkor további jó szórakozást! – felelte a lány, és kiment a fülkéből.

Lily hamarosan visszatért.

- Itt is volnék. James, még egyszer kösz, a pénzt. Kér valaki? – nyújtotta a többiek felé a szerzett élelmét, kondéros kekszet.

A szólítottak a fejüket rázták.

- Ahogy gondoljátok… - mondta Lily.

- Ja, mit akart Galagonya? – fordult felé Sam.

- Hát… izé… na szóval, kinyögöm ám! Tehát, neki este programja van, és mint Iskola első, prefektus, blablabla… Vagyis este a beosztáson én leszek Galagonya.

- Ööö… Nem várt fordulat – meresztgette a szemét Liz.

- Ahogy mondod – bólintott a vörös hajú lány. – De most beszéljünk inkább érdekesebb dolgokról!