Nem javult a helyzet. Ha lehet még rosszabb lett. Most nem keresztbe tesznek egymásnak, hanem amikor csak meglátják egymást, ami azért elég gyakori, tekintve, hogy szobatársak nem bírják ki, hogy ne átkozzák meg a másikat.
Iszonyatos. A helyzet teljesen menthetetlen. Tetejébe közeledik a holdtölte…
tessék, már megint üvöltöznek.
- Tudod, Black nem azért lakom veled egy szobába, mert nincs jobb dolgom, hanem azért, mert nincsen üres szoba! De már nagyon elegem van abból, hogy minden éjjel hallgatnom kell, ahogy henteregsz a csajoddal…
- Létezik disaudió, ha nem tetszik, használd!
- Te nem tudnád használni, te agyatlan Casanova?
- Hagyjátok abba! – üvöltöttük egyszerre Frankkel. A zajra Féregfark is felkapta a fejét, és lelkesen bólogatni kezdett.
- Ne szóljatok bele, semmi közötök hozzá!
- De van közünk hozzá, mert elegünk van! Addig nem mentek ki innen, amíg meg nem beszélitek higgadtan a dolgot. Könnyű egymást utálni, de mi tulajdonképpen a baj?
- Hogy mi a baj, Ágas? Lefektette a 14 éves unokahúgomat, utána meg leribancozta a barátnőmet!
- Mert az! Semmi mást nem csináltok!
- Honnan tudod azt te, hogy mit csinálunk? Ki vagy te, hogy ítélkezz az emberek felett?
- Elég legyen – szóltam közbe újra, mert már kezdtek volna egymásnak esni.
- Mi vagy te?  - fordult felém Sirius – valami békebíró? Mit számít neked, hogy mi hogy vagyunk?
- A barátaim vagytok. Most pedig békésen, mondom békésen megbeszéljük a problémákat.
- Ezzel? Békésen? Lehetetlen!
- Márpedig addig innen ki nem megy senki, amíg nem békültök ki! Időnk, mint a tenger. Szóval. Sirius, kérlek higgadtan sorold el, hogy miért haragszol Holdsápra.
Sirius kényszeredett arcot vágott, de belement.
- Gyűlölöm a családomat, az egyetlen normális unokahúgom Androméda, és neki egyetlen kincse a kislánya! És ezt a törékeny kislányt, aki még csak most lett 14 lefektette, ezen nem tudok továbblépni.
- Holdsáp? – fordultam felé.
- Úgy beszél Doráról, mintha az apja lenne, vagy a bátya. Pedig egy távoli rokona, és semmi köze a magánéletéhez! Főleg azért, mert én szeretem Dorát, és ő simán keresztülgyalogolt már több 14 évesen is, anélkül, hogy szerette volna őket! Vizet prédikál és bort iszik!
- Leribancozta a barátnőmet!
- Ahogy ő is az enyémet!
- Csak azért, mert úgy viselkedett, mint egy utolsó…
- Nem mintha Melinda nem viselkedne mindig úgy!
- Melie 18 éves!
- Dora koraérett!
- Elég – szólt közbe Frank – ezzel nem jutunk előbbre! Nem tudnátok csak egy kicsit félre rakni a haragot, és tiszta fejjel belegondolni a másik helyzetébe?
A válasz konok hallgatás volt. Frankkel egymásra néztünk.
- Invito pálca!
Sirius és Holdsáp pálcái a kezünkbe landoltak.
 - Mégis mit képzeltek?
- Egy megoldás van. Féregfark, gyerünk!
Villámgyorsan elhagytuk a szobát és rájuk zártuk az ajtót.
- Nem értem – mondta Farki – miért zárjuk őket össze?
-  Istenem – csóválta meg a fejét Frank – én mentem, megkeresem Alice-t
- Menj csak. Drága Férgencs barátom, egészen pontosan mit nem értesz a szituációból?
- Semmit…
- Miért nem lepődöm meg?
Közben leértünk a klubba, ahol egy pillantással felmértem, hogy Lily nincs lenn, így ledobtam magam hosszába a kanapémra.
- Szóval. Mint látod a drága Tapmancs és Holdsáp barátunk nincs túl jóban egymással. Eddig vágod?
- Ja.
- Most, hogy összezártuk őket pálca nélkül, kénytelenek megbeszélni a problémáikat. Lehet, hogy közben kárt tesznek egymásban, de olyan súlyosat nem tehetnek pálca nélkül. Nagyobb a valószínűsége, hogy megbékélnek. És végre nyugi lesz!
Kedves barátom még mindig elég kifejezéstelen arcot vágott, vagyis jobban, mint általában, de feladtam a magyarázást, mert megláttam Lilyt a portrélyuknál.
- Bocs, Farki, de most dolgom van!
Lily elé siettem.
- Szia, szépségem, mi a helyzet?
- Mitől van ilyen jó kedved?
- A legjobb úton haladnak a kibékülés felé, és én indítottam el őket az úton – mondtam büszkén.
- Hogyan?
- Összezártam őket pálca nélkül a szobába, de előtte még rá vettem őket, hogy beszéljék meg a problémáikat.
- Te összezártad őket? És mi van, ha kárt tesznek egymásban?
- Pálca nélkül?
- Igen, mivel Sirius egy vaddisznó, és háromszor olyan erős, mint Remus…
- Hoppá, erre nem gondoltam.
- Talán még sem vagy teljesen tökéletes? – mosolyodott el Lily.
- Ezt kikérem magamnak, még a feltételezés is sértő, hogy én ne lennék tökéletes, de erre most nem gondoltam.
- Szerintem nézd meg élnek e még egyáltalán.
- Áh, ráér! Még mindig azt mondom, hogy így fognak kibékülni. Én inkább most fontosabb dolgokkal foglalkozom.
- Mint például?
- Mint például te.
- Nagyon vonzó ajánlat, de vissza kell mennem a könyvtárba. Csak a Bűbájtan jegyzetemért jöttem. Nem azért mondom, de rád is rád férne egy kis ismétlés.
- Minek folyton tanulni? – húztam el a számat
- James, mindjárt RAVASZ!
- Január van Lil! A vizsgák májusban vannak, miért kell rájuk most tanulni? Majd áprilisban.
- Ha az utolsó pillanatra hagyod a tanulást a körmödre fog égni.
- Mi van a körmömmel? – értetlenkedtem. Nem értem, hogy ez most hogy jön ide.
- Ez egy mondás. El fog borítani a munka, kicsúszol az időből, és végül megbuksz év végén. És akkor kivel járok az Auror képzőre?
- Jó, akkor találkozzunk a könyvtárban, én megnézem, hogy élnek e még! – lehet, hogy ezzel elrontom a tervemet, de minden lehetséges időhúzást szívesen fogadok, hogy elodázzam a tanulást.

Felmentem a toronyba és rátapasztottam a fülem az ajtónkra. Semmi hangzavar. Vagy kinyírták egymást, vagy kibékültek. Óvatosan benyitottam.
Nevetés. Ezek röhögnek.
- Éltek még? – kérdeztem óvatosan, hátha csak Hóborc röhög a hullájukon.
- Ágas! Itt vagyunk benn – hallottam a fürdőből.
Benyitottam és egy elég érdekes látvány tárult elém. Sirius szája felrepedve, az orra minimum kétszeresen eltörve, Holdsáp mindkét szeme alatt monoklival, és röhögve próbálják egymás arcát rendbe rakni.
- Esetleg megkaphatnánk a pálcánkat? Úgy kicsit gyorsabb lenne.
Döbbenten átnyújtottam nekik.
- Mi történt?
- Miután bezártatok minket elkezdtünk vitatkozni, hogy melyikünk hibája, hogy itt ragadtunk. A szavakat követék a pofonok, majd az ütések, már rendesen bunyóztunk, amikor egyszer csak egymásra néztünk, és annyira viccesen festettünk, hogy kitört belőlünk a röhögés.
Rájöttünk, hogy úgy viselkedünk, mint a hét évesek.
Felhúztam Holdsápot a földről, és megpróbáltuk egymás arcát rendbe hozni, ami pálca nélkül elég nehezen ment.
- Azt hiszem, zseni vagyok – mondtam szerényen.
- Megszólalt a szerénység élő szobra.
- De most tényleg! Mondtam, hogy csak az válik be nálatok, ha összezárunk.
- Emeljünk neked szobrot? – kérdezte Sirius.
- Áh, nem lenne elég magas az egójához – nevetett Holdsáp.
- Nagyon vicces – mondtam megjátszott sértődöttséggel, amitől mindhármunkból kitört a röhögés.
- Ismét együtt a hírhedt Tekergők! Erre inni kell! Farki merre van?  - kérdezte Sirius.
- Klubban.
- Szedjük össze, és irány a Szárnyas Vadkan! De persze csak ha a prefektus úrnak nincsen ellene kifogása – vigyorgott Sirius.
- Nem, a prefektus úrnak nincs semmi kifogása ellene.
Lementünk a klubba.
- Féregfark, gyere! – szóltuk oda neki, mire odacsoszogott hozzánk.
- Mi az?
- Tekergő buli a vadkanban – vigyorogtam.
- Milyen vadkan? – értetlenkedett lassú agyú barátunk.
- Szárnyas.
- Áh!
Kimásztunk a portrélyukon.
- Ágas, térkép! – adta ki a parancsot Sirius.
- Máris Tapmancs!
Előkotortam a térképet a zsebemből.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
- Melyiket ajánlod?
- A tükör mögöttit. Drágalátos gondnokunk a hatodikon tartózkodik, aranyos kis cicuskája pedig a másodikon.
- Indulás!
Fél órával később már a kocsmában voltunk.
- Fiatalok! – üdvözölt minket a kocsmáros – Mit adhatok?
- Négy vipera vodka? – nézett körbe Sirius.
- Jöhet – bólogattunk.

Pár óra és nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása után elérkezettnek véltük az időt, hogy visszamenjünk a kastélyba. A probléma csak az, hogy a fejünkből alig láttunk ki.
Kibotorkáltunk a kocsmából.
- Nézzétek, pipilangók! – röhögött fel Féregfark és elkezdett kergetni valamit, aminek az lett a vége, hogy megbotlott a saját lábában és röhögve elterült a földön.
- Állj már fej Farkféreg – próbáltam felhúzni a földről, de Holdsáp meglökött és így ráestem.
- Összelapítasz! – nyöszörgött Farki alattam, így röhögve legurultam róla.
- Szerintem próbáljunk felmenni. Ágas, Féregfark pattanjatok fel - utasított Sirius aki a legkevésbé volt berúgva. Azért rajta is látszott az ital, de mindig ő bírta a legjobban a piát.
Összekapaszkodva elindultunk Roxmorts főutcáján vissza a járathoz.
Mikor kibújtunk a tükör mögül a kastélyban, Sirius még gyorsan ellenőrizte a térképen, hogy nem jár-e a közelben valaki.
- Tiszta a terep, indulás!
Féregfarkkal és Holdsáppal rázendítettünk egy kedvenc nótánkra.
- Volt egy mágus, úgy hívták Pó! Nem volt hős, csak egy naplopó! Nem volt ő lusta, csak kerülte munka, ollári, ollári, ó!
- Barmok – csapott nyakon Sirius.
Időközben elértünk a klubhelyiségbe.
- Ó, drága Donna! – szólította meg Holdsáp a kövér dámát – Kegyed életem szerelme! Mondja, mikor találkozhatnák a háromdimenziós világban?
- Fiatalember, maga szórakozik velem? – fújta fel magát a festett hölgy.
- Bocsájtson meg a faragtalan fafejnek – löktem odébb Holdsápot, aki ettől elhasalt – A jelszó kondértündér, vagyis tündérkondér!
- Ez a mai ifjúság – morgott a dáma, de azért utat engedett.