.. James ott ül a fa alatt. Megnyugodtam, hogy nem ültetett fel. Elkezdtem nagyon lassan oda sétálni.Ott ült a fa tövében, és meg se mozdult. Leültem mellé, öszöntem, de nem köszönt vissza.
- James, ha haragszol rám mond meg!
Semmi válasz.
- Hallod? -Kezdtem aggódni.
Mivel sötét volt, nem láttam olyan sokat. Egy 5 perc után meguntam a hallgatását, és elmotyogtam egy varázsigét:
- Lumos!
Mikor már láttam valamit, azt kívántam, bárcsak ne láttam volna meg.. James ott ült neki dőlve a fának,  és a mellkasánál eléggé vérzett. Fel sikítottam. mivel este hét óra volt, mindenki a Nagyteremben ült, vagy esetleg ( akiket elengedtek), már rég a Hálókörletükben vannak. Körbe néztem, azért hátha van ott valaki, de sajnos igazam volt, és sehol senki. Nem tudtam, mit csináljak! De mivel nem akartam ott hagyni, a hátamra kapta (már amennyire tudtam) , és elkezdetem felvonszolni a gyengélkedőre. Imádkoztam, hogy csak most ne találkozzak a mardekárosokkal. Szerencsémre nem találkoztam eggyel se.
 - Madam Pomfrey! Elnézést a késői zavarásért, de azt hiszem baj van!
A Nővér kijött, és ahogy meglátta Jamest, majd elájult. Gyorsan lefektette egy ágyra, és kezelésbe vette. Én csak ültem ott, és sírtam. Sírtam sírtam, míg nem megszólalt a Madam:
- Miss Evans mi Történt Mr. Potterrel.
Elmeséltem neki elejétől a végéig ( persze a randis résznél elpirultam). Mikor megtudta, hogy már így találtam rá, egyből mondta:
- És nem látott senkit?
- Sajnos nem. De ugye nem súlyos?
- Hát. Kisasszony Mr Potter kicsit súlyosabban megsérült, de rendbe fog jönni.
- Megnyugodtam.
Nagyon aggódtam Jamesért. Talán egy ilyen eset kellett hogy bevalljam magamnak, hogy szerelmes vagyok James Potterbe? Mert ahogy ott ültem, és láttam Jamest, összeszorult a szívem. Már ott ültem egy ideje, mikor a javasasszony elküldött aludni. Persze én ellenkeztem, de ő azt mondta, hogy  nem megkért, hanem megparancsolta. Én perse elindultam, de persze mindenféle átkot elmotyogtam, hogy nem maradhatok ott. ÉS most itt fekszem, és írok a naplómba. Megpróbálok aludni.

Éjszaka 23 óra: Gyengélkedőn

Igen a gyengélkedőn vagyok. Hogyan? Egyszerű! Mivel nem tudtam aludni, mert egyfolytában az keringett a fejemben, hogy mi lehet Jamesszel, ezért megkérdeztem  Emmát ( mivel ő se tudott aludni), hogy mit csináljak. Ő azt mondta, hogy fogalma sincs. Persze egyből végig kellett hallgatnom, hogy Sirius így, Sirius úgy. Hát persze Sirius! Ő biztos tud segíteni! Azzal kipattantam az ágyból,  leszaladtam, és bekopogtam a Fiúkhoz. Szerencsémre Sirius nyitott ajtót.
-          Evans este tizenegy óra van!
-          Sirius segítened kéne! Jamest megtámadták, és most fent van a gyengélkedőn. Ott is maradtam volna, de a nővér elküldött. És most vissza akarok menni.
-          Miben tudnék én segíteni?
-          Ugyan te vagy a Roxfort egyik tekergője. Mellesleg Tuti hogy te is akarod látni hogy hogy van James!
-          Evans te aztán tudod, hogyan beszélj rá valamire az embereket. Egy perc és jövök.
Azzal visszament. Én leültem a fotelba. Aztán a tekintetem egy feliratra tévedt, a padon. Ez volt belevésve: J.P.+ L.E. Vajon James véste bele?
-          James véste bele. Talán még Harmadikban.
Oda néztem. Egy köpeny volt, és egy térkép volt a kezében. Bebújtunk a köpeny alá, és elindultunk. Sirius mindvégig azt a térképet nézte. Épp már csak pár ajtónyira voltunk a Gyengélkedőtől, mikor hirtelen észrevettük, hogy Kedvenc Tanárnőnk jön velünk szembe. Persze elálltunk az útjából, így nem vett észre. Mikor beértünk, nagy sötétség volt.

Hajnali 1 óra, A hálókörletben

 .Szóval ott hagytam abba, hogy beértünk, és  sötét volt, Nagyon féltem hogy zajt csapok, ezért mondtam egy varázsigét, ami tompítja a hangokat. Ekkor oda rohantam James ágyához. Nem nyújtott szép látványt. Ébredezett.
-          Szia Lily! Hol vagyok?
-          A Gyengélkedőn.
-          Mért mi történt?
-          Hétre lementem, de te akkor már ott voltál a fa tövében, és vérzett a mellkasod. Én meg felhoztalak ide.
-          Tényleg? Akkor már értem mért fáj ennyire, ha levegőt veszek.
-          Jut eszembe nem emlékszel kik támadtak meg?
-          De a mardekárosok. De nem tudtam mit tenni, mert nem volt nálam a pálcám.
Még ott Siriussal elbeszélgettek, elmondta Sirius, hogy hogyan sikerült a randija Emmával ma este nyolckor. Beszélgettek még egy ideig, aztán észre vettem, hogy majdnem éjfél van. Már épp menni készültünk, mikor James oda szólt nekem:
-          Bocs Lily!
-          Mért kérsz bocsánatot?
-          Mert ez volt az első randink, és jól elszórtam.
-          Nem te szúrtad el, hanem a mardekárosok. Amúgy  is lesz még alkalmad rendbe hozni.
Megakartam puszilna az arcát, de neki köszönhetően, csók lett a vége. De nem bántam. Elköszöntünk, De Siriussal megbeszéltük, hogy még bedobunk egy kis ajándékot a Mardekárosoknak. Komolyan mondom, hogy kezdek olyan lenni mint Jamesék.