13.

Nászút

A házaspár a mézesheteket az egyik nyaralójukban akarja tölteni. Beléptek az ajtón, ahol azonnal megcsapta az orrukat a régen használt bútorok szaga.

James lehajolt, hogy megcsókolja a nőt, de Lily is épp meg akarta csókolni őt. Ennek az lett az eredménye, hogy összefejeltek.

-         Aú! – nevetett Lily.

-         Egyetértek – dörzsölte meg James a homlokát. – Kemény fejed van. – nevetett ő is.

-         Bocsi. – pirult el.

James elmosolyodott a nő zavarán. És még az a szőnyeget fixírozta, ő lehajolt és megcsókolta.

-         Majd csak összehozzuk – vigyorgott.

-         Ja. – pirult tovább.

James csókok között hátrált, magával húzva Lilyt is. Aki olyan vonakodva követte mintha, elsőnek látta volna a férfit félmeztelenül, mert már levette a felsőjét. Óvatosan az ágyra dőltöte, de a nő még mindig nagyon merev volt, mintha egy deszkát próbált volna meghajlítani.

-         Ok, feladtam – sóhajtott. – Mi a baj? – könyökölt a nő mellé.

-         Ugyan mi lenne? – csókolta meg a férfit. Vagy inkább nevezzük puszinak.

-         Nem gondolod, hogy eléggé ismerlek ahhoz, hogy tudjam, hogy nincs minden rendben?

-         Ki fogsz nevetni. – fordult el tőle.

-         De, ha nem mondod el, nem tudom, hogy mit tegyek. Kérlek – ölelte át a nő derekát, és a fülébe suttogott. – A házasságunkat ne kezdjük félreértésekkel.

-         Nem tudom, hogy megfelelek – e, mint feleség. Hogy kéne veled viselkednem? Olyan, mintha… - elpirult.

James elvigyorodott. Megcsókolta a füle tövét.

-         Értem – súgta.

Elkezdte a nyakát csókolni, majd visszatért az ajkához, és olyan lágyan, és érzékien csókolta, ahogy csak tudta. (És tudta.) Nem maradt el a várt hatás, a nő hirtelen átváltott a félénk viszonzásból, az erőszakos, követelőző csókba. James elégedetten elmosolyodott.

Lily épp a felsőjét vette le, és James kikapcsolta a melltartóját, mikor is valaki köhécselt.

-         Bocs a zavarásért. – jött egy nevetős hang a kandallóból.

-         Hello Sirius – nyögte James.

Lily, olyan gyorsan csavarta magát a lepedőbe, hogy két pillanat múlva teljesen eltűnt a paplan alatt.

-         Valami gond van? – sétált a férfi a tűzhöz.

-         Én azt hittem már lezavartátok – vigyorgott továbbra is. – Sokáig húztátok. Jó, jó abbahagytam. Csak az szeretnénk kérdezni, hogy az irattár kulcsa hova lett, mert sehol sem találjuk. A zárat meg nem bírjuk feltörni…

-         A kulcs az asztalom fiókjában van. A fiókom kulcsa pedig a békában… Anna tudja, miről van szó – tette hozzá Lily.

-         Hallottad? – kérdezte James, a tűzben lévő barátját, aki bólintott.

-         Kulcs fiú, kulcs béka. – a férfi hátra pillantott, hogy a nő hol van. – Amúgy, valami gond van? – húzta össze a szemöldökét.

-         Azon kívül, hogy te még mindig itt vagy, és elrontod az éjszakánkat? Semmi.

-         Óóó… bocs – vigyorgott.

-         Tünés! – vigyorodott el ő is.

Visszafeküdt Lily mellé, és megpróbálta feleségét kihámozni a takaró alól.

-         Nyugi. Valószínűsítem, hogy csak a hátadat látta, vagyis nagyon ajánlom neki – simogadta a hátát nyugtatóan.

-         Hol is tartottunk? – hajolt a nő fölé, és megcsókolta.

-         Várj egy pillanatot – szakította félbe a csókot.

-         Miért? – hanyatlott vissza a párnák közé.

A nő mosolyogva elvette a pálcáját az éjjeli szekrényről, és a kandalló felé intett.

- Nehogy ne találják meg a kulcshoz tartozó zárat – somolygott.

- Ez nem volt utolsó gondolat. – helyeselt James, miközben magára húzta Lilyt.

Lily reggel későn kelt, és egy pillanatra meg is rémült. ’ Hisz már rég bent kéne lennie a munkahelyén! James, miért nem kelltet fel? ’ Ekkor eset le neki, hogy nászúton van. ’ De hol van James? ’ Kikászálódott az ágyból, és magára tekerte a lepedőt. Felemelte a fehér leplet, és lesétált a konyhába, ahol már férje reggelizet, pontosabban itta a kávéját.

-         Én is kaphatok? – ült le az egyik székre.

-         Jó reggelt – öntött kávét a nőnek. – A tegnap éjszakáról…

-         Neee! – hajolt az asztalra, ellenkezés képen.

-         Sosem gondoltam volna, - folytatta kegyetlenül. – hogy kétszer kell elvennem a feleségem szüzességét – vigyorgott.

-         Jó, ok. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem ez volt életünk legfergetegesebb szeretkezése… - adta fel Lily, és sétált a pulthoz.

-         Beszélj csak a magad nevében – ölelte át hátulról. – Én nagyon élveztem. Nem minden férfi mondhatja el, hogy a nő, akivel elkezd szeretkezni, eleinte szűzies, félénk és görcsös. Aztán egy másodperc töredéke alatt, úgy esik nekem, hogy levegőt is elfelejtek venni. Ez a hihetetlen kettőség, őrjítő. Jó értelemben.

-         Örülök, hogy neked tetszet, de én máskor inkább kihagynám – húzta el a száját.

Hatalmas sluggal egy bagoly vágódott az asztalra, és hangos csipogásba kezdett.

-         Mi a…? – kezdte értetlenkedve James.

A bagoly egy rivallót hozott, ami most felrobbant.

- Gyerekek, kapcsoljátok már be azt a rohadt kandallót! Mert nem haladunk! De akár valamejikőtök vissza is jöhet. Nem találunk semmit! – ordított a levél Sirius hangján, majd ellobbant.

- Na, bekapcsoljuk a kandallót? – kérdezte nevetve a nőtől, aki még mindig megszeppenve pislogott.

Meg sem várva a választ a tűz felé intett a pálcájával, ami azonnal zöld lett, és megjelent benne Sirius feje.

-         Na végre – sóhajtott. – Figyeljetek, hol van…

Több mint egy órán ét tárgyalták, mire a csoport tagjai úgy gondolták, hogy biztonságban elkezdhetnek dolgozni.

-         Azt hittem felnőtt aurorok – csóválta a fejét James.

-         Tévedtél – vigyorgott Lily.

A nap további része borzalmasra sikerült. Szakadt az eső, és természetfeletti köd uralkodott a vidéken.

James újság olvasással ütötte el az időt, még Lily az ablakon átnézte a szomorú tájat.

Pedig mára egy gyönyörű sétát terveztek.

Sajnos a következő nap sem hozott újat, így a csónakázás is ugrott.

Mikor Lily harmadnap hajnalban felkelt, ugyan az a látvány fogatta. Elege lett. Sosem a türelméről volt híres.

Felébresztette Jamest, és amint a férfi visszatért az álmok birodalmából, felvette a szemüvegét, és kérdőn nézett feleségére, aki a legbűbájosabb mosolyát vetette be, és végig simított a férfi mellkasán.

-         Mit találtál ki? – nézett rá gyanakodva a férfi.

-         Figyelj – bújt oda hozzá, és dorombolt akár egy kiscica.

-         Bunda? Megkapod. Ékszer? Dettó – vigyorgott.

-         Mennyünk haza – susogta a nő.

-         Hogy mi? – pislogott a férj.

-         Unatkozom. S a többiek is leállnak nélkülünk. Itt nem bírunk mit csinálni, amit meg csinálunk, az otthon is menni fog, emlékeim szerint.

-         De ez a nászutunk – vitatkozott félálomban.

-         És szétunjuk az agyunkat – duzzogott a nő. – Minden reggel és este baglyokkal bombáznak minket… Ezt otthon is megtehetik, csak gyorsabb lesz.

-         Nem vehetnék inkább ékszert? – mosolygott James, miközben visszahanyatlott a párnák közé.

-         Kérlek – meresztett nagy szemeket.

-         Úgy is tudod, hogy beleegyezem – sóhajtott. – Szeretlek – csókolta meg.

-         Kösziii! – ugrott a nyakába, de a lendület miatt leestek az ágyról.

Csak James reflexeinek köszönhetően, amik már ilyen korán is működtek, nem ütötték meg jobban magukat, mint kellett. A padlón fekve nevettek.

-         Akkor irány pakolni! – próbált a férfi feltápászkodni.

-         Hééé! Várj csak! – húzta vissza magára a férfit. – Annyira azért nem sietünk – mosolygott sejtelmesen. – Nem rég múlt három, és jobb ötletem is van, mint a pakolás.

-         Igazán? – emelte fel a szemöldökét James. – Azt hittem az minden vágyad, hogy leellenőrizd, hogy van-e még munkahelyünk – vigyorgott.

-         Nem tévedtél nagyot – tűnődött a nő. – De tekintve, hogy még korán van, és a férjem felettem fekszik, lenne néhány szabad röpke órám…

-         Óóó… így már érthetőbb – bólintott.

-         Fogd már be az istenit! – csókolta meg, hogy elhallgatassa a férfit.

-         Oké. – csókolt vissza.

-         Ti mi a jó büdös francot kerestek itt?! – hőkölt vissza Sirius, belépve az ajtón.

-         Besétáltunk – itta a kávéját James.

-         Pontosan, nem úgy, mint egyesek – mondta szemrehányóan Lily, miközben ő is belekortyolt a kávéjába. – Ez fantasztikus, tudom már mi hiányzott.

-         Mi meg abba a hittbe ringattuk magunkat, hogy mi – húzta fel az orrát Carmen.

-         Ne is haragudj, de az lehetetlen lett volna, mivel napi több órát beszéltünk, és folyamatos bagoly kapcsolatban voltunk. Napi több oldal levelet kaptam – hadarta Lily.

-         Mondták már nektek, hogy munka mániások vagytok? – ásított Sirius.

-         Veled ellentétben – pirított rá Lily, mikor a férfi asztalán lévő akta kupacra rakta a kezét. De Sirius nem szégyellte el magát, sőt pofátlanul vigyorgott.

-         Csak nem akarjuk, hogy… hagyjuk – ingatta a fejét James. Már rég megtanulta, hogy ne szóljon bele Lily és Sirius vitáiba. – Kezdjünk. Hogy halad a Kiméra-ügy?

-         Arról honnan tudsz? – pislogott Anna.

-         Ti beszéltetek róla tegnap.