1. fejezet: Egy mugli night club titka. 1977. Augusztus 1. Jó reggelt. Vagyis nem reggelt, elmúlt dél. De nekem ez reggelnek számít, jobb, ha hozzászoksz. Szóval most ébredtünk fel. A többes szám nem a királyi többesre utal, bármilyen meglepő, szóval Tapi haverommal ébredtünk most fel. Tapi itt tölti nálunk az egész nyarat, mióta tavaly lelépett az aranyvér mániás szüleitől. Mit írjak magamról, hiszen úgyis ismersz biztosan. A nevem James Potter, ügyeletes szépfiú, és nőcsábász. Híres kviddics játékos, minden csaj álma és hasonló abszolút kiérdemelt címeim vannak. Csak egy embert nem érdekel ez. Pedig igazán csak ő kellene nekem. Hogy ki ez a tündér, aki ennyire kiborít engem? Nem más ő, mint az angyali szépségű és démoni gonoszságú gyönyörűséges egyetlen szívem egyetlen virága, szóval Lily. Lily Evans a maga vörös hajával, tündöklő, smaragd szemeivel és minden szépségével együtt. Ősellenségünk is egyben, mert ő a Prefektus, az él tanuló, maga a tökéletesség. Mi pedig, hát nem járunk élen a magatartásban. Nagyon nem. De hát mi vagyunk a Tekergők, Roxfort legnagyobb bajkeverői. Igaz, hogy Remus barátunk prefektus lett, de ő mindig ellene van a durvább tréfáknak, és nagyon jól tanul. De vissza rám, hiszen erről a roppantul fontos témáról, még nem sok szó esett. Milyen kár. Szóval. 175 centi magas vagyok, a kviddicsnek hála jó izomzattal rendelkezem, a hajam hollófekete és kócosabb, mint amit el tudsz képzelni. De kell is a stílusomhoz. Sosem érzem jól magam, ha a hajam nincs mégjobban összekócolva, mint amennyire amúgy össze lenne. Kis, keskeny, szinte már ékszer számba menő szemüveg mögül imádni való barna szemeim néznek minden élő és nem élőlényre a Földön. Nem vagyok önimádó, nehogy azt hidd, csak van önbizalmam, de kell is az élethez. Áú! Ez fájt, Tapi hozzám vágott egy párnát. - Ha abbahagynád az ömlengést a naplódba talán fel is kelhetnénk végre. - Ezért még megfizetsz! Itt kezdetét vette egy véres, és kegyetlen párna csata, aminek igazából végeredménye nem lett, mert egy idő után birkózásba ment át, amiben viszont el kell ismernem, hogy Tapikám legyőzött. Mikor két vállra fektetett és én sajnos megadásra kényszerültem pár pálcaintéssel rendbe raktuk magunkat és a szobát. Én májusban töltöttem be a 17.-et Tapi pedig áprilisban. Innentől bármikor szabadon varázsolhattunk, persze csak akkor, ha muglik nem voltak a közelben. De ez nem fordult elő túl gyakran, tekintve, hogy általában a birtokon szórakoztunk, kviddicseztünk illetve szarvas és kutya formában kergettük egymást széltében hosszában a teljes Potter birtokon, ami nem kis terület. - Ma tervezel valamit? - Arra gondoltam, hogy igazán lenézhetnénk a muglikhoz. - Minek? – kérdeztem, mert nekem semmi bajom a muglikkal, de nem tudom miért kéne lemenni hozzájuk. - Van a faluban egy night club nem? - Van. - A night club sok piát és csajokat jelent haver! - Áh, értem. Hiányzik a suli mi? - Ez most, hogy jön ide? - Csak az ottani csaj fogyasztásodra utalnék vele. - Ja. Tény, de minek kikötni egynél, mikor annyi van! És te se fogadsz cölibátust! - Tudom, de csak azért, hogy Lilyt féltékennyé tegyem! - Evanst nem nagyon zaklatja fel. Nem tudom, hogy észrevetted e már, hogy nem csípi a búrádat. - Tudtomra adta párszor. - Na, akkor ideje egy Evans felejtő estnek! - De én nem akarom őt elfelejteni! - Akarod, vagy nem, de el fogod! Ha csak egy éjszakára is. Oda lesznek érted. - Ha te mondod… Igazából nem voltam biztos benne, hogy Tapinak igaza van, de inkább ráhagytam, ilyenkor nem lehet vitatkozni vele. Ezt csinálja a suliban is. Bead a csajoknak egy dumát, amitől az elolvad, majd másnap már egy másik csajjal teszi ugyanezt. Mindezek között, pedig nem hagy minket aludni éjszaka. Egy egyszerű disaudiót is sajnál tőlünk, egy egyszerű hangtompító igézetet. Mindegy, hagyjuk. Ezek szerint éjjel bevetjük magunkat az éjszakába. Végülis, nem olyan rossz ötlet. Este. Már elmúlt nyolc, amikor Tapival végeztünk a készülődéssel. Egy kis zselésítő igézet, és a hajam még kócosabb lett. Farmert vettünk és Tapi pólót, én inget. Nah, ideje indulni. Leballagtunk a kis mugli faluba, ahol elég hamar megtaláltuk a szórakozó helyet. Bementünk. Bent volt ilyen mugli lemez lovas micsoda, meg villódzó fények, meg zene. Volt nálunk mugli pénz, így rendeltünk két italt. A legjobbnak a wiskey ígérkezett, hiszen azt ismerjünk lángnyelv változatban, ami ütős egy ital, így ez sem lehet rossz. Megálltunk a bárpultnál. Tapi rögtön a csajokat kezdte gusztálni, én inkább csendben iszogattam és arra gondoltam, hogy bárcsak az én Lily tündérem itt lenne. - Te, azt nézd, azt a kis szöszit! - Melyiket? Van pár belőlük. - Azt a nagyon sminkeltet. - Mindegyik agyon van kenve. - Szándékosan szívatsz? - Nem. - Arra a tündérre gondolok ott! – mutatott egy miniszoknyás, vagy inkább öves csaj felé, akin körülbelül húsz centi vakolat volt, és nulla egyéniség. - Érdekes. - Inkább bombázó. - Hát menj, szólítsd le, biztos nem lesz ellene kifogása! - Már itt sem vagyok! Tapi elhúzott, én meg visszafordultam az italomhoz. Hol lehet most az én vörös angyalom? Mintha csak a kérdésemre válaszolna éles hangot hallottam. - Lily, anya azt mondta, hogy nem jöhetsz ilyen helyekre, mert veszélyes! És én, mint a nővéred köteles vagyok megvédeni téged, és hazavinni! - Petúnia, fogd be azt az ólajtó szádat és hagyj élni! Nem hiszem el! Ez… ez… A hang felé fordultam és megláttam az én szívem tündérét egy magas, éles arccsontú, barna hajú, pár évvel idősebb lánnyal vitatkozni. Minden bizonnyal ő Petúnia, Lily utált nővére. Fogtam az italomat és hatalmas örömmel elindultam felé. - Csaó Bella! Lily rám emelte gyönyörű smaragd szemeit, amik elkerekedtek a megdöbbenéstől. - Igazad van Petúnia, tényleg mennünk kell! Minél hamarabb. Te meg mit keresel itt Potter? - Téged, a szerelmet, a boldogságot, az élet értelmét, vagyis egyszóval téged. Petúnia hamar felmérte, hogy húgának most az lenne a legkellemetlenebb, ha itt maradna, így vigyorogva a kedves nővér álarcát vette fel. - Óh, hát itt van egy kis barátod, hát így már nyugodtan maradhatsz. Megmondom anyuéknak, hogy vigyáznak rád. - Ezért még számolunk. - Ugyan már, pici hugicám, hát itt ez a bájos fiatalember… - Petúnia, újabban a varázslók számodra bájosak? A lány arcára fagyott a vigyor. - Te is… olyan vagy? Abból az őrült neveldéből? - James Potter évfolyamtársam. - Akkor én már itt sem vagyok, még megfertőztök engem is. Ezzel gyorsan lelépett. Én pedig legszívdöglesztőbb vigyorom vettem fel. - Szépséges rózsaszálam, hát mire hívhatlak meg? - Csak két szót mondok neked Potter, amit még a te bunkó agyad is megért. KOPJ LE! - Dehogy kopok, így ismersz te engem? - Sajnos nem. Akkor legalább elmondanád, hogy miért és hogyan vetett ide a balsorsom? - A falu fölötti dombon van a birtokunk. Itt lakom. - Egy egész birtok, hogy oda ne rohanjak! - Felőlem odarohanhatunk együtt. Gyönyörű a park, de a szobám is elég mutatós. - Fogd be. - És te hogy kerülsz ide, óh szívem egyetlen napsugara? - Hagyd abba ezt a nyálas dumát, mert esküszöm, felképellek. - Nem válaszoltál. - Itt nyaralunk. Sajnos. - Dehogy sajnos, ez a nyaram legszebb része. - És te csak így? Egyedül? A bandád nélkül? Ez nem jellemző rád. - Nem, nem vagyok egyedül, Tapi itt van. - Ki? - Sirius. - Sejtettem. Ahol a kutya, ott a gazda. Nem is sejted drágám, micsoda találó hasonlat. - És hol van most a te drágalátos haverod? - Táncol valamerre egy szőke spinével. - Miért nem lep meg? - Talán, mert ismered. - És te, miért nem egy üres fejű libát szédítesz, mint általában szoktad tenni? - Kinek kellenek üres fejű libák, ha itt vagy nekem te? - Hadd, ne mondjam, hogy minek kellenek neked azok… - Ez fájt tündérem. - Nem vagyok a tündéred. - De az vagy! - Kopj már le rólam Potter, nem vetted még észre, hogy nem vagy az esetem? - Semmire se hívhatlak meg? - Kitaláltad, semmire. Le akarsz itatni? - Elegem van már! Jól van, jól van itt se vagyok! Besokalltam. Lily tényleg nem egy tündér. De úgy imádom, amikor mérges lesz. Viszont kutyába nem megyek le még neki sem! Hosszú még a nyár, előbb utóbb, csak megenyhül. Ha meg nem? Hát ott van a teljes tanév!