4. Fejezet. Egy nyári nap. 1977. Augusztus 19. Micsoda fantasztikus nap volt! A srácok lejöttek meglátogatni. Holdsáp egy lánnyal. Egy kicsi, harmadikos lánnyal. - Fiúk, ő Nymphadora Tonks. Tapi döbbenettől tágra nyílt szemmel nézte a kislányt. - Dora? - Sirius! - Ti ismeritek egymást? - Hát persze, Dora az egyetlen normális unokatestvérem lánya. De Holdsáp, ő még kislány! Holdsáp kuncogott. - Tapikám, neked egy lány barát csak egy dolgot tud jelenteni? - Igen. - Dorával csak barátok vagyunk, semmi több. A kislány hozzám fordult. - Te vagy James Potter, ugye? Elmosolyodtam. Már a kicsik is? - Igen én vagyok. Szeretnél egy autogramot? Mindenki nevetett. Tapi hátba veregetett. - Fékezd azt a hatalmas önbizalmad, még megárt. - Nem, nem azért kérdezem, csak Lily sokat mesélt már rólad. Hogy mennyire irritálod. - Áh, értem. Ismered Evans-t? - Igen, az anyja, az apám testvérének a húga. - Megtennél nekem egy szívességet? Nem küldenél neki egy baglyot, hogy jöjjön ide? - Önszántából sosem menne oda, ahol te vagy. Ki nem állhat. - Tudom, de kérlek, próbáld meg! És írd meg neki, hogy hozzon fürdőruhát. - Nem ígérek semmit. Van valakinél pergamen, meg penna? Mikor a levél elkészült, magamhoz hívtam kedves baglyom, aki elrepült a levéllel. - Innentől már csak reménykedni lehet. - Megyünk a tóhoz fürödni? - Megyünk. Fél óra sem telt bele, amikor csengetést hallottam. - Itt van! Mint őrült rohantam a kapuhoz, még a papucsom se vettem fel, mezítláb trappoltam végig a füvön a kapuig. Kinyitottam, és ott állt az én gyönyörűm. Szeméhez illő smaragdzöld kétrészes fürdőruhában és a karcsú, tökéletes dereka körül egy vörös alapon fehér mintás strandkendőben. A vállán táska. Elmondhatatlanul gyönyörű volt. - Még ma beengedsz Potter? - Gyere be. – váltottam vagány üzemmódba – Isten hozott a Potter birtokon! - Gondolhatod, hogy nem örülök neki, hogy itt vagyok, de inkább itt, mint otthon. Petúnia kikészít. De, minek is beszélek ennyit, semmi közöd hozzá. Ezzel elviharzott mellettem. Ahogy elsuhant, éreztem az édes virág illatát. Becsuktam a kaput és visszaballagtam a tóhoz. Lily már a vízben volt, a hátán lebegett a haja úszott utána. Mikor megérezte, hogy nézem vágott egy grimaszt, és elúszott a másik part felé. Ekkor egy lökést éreztem a hátamon és egy másodperc sem telt belé, de már a vízben is landoltam. Kicsaptam a szememből a vizes hajamat és felnéztem a partra. Tapi vigyorgó arcát láttam. - Hoppá, bocsánat. Na, ússzál már a csaj után! Lily ezt hallva mérgesen felénk fordult. - Ha megteszed, belefojtalak! Ideges. Imádom, amikor ideges! Három gyorsúszó tempó és már utol is értem. - Szia szépségem! - Kopj le rólam, te görény! - Nem is vagyok büdös! - Te akartad, én szóltam! Lily felemelte két szép kezét, és a vállaimnál fogva lenyomott a víz alá. Ez még nem lett volna baj, de nem akart felengedi hosszú másodpercekig. Kezdtem kifogyni a levegőből, és kissé kezdtem bepánikolni, mert nagyon erősen tartott és nem bírtam kinyomni magam. Valószínűleg az életösztön megsokszorozta az erőmet és kilöktem magam a keze alól. - Megőrültél? – hörögtem levegőért kapkodva. - Én szóltam! Megmondtam, hogy belefojtalak, ha nem hagysz békén! Lily kiúszott a partra, és a táskájából előkapta a pálcáját. - Lily, nyugi! - Nem tudod felfogni, hogy utállak, te önelégült hólyag? Jaj, de szép így. Ahogy a zöld szeme villámokat szór. Így is csak rám tud nézni. - Gyere, átkozz meg! Lily felfelé rántotta a pálcáját, és én már lógtam is fejjel lefelé a levegőben. - Levicorpus? Nem is tudtam, hogy ismered! - Ugyan már, egész tavalyi évben ez volt a divat, már hogy ne ismerném? Tapi hamar a segítségemre sietett és kilökte a pálcát a kezéből. Ajaj a víz sekély én pedig nagyot nyekkenek. Majdnem kitört a nyakam, ahogy a fejem a víz alatti homokba fúródik. Feljövök a víz alól és kirázom a hajamból a homokot. - Ez ma már a második gyilkossági kísérleted ellenem! Majdnem kitörtem a nyakam te őrült nőszemély! - A három bűvös szám. Talán harmadszorra sikerül! Ezzel megragadta Nymphadórát és messzebb a parton telepedtek le. - Ez szívás haver. – csapott Tapi a vállamra, míg a nyakam masszíroztam. - Várjunk csak? Ti rokonok vagytok! - Miért lennénk? - Hát tudod, rokonodnak rokona! - Túl távoli rokonok lennénk! - De azok vagytok! - Körülbelül ötödfokú unokatestvérek vagyunk. - De azok vagytok! - Jó, azok vagyunk, de ez nem számít! - Nem szomjas valaki? - Végülis, de. - Tinky! – hívtam a házimanónkat. - Igen uram? - Mit kértek inni? – fordultam a barátaimhoz. - Vajsört. Hidegen – felelték egyszerre. - Hallottad Tink. - Azonnal uram Egy pukkanás és már ott sem volt. - Evans, ki fogsz száradni! - Nem a te dolgod! - De igen! Megjöttek az italok. Odaballagtam hozzájuk, hogy ne kelljen átüvölteni a fél birtokot. - Le fogsz égni drágaságom. - Potter! Nem fogod fel, hogy nem vagyok a drágaságod, hogy ki nem állhatlak, hogy gyűlöllek? - Akkor is le fogsz égni. - Fantasztikus! Dóra, bekennél? - Persze Lily. Kacsintottam Dórára és átvettem a flakont tőle. Lily nem vette észre. Bekentem hátát. Te jó ég, de selymes bőre van. Most először érek hozzá úgy, hogy nem pofoz fel. - Kész vagy már? Mit szöszölsz? Még egy utolsó simítás. Huhh. Nem ártana egy hideg zuhany. Meg is kaptam. Lily hátrafordult. Én meg gyorsan elkaptam a kezem és vigyorogtam rá a legszebb mosolyommal. - Mit csinálsz? Nymphadora!!! Most bajban vagy! - Nem csináltam semmit Lily! - Megengedted ennek a hólyagnak, hogy hozzám érjen! Undorodom az érintésétől! - Elvörösödtél Evans drágám – mondtam a halvány piros színére utalva. - A méregtől! Hogy hozzám merészeltél érni! Gyűlöllek! - Azért ebédre még itt maradsz? - Attól függ mikor lesz! - Háromkor. És szívem hölgye dísz vendég lenne, ha megtisztelné szerény ebédünket. - Kuss már! - Na! - Jó, maradok. De egy esélyed van, ha eljátszod, meghalsz! - Soha! Napozol? - Igen, mint látod, és zavarsz! - Nem jössz oda hozzánk? - Akkor békén hagysz? - Igen. - Na jó, oda mehetek! - De jó! - De ne merészelj zaklatni! - Sosem zaklatlak! - Ugyan, csak megállás nélkül! Lily méltóságteljesen sétált a tópartra és terítette a törülközőjét az egyik napágyba. Holdsáp barátom azonnal trécselésbe fogott a kis Dórával. - Nem bánom, kérem azt az italt! - Csak nem megszomjaztál? - Valószínűleg azért kérek inni, mert szomjas vagyok te tulok! Leraktam aranyos, pici szemüvegem az aranyos pici fejemről és beugrottam a vízbe. Állítólag igazgyöngyök vannak a tó alján. De még senki sem merült le addig. Én leszek az első. Egy egyszerű buborék fej bűbáj és már mehetek is lefelé. Jó mély egy tó ez. A nyomástól mindjárt beszakad a dobhártyám. Vajon meddig bírja ez a buborék? Ha ez eltörik, nekem annyi. Nem törik el. Hálisten! Megvan a kagyló. Igen, ennek annak kell lennie. Most irány a felszín. Kint, eltüntettem a buborékot, és közelebbről megnéztem a kagylót. Kinyitottam. Bingó. Ott van benne a kis gyönyörűség. Kiszedtem és megtisztítottam. Felvettem egy leveles gallyat, és egy gyors bűbájjal az egyik levél helyére raktam. Odanyújtottam a napozó szépségnek. - Mi ez Potter? - Igazgyöngy a tó aljáról, hajba tűző gallyon. - Ez értékes, minek adod nekem? - Nem tom. Talán, mert számomra te is értékes vagy. - Utálom ezt a nyálas dumát. Mindenesetre a gyöngyöt köszönöm. De miért töröd magad? - Mert… Ekkor egy pukkanással megjelent Tinky. Pont mikor komoly, megrázó szerelmi vallomásra készültem. Ilyen az élet. - Uram, tálalva van az ebéd! - Köszönöm Tinky. Ebéd! – kurjantottam szét a bandának. – Vegyetek fel valamit, a házban hideg van! Felsétáltunk a házba. - Tapikám, vezesd fel őket, én lemaradok kicsit, nehogy Evans eltévedjen! - Hű de jó nekem. - Tetszik a ház? - Impozáns. Elmegy. - Tudod, ősi családi kastélyunk. Középkori, azóta a Potter család birtokában van. - Hú, de nagyra vagy a szüleid pénzével! - Legalább lesz mit örökölnie a gyerekeinknek! - Még egy ilyen beszólás, és semmilyen gyereked nem lesz! És fenyegetőn felemelte a térdét. - Hát nem akarsz gyereket? - Tőled? Soha! - Itt is vagyunk. – mutattam a hatalmas ebédlő csarnokra, ahol középen egy díszes, nagy asztal állt, kényelmes bőrszékekkel körülvéve. - Tetszik? - Szép nagy. - Hát igen, sok vendégre van tervezve. - Tényleg, te sosem vagy egyedül! Sosem mutatkozol a bandád vagy az épp aktuális csajod nélkül! - Mi Potterek ilyen társadalmi lények vagyunk! - Társadalmi hólyag. - Folyton ezt ismételgeted, nem unalmas? - Elegem van már belőled! - Ja, ezt is. Lily robbanás közeli állapotban van. A szüleim is velünk ettek. - Gyere, bemutatlak a szüleimnek! - Megy a halál, ez félreérthető. - Ez illetlenség, és én is ismerem a szüleid. - Jó, ha muszáj! Odacibáltam apáékhoz. - Anya, apa, ő itt Lily Evans, évfolyamtársam! - Szervusz, sokat hallottunk már rólad. - Képzelem. Nem száll le rólam évek óta. Anya sejtelmesen mosolygott. - Ha jó emlékszem, márpedig jól emlékszem, akkor a te korodban ugyanezt mondtam Hugh-ról. Most pedig… Lily arca hamar felvette a haja színét. - Lehet, Mrs. Potter, de én – ne vegye sértésnek-, de ki nem állhatom a maguk fiát. Csak azért vagyok itt, mert Dóra hívott, hogy ne legyen egyedül lány, és nem akartam nemet mondani neki, és amúgy sem szeretek otthon lenni, mert nem szeretem a nővérem, és ő sem szeret engem. Ennyi. Köszönöm a szíves vendéglátást, most inkább mégis megyek! Felpattant és elrohant. - Jaj ne már! Evans, várj már meg! Utána rohantam, de már nem találtam sehol. - Evans, merre vagy? - Nem tudom, eltévedtem! – hallottam messziről a hangját. - Mit látsz? - Egy kétszárnyú ajtót, rajta egy falvédővel! - Abból van pár, mi van a falvédőn? - Egy kutya, egy szarvas, egy patkány, meg egy… ha jól látom, akkor egy vérfarkas. Elmosolyodtam. - Gratulálok, megtaláltad a ház legjobb részét. A szobám előtt állsz. Odavezetett a szíved. - Nagyon vicces, merre van a kijárat? - Odamegyek, várj meg. - Dehogy várlak! - Akkor sosem találsz ki. - Jó, de siess. - Megjött a felmentő sereg. - De jó nekem. - Megnézed a szobámat? - Kihagynám. - Addig nem mutatom meg a kijáratot. - Mutasd. Kitártam az ajtót. Jó, egy kicsit kupis a szobám, de istenem, melyik fiú szoba nem kupis? Ebbe tetejében ketten lakunk. - Megnéztem, oroszlánbarlang. Most boldog vagy? Várjunk csak. Ti egy ágyban alszotok Black-el? Mindig sejtettem, hogy túl jó barátok vagytok. És kitört belőle a röhögés. - Ha én ezt a suliban elmesélem! A két Casanova egymással kavar. - Nem vagy vicces! Az ott Sirius ágya! – mutattam a kemping ágyra. - Na persze! Nem nyitsz ablakot? Túlságosan meleg van itt. - Ha- ha- ha! Nagyon vicces! - Na jól van Pottikám nem bűn az! Vállaljátok nyugodtan. Semmi baj azzal, ha valaki más. - Elég! – ordítottam, mert már nagyon elegem volt – Hagyd abba, mert már nem vagy vicces! - De vicces vagyok. Most már megmutatod a kijáratot? - Igen! Kivezettem. - Ezt még megkeserülöd Evans! - Alig várom. Sok boldogságot Black-el! Visszamentem az ebédlőbe. - Végeztem ezzel a csajjal! Elegem van belőle! Levetettem magam egy székre és kajálni kezdtem. Éreztem, hogy összesúgnak körülöttem. Sok mindent elviselek Evanstól, de ezt nem! Engem senki ne buzizzon le!