12. fejezet. A bál 1977. Október 31. Ma van a Halloween! Este nyolctól éjjelig buli! Az én tündéri Lilymmel. Mióta igent mondott, a fellegekben járok. Sose éreztem még ennyire esélyesnek, hogy valaha is járjunk. Garantálom, hogy a bál végére úgy elbűvölöm, hogy a karjaimba omlik. Meg fog törni, ha látja, hogy úriember vagyok. Tapi Melindával megy, de szerintem hamar el fognak szivárogni. Persze Tapi, most egészen más milyen, de azért ez nem gátolja meg, hogy ne… szivárogjanak el. Igazán jól nézek ki. Jelmezben vagyok. Tapi mesélt egy akció bigyuláról. Filmről, ez az. Szóval akció filmről. Amiben a hű, de menő főhős megmenti a világot, és mindig jobbnál jobb csajokkal teszi mindezt, akiket szintén meg kell menteni. Vagy magát tőlük. És a legjobb: ez a szuper pasi névrokonom. Szóval én, most ő vagyok. A ruhám tökéletes. Fekete napszemüveg, fekete nadrág, fekete ing, vadiúj. Egy poharat még olyan lövő bigyóvá is átváltoztattam. Sziszpoly, vagy micsoda. Egyik zsebbe pálca, másikba lövő bigyó. - A nevem Potter! James Potter! – fordultam az öltöző Tapi felé, közben kikaptam a zsebemből a lövőt, ahogy Tapi mutatta. - Fordítva tartod a pisztolyt Ágas! Ja, pisztoly! Tudtam, hogy valami ilyesmi! - Nem is tartom fordítva. - De. Ez a fogója – mutatott a felé álló végére a pisztolynak – és ez a cső. Ebből jön a golyó. - Nem tök mindegy? - Evans muglik közt nőtt fel, ki fog röhögni. - Te mi vagy? Pipogyuszra emlékeztetsz. - Hülye! Vámpírdenevér vagyok! - És kinek a vérét akarod kiszívni? – vigyorogtam - Hát… remélem nem lesz ellenére… nem tudom. - Én biztos vagyok benne, hogy nem lesz. Ő is csajból van, és tuti oda van érted. - És te, titkos ügynökök gyöngye? - Titkos micsoda? - Te egy félév mugli ismeretre se jártál? - Nem. - Akkor mivel akarod lenyűgözni hölgyed szívét és szíved hölgyét? - A humorommal, belső kisugárzásommal… - Szerénységeddel? - Nem ártana… de ezt nálam születésnél kihagyták. Te, Féregfark minek öltözik? - Minek öltözne? Mint minden évben. Töknek. - Jaj, ne már! - De már. - Holdsáp? - Tippelj. - Vérfarkas? - Nyert. - Jaj, de kreatív a drága haver. - Megyünk? - Menjünk. Lent, a színes forgatagban hamar megtaláltam Lilyt. Nem volt rajta semmi extra, de így is gyönyörű volt. Hétköznapi fekete süveg, fekete köpeny, nem talár, egyszerű köpeny, alatta vörös top, fekete rövid szoknya, kicsit magasított cipő, hosszú vörös haja kiengedve. Hatásos enteré-m indul. Lazán mögé. - Jó estét kislány. - Potter? – Lily meglepődött. Nem is kicsit. - Jól mondod. A nevem Potter. James Potter! És előkaptam a pisztolyt. Lily felkacagott. Gyöngyöző, tiszta, gyönyörű kacajjal. - Fordítva tartod. A pisztolyt. - Tapi is azt mondta. De szerintem tök mindegy. - Igen, végül is mindegy. Nagyra értékelem, hogy kicsit ismered a mugli dolgokat. A James Bond filmek voltak kicsi koromban a kedvenc filmjeim. - Hány évesen? - Kicsi – mosolygott – mehetünk? - Te mi vagy? - Én? Nem látod? - Nem. - Boszorkány. Jaj, de kis aranyos. - Akkor menjünk. Nagyon szép vagy. Olyan… természetes. - Ez neked újdonság, mi? Hogy egy lány természetes legyen. - Gonosz. De igaz. Sajnos. - Nagyon menő cucc. Honnan van? - Egy egyszerű mugli ruha boltból. - És a pisztoly? Honnan szerezted? - Átváltoztattam egy poharat. - Bravó. Nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy belőle! - Nem volt nehéz. Sok meglepetést okozok még neked. Leértünk a nagyterembe. Ünnepi dekoráció. Töklámpások, élő denevérek. - Táncolunk? - Te tudsz táncolni? - Nem is tudtad? - Nem! - Mennyi mindent nem tudsz még rólam. - És mennyi mindent nem is akarok. - Azért táncolni még táncolhatunk. - Táncoljunk. - Ugye tudod, hogy imádlak? - Mondtad már párszor. - És te? - Táncoljunk! Világos. Még nem akar beszélni. Akkor táncoljunk. Az egyik kezem a derekán, a másik a kezében. Szorosan magamhoz húzom. Lassan lépkedünk a szellem-banda kísérteties zenéjére. Lily parfümjét mélyen magamba szívom. Ez eddig a legszebb élményem. Eddig. Lily nem mer rám nézni. Az cipője orrát nézi. De én nézhetem. És nézem is. Tetszik amit látok. Jól jönne most egy kis legilimencia. Igaz, a pálcám a zsebemben, és még a szemét sem látom, plusz nonverbálisan kéne. De azért megpróbálom. Ha ez sikerül, én zseni vagyok. Gyerünk, képek nem kellenek, csak gondolatok. Megvan! Nyugi Lily, menni fog, ne nézz rá! Hogy lehetnek ilyen gyönyörű, barna szemei? Nem, nincsenek semmilyen barna szemei, Lily koncentrálj a táncra. Ez egy hólyag. De hát már nem is hólyag. De, hólyag! Lily, elég! Igen, tényleg elég. Szegény Lily jobban össze lehet zavarodva, mint hittem. A lassú számnak vége lett, és Lily elhúzódott tőlem. - Miért félsz? - Nem félek. - Nem mersz rám nézni. - Hozz inni, megszomjaztam! - Hozok – mondtam lemondóan. Elsasszéztam a párok mellett az italokhoz. Épp két vajsörrel igyekeztem vissza Lilyhez, mikor szembe találtam magam pár nem szívesen látott iskolatársammal. Mardekárosok. Pipo (egyedül, ha-ha-ha), alamuszi szöszi nyuszi (Malfoy) a barátnője Narcica, és annak zakkant nővére, Tapi másik unokatestvére Trix, a rosszhírű Lestrange-el. Itt balhé lesz. - Mi van Potter? Milyen ribit csíptél fel már megint? - Fogd be Pipo. El akartam menni, de nem hagytak. - Menekülünk? Én hátráltam, de ők követtek. Egészen be a nagyterem sarkáig. Sarokba vagyok szorítva. - Tudod Potti, olyan fáradtnak tűnsz. Ez a sok kviddics. Ki kéne hagynod egy-két meccset! - Soha! - Szeretnél egyben maradni? - Fenyegetsz? - Olyasmi. - Hárman, egy ellen? Nagyon fair. - Nem ismerős a helyzet? – sziszegte Pipo. - Bocs, de nem érek rá. Egy szomjas, és gyönyörű lány várja az italát. - A csajod már csak a hullád találja meg! - Nem mertek megölni! Gyávák vagytok egy főbenjáró átokhoz. - Kipróbáljuk? Elég már. Lily vár. - Majd máskor lerendezzük. Épp elfordultam, amikor egy átok hátba talált. Milyen kár, hogy a sarokban vagyunk, és nincs rendes világítás, és nem látta senki, hogy rám támadnak. Pedig rám támadtak. Lenémítottak, és egy kombinált rontással eltörték a lábam összes csontját. Aztán otthagytam sóbálvány átokkal sújtva, lenémítva a sötét sarokban. Nem tudom mennyi idő telt el, de valaki megbotlott bennem. Méghozzá a legvalakibb valaki. Lily. - James! Mi történt? Gyorsan elhadarta az ellenátkokat. - Megvertek, mint láthatod. Pedig azt a Bondot biztos nem verték meg soha. - Dehogynem. De mindig egy csaj menti meg. - Milyen megható. - Fel tudsz állni? - Úgy érzem, hogy a lábam összes csontja el van törve, szóval a lábamra nem… de mondták már, hogy állati dögös vagy? - Te még ilyenkor se tudsz másra gondolni? - Segítesz felállni? Mármint a lábamra! - Mobilicorpus! Lily drága fellebegtetett a gyenguszra. - Mr. Potter! Nemrég engedtem el! Már megint mi baja van? - Eltört a lábam. Szerintem több helyen. - Megnézem. Fektesse le. Ez bizony eltört. 10 helyen. Hogy csinálta? - Hárman voltak. - Kik? - Nem fontos. Csak rakjon össze, és már itt sem vagyunk. Tudja, inkább lennék a bálban. - És hogy akar táncolni 10 helyen eltörött lábbal? - Ezért kérem, hogy rakjon össze! - Nyugalom. A doktornő pálcaintései nyomán úgy éreztem, mintha felgyulladna a lábam. Majd, mintha megfagyna. Majd elmúlt a fájdalom. - Készen vagyunk. De azért ne ropja hajnalig. Óvatosan. - Óvatos leszek. - És legalább két hétig nem akarom itt látni! Vigyázzon már magára! - Én mindig vigyázok doktornő – vigyorodtam el, de csak Lily értette. Vörös lett, mint a haja. Én nevetve ugrottam le az ágyról és már kint is voltunk. - Te olyan egy disznó vagy! Még szerencse, hogy a doktornő nem értette. - Na, ne légy már ilyen szende szűz. Megyünk táncolni? - Nem kéne vigyázni a lábadra? - Akkor menjünk ki a kertbe, nagyon szépen megcsinálták. - Nincs semmi hátsó szándékod? - Nincs. Egyszerűen nem akarok Pipo közelébe menni, mert nekiesek, és azt nem akarok, mert tudom, hogy jóban vagytok. - Milyen kis kedves vagy. Ja, még hogy semmi hátsó szándék. Talán kint a gyönyörű, csillagos ég alatt megjön Lily kedve a vallomáshoz. Tényleg szép volt kint. Töklámpással szegélyezett ösvények, szemérmes sötétségben álló padokkal. Találtunk egy üreset. - Szép csillagos az ég, nem? - De… James, te tényleg megváltoztál. Haladunk. - Igen. - Lassan én leszek rosszabb, mint te. Képzeletben táncot jártam. Itt a régóta várt vallomás! - Miért lennél te rossz? - Mert folyton hazudozok. Összevesztem a legjobb barátnőmmel is. Pedig igaza volt. - Hogy érted? - James, én olyan szörnyű voltam veled. A hold fénye ráesett Lily arcára és megcsillantotta a smaragd szemeit. A szája sarkában mosoly bujkált. Most már mondd ki Lilym! Évek óta erre várok! - James! - Igen? - Mondhatok valamit? - Erre várok. - Szeretlek.