1977. November 15.

Szombat van. Ami nem mást jelent, mint lustálkodást délig, majd ebéd, a délután pedig Lilyvel töltendő. Jobb esetben, a klubhelyiségben az egyik fotelben összebújva, rosszabb – és sajnos gyakrabb – esetben, a könyvtárban, tanulva. De a lényeg, hogy együtt.
Reggel a várakozásaimnak megfelelően indult, vagyis 11-kor felébredtem, és egy ideig néztem az ágy mennyezetet. Hallgattam, ahogy valaki – gondolom Holdsáp, vagy Férgencs - körmöl odakint valamit. Nem tudtam rávenni magam, hogy kibújjak a meleg és puha ágyamból a hideg november közepi időre. Az idő már két hete változatlan. Szakad az eső, és köd van. A hőmérséklet pedig ritkán éri el a 10 Celsius fokot. Tetejébe a fürdőszobában hideg van, mert kő az egész, és tartja a hideget. Én már csak tudom, volt szerencsém közelről megismerni a kő hidegségét. A prefektusi fürdőben meleg van, mert ott figyeltek arra, hogy a köveket megbűvöljék a hideg taszítására, de az messze van és odáig elmenni egy egyszerű fürdés miatt egyszerűen lusta vagyok. Tegnap edzés volt, és a sárban, ködben, esőben nem épp a legkellemesebb repkedni, főleg azért, mert a cikeszt is lehetetlenség megtalálni.
De hősies csapatom nem is beszélve a hősies csapatkapitányról helytállt a zord körülményekben is.
Viszont átfagytunk. Rendesen átfagytunk. A lányok semmit nem szóltak, tűrtek, mint a fagyosszentek, még Lily is egy szó nélkül repülte végig a két órát.
Mindenki nagyon örült, amikor vége lett az edzésnek és feljöhettünk a meleg toronyba.
Fél éjszaka nem sikerült felmelegednem. Vacogtam, és hallottam, hogy a szomszéd ágyon Tapi is hasonlóan érzi magát.
De ennyit a tegnapról. Ez csak egy kis háttér információ, hogy miért nem akarok kimászni az ágyból. Főleg, mivel egy szál bokszergatyában vagyok, és csak az ágyakat fűtik, magát a hálót nem.
Elmélkedésemből egy vidám hang rázott fel.
- Ááááááááááágaaaaaaas! Ébren vagy már?
- Nem – motyogtam, de ez a kurjantót – természetesen az én drága Tapikám – nem nagyon zavarta.
- Vendéged jött – nem láttam, de a hangjából ítélve nagyon vigyoroghat.
Lerúgtam magamról a takarót, hogy felkeljek, de ekkor fénysugár hasított az ágyam eddig viszonylag sötét félhomályába. Valaki elhúzta a függönyt. Hunyorogva fordultam az illetéktelen behatoló irányába, hogy jól leteremtsem a hirtelen, és túl intenzív fényért, de nem egy fekete tincsekkel keretezett arcot találtam, hanem egy vörös hajú tündért kicsit meglepetten csillogó zöld szemekkel.
- Lily! Mit csinálsz te itt?
- Szi… szia, James… én csak… már nem tudtam, hogy hol vagy ilyen sokáig…
- Miért vagy ilyen zavarban? – kérdeztem, bár sejtettem a választ. Nem számított rá, hogy egy szál gatyában leszek. Sokkolta a látvány. Nem csodálom, ez a látvány általában sokkolja a szebbik nem képviselőit. Lily hamar felvette a hajának színét, de nem tudta elfojtani, hogy gyakorlatilag hosszan végig gusztált.
- Tetszik? – vigyorogtam, amitől ha lehet, még vörösebb lett.
- Én… nem akartalak zavarni… nem tudtam, hogy alszol még…
- Nem aludtam már, éppen azon filóztam, hogy fel kéne kelni és el kéne menni a fürdőbe, de nem volt lelkierőm kimászni az ágyból.
- Értem… és felöltözni sem?
- Szóval ez zavar – mondtam természetes hangon, habár pontosan tudtam, hogy ez zavarja.
- Igen… vagyis nem zavar, csak…
- Csak zavarba jössz. Oké csillagvirágom, máris felöltözöm. Csak még elmegyek fürödni, ha már rászántam magam, hogy felkelek. Klubhelyben tali?
- Inkább megvárlak itt, ha nem zavarok.
Hoppá!
- Dehogy zavarsz. Csók, sietek.
Azzal magamhoz vettem pár tiszta ruhát és bevonultam a fürdőbe. Bezártam az ajtót, és eresztettem vizet a kádba. Mert a drága építők nem tudtak volna zuhanyt rakni semelyik fürdőszobába se! Nincs más itt, csak egy hatalmas, mozaikos kád, öt fürdőszoba szekrény, két szintén mozaikos mosdó, és minden szabad fal felületen tükrök.
Mikor tele lett a kád, levetkőztem (nagy munka volt, hiszen már eddig sem volt rajtam túl sok minden) és beültem a kádba. Vajon mit akar Lily? Nem kicsit lep meg a viselkedése, eddig mindig tartott fél lépés távolságot. Most meg… igaz, az elmúlt két hétben sokat voltunk együtt, de mindig finoman megállított, ha túlságosan elragadott a hév. Most pedig? Feljött a szobámba, ami eddig fel sem merült benne, és még meg is vár.
Valami történik a hálóban. Csörömpölés, veszekedés, zsivaj. Ez Lily hangja.
- Nem, Black, nem akarok bemenni a fürdőbe! Hagyjatok békén, biztos van jobb dolgotok is! Hé, tesztek le, de rögtön? Nem szeretem a levicopust!
Kipattantam a kádból és egy törülközőt magamra kapva az ajtóhoz mentem, amikor az nagyot nyikorogva kinyílt, és megláttam Lilyt fejjel lefelé lógni, ahogy Sirius és Frank elegánsan belebegtetik a fürdőbe, majd kattant a zár, és Lilykém lepottyant. Még szerencse, hogy jók a reflexeim, különben csúnyán koppant volna. Lily, mikor érezte, hogy már nincs a levegőben kinyitotta a szemét.
- Hogy az a… Megölöm ezeket a szemeteket! Elvették a pálcámat, fellógattak a levegőbe, most meg bezártak ide minket!
Lily, mikor az is tudatosult benne, hogy hol van, vagyis a karjaim közt rajtam meg nincs sok minden gyorsan kihámozta magát az ölelésemből és kicsit elhátrált.
- De hát mi történt?
- Longbottom feljött, és amikor meglátott kicsit félreértelmezte a szitut. Én meg mondtam neki, hogy ne értsen semmit félre, mert én csak várlak. Erre az a tuskó Black meg mondta, hogy miért nem megyek utánad. Én meg mondtam, hogy eszemben sincs. Erre elkaptak, elvették a pálcám és a többit már láthatod.
- Rémes! – próbáltam leküzdeni a vigyoromat. Tapiék zseniálisak. Ezért még hálás leszek nekik.
- Nálad sincs pálca?
- Általában nem azzal fürdök.
- Jó, jó. Mit csináljunk most?
- Hát, én megfagyok, úgyhogy ha nincs ellene kifogásod visszamásznék a vízbe.
- Menj csak nyugodtan, nem nézek oda.
- Felőlem ide is nézhetsz – vigyorogtam kajánul. Ledobtam a törülközőt és visszamásztam a kissé már kihűlt vízbe.
Lily kitartóan fixírozta a padlót.
- Megtennéd, hogy ideadod a tusfürdőmet?
- Hol van?
- Ajtótól számított második szekrény, középső polc. És találsz ott habfürdőt is. Azt is add ide, mert akkor már idenézhetnél.
Lily kinyitotta a szekrényemet, ami kicsit túlságosan is tele volt, ezért a kinyitástól pár dolog kiesett. Pár érdekes dolog…
- Öhm, bocsi… ezeket hova rakjam? – emelte fel az óvszeres dobozt.
- Ahol helyet találsz neki.
Lily egyre vörösebben visszapakolta a tartozékaimat a szekrénybe és előszedte a habfürdő dobozt, és a tusfürdős flakont.
- Köszi – mosolyogtam, mikor ő továbbra is a padlót nézve odanyújtotta őket.
Beleszórtam az instant habporból egy keveset, ami a vízzel érintkezve azonnal hatalmas fehér habpamacsokkal rakta tele a kádat.
- Idenézhetsz.
Lily óvatosan felnézett, majd mikor csak habot látott felbátorodott.
- Ne haragudj, csak tudod kicsit… zavarban vagyok, mert…
- Ne magyarázkodj – nyúltam el a kádban – bejössz?
- Mi? Hova? – kérdezte Lily rosszat sejtve. Pedig semmi rossz gondolat nem járt a fejemben. Csupa-csupa jó.
- Ide, hozzám.
- Dehogy jövök! Én… már fürödtem… és a haverjaid bármikor ismét betörhetnek…
- Tele van a kád habfürdővel és elfordulnék, amíg bejössz. Ígérem, nem lesek!
- De én nem akarok fürödni, én már fürödtem!
Megfogadtam, hogy nem nézek többé a fejébe, de most olyan nehéz megállni.
- Pedig finom a víz… és nem tudom, hogy mit akarsz akkor csinálni addig, amíg ki nem engednek minket innen.
- Beszélgetni James! Ismered ezt a szót?
- Gonosz vagy – húztam fel az orrom, és megjátszottam a durcást, mert tudtam, hogy ezt imádja. El is nevette magát.
- Jól van, jól van, bocsánatot kérek, hogy merészeltem ilyeneket feltételezni rólad.
Én továbbra is játszottam a sértődöttet.
- Bejövök, na! Most boldog vagy?
- Igen!
- Bejövök, de nem pucéran. És semmi hátsó szándék, semmi rossz gondolat!
- Úgy lesz, főnök!
- Tessék elfordulni, míg bemászom!
- De hát…
- Elfordulni!
A fal felé fordultam, de a szemem sarkából azért sikerült látnom, ahogy Lily fehérneműre vetkőzik és bemászik. Hű a mindenit!
- Most elégedett vagy? – kérdezte, amikor már jó pár habpamacs alatt feküdt.
- Még nem egészen, de már majdnem.
Felültem és közel hajoltam hozzá.
- James…
- Ne félj, nem bántalak.
- Nem félek – mondta Lily halkan, olyan halkan, hogy alig hallottam, pedig egy centire voltam tőle.
Megcsókolt, de olyan szenvedélyesen, és olyan hévvel, azt csodáltam, hogy nem forr fel a víz körülöttünk.
Mikor a csóknak vége lett Lily kipirultan dőlt hátra a kádban.
Hú! Ez nem volt semmi.
- Megnémultál? – nézett rám mosolyogva.
- Nem, csak… ez kicsit hirtelen jött. Nem is sejtettem, hogy ennyi tűz van benned
- Sok mindent nem tudsz még rólam! – mondta Lily sejtelemesen és felült a kádban, majd közelebb csusszant hozzám. Ez a tűz a szemében számomra új.
- Ne félj, nem eszlek meg – vigyorgott, egy sosem látott kaján vigyorral.
Ismét ugyanaz a csók, ugyanaz a szenvedély. Lázasan kapkodtunk egymás után, és Lily most nem olyan visszafogott, kis fél lépés megtartóan viselkedett. Erősen kellett magam fegyelmezni, és emlékeztetni rá, hogy a fürdőben vagyunk, ahol bármikor ránk törhetnek.
Lily is megérezte a visszafogottságom.
- Nyugi már! Relaxálj, engedd el magad!
- Lily, ha én elengedem magam, nincs visszaút.
- Kinek kell visszaút?
Mi történt a félénk és visszahúzódó, visszafogott és jól nevelt Lilykémmel?
Megvan. A habfürdő… elfelejtettem. Tapival vettük. Gátlásoldó. Ajvé.
- Öö… Lily… biztos vagy benne, hogy tudod, mit csinálsz?
- Naná, hogy tudom – válaszolta, de egy pillanatra sem hagyta abba a csókhintést.
Ekkor viszont elég kínos cselekmény sorozat következett.
Az ajtó döngve kicsapódott, és Sirius, Frank és Pete rontott be rajta nevetve.
Mikor megláttak minket az első pillanatban az arcukra fagyott a vigyor, majd Sirius és Frank füttyögni, és kurjantgatni kezdtek, Pete pedig elvörösödött és kihátrált a fürdőből.
Gyorsan lelöktem Lilyt a vízbe, hogy ne nagyon látszódjon a haboktól. A gátlásoldó hatásának megszüntetésével majd később foglalkozom.
- Hoppá, azt hiszem megzavartunk valamit!
- Igen, zseniális felfedezés! Kifelé!
- Az ott olyan habfürdő, amire gondolok? – vigyorgott Tapi mindent tudóan.
- Igen, olyan, de nem volt szándékos. Kimennétek, hogy felöltözhessünk?
A két fiú, röhögéstől görnyedve kitámolygott a fürdőből és bevágták az ajtót.
- Remek. Szállj ki nyugodtan, nem nézek oda.
- De én nem akarok – suttogta a még mindig kissé elbódított Lily. Most már emlékszem, amint kiszáll a habokból kitisztul a feje.
- Kérlek cica.
Lily morcosan kimászott, én meg engedelmesen elnéztem. Amint kint volt a vízből kihunyt a szeméből a láng. Magára kapott egy törülközőt.
- Mi történt?
- Kicsit elragadott a hév, de mielőtt bármi történt volna, betörtek a fiúk.
Lily elvörösödött, felkapta a talárját, összefogta magán és kirohant a fürdőből.
Én pedig cirkalmas káromkodások közepette kiugrottam a kádból, magamra kaptam a gatyámat, kapkodva magamra húztam egy pólót, a törülközéssel nem foglalkoztam, hanem utána szaladtam. Elrohantam a hálóban füttyögő és kurjantgató fiúk mellett, feltéptem az ajtót és lerohantam. Lily nem volt a klubban.
- Hogy az a…
Most vettem csak észre, hogy mindenki engem néz.
- Nincs jobb dolgotok? – reccsentem rá pár, nagy szemeket meresztő gólyára, akik ettől rémülten összerándultak, becsukták a szájukat és inkább a saját dolgukkal foglalkoztak.
Látva, hogy Lily nincs a klubba, úgy döntöttem, hogy inkább rendbe hozom magam, mert így kicsit furán nézhetek ki.
Visszamentem hát a hálóba.
- Most boldogok vagytok? – üvöltöttem.
- Szegény Ágaskának megzavartuk a randiját!
- Fogd be Sirius!
- De legalább tényleg működik az a gátlásoldó cucc.
- Lilynek el ne mondjátok, hogy mi volt a vízben! Soha többé nem állna szóba velem!
- Nyugi, hallgatunk. De megkérhetlek, hogy ne ordibálj? Kiszakad a dobhártyám.
- Nem kérhetsz meg! – üvöltöttem. Jól esett valakin kitöltetni a dühömet. Hogy az a valaki a legjobb barátom, az jelenleg nem nagyon zavart. Olyan jól alakult minden! Végre sínen volt az életem, Lilyvel boldogok voltunk, erre most ki tudja, mi van.
Gyorsan megszárítottam a ruháimat, meg a hajamat. Utóbbit kicsit bezseléztem, majd kicsit nagyobb műgondot fordítottam a ruháimnak. Fekete farmer, világoskék póló, talár. Szokás szerint nem becsatolva az ezüst csat.
Miután sikerült rendbe tennem magam, és kicsit lenyugodtam ismét a fiúkhoz fordultam.
- Ne haragudjatok, csak nagyon felhúztam magam. A segítségetek kell. Lily gondolom, fenn van a szobájában. Mindenképpen beszélnem kell vele, de engem nem enged fel a lépcső.
- Ha nem vetted volna észre az elmúlt hat és egy negyed év alatt, de mi is a nemed képviselői vagyunk. Így minket se.
- Ez tény, de közeli kapcsolatban álltok olyanokkal, akiket igen!
- Ja, világos. Szóval játszunk baglyosdit?
- Csak adjanak át egy üzenetet. Kérem, könyörgöm, hogy beszéljük meg ezt az egészet! Nem tudom, hogy miért rohant el!
- Nyugi, nyugi. Gyere le!
A srácok átmentek gyámolítóba, és lekísértek a klubba. Lenyomtak a kedvenc fotelomba, és elindultak a hölgyeikhez. De csak Alice volt lent.
Frank ment tehát üzenet átadónak, míg Tapi visszatért hozzám.
- És mi történt, mielőtt rátok törtünk?
- Hé! Ki mondta, hogy közöd van az intim részletekhez? – csattantam fel tettetett ingerültséggel.
- Hátrább az agancsokkal! Csak egy kérdés volt! Ilyen előrehaladott a helyzet?
- Nem… igazából az lett volna, ha nem törtök ránk.
- Uh… sajnálom. De legalább tényleg hat ez a por.
- Az biztos. De csönd! Jönnek! Egy szót se szólj a porról Lilynek! Ígérd meg, Tekergői Becsület szavadra!
- Ígérem.
- Miért akarsz mindenképp beszélni James?
- Mert csak úgy elrohantál. Nem tudom, hogy miért. Minden magyarázat nélkül.
- Ehhez a beszélgetéshez keressünk egy nyugodt, elhagyatottabb helyet.
- Most nincs senki a szobánkban – próbálkoztam, de nem, Lily most nem dőlt be.
- Kösz, de nem. Találunk egy üres termet.
Átvágtunk hát a klubbon, kimásztunk a portrélyukon és elindultunk, hogy keressünk egy megfelelő helyet a komoly beszélgetésre.
Az első terembe benyitottunk. Üres volt.
- Itt megfelel?
- Tökéletes.
Leültünk hát két padra.
- Az igazság az, James, hogy nem tudom miért viselkedtem úgy… egyszerűen, mintha elpattant volna bennem valami, és csak arra tudtam gondolni, hogy… szóval, mindegy, nem fontos, a lényeg, hogy nem akartam, és hogy nem voltam igazán önmagam. Én sajnálom, hogyha feleslegesen felhúztalak, akár ilyen, akár olyan értelemben. Elvesztettem a fejem.
Tudom, zavaros vagyok, és kiszámíthatatlan.
- Hát ez tény… megállítasz, ha elragadtatom magam, de amit ma csináltál, az szép szóval lehetne elragadtatásnak hívni.
- Tudom. Szent a béke?
- Én sosem tudok rád haragudni!
Azzal kézen fogva sétáltunk vissza a klubba. Bennem azért ott motoszkál a gondolat. Mi lett volna, ha a fiúk kicsit később nyitnak ránk?