9. fejezet-> Most már biztos nem az utolsó!
Lilyke94 2007.07.12. 09:44
.. James ott ül a fa alatt. Megnyugodtam, hogy nem ültetett fel. Elkezdtem nagyon lassan oda sétálni.Ott ült a fa tövében, és meg se mozdult. Leültem mellé, öszöntem, de nem köszönt vissza. - James, ha haragszol rám mond meg! Semmi válasz. - Hallod? -Kezdtem aggódni. Mivel sötét volt, nem láttam olyan sokat. Egy 5 perc után meguntam a hallgatását, és elmotyogtam egy varázsigét: - Lumos! Mikor már láttam valamit, azt kívántam, bárcsak ne láttam volna meg.. James ott ült neki dőlve a fának, és a mellkasánál eléggé vérzett. Fel sikítottam. mivel este hét óra volt, mindenki a Nagyteremben ült, vagy esetleg ( akiket elengedtek), már rég a Hálókörletükben vannak. Körbe néztem, azért hátha van ott valaki, de sajnos igazam volt, és sehol senki. Nem tudtam, mit csináljak! De mivel nem akartam ott hagyni, a hátamra kapta (már amennyire tudtam) , és elkezdetem felvonszolni a gyengélkedőre. Imádkoztam, hogy csak most ne találkozzak a mardekárosokkal. Szerencsémre nem találkoztam eggyel se. - Madam Pomfrey! Elnézést a késői zavarásért, de azt hiszem baj van! A Nővér kijött, és ahogy meglátta Jamest, majd elájult. Gyorsan lefektette egy ágyra, és kezelésbe vette. Én csak ültem ott, és sírtam. Sírtam sírtam, míg nem megszólalt a Madam: - Miss Evans mi Történt Mr. Potterrel. Elmeséltem neki elejétől a végéig ( persze a randis résznél elpirultam). Mikor megtudta, hogy már így találtam rá, egyből mondta: - És nem látott senkit? - Sajnos nem. De ugye nem súlyos? - Hát. Kisasszony Mr Potter kicsit súlyosabban megsérült, de rendbe fog jönni. - Megnyugodtam. Nagyon aggódtam Jamesért. Talán egy ilyen eset kellett hogy bevalljam magamnak, hogy szerelmes vagyok James Potterbe? Mert ahogy ott ültem, és láttam Jamest, összeszorult a szívem. Már ott ültem egy ideje, mikor a javasasszony elküldött aludni. Persze én ellenkeztem, de ő azt mondta, hogy nem megkért, hanem megparancsolta. Én perse elindultam, de persze mindenféle átkot elmotyogtam, hogy nem maradhatok ott. ÉS most itt fekszem, és írok a naplómba. Megpróbálok aludni.
Éjszaka 23 óra: Gyengélkedőn
Igen a gyengélkedőn vagyok. Hogyan? Egyszerű! Mivel nem tudtam aludni, mert egyfolytában az keringett a fejemben, hogy mi lehet Jamesszel, ezért megkérdeztem Emmát ( mivel ő se tudott aludni), hogy mit csináljak. Ő azt mondta, hogy fogalma sincs. Persze egyből végig kellett hallgatnom, hogy Sirius így, Sirius úgy. Hát persze Sirius! Ő biztos tud segíteni! Azzal kipattantam az ágyból, leszaladtam, és bekopogtam a Fiúkhoz. Szerencsémre Sirius nyitott ajtót. - Evans este tizenegy óra van! - Sirius segítened kéne! Jamest megtámadták, és most fent van a gyengélkedőn. Ott is maradtam volna, de a nővér elküldött. És most vissza akarok menni. - Miben tudnék én segíteni? - Ugyan te vagy a Roxfort egyik tekergője. Mellesleg Tuti hogy te is akarod látni hogy hogy van James! - Evans te aztán tudod, hogyan beszélj rá valamire az embereket. Egy perc és jövök. Azzal visszament. Én leültem a fotelba. Aztán a tekintetem egy feliratra tévedt, a padon. Ez volt belevésve: J.P.+ L.E. Vajon James véste bele? - James véste bele. Talán még Harmadikban. Oda néztem. Egy köpeny volt, és egy térkép volt a kezében. Bebújtunk a köpeny alá, és elindultunk. Sirius mindvégig azt a térképet nézte. Épp már csak pár ajtónyira voltunk a Gyengélkedőtől, mikor hirtelen észrevettük, hogy Kedvenc Tanárnőnk jön velünk szembe. Persze elálltunk az útjából, így nem vett észre. Mikor beértünk, nagy sötétség volt.
Hajnali 1 óra, A hálókörletben
.Szóval ott hagytam abba, hogy beértünk, és sötét volt, Nagyon féltem hogy zajt csapok, ezért mondtam egy varázsigét, ami tompítja a hangokat. Ekkor oda rohantam James ágyához. Nem nyújtott szép látványt. Ébredezett. - Szia Lily! Hol vagyok? - A Gyengélkedőn. - Mért mi történt? - Hétre lementem, de te akkor már ott voltál a fa tövében, és vérzett a mellkasod. Én meg felhoztalak ide. - Tényleg? Akkor már értem mért fáj ennyire, ha levegőt veszek. - Jut eszembe nem emlékszel kik támadtak meg? - De a mardekárosok. De nem tudtam mit tenni, mert nem volt nálam a pálcám. Még ott Siriussal elbeszélgettek, elmondta Sirius, hogy hogyan sikerült a randija Emmával ma este nyolckor. Beszélgettek még egy ideig, aztán észre vettem, hogy majdnem éjfél van. Már épp menni készültünk, mikor James oda szólt nekem: - Bocs Lily! - Mért kérsz bocsánatot? - Mert ez volt az első randink, és jól elszórtam. - Nem te szúrtad el, hanem a mardekárosok. Amúgy is lesz még alkalmad rendbe hozni. Megakartam puszilna az arcát, de neki köszönhetően, csók lett a vége. De nem bántam. Elköszöntünk, De Siriussal megbeszéltük, hogy még bedobunk egy kis ajándékot a Mardekárosoknak. Komolyan mondom, hogy kezdek olyan lenni mint Jamesék.
|