10.

8-ból 5

Ma Lily készített reggelit, vagy legalábbis próbálkozott vele, nem nagy sikerrel. Végül kávé és pirítós lett a menü.

-         Minek köszönhetem, ezt a figyelmességet? – lépet a konyhába James.

-         Ha már ma nem megyek dolgozni, legalább ezt vállaljam át. – mosolygott.

-         Óóó, igazán köszönöm. – mosolygott ő is.

Lilyn csak egy hosszú köntös volt, amit lazán kötött meg a derekán.
Lefőtt a kávé. A nő felpattant, és máris hozta a kancsót. Áthajolt az asztalon, hogy elérje James bögréjét, és megtöltse.

-         Lehet, hogy a pirítósom szörnyű, de a kávém van olyan jó, mint a tiéd. – mosolygott a nő.

-         Aha. – nyögött a férfi.

De ahelyett, hogy megkóstolta volna a kávét, inkább az ölébe húzta Lilyt, és megcsókolta.

-         James, reggeli. – szólt rá mosolyogva.

-         Épp most csomagolom ki. – csillogott a szeme.

-         Egy óra múlva bent kell lened. – figyelmeztette a már nyakát csókoló férfit.

-         Te aztán lelombozó vagy. – bigyeztette le az ajkát. De még mindig az ölébe tartotta. – Ma mit fogsz csinálni?

-         Ha ellengetsz, - mosolygott. – öltözöm, és elintézem az esküvői teendőket.

James nevetve engedte el Lily derekát.

-         Akkor menj, te hálátlan bestia.

-         Érdekes, hogy este lemarat ez a hálátlan jelző. – nevetett Lily.

James mosolyogva lépett be az irodába.

-         Ennyire jó éjszakád volt? – pillantott fel Sirius.

-         Jó reggelt. – vigyorgott.

-         Emberek, emberek! – rontott be Anna. – Készüljetek, akció! Mordon vezeti a támadást.

-         Hallottátok indulás! – dobta el mindenki a kezében lévő papírt. Persze, hogy nem kellett nekik kétszer mondani, hogy hagyják ott a papírmunkát.

Több tucat aur volt a gyülekező helyen. Mordon az aur parancsnok odabicegett Jameshez.

-         Uram. – biccentett.

-         Mr. Potter, ha nem tévedek? – James bólintott. – Sok jót hallottam már magáról, és persze a csapatáról. – nézett át a férfi válla fölött a többiekre. – Nem nyolcan vannak? – ráncolta a homlokát.

-         De. – felelte készségesen. – Ketten nincsenek itt.

-         Értem. – gondolkodott el. – Ennyi emberrel bírja biztosítani a jobb oldalt?

-         Igen.

Maga a rajtaütés elég kaotikus volt. Az eredmény három tucat elfogott halálfaló. Több tucat sérült a Szent Mongulban, és három halott. James előtt mondták ki a halálos átkot, és eset össze egy kezdő aur. A csapatból végül öten kerültek a Mongulba. Csak James úszta meg, hogy ne tartsák bent.

Csapódik a bejárati ajtó.

-         James te vagy az? – kiált ki Lily a szobából.

Nem kap választ, ezért kiszalad. A férfi pont akkor botlott bele a saját cipőjébe.

-         Te ittál? – képet el a nő. – Mi történt?

A férfi válasz helyett neki lökte a nőt a falnak, és durván megcsókolta. A nő érezte az ital ízét a szájában.

- James figyelj… - újabb durva csók, miközben betaszigálta a háló ajtaján.

Letépte róla a ruhát, az ágyra lökte, és ő is ránehezedet. A nő csuklóját megszorította, és a feje fölött az ágynak szegezte.

Lily megrettent kicsit ettől a Jamestől, de élvezte is. Eddig a férfi mindig gyengéd volt vele, mint egy porcelán babával. Most viszont szenvedélyes volt, és igen, kissé durva is.

Mikor Lily felébredt, James már az ágy fejénél ült, és a hátát a falnak támasztotta.

-         Jó reggelt. – köszönt a nő mosolyogva.

A férfi összerezzent, és bűnbánóan nézett a nőre. Még jobban elborult az arca, mikor meglátta Lily kék-zöld csuklóját.

- Sajnálom. – nyögte.

- Most már elmondod, hogy mi baj? – ült a férfi mellé, magára csavarva a takarót.

James kedvtelenül elmesélt mindent, de nem nézet a nő szemébe, csak a csuklóját simogatta.

-         Miért nem üzentél, hogy menjek be? – jött a kicsit számon kérő kérdés.

-         Nem volt rá szükség.

-         És a többiek jól vannak?

-         Sirius már kikezdet a nővérekkel. – nevetett.

-         Jellemző. – mosolygott Lily. – Várj, Mari is korházban van? – kérdezte ijedten.

-         Igen, de még nem tért magához.

A nő úgy ugrott ki az ágyból, mintha megcsípte volna valami. A takarót magára csavarva, rohant a telefonhoz. (*ők nem annyira passzívak, a mugli eszközökkel szemben, mint az átlag varázslók*) Gyorsan tárcsázott, és várt.

- Halló. Anya? – kérdezte egy álmos gyerek hang.

- Tia te vagy az? – kérdezte remegő hanggal Lily.

- Igen, te ki vagy?

- Lily vagyok. Az öcséd is otthon van? Jó vagytok?

- Igen itthon van, és jól vagyunk. Haza jöttünk az oviból. Tudod, gyakran előfordul, hogy anyu késik. De most nem jött haza. Nem tudod, hol van? – kérdezte aggódással a hangjában.

- Igen, tudom. Nyugodj meg máris elmegyek értetek. Maradjatok ott.

- Ok. Szia.

- Szia. – rakta le a telefont egy sóhaj kíséretében.

Visszasétált a szobába, és öltözni kezdet. Már James is félig felöltözött.

-         Mi baj? – kérdezte aggódva. Attól félve, hogy a nő rá haragszik.

-         Mari korházban. Tia és Marty otthon.

-         Jézus! És jól vannak? – tágult ki a férfi szeme.

-         Talpra esett gyerekek. Most megyek értük. – vette a cipőét.

-         Addig én csinálok valami kaját. Gondolom éhesek lesznek. – morfondírozott James. – Úr Isten, hogy felejthetem el? – sóhajtott.

-         Én azon is csodálkozom, hogy haza találtál. – nevetett a nő már az ajtó felé haladva. – A fejfájás csillapító a konyhaszekrényben. – kacsintott.

Körülbelül fél óra múlva Lily vissza is tért. Karján a még mindig alvó Marty, hátán egy nagy hátizsák, másik kezét pedig Tia fogta.

James Lilyhez lépet, és kivette a kezéből az alvó gyereket.

-         Te nem vagy álmos Tia? – fordult a kislányhoz, hisz még csak fél 6 volt.

-         De igen. – ásított a kislány.

James Tiát is a karjára ültette. Bevitte a gyerekeket a hálóba, és lefektette őket a nagy francia ágyba. Mind kettőjüket betakarta, és vissza is ment Lilyhez, aki már a kávét itta.

-         Elaludtak. – mondta James.

-         Annyira megkönyebültem, hogy semmi bajuk. Sose bocsátottam volna meg… - mondta Lily.

-         Három óra múlva lehet látogatni, majd akkor bemegyünk. Remélem már jobban vannak.

Miután felébredtek a kicsik, reggeliztek, öltözködtek… stb. S Lily nagyon meglepődött. Amennyire nehezen boldogult ő, olyan könnyedén kezelte a gyerekeket James.

Amint felértek arra az osztályra, ahol a sérülteket ápolták, meghallották Mari hangját.

-         Nekem haza kell mennem!

-         De még nem mehet. – ellenkezett egy férfi.

-         Nem érti még mindig? – kérdezte elkeseredetten.

Lilyék arra vették az irányt, és mellettük elviharzott az orvos, aki valami olyasmit dünnyögött, hogy:

-         Örültek háza, ezek nem normálisak.

-         Biztos ő az orvosunk. – nézett utána James.

-         Nagyon valószínű.

Kinyitották a terem ajtaját, és meglátták az ott fekvő barátaikat.

-         Anyu! – rohant oda Marihoz Tia, és Marty is izegni-mozogni kezdett Lily karjaiba.

-         Hál Istennek. – puszilta meg mindkét gyerekét. – Mikor jutott eszetekbe?

-         Ma hajnalba. – fintorodott el Lily.

-         Az a lényeg, hogy megvannak. – simogatta meg Martyt.

-         De az orvos szerint még néhány napig maradnod kéne. – kotyogott bele Anna.

-         Hát, akkor marad. – mosolygott Lily.

-         De…

-         Addig majd nálunk lesznek.

-         És James? – kérdezte.

-         1: ő az én gondom, 2: imádja a gyerekeket.

-         Mit csinált? – nevetett Carmen.

-         Ha James bele egyezik nekem rendben. – bólintott végül.

-         Mibe egyezem bele? – ölelte át Lilyt.

-         Hogy Tia és Marty nálunk lesz néhány napig.

-         Ez remek ötlet!

Pár nap múlva este, Lily fáradtan roskadt a kanapéra. Már a gyerekek aludtak.

-         Minden rendben? – nézet rá James.

-         Miért van az, hogy ha én mondok valamit nekik, az mintha el se jutna a tudatukig. Ha viszont te mondod, az mintha szent írás lenne.

-         Eltaláltam az összhangot, ennyi. – ült ő is le. – Tudod, azon gondolkodom, hogy nekünk majd mienek lesznek a gyerekeink. – morfondírozott.

-         LeszneK? – húzta föl a szemöldökét a nő.

-         Igen. – vigyorodott el. – Minimum 7-et akarok.

-         7-et! – eset majdnem le a kanapéról. – Te megőrültél?! – sápadt el.

-         Nem. Akarok egy kvidics csapatot.

-         Akkor szólj a szeretőidnek. – javasolta Lily.

-         Nekem olyan nincs. – háborgott a férfi.

-         Akkor szerez be egyet-kettőt. – javasolta újra.

-         Jaj, Lily! – ölelte át, már meg is csókolta volna.

-         Szomjas vagyok. – hallották Tia hangját.

-         Megyek. – szólt James, és adott Lilynek egy puszit.

-         Még mindig 7 gyereket akarsz? – vigyorgott a nő.

-         Nem. – fordult vissza. – Most már 9-et.

-         Nagyon vicces. – dőlt hátra a nő. – Ez megőrült!