2. fejezet-> A gyengélkedőn
annus 2008.01.11. 22:10
Éljen soká a sok látogató.
A gyengélkedőn. Igen első nap itt fekszem és alig tudok mozogni. Madam Pomfrey szerint csoda, hogy tudok írni. A beszéd pedig, hát ahhoz egyszerűen nincs kedvem. Amúgy köszönöm Alice, hogy leírtad mi történt, de azért én is leírom, mert úgysincs jobb dolgom. Szóval jöttem vissza a prefigyűlésről és pont a mardekárosok fülkéje előtt haladtam el, amikor hatalmas zajt hallottam. Úgy gondoltam levonok tőlük pár pontot, ugrálok pár átok elől, aztán visszabattyogok Potter baromságait hallgatni. De nem így történt. Benyitottam és rögtön eltalált egy Silencio amit Piton, igen Piton és nem Bella baba küldött. Ezután jött szöszke Luci és kaptam egy kis főbenjáró átkot. Közben meg hallgathattam Bella sikító röhögését. Ezek külön-külön is borzalmasak, de így együtt még rosszabbak, mint az ember hinné. Aztán elsötétült előttem a világ. Az az igazság, hogy fogalmam sincs ki hozott ide.
- Miss Evans, jobban van?- kérdezte tőlem M.P. (Madam Pomfrey).
Nem szólaltam meg csak a fejemet ráztam, hogy egy kicsit. Ekkor valaki, vagy a hangokból ítélve valakik berohantak ide.
- Lily! Lily! Lily jól vagy? – kérdezte tőlem Potter.
Én csak fáradtam bólintottam. Black is ott állt az ajtóban, igen furcsa arckifejezéssel. Potterhez fordultam, majd a fejemmel Black felé intettem. Szerintem elsőre nem nagyon értette mit akarok, de mikor ő is ránézett a barátjára már leesett neki a dolog.
- Nemet mondtak neki egy randira – kezdte magyarázni.
Kedvem lett volna megkérdezni, hogy ki, de mikor szólásra nyitottam volna a számat elment tőle a kedvem. Inkább csak kérdőn néztem rá.
- Ha arra vagy kíváncsi, hogy ki akkor ki kel, hogy ábrándítsalak. Fogalmam sincs – mondta, de a vigyora elárulta magát.
- Ha tudni akarod, a barátnőd Monica volt – mondta Black.
Nekem meg hatalmas mosoly terült el az arcomon. Mindig is azt hittem, hogy Monica odavan Blackért, de tévedni emberi dolog.
- Evans ne örülj annyira a fejednek. Ezzel még koránt sincs vége – morogta Black.
De ekkor már Potter sem bírta tovább. Ledőlt a székről, vörös fejjel olyan hangosan röhögött, ahogy csak tudott.
- Ne röhögj Ágas, neked se jobb a szerelmi életed – szidta Black Pottert.
Nocsak-nocsak. Potter és a szerelmi élet? Hát ez kész röhej. Azt hittem, hogy olyan nekik nincs, hiszen az addig ok, hogy elhív randizni és heti három alkalommal elmondja nekem, hogy mennyire ’’szeret’’. De ki az az idióta, aki elhiszi neki. Black meg. Hát ő nehéz eset. Minden nap új csaj, és új élmény szexuális téren. És még csodálkozik, hogy Monci nemet mondott.
- Elnézést uraim, hogy közbeszólok, de ha nem vették volna észre a beteg még egy árva szót sem szólt. Mr. Potter nem érdekel, hogy milyen hősszerelmes, úgyhogy örülnék neki, hogyha a barátjával együtt kitessékelné magát innen – mondta M.P.
Én még mindig mosolyogtam. Ekkor megint hatalmas robajjal becsörtetek a barátnőim.
- Lily jól vagy? – kérdezte Alice.
- Mikor keltél fel? – Ez Gymgy volt.
- Miért nem szóltál nekünk? – ugrott nekem Monci.
- Nem Remus tehet róla – mondta Darinda. Ő Lupin unokatesója.
Én csak ráztam a fejem. Nem értették. Így rákényszeríttettek a beszédre. Ami megjegyzem nagyon fájt.
- Először is… nem beszéltem… amióta felkeltem. Másodszor egyszerre csak egyet kérdezzetek. Harmadszor, nem lehet igaz, hogy lekéstem Monci visszautasítását. – mondtam neki.
- Ööö – nyögte Monci.
- Értem – mondtam. – Amúgy nem hibáztatom Remust.
Darinda kicsit megnyugodott, de a kérdések sorozatának nem volt vége.
- Jártak nálad Potterék? – kérdezte Gymgy.
- Aha.
- És?
- Mit és? Itt voltak, aztán meg elmentek.
- Hál istennek – mondta Gymgy, de mikor rájött, hogy elárult valamit gyorsan a szája elé kapta a kezét.
- Miért is? – kérdeztem.
- Semmiért – mondta gyorsan.
- Hát ezt kétlem.
- Ööö.
- Ne kezdjétek megint – mondtam.
- Hát jó. Mondjuk el neki. Úgyse lesz belőle baj – mondta Alice.
- Rendben. Akkor mondom én. Szóval az történt, hogy mikor elájultál akkor a mardekárosok kiraktak a fülke elé. Mi szóltunk Jameséknek és ők felhoztak ide – mondta Darinda.
- És ebben mi is a titok?- kérdeztem tőlük.
- Hát aztán elgyepálták a mardekárosokat – válaszolt Monci.
- Legalább visszakapták – mondtam nekik.
Igazam is van, hiszen főbenjáró átkot használtak. Jó, hogy nem csapták ki őket. Mármint nekik, nem nekem.
- De Pitont is – tette hozzá Gymgy.
És akkor mi van. Az utóbbi időben nagyon elegem van abból, hogy mindig őt védjem. Ráadásul most meg is érdemelte.
- És? Megérdemelte, vagy nem? – kérdeztem.
- Ú Lily, fejlődés – mondta Alice.
- Hölgyeim, ideje menni. Vége a látogatásnak. Miss Evans örülök, hogy megszólalt. Ezt azért még vegye be – mondta M.P.
A kezembe adott valami vörös trutyit. Borzalmas szag és íz. Végül is mit vártam? Azért még letuszkoltam a torkom. Rögtön bealudtam tőle. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valami nyomja a kezemet. Kinyitottam a szemem. Úristen, valaki a kezemen fekszik. Közelebb hajoltam hozzá. Hát ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt?
|