29. fejezet.

- Nézzetek rám mugli férgek, látni akarom, ahogy kihuny a fény a szemetekből!
Azonnal tudtam, hogy ki van ott, pedig még sosem hallottam a hangját. Igazság szerint meglettem volna nélküle. A kérdés, hogy mit kereshet itt? Nagy előny, hogy muglinak hisz.
Megmarkoltam a pálcám a zsebemben és lassan megfordultunk, hogy szembetaláljuk magunkat Voldemort kígyó arcával, és vörös szemével. Épp emelte a pálcát, de gyorsabb voltam.
- Obstructo! – kiáltottam és láttam az arcán a döbbenetet, hogy akit muglinak nézett, az pálcát fog rá. Majd repült egy métert és hanyatt esett. Én pedig megszorítottam Lily kezét, és egy pillanattal később már a házban voltunk.

- Na, ez kemény volt! – sóhajtottam és ledobtam magam a kanapéra.
Lily sápadtan esett mellém.
- Nyugodj meg, vége van!
- James felfogtad, hogy mi történt? Hogy mekkora csoda az is, hogy egyáltalán élünk?
- Szerencsénk volt, ha tudta volna, hogy nem muglik vagyunk, nem biztos…
- Mit keresett itt?
- Nem tudom, de nem tűnt túl boldognak, elég feldúlt volt.
- Védelmi rendszer kell a házra. Mindjárt jövök.
Lily kissé még remegve felállt, én pedig elnyúltam a kanapén. A pálcámmal a kandalló felé intettem, mire abban tűz lobbant. Még egy intésre a fali fáklyakarok elaludtak, így már csak a tűz világított.
- Kész van, a ház feltérképezhetetlen, és 500 méteres körzetben nem lehet hopponálni.
- Jó tudni, hogy óvatosan kell járni az utcákon, mert a halálfalók köztünk vannak.
- Nem sokáig, ha rajtunk múlik – mondta Lily vad eltökéltséggel az arcán.
- Szóval mégis auror leszel?
- Igen. Mindenképpen segíteni akarok az embereken, és most a legnagyobb szükség az aurorokra van. Én elhalok, szerintem feküdjünk le!
- Ó – csillant fel a szemem.
- Aludni bébi, aludni! Hulla vagyok.

Lebiggyesztettem a számat, mire Lily felnevetett, majd felráncigált a kanapéról.
- Gyere, tegyük el magunkat holnapra!
- Mi vagyok én, befőtt?
- Ez egy kifejezés James, ne mondd, hogy nem hallottad még!

Mikor felébredtem Lil nem volt a hálóban. Felkaptam egy nadrágot és elindultam, hogy megkeressem.
A nappaliból beszéd foszlányokat hallottam, így benyitottam, és leesett az állam.
Sirius és Melinda, teljes természetességgel csevegnek Lilyvel. Ha ez nem lenne elég meglepő, az én drága haverom és Lil nyugodt, kedves hangon beszélgetnek! Ők. Egymással. Kedvesen.
- Jó reggelt Csipkejózsika! – kurjantott az említett, mikor észrevett.
- Ti meg… hogy? Mi? – motyogtam igen értelmesen mire az én egyetlen Tapikám felröhögött.
- Szerintem igyál egy kis kávét.
Lecsaptam az asztalon álló kancsóra, és egy kortyra leküldtem.
- Ne is használj bögrét James, minek az? – csóválta a fejét Lil.
- Na, most meséljetek!
- Meghalt Alphard bácsi. Engedélyt kaptunk elmenni a temetésre, ahol kiderült, hogy mindent rám hagyott. Ez nem kevés aranyat jelent. A temetés előtt találtunk egy nagyon szép kis eladó házat nem messze a Fővárosi Auror Akadémiától, nem haboztunk sokat, megvettük.
Utána gondoltuk, nem megyünk vissza a suliba, felhívtalak ikertükrön, amit Lily vett fel, és mesélte, hogy leléptetek a mugliktól. Hát itt vagyunk.
- Kerály.
- Parancsolsz Ágaskám?
- Mondom király. Londonban töltitek a szünet többi részét, vagy…
- Az a ház még nincs rendbe rakva. Esetleg van egy vendégszobád számunkra? – meresztett kutya szemeket.
- Van. Gyertek, megmutatom, pakoljatok le.
Felsétáltunk a vendégszobához.
- S mit szeretnétek ma csinálni?
- Menjünk be Londonba, megmutatom a házunkat, esetleg benézünk az akadémiára tudakolózni. Utána, ha túlzottan kifáradtunk elmehetünk az Abszol útra és ihatunk valamit a Foltozott Üstben.
- Pakoljatok ki, majd gyertek le, és mehetünk.
Visszamentem a nappaliba, ahol Lil épp olvasott. Mi mást, mint egy tankönyvet?
- Hagyd azt a salátát – ültem le mellé.
- Mindjárt itt vannak a vizsgák James, neked se ártana tanulni!
- Inkább menjünk tusolni, utána pedig megbeszéltük Siriusékkal, hogy elmegyünk Londonba.
- Én már fürödtem, de neked nem ártana.
- Hé! Ilyet nem mondunk! – húztam magamhoz, de ő elhúzódott.
- Tényleg, rád férne egy mosdás bébi!

Mikor végeztem a tisztálkodással szokásomhoz híven egy hanyagul megkötött törülközővel a derekamon, neki kezdtem az öltözködésnek, miközben Lily ágyazott.
- Miért nem használod a pálcádat Lily?
- Néha szeretem saját magam megcsinálni a dolgaimat, az olyan valóságos.
- Szerintem még korai beágyazni – mosolyogtam, és ismét magamhoz húztam, de nem voltam elég ügyes, és megbotlott a lábamba, aminek a végeredménye az lett, hogy mindketten az ágyon kötöttünk ki.
- Ökör. Látod, hogy mit csináltál?
- Aha – motyogtam, és nekiláttam a felsője lehámozásának.
- Ne őrülj meg, várnak ránk!
- Túlélik.
- James, reggel van, vagyis délelőtt!
- Ki mondta, hogy délelőtt nem lehet szórakozni?
- Én mondom. Meliék várnak ránk!
- Mondtam már, hogy túlélik!
- Mit nem értesz azon, hogy nem? Elmegyünk Londonba, megnézzük az Akadémiát, tájékozódunk az új, gyors tanfolyamról, amiről beszéltél.
Lelökött magáról, megigazította a ruháit és kiment.
- Gyere! – szólt még vissza az ajtóból.