Imbolyogva bemásztunk a klubhelyiségbe.
Másszál már ki Férguszka! – taszítottam a nevezetten egyet, mire az visítva kiesett a járatból és elterült a klub szőnyegén.
- Te meg menj utána – hallottam magam mögött Siriust, és a következő pillanatban már ismét Farkin hevertem.
- Ágas! Újonnan a hobbid lett rajtam heverni? – hallottam magam alól egy kétségbeesett hangot, így a hátamra gurultam a szőnyegen.
- Jé, Tapmancs komám, nem is láttalak még alulról – vihogtam.
- Kelj már fel te őstulok! – röhögött az. Lehajolt, hogy felhúzzon, de elvesztette az egyensúlyát és rám érkezett.
- Én megértem, hogy szeretsz, de azért ez túlzász, akarom mondani túlzás.
Mikor egy jó idő elteltével sikerült feltápászkodnunk a földről körbenéztünk a klubban.
Mindenki minket nézett. Volt, aki röhögött, volt aki rosszallóan csóválta a fejét, a lányok többsége meg csak a szokásos álmodozó arcot vágták.
- Öröm látni ennyi édesen csicsogó, vagyis csillogó pici pofikát – gügyögte Holdsáp.
A tömegből előbukkant Dora meglepett arca.
- Remus! Mi a…
- Szépszégem – selypítette a megszólított és imbolyogva elindult a lány felé.
- Te ittál? – kérdezte döbbenten Dora.
- Nem, legkedvesebb unokahúgom, ő színjózan – vigyorgott Sirius.
- Jelenléted van reám ré… ré… részegítő hasással – gagyogta Holdsáp.
- James, te is megkapod a magadét, ha Lily visszajön a könyvtárból, ahova elvben neked is menned kellett volna, piálás helyett – nézett rám Dora.
- Holdsáp, vigyázz vele, nagyon energikusnak látszik – karoltam át drága haverom vállát.
- Ne aggódj, majd én kifárasztom – vihogott az.
Dora válaszul felképelte.
- Ú, ez nagyot szólt – konstatáltam.
- Tüzes a kicsike – vigyorgott Holdsáp továbbra is.
- Majd találkozunk, ha kijózanodsz! – hagyott ott minket Dora.
- Féregfark! A szőnyeg nem kaja! – húztam fel az említett a földről, ahova ismételten elborult.
- De ha egyszer finom – ellenkezett.
- Nem kell mindent megenni, ami nem szalad ki a kezed alól – oktattam nagy bölcsen.
- James Potter! – hallottam egy dühös hangot magam mögött. Gondoltam nem fordulok meg, hiszen a Föld úgyis forog, hát megvárom, míg a hangos hang tulajdonosa elém ér. De ez nem történt meg.
- Nézz rám, te…
Így kényszeredetten megfordultam és szembe találtam magam a villogó szemű Lilyvel.
- Napsugajam! – kiáltottam.
- Valószínűleg kiment a fejedből a nagy ivászatban, hogy a könyvtárban kellett volna lenned!
- Ajaj, itt bajok lesznek – vihogott Holdsáp.
- Köss csomót a szádra sápkór, vagy hogy hívnak! Lily, csillagom, életem, napvilágom, ne haragudj rám, csak én, hogy is mondjam elfelejtettem! Egyetlen szép szívem egyetlen szép virága…
- Miért kell mindig leinni magad a sárgaföldig?
- Nem is volt sárga, nem vagyok én Hugibugris – erre mind a négyen felvihogtunk és összekapaszkodva mondogattuk: nem vagyok Hugibugi, nem vagyok Hugibugi!
 - Ezért még számolunk!
Azzal dühöngve felrohant a lány hálóba.
- Menjünk föl! – utasítottam a bandát, így még mindig összekapaszkodva, botladozva elindultunk a csigalépcső felé.
- Induljunk oszlásnak, így nem férünk fel – állapította meg Holdsáp.
Némi nehézséggel, de azért elértük a hálónkat, amin vihogva berontottunk.
- Hol jártatok? – kérdezte Frank döbbenten.
- A paradicsomban! Elteszlek befőttnek – indultam el felé, de megbotlottam a saját lábamban és egy csattanással az ágyán kötöttem ki.
- Eltévesztetted a házszámot – navigált át drága szobatársam az én ágyamra – igazán szólhattatok volna, hogy piálni mentek!
- Bocs Frankie, Tekergő buli volt! – fordultam felé – Te megváltoztál! – kinyújtottam a kezem, de csak fát éreztem - megkérgesedett az arcod!
- James, az ágy oszlop! Szerintem tegyétek el magatokat holnapra!
- Nem, én téged akarlak eltenni befőtnek – motyogtam, de a következő pillanatban már húztam is a lóbőrt.
Arra ébredtem, hogy nem látok ki a fejemből. Ja, persze, hiszen csukva van a szemem!
Kisebb-nagyobb nehézségek árán kinyitottam az említett látószervemet, de meg is bántam, mert elviselhetetlen fájdalom nyilalt a fejembe.
- Mamíííí – nyüszítettem fel, mire valaki széthúzta a függönyt. A hirtelen jött fénytől megnőtt a fájdalom, tetejébe aki a fénysugárban állt, azt nehezen lehetett volna maminak nevezni.
- Mi van, Ágaskám? Csak nem másnaposság?
- Ne csak állj ott, hanem add ide a másnaposság elleni bájitalt a fürdőből!
- Nem hallottam a varázsszót!
- Nincs nálam pálca – nyögtem, mert a fájdalom nem engedett gondolkodni.
- Nem hallottam, hogy szépen kérted volna!
- Ne kekeckedj, mert neked megyek!
- Ahhoz előbb fel kéne kelned, és ha már úgyis felkeltél igazán kimehetsz magad is a fürdőbe – vigyorgott Sirius és visszahúzta az ágyam függönyét.
Ezért még kinyírom, de előbb megszerzem a bájitalomat.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és fantasztikus logisztikai képességemmel rájöttem, hogy ruhástul aludtam be. Jó lenne ha emlékeznék valamire a tegnap estéből…
Kicammogtam a fürdőszobába és a szekrényemből kikotortam a bájitalos dobozt.
Meghúztam a megfelelő fiolát, mire a fejfájás abbamaradt.
De nem csak a fájdalom maradt abba, de az emlékeim is visszatértek.
Az ökörködés a faluban, a visszaút, Lily… ajaj!
Ezért kapok a fejemre! De mielőtt kiteszem magam a szidalmaknak, inkább felfrissülök.

Húsz perc múlva, tisztán, üdén és frissen lecammogtam a klubba.
Lily lenn ült, és Dorának segített az egyik házi dolgozatával.
Az megbökte és felém mutatott. Lily hátrafordult, és amikor meglátott, a szeme szikrázni kezdett.
- Ne haragudj Dora, de ezt most el kell intéznem – állt föl a fotelből Lily.
- Menj csak.
Igyekeztem szívdöglesztő arcot vágni, és mosolyogni, de Lilyt nem hatotta meg.
- Ide figyelj, te részeges... nem is tudom, hogy minek nevezzelek!
- Talán próbálkozzunk meg a Jamessel, 17 éve működik.
- Ne próbáld elviccelni!
- Én? Nem viccelek. Sírok.
- Az a minimum drágaságos James Potter, mivel a könyvtárban vártam rád órákat!
Mikor már nem bírtam tovább, visszamentem a klubba, ahol tudtomra adták, hogy időtlen idők óta elmentetek! Ez után képes vagy visszajönni taj részegen, és lejáratni az egész ház előtt! Mégis minek képzeld te magad? – Lily már üvöltött. Hej, de régen üvöltött velem… de valahogy nem hiányzott!
- Szólhatok? – próbálkoztam.
- Nem! – üvöltött a vörös tündérem – Mindezek után képes vagy úgy lejönni, mint ha mi sem történt volna, és még egy bocsánatra sem futja tőled!
- De hát te mondtad, hogy nem szólhatok.
- Nem vagy vicces!
- Nem is viccnek szántam. Lily, ne idegeskedj! Árt a - dühösen rám villantotta a szemét, amitől észbe kaptam – szépségednek. Ne haragudj rám, csak annyira megörültem, hogy Holdsáp meg Sirius kibékültek, hogy elfelejtettem amit megbeszéltünk.
- Helyette inkább piálni mentetek?
- Tekergő bulit csaptunk, annak örömére, hogy újra együtt a csapat.
- Nálatok a buli csak piálásból áll?
- Hát… igen.
- Most azonnal eljössz velem a könyvtárba és az egész napot ott fogjuk tölteni! Még ebédelni se mehetsz le! Világosan fogalmaztam?
- Üres hassal nem lehet tanulni…
- Akkor lemész reggelizni, és eszel eleget, hogy kibírd! De most nem szöksz meg. Veled megyek, és a nagyteremből egyenesen megyünk a könyvtárba!
Nem volt apelláta, és még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam.
Tényleg nem árt egy kis tanulás.