A napok tovább vánszorogtak, az idő egyre inkább lehűlt. Utálom a telet. Meg a hideget.
Úgy hallottam, általában a tavasz közeledtével esnek szerelembe az emberek. Hát, ez nálunk máshogy ment. Jött a hideg, a többiek melegségre vágytak.
Az egész Stacie-vel kezdődött. Belezúgott egy negyedéves fiú. Stacie úgy akarta megoldani a helyzetet, hogy különböző pletykákat terjesztett el a fiúról. De nem jutott vele semmire, a srác kitartott. Még véletlenül se csinált titkot az érzéseiből. Minek? Ha egyszer szereti Staciet, akkor szereti és kész. Nincs ebben semmi törvénytelen. Egyedül Stacie került rossz helyzetbe; nem járhatott egy nála egy évvel fiatalabb gyerekkel, mert az viszont természetellenes. Na, az ő helyzetük kábé ebben a fázisban járt.
Más kérdés Amy. Imádta, istenítette Pottert, de szerelem nélkül ő sem élhetett sokáig. A fiút úgy hívták: Ted Tonks. És mint kiderült, ő a bemondósrác a Qviddics meccseken. Amy amúgy azóta sem enyhült meg velem szemben. Sőt, Lilyvel és Cattel sem állt szóba. Izgalmas volt így egy szobában lakni. De mindegy, nem csináltunk belőle ügyet.
Cat, aki időközben kicsit összeszedettebb lett, továbbra is kitartott Remus mellett, aki viszont időnként szó szerint felszívódott. Ezeken a napokon Cat magán kívül volt. Mi se tudtuk, merre jár Remus, de különösebben nem is érdekelt. Aztán amikor újra megjelent, sápadtabb volt, mint azelőtt. De Cat legalább megnyugodott.
Szóval zajlott az élet, érzelmileg túl voltunk telítve, pont úgy, ahogy kell.
Mugliismeret óránk volt. Egy óra, amire nem együtt jártunk a lányokkal. Lily számmisztikára járt, mondván, ha valami nehéz, az legyen nagyon nehéz, Cat pedig jóslástan különórákra, hisz’ az olyan muris. Persze, az. De én se matekból nem voltam jó, se képzelgésben, így maradt az a tantárgy, ami a legközelebb állt hozzám.
Az óra anyaga az elektromosság volt. Szerencsére sikerült elkésnem, így szabad pad híján egy különórás, idősebb lány mellé pakoltam le.
- Szia – suttogtam, amikor a professzor folytatta a mondandóját.
- Szia – köszönt ő is. Észrevettem, hogy nem ír a füzetébe, hanem rajzol. Szíveket.
- Jaj, te is? – nyögtem.
- Aha – felelte gyötörten. Tudta, hogy mire értem, nem is titkolózott. – A szemét néhány hete egy butácska szöszivel jár. A lány nem csak szörnyen ostoba, de fiatalabb is nála! Hol ebben a logika?
- Szerelemben sosincs logika. Bocs, de véletlenül nem…?
- Ted Tonks.
- Ó. Sajnálom. Ismerem a butácska szöszit.
- Tudom.
Némaságba burkolózott. Megértettem őt. Tényleg pocsék érzés, ha az ember szíve választottja egyik pillanatról a másikra járni kezd a griffendél torony legnagyobb szőkeségével, és hetekig másról se lehet hallani, mint erről.
- Mégis mi van meg benne, ami bennem nincs? – szólalt meg újra a lány. Időközben rájöttem, ki az. Tudtam, hogy ismerős valahonnan. Andromeda Black. Kiköpött Sirius volt lányban.
- Semmi. Talán több eszed, meg tartásod van, mint Amynek. Ez pedig ijesztően hat az olyan marhákra, mint például Ted.
- Gondolod? – nézett rám szomorúan.
- Biztos vagyok benne.
Szereztem egy új barátnőt.
Aki viszont jóban volt Sirius Blackkel.
Erre este, a klubhelyiségben jöttem rá.
Tanultunk, mint általában. Lily számolt némán mellettem, és óráról órára egyre laposabban pislogott. Cat mellette épp a jóslástan háziját dobta át a válla fölött. Remus reflexszerűen kapta el és adta vissza neki. Egymásra villantott mosoly. Szinte repkedtek körülöttük a rózsaszín szívecskék.
- Sziasztok! – köszönt ránk egy magas, hollófekete hajú lány.
- Szia Meda – Lily érdeklődve biccentett egyet, majd visszamélyedt a pergamenjébe.
- Sirius kérdezi, nincs e kedved randizni vele – mondta Meda.
Hátrafordultam és megpillantottam Blacket a portrélyuk mellett, a falnak támaszkodva vigyorogni.
- Még mindig nincs, és szólj neki, hogy ne is strapálja magát, soha nem is lesz kedvem.
- Pedig aranyos gyerek ő, csak te még nem ismered.
- Az idegroncs barátnői is aranyosak voltak, ameddig össze nem akadtak vele.
- Igen, de te nem vagy az a nyávogós kislány, akit csak arra lehet használni.
- Ezt ő mondta neked?
- Igen – mosolyodott el.
Még hogy csak arra lehet használni! Miről beszél az a barom, lábtörlőkről? Dühömben észre se vettem, de már indultam is felé. Két méterre tőle aztán kirobbant belőlem a megvetés.
- Na ide figyelj, te szemét! – a klubhelyiség elnémult. – Felőlem olyan istennek képzelheted magad, amilyennek akarod, nem érdekel! De melegen ajánlom, hogy akadj le rólam, különben nagyon megjárod! Világos voltam?
Ekkor olyat tett, hogyha nem döbbenek le, orrba vágom.
Lépett kettőt, így közvetlenül előttem állt, futólag átszaladt az agyamon, hogy alig fél fej van közöttünk, lehajolt, hogy a szemünk egy magasságban legyen és ennyit mondott azzal a megszokott félmosolyával:
- Gyönyörű vagy, amikor dühös vagy.
- Barom!
Isten tudja miért, de fülig pirultam. Gyorsan valamerre menekülni! Vissza a kandallóhoz nem lehetett, mert ott már Potter ült és Lilyt fűzte. Hát akkor irány a hálóterem. Rohantam, mint akit üldöznek. Már épp nyitottam volna be, amikor gyanús zajokra lettem figyelmes bentről. Menten elsápadtam. Döbbenten döcögtem le a klubhelyiségbe. Black még mindig a falnak dőlve állt, de már nem vigyorgott, hanem komoly arccal meredt maga elé. Na innen hogy jutok ki? Nem jutott más eszembe, csak a menekülés. Ahogy elsasszéztam az emberek között, már nem figyelt rám senki. De Black egyből kiszúrt, ahogy közeledtem felé. Na most jöhet egy gyors hátraarc, de már nem volt rá időm. Black felvette az elmaradhatatlan vigyorát és meg mertem volna esküdni rá, hogy valami villant a szemében.
- Meggondoltad magad?
- Mi?
- Ráérsz holnap este? Vagy most rögtön?
- Miről beszélsz?
- Randi…
- Eszedbe se jusson! Soha! Amy fent randizik Ted Tonkssal. A szobánkban, az ágyban. Érdekes, hogy a két nem mennyire máshogy értelmezi a randi szót!
Black arcán érdekes változás ment végbe. Gondolom tisztában volt azzal, hogy unokahúgának Ted a nagy szerelme. Olyan hirtelen indult meg a lányszobák felé, hogy csak a lépcsőnél értem utol. Közvetlenül a lábaim elé csúszott vissza.
- Az a rohadék…
- Az a rohadék nem tudja, hogy Meda szerelmes belé. Amy pedig csak könnyű fogás neki. Ne ítélj elhamarkodottan.
- Miért, te nem azt teszed? – kérdezte élesen és eltűnt a fiúk szobái egyikében.