1977. December 23.

Holnap lesz a nagy bál! Egész jól megy már a tánc. Láttam Lily ruháját, és valami gyönyörűség. Fehér, csillogó és pánt nélküli. Nagy abroncsos szoknyája van, és vékony, szoros derék része. Persze nekünk teljesen unalmas, egyszerű dísztalárunk van.
- Ha szépen nézel Galára, talán kikönyöröghetsz nála te is egy fehér abroncsos szoknyát.
Ez volt a drága haverom reakciója, amikor előadtam neki a ruha problémámat.
Én egy Levicorpussal háláltam meg jó tanácsát, és a cipője talpát magifix ragasztóbűbájjal a háló plafonjához ragasztottam. Olyan két órát lóghatott odafenn, mire Holdsáp visszaért a könyvtárból és leengedte a vörös fejű egyént. Mondjuk, nem csodálom. Két óra után nekem is a fejembe tódulna a vér.

Ez után inkább fedezékbe vonultam estig. Mikre nem jó, ha az embernek láthatatlanná tévő köpenye van! És a drága jó Tapikám meg nem volt olyan szellemi állapotban, hogy megnézze a térképet, amit szerencsétlenül a szobában hagytam.

De ez csak egy kis ízelítő a bált megelőző feszült hangulatú napokból. Vagyis, a lányok számára feszült, mert be vannak sózva a nyitó tánctól. Viszont szünet van! Még Lily sem tanul ilyenkor. Csak táncot. Minden egyes szabad percünkben a táncot kell vele gyakorolnom, mert halál ideges, hogy el fogja rontani. A többi páros nem izgulja szét ennyire. A Sirius – Melinda páros úgy táncol, mint aki egész életében táncolt, Frankie és a csaja (sosem tudom megjegyezni a nevét) szintén jól csinálják. Aztán ott van még Férgusz, akit Patriciával osztottak be. Azt látni kellett volna, hogy milyen arcot vágott a csaj. Ki van még?
Persze, Remus! Holdsáp haverom megkérte az igazgatót, hogy hadd táncoljon Dorával. Aranyosak, és nekik is jól megy.

A táncóráink (Lilyvel mi csak alaplépéseket tanultunk és csak két órát) a mardisokkal voltak. Nem tudom megérteni, hogy miért csinálja ezt Dumbli prof, pedig tudja, hogy ki nem állhatjuk egymást, de nem, ő neki minden lehetséges alkalomkor össze kell minket vonnia.
Szóval a kis zöldekkel voltak a táncórák. Azok a párok is elég viccesek.
Malfoy és Narcissa Black, az ő hibbant nővére Bellatrix és Pipo, az a sötét Lestrange meg valami Parkinsonnal. A többit nem tudom név szerint. Pipo tánc próbálkozásai elég viccesek.

Szünetbeli víg napjaink remekül telnek. Kipateroltuk az elsősöket a kandalló előtti fotelekből (szigorúan akkor, ha Lily nem látta), és mindenfélét nyársa tűzve, a kandallóban sütögetünk.
Sirius javasolta, hogy tűzzünk fel néhány mardis gólyát is, de elvetettem az ötletet, mivel szörnyű ízük lenne.
Lily gyakran alszik mostanában nálam, pláne, hogy kitört a szünet – kaján mosoly- mondhatni, minden este. Édes egy dolog a szünet. Épp a klubban üldögéltünk délután, amikor veszekedés hangjai ütötték meg becses füleinket.
- Mikor szállsz már le rólam, te kis patkány?
- De Patty, én….
- Nem tehetek róla, hogy veled sújtott a balsors táncpartnernek, de kattanj már le rólam!
Hát ez a kis libuska kell Férgencsnek?
Láttam, hogy Sirius is nézi a kis közjátékot. Szegény srác nem egy szépség, de attól még Tekergő marad! Egyszerre értünk oda Siriussal. Mikor a kiscsaj észrevett elvörösödött.
- Baj van Patricia?
- Szi… asztok… - dadogta a lány.
- Fiúk, hagyjátok! Megoldom!
- Férgusz, ülj le!
- Nem kell segíteni…
- Ülj le, vagy nem állunk ki érted…
- De mondom, hogy nem kell!
- Szóval, mi a probléma?
- Az, hogy nem száll le rólam!
- Ilyen az, ha az emberre rátapadnak. Nem ismerős?
- Én... csak… találkozunk holnap!
Ezzel eltűnt a lányháló felé vezető ajtó mögött.
- Ne törj le Pete! Karácsony van! Vagy lesz… mellékes..
- Miért kellett beleszólni?
- Mert úgy néztél ki, mint akinek segítségre van szüksége! Emiatt a kis libuska miatt ne törj le! Sokkal jobbat találsz!
- Nem tudom feltűnt e neked, de rajtam nem lógnak fürtökben a csajok!
- Látsz rajtunk csajfürtöket? Mert ha igen akkor menj a gyengélkedőre a szemeddel. Ne csináld már, nem éri meg!
- És nem is lógtak soha! Mindig ti vagytok az élsportolók, a legjobbak, akiért minden csaj oda van! Én meg nem vagyok más, mint az a szürke kisfiú, aki folyton a nagy Potter és Black sarkában van, mint utánfutó! Vagy még inkább, mint szolga!
Pete a könnyeit nyelve elrohant a torony felé.
- Juj. Ez bizarr volt.
Visszatértem Lilyhez, aki a fejét csóválta.
- Ezt most miért kellett?
- Mit?
- Egyrészről lealáztátok szegény Pattyt, közben a barátotokat is.
- Nem aláztunk le senkit. Férgencsnek segítettünk, nem tudom miért akadt ki, és az meg mióta zavar, hogy beszóltunk egy szerencsétlen kis…
- Patty is ember! Érző szívvel rendelkező lány!
- Utál téged. Ki nem állhat.
- Csak féltékeny… nem tehet róla, ezért még nem kell megalázni mindig.
- Lily ne csináld kérlek, mert megfájdul a fejem! Nem gyámolíthatsz minden egyes csajt, aki szerelmes belém!
- Nem gyámolítok senkit James, de igazán lehetnél kedvesebb, és megértőbb szegényekkel.
- Friss levegő kell. Velem jössz?
- Ki? Hideg van.
- Akkor maradj, de én járok egyet a tóparton.
- Jövök én is.
- Kapd össze magad, itt találkozunk.
Felmentem a hálóba. Pete volt fenn néhány házi dolgozattal.
- Segítsek? – próbáltam engesztelni.
- Engem ne sajnálj, és nem kell a segítséged sem! Majd megkérem Holdsápot, vagy Franket…
- Bocs, hogy élek.
Felöltöztem és csendben visszamentem a klubba, ahol Lily már várt.
- Haragszol rám? – nézett rám engesztelőn.
- Leia hercegnőre? Solo kapitány? Hogy haragudhatna?
Lily elámult.
- Te ismered a csillagok háborúját?
- Hallottam róla.
Lily belém karolt és így mentünk le a parkba.
- Ne haragudj, hogy veszekedtem. Csak, kicsit ideges vagyok a holnapi tánc miatt.
- Menni fog, nem lesz semmi baj. Te voltál a tanárom. Biztosíthatlak, hogy nagyon jól tudod.
Lily hozzám bújt, és így néztük a tavon korcsolyázó gólyák egy csapatát.
- Mennyit koriztunk. Emlékszel?
- Igen. És folyton kergettél. Alig bírtam menekülni.
- Nem is bírtál általában.
- Nem volt fair. Te jobban tudsz.
- Egyszer meg, emlékszel, neked mentem, és ledöntöttelek a lábadról.
- Utána meg nem voltál hajlandó leszállni rólam!
- Erre nekem vágtál egy taroló átkot, én meg egy métert repültem.
- Szörnyű, hogy mennyit hadakoztunk.
- Mondjuk megértem… nem voltam épp kellemes személy…
- Ez igaz. Egy nagyképű, felfuvalkodott…
Nem hagytam, hogy végig mondja, inkább megcsókoltam.
- Látod öcsi, ezt nevezik vérárulásnak! Mikor egy tisztes aranyvérű család sarja egy utolsó mocskos sárvérűvel szennyezi a vérvonalát.
Megpördültem a sarkam körül, és a rosszhírű Lestrange testvérpárral találtam szembe magam. A kisebbik most lett elsős.
Kirántottam a pálcám.
- Párbajozni akarsz?
- Veled? Elfajzott vérárulóval? Nem értem hogyan lehet egy ezeréves aranyvér vonalat egy ilyen mocskos sárvérűvel szennyezni!
- Ezt megkeserülöd!
- James, ne! Nem éri meg! Hagyjad, menjünk!
Az ifjabbik Lestrange csodálattól tágra nyílt szemmel nézte a bátyját, aki különböző átkokkal próbált lefegyverezni, de mindegyiket hárítottam.
- Lily, menj vissza a kastélyba, nehogy megsérülj!
- A sárvérű menti az irháját? Hol marad a nagy, híres, Griffendéles bátorság, amiről annyit fröcsögtök?
- Te fogsz fröcsögni mindjárt!
- Úgy félek!
Félrehajoltam egy átoktól, ami a fülem mellett süvített el.
Egy fájdalmas sikolyt hallottam, és a szemem sarkából láttam, hogy Lily a karjához kap.
- Most mentél messzire!
- Csak fenyegetőzni tudsz.
- Mindjárt meglátjuk!
Ez a nagyra nőtt monstrum nem ismeri a nonverbális átkokat, főleg nem a levicorpust.
- Megvagy!
- Rod! – sikított fel a kis kígyó.
- Nem bántok gólyákat, ne parázz kisgolyó.
Ráküldtem egy kábítást a lógó Lestrange-re majd felsegítettem a még mindig a karját szorító Lilyt.
- Mutasd!
Lily elengedte, és láttam, hogy egy nagy, véres seb van rajta.
- Megyünk a gyengélkedőre.
- A doktornő örülni fog, hogy újra lát.
- Ezt akkor is meg kell mutatni. Elég csúnya.
- Már megint párbajoztál…
- Senki sem beszélhet rólad így.
- Kösz.
Poppy néni tényleg nem örült nekünk.
- Ezt nem hiszem el!
- Most nem én vagyok a beteg, hanem Lily. Eltalálta egy átok a karját.
- Párbajoztak?
- Inkább hagynom kellett volna szó nélkül, hogy engem többszörösen vérárulónak titulál, Lilyt meg… ki se mondom, hogy minek?
- Nem szóltam. Mutassa!
Lily feltette a vizsgáló asztalra a karját, én pedig leültem mellé.
- Elég csúnya. Milyen átok volt?
- Sajnos fogalmam sincs.
- Először kitisztítom, majd beforrasztom. A sebtisztítás fájni fog.
Megfogtam Lily másik kezét. Tudom, hogy mennyire szörnyű a sebtisztító folyadék. Volt már szerencsém hozzá.
Lily összeszorította a fogát, amíg a doktornő dolgozott.
- Kész. Vigyázzanak magukra, kerüljék a bajt és kellemes ünnepeket! Ha nem lesz holnap sürgős beteg, akkor megnézem a táncukat.
Lily felnyögött. Szerintem ideje menni.
- Köszönjük, viszlát!
Visszamentünk a toronyba, ahol levetettem magam a kandalló elé egy fotelbe.
- Tiszta kába vagyok, repülni kéne egyet. Az mindig kifújja a fejem.
- Repülés mániás.
- Velem tartasz?
- Kösz, nem. Nem akarok újabb bajba keveredni. Veled az ember sosem tudhatja, hogy miben találja magát.
- Meggyőzhető vagyok. Van jobb ötleted? – néztem rá szélesen vigyorogva.
- Lenne, de te kába vagy. Milyen kár – mosolygott édesen.
Hohó!
- És pontosan milyen terveid lennének? – húztam le az ölembe.
- Nem azt mondtad, hogy repülni akarsz? Mert ki akarod fújatni a fejed?
- A kábaságomon más is segíthet.
- Világos. Ó, hogy elszaladt az idő. Elmúlt hét! A jó kisfiúknak ilyenkor már ágyban a helyük.
- Ebben egyetértek. De félek egyedül, gyere velem.
- Ott van neked blöki, biztos szívesen mesél.
- Ő most Melindával van elfoglalva.
- Úgy látom, kénytelen vagyok én veled jönni.
Szerencsére senki nem volt a hálóban.
- Velem nem félsz? – kérdezte Lily, miközben leültem az ágyamra.
- Kéne? – mondtam, miközben szétszórtam pár disaudiót a szobában.
- De még mennyire!
Lily lenyomott az ágyra és behúzta a függönyeimet.
- Most megvagy – mondta, és elkezdett kihámozni a taláromból.