| 
 9. fejezet--> Mennyasszonyeka73  2007.05.17. 19:03 Végre minden kiderül. :) És az első ütközet. 
9. Mennyasszony      Lily nyújtózkodva ébredezik. Körülnéz, de látja, hogy James már öltözködik.  -         Hé, húzd vissza a feszes kis feneked! – hasalt az ágyra, a nő.  James odalépet hozzá, és adott neki egy reggeli csókot.  -         Mit kérsz reggelire? – mosolygott.  -         Téged.  -         Ez azt hiszem nem megoldható. – mosolygott tovább.  -         Akkor kávét. – húzta el a száját.      -         Mikor is akarunk szólni az eljegyzésünkről? – kérdezte James, már reggelinél.  -         Nem tudom. Amikor alkalom lesz rá. – vont vállat a nő.  -         Ma reggel elküldtem az esküvői meghívókat. – mondta semleges hangon.  -         Hogy mit csináltál? – fuldoklott a nő a kávéjában.  -         Egy hónap múlva esküvő, és még azt sem tudják, hogy együtt vagyunk.  -         Nekem az is elég lenne, ha ketten lennénk ott.  -         Lily nem titkolhatjuk a végtelenségig.  -         Tudom, de nem a te fejedet szedik le…  -         Óóó… dehogy nem. – mosolygott. – Ki fognak nyírni, hogy egy ilyen fontos infót elhallgattam.  -         Legalább együtt hallunk meg. Olcsóbb lesz a temetés. – nevetett Lily. – Lassan indulok.  -         Mennyünk együtt.  -         Csak nem félsz. – hajolt közelebb a nő. – Hát, kicsi nyuszi, hova lett az oroszlánszív? – nevettet Lily.  -         Na, várj csak! – futott a nő után, akit utol is ért a folyosón. – Állj csak meg! – kapta el a derekát. Neki dőltötte a falnak, és szenvedélyesen megcsókolta.  Valaki köhécselt a hátuk mögött.  -         Jézus! – vörösödött el Lily.  -         Jó reggelt, Ms. Hacman!  -         Jó reggelt Mr. Potter és… - végig mérte Lilyt.  -         Bemutatnám a mennyasszonyom Miss. Evanst.  -         Ááá… szóval a mennyasszonya. – még szúrósabban végigmérte.  -         Hozom az aktákat, és mehetünk is. – szólt gyorsan a nő. Még mindig vörösen.  -         Mr. Potter én nem akarok akadékoskodni, de – itt lehalkította a hangját. – ez a kislány véletlenül nem hivatásos? Mert még sosem láttam itt. – tette hozzá gyorsan.  -         Lily nem csak a mennyasszonyom, hanem a munkatársam is. – rejtette el bosszúságát James. – Biztosíthatom önt, hogy semmi ilyen fajta munkaköre nincs.  -         Elnézést. Igen, bájos kisasszony. – mosolygott, és elcsoszogott.  -         Vén banya! – dörmögte.  -         Miért, mit gondoltál, hogy egyszer csak beállítasz egy mennyasszonnyal, és ő elhiszi?  -         Van benne valami. – vette el az aktákat. – Na, induljunk, mert tényleg elkésünk.  Inkább besétáltak, szép idő volt. Az iroda előtt Lily mégis megtorpant.  -         Mi lenne, ha ma mégsem mennénk be? – nézett könyörgő szemekkel Jamesre.  -         Ennyire csak nem lesz szörnyű. – mosolygott. – Gyere majd melletted állok.  -         Van egy jobb ötletem. Ma én dolgozom a fiúkkal, te pedig a lányokkal.  -         Ez az ötlet viszont nem tetszik. – fintorodott el. – A lányokkal én sem bírok el, őket rád hagyom.  -         Kösz. Tudtam, hogy számíthatok rád.  James átölelte Lily derekát, és úgy léptek be az irodába. Mindenki kezében ott volt a meghívó. Amikor meglátták őket, feléjük vették az irányt, meghívót lobogtatva.  -         Mi ez? – nézett rájuk Carmen -         Nem is szóltál. – játszotta rosszul, a sértődöttet Sirius, mivel közben vigyorgott.  -         Egyáltalán mióta? – kérdezte Remus, na ő nem játszotta.  -         És persze mi vagyunk az utolsók, akik megtudják. – pufogott Carmen.  -         Eddig senki sem tudta. – sóhajtott Lily.  A nő megunva az állandó kérdéseket, inkább leült az asztalához. Egy idő után el is csendesedet minden.  - Azért legalább nekem szólhattatok volna! – méltatlankodott Sirius. És újra kezdődött a moraj.  - Sirius én tettem neked egy szívességet…  - Persze nagyon örülök, hogy végre összegabalyodtattok. – vágott közbe gyorsan.  James nagyon kíváncsi lett volna arra a szívességre, de mivel így mindenki elhallgatott, inkább hagyta az egészet.  A fiúk egy sürgős hívásra elindultak a Viktória híd lábához, ahol állítólag egy halálfaló csoport tartott gyűlést. Néhány másik csapattal együtt mentek el.  - Mit is mondtam neked arról, hogy a főnökkel nem fekszünk le? – dőlt neki Lily asztalának, mosolyogva.  - Tudom, csak… - zavarában elvörösödött.  - Csak nem bírtatok magatokkal. – fejezte be.  - És tényleg esküdtök? – kérdezte Anna.  - Amint látod.  - És mennyit adnál neki az ágyban? – vigyorgott Carmen.  - De Carmen! – fintorodott el Lily.  Ekkor beléptek a fiúk.  -         James, mi történt? – rohant oda Lily.  -         Ott volt. – hörögte. – Én még jól megúsztam. Frank és Alice viszont a Szent Mongulba került. – ült le egy székre.  -         Párat elfogtunk… - sóhajtott Sirius. – Ágas, Frank és Alice Voldemortot próbálták visszatartani. Ő elszökött.  -         Érdekes még Írországban Lilynek is volt hozzá szerencséje. – fecsegett Anna. – Ő egy hónapig volt korházban. Igaz Lily?  -         Igaz. – hajtotta le a fejét a nő.  James köhögni kezdet és vért köpött.  -         Be kéne vinni a korházba. – aggodalmaskodott Mari.  -         Nem kell. – tiltakozott James. – Ott kiengedtek.  -         De csak azért, mert túl sok sérült volt. – fintorgott Remus. – Lily, vidd haza és maragy vele. – a nő már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen. – Te vagy a mennyasszonya, vagy mi a szösz. – kicsit még mindig fájt neki, hogy nem mondták el nekik.  Lily bocsánatkérően ránézet. Majd segített Jamesnek felkelni. Aggódva nézték a férfit.  -         Hé, gyerekek nem haldoklom, csak megsérültem. – elmosolyodott. – Szóval ma mit csinálunk, édes kis virágszálam? – nézet Lilyre.  -         Tud meg, hogy ezért a becézésért csak azért nem kapsz, mert épp kék zöld vagy. – mindenki elkezdet nevetni. – Ja, Carmen… 13. – kacsintott a nőre.  -         Hú-ha! – nevetett Carmen. – Szólj, ha megunod.  -         Carmen, egy hónap múlva esküdnek! – méltatlankodott Anna.      -         Mi az a 13? – ült már otthon, a kanapén James. – Lily hol vagy?  -         Itt. – hozta ki a nő a ködszert. – Várj, segítek levenni a felsőd. – óvatosan a póló alá nyúlt.  -         Ebben már úgyis van tapasztalatod. – vigyorgott.  -         Azt akarod, hogy itt hagyjalak? – bújtatta ki a fölsőjéből, és állt fel.  -         Nem akarom… - a nő fölé hajolt, és a sebeit kezdte tisztítani. – Szóval mi az a 13?  -         Mindegy. – mosolygott Lily.  -         Tehát már te is találkoztál Voldemorttal. – állapította meg a férfi.  -         Körübelül egy éve történt. – kötözte a férfi sebeit. – Elég sokáig voltam korházba. Azóta nem is igazán voltam terepen. – sóhajtott. – Készen is vagyunk.  James fogta, és megcsókolta. De fel is szisszent.  -         Ezt ma hagyjuk. – mosolygott a nő. – Inkább pihenj.  Lily épp felállt volna, de James megfogta a kezét, és maga mellett tartotta.  -         Tudod, hogy mától hivatalosan is a mennyasszonyom vagy? – kérdezte vigyorogva.  -         Igen, tudok róla. – bújt a férfihoz.  -         Végre. – ölelte át.                                      |