7.

Greg nevezetű

Lily Evans pont bűbájtan órán ül, és szorgalmasan jegyzettel, vagy a tanárra figyel. Ez a kedvenc tantárgya, nem azért mert kiemelkedően tehetséges lett volna belőle, vagyis sokkal tényszerűbb, ha azt mondjuk, hogy nem csak azért szerette. A tanár remekül magyarázott, és 1000 X érdekesebb volt, mint mondjuk a csillagászat vagy a számmisztika.

Padja szélén szépen lassan halmozódtak a levelek, de még csak egy pillantásra sem méltatta őket. Alapelvei közé tartozott, hogy órán nem beszélget, és nem levelez. Ez szegény Roninak nem kedvezet, aki mellette ült, persze a dolgozatokra nem érvényes.

Mikor kicsöngettek a lány nemes egyszerűséggel elpakolt, és a táskájába söpörte a leveleket is, amelyeknek nagy többségének James Potter volt a feladója.

-         Egyszer igazán visszaírhatnál neki – sóhajtozott mellette Roni. – Már én is elkezdem szegény gyereket sajnálni.

-         Hát, én nem – torpant meg a folyosó közepén, és szúrósan nézett előre.

Tőlük nem messze Potter épp egy kiscsajt smárolt le, aki nem igazán tiltakozott.

-         Tudom, mit akarsz ezzel a nézéssel mondani, és igazad van. Tényleg egy egoista kisfiú, aki most élvezi a hatalmat, ami a kezébe került, de te meg bírnád változtatni – győzködte.

-         Ne miattam változzon meg, hanem magáért. Ezt nem bírom tovább! – a vörös hajú lány gyors léptekkel a ’pár’ mellett termett. – Megtennétek azt az apróságot, hogy nem a folyosó közepén nyaljátok egymást? – förmedt rájuk.

-         Zavar? – vigyorgott Potter.

-         Igenis zavar – toppantott.

-         Nocsak… - vigyora egyre szélesebb lett.

-         A barátnődet vidd egy félre esőbb helyre, ha lehet, ugyanis elálljátok az utat, és a közerkölcsnek sem megfelelő a viselkedésetek.

-         Én meg már azt hittem féltékeny vagy – bigyeztette le az ajkát.

-         Akkor rosszul hitted.

Lily és Roni elindult a nagyterem felé. Többen utánuk morogtak, de Lily ezeket már meg sem hallotta, ellenben Ronival, aki paprika piros lett.

-         Ha nem tetszik, állj odébb! – ugrott neki egy kétszer akkora fiúnak.

-         Hagyd már! – szólt hátra Lily. – Éhes vagyok.

Lily egy éve prefektus, és nem igazán lett népszerű. Súlyos, kemény, de igazságos büntetései sokakat elrettentet a szabályszegéstől. Kivéve a Tekergőket, ill. annak két tagját, akik sportot űztek a felbosszantásából. Igaz Potter általában csak azért kap büntetést, mert fölbosszantja az udvarlásával. Blacknek pedig egész egyszerűen ez egy hobbi.

-         Figyu Evans, van egy szenzációs ötletem! – ült le melléje. Köréjük pedig a kvartett többi tagja.

-         Muszáj ezt nekem minden étkezéskor végig hallgatnom? – fintorgott.

-         Te, én, gyertyafény, egy francia ágy – ábrándozott. – Hogy hangzik?

-         Nagyszerűen! – mosolygott a lány bűbájosan. – Csak egy gond van vele…

-         Mi az? – kérdezte a fiú izgatottan.

-         Hogy ez csak az álmaidban valósulhat meg. De ne keseredj el az a csajszi, akit alig öt perce nyálaztál, biztos értékelni fogja a terved – felállt, és befejezetnek nyilvánította a beszélgetést. – Majd fent találkozunk Roni.

-         Menj csak te Senorita! – kacsintott a lányra, aki nevetve távozott a teremből.

-         Ezt nem értem – sóhajtott James.

-         Mit nem értesz ezen? Egyértelmű, - nézett rá Remus. – legalábbis szerintem.

-         Szerinted – mondta három barátja kórusban.

-         Szerintem örülhetsz, hogy Lilynek jó napja van – csóválta a fejét Roni. – Máskor már ordított volna veled. Én személy szerint ezt üzenem… - adott egy tockost kedvenc csapatkapitányunknak.

-         Aúú! Hé, ezt miért kellett? – dörzsölte meg a tarkóját.

-         Mert hülye vagy – mosolygott.

-         Sajnos egyet kell értenem Ronival – bólogatott Remus.

-         Miért? Ti tanácsoltátok, hogy tegyem féltékennyé. Ezt nem értem…

-         Igen, még azt tanácsoljuk most is, hogy tedd féltékennyé, de ne smacizz le az orra előtt egy csajszit… - mondta türelmesen Remus.

-         Ezzel teszem féltékennyé, nem? – tárta szét a kezét.

-         Reménytelen – forgatta a szemét a lány.

-         Roni miért van Lilynek ilyen jó kedve? – fordult felé Remus.

-         Majd elmondom – kerülte ki a kérdést.

-         Ne csináld már Roni – kérlelte James. – Kérlek… kérlek… kérlek… Ne akard, hogy ugyanezt térden állva csináljam.

-         Na jó! De ne borulj ki.

-         Ígérem. Én vagyok a nyugalom mintaképe.

-         Lily szerelmes – súgta. – Vagyis azt hiszi, hogy szerelmes.

-         Tudtam én! – vigyorgott James.

-         Ki mondta, hogy beléd? – vigyorgott Roni a fiú elképedésén. – Na jó, én megyek és megkeresem az én elvarázsolt barátnőmet.

-         Ki az? – kiáltott még a lány után.

-         Remélem, nem gondolod komolyan, hogy elmondom – fordult vissza. – Nem akarok bűnrészes lenni egy gyilkosságban. Idő kérdése, és úgyis rájössz – vigyorgott.

A lány könnyű léptekkel kilépet a teremből, miközben a fejét csóválta.

-         Ilyen nincs! - vágott az asztalra James.

-         Nyugi pajtás, hisz csak egy csaj…

-         Neked – dünnyögte James.

-         Miért neked mi? – nézett rá Remus.

-         Az a csaj, akit év eleje óta hiába fűzök. Akarom, érted?

-         Amíg így gondolkozol – mondta komolyan. – nem érdemled meg.

James fujtatva nézett egy páros irányában. A szeme lángolt a féltékenységtől. . Pedig Lily semmi különöset nem csinált.

A lány a falnak dőlt, egyik kezével könyveit szorította magához, másik kezével egyik hajtincsével játszadozott, miközben egy fiúval beszélgetet.

-         Ne figyelj rá Ágas! – próbálta barátját elhúzni a folyosóról Sirius. – Ezt direkt csinálja az a kis…

-         De mit eszik rajta? Most mond meg, mit tud, amit én nem? – kérdezte, miközben még mindig a párost nézte.

-         Mondjuk szerény, intelligens, éret… - sorolta egy lány hang a hátuk mögött.

-         Én, igenis éret vagyok! – háborodott fel.

-         Biológiailag nem kétlem, - vigyorgott Roni. – de agyilag, hát ez már egy másik kérdés.

-         Ezt meg hogy érted? – ugrott neki.

-         Szerinted? – nevetett a lány. – Lassan kezded már felfogni, hogy mit akartunk mondani Remussal? Lily féltékenyebbé tett egy ártatlan beszélgetéssel, mint te azzal, hogy neki esel egy csanak a folyosón, naponta többször, mindig másiknak – mosolygott gúnyosan.

-         Ki ez a gyerek?

Sirius és Peter megrázták a fejüket, jelezve, hogy fogalmuk sincs.

-         Egy hetedéves Hugrabugos, ha jól tudom Gregnek hívják – válaszolt készségesen Remus.

-         Hugrabugos, mi? – horkant fel, és továbbra is a párt nézte.

-         Figyelj James – szólt megértő hangon Roni. – Ha rám hallgatsz, akkor hagyod őket. Lily most elvan. Próbálja magát összeszedni, önbialmilag, és egész megy neki. Könyörgöm, most hagyd őt békén – nézett a fiúra kétségbe esetten. – Tudom, nem könnyű, de kérlek…

A fiú egy szót sem szólt, csak kilépet barátai gyűrűjéből, és elment a másik irányba. Életében először zavarták a zsúfolt folyosók, és az őt bámuló lányok. Próbált láthatatlannak tűni, de ez James Potterként a lehetetlennel egyenlő. Minden második ember beszélgetni akart vele, vagy egyszerűen csak köszönni. Ő gondolataiba mélyedve próbálta kizárni a külvilágot.

-         Na és, mi van Greggel? Mesélj! – nógatta barátnőjét Roni.

-         Kedves fiú.

-         Aha, és…? – kérdezte éles hangsúllyal.

-         Mi és? – kérdezte, ügyelve arra, hogy ne nézzen barátnője szemébe.

-         Lily… - torpant meg Roni. – Most nézz szépen rám!

Lily védekezően karba tette a kezét, és a falnak dőlt.

-         Felteszek egy kérdést, és őszinte választ kérek. – mogorván bólintott. – Te érzel bármit is, az iránt a fiú iránt?

-         Kedves fiú, csak… - itt megakadt. Keresgélte a szavakat, de azok valahogy sehogy sem jöttek a nyelvére.

-         Csak hiányzik a tűz – segítette ki a másik lányt Roni. – De ahogy néztem még csak szikra sincs. – Lily mélyet sóhajtott, de bólintott. – Viszont James képét látnod kellett volna. Az a gyerek tényleg szerelmes.

-         Ne kezd! – szólt mérgesen.

-         De igen is kezdem! – toporzékolt. – Ő lenne a hozzád való – erősködött. – Kiegészítitek egymást. Te a szabály mániás prefi, és ő a szabálykerülő Tekergő – ábrándozott.

-         Veronika azonnal hagyd abba!

-         Már most több tüzet csiholt benned, mint az a Greg nevű pofa.

Lily elfehéredet, de nem szólt semmit. Egyszer csak megtorpant.

-         Csak emlegetni kellett – morogta. Roni követte a tekintetét.

-         Ez aztán le van törve, mint a bili füle, ahogy a muglik mondanák.

-         Mondasz valamit – bólintott Lily.

James Potter tőle szokatlan módon lassan, bizonytalanul lépkedet, tekintetét a földre szegezve. Látszott rajta, hogy nem igazán érzékeli a külvilágot, ugyanis neki-nekiment az embereknek. Nem hallotta, ha szólították, nem vette észre a rajongó tekinteteket.

-         Elég ijesztő látvány – kommentálta Roni.

-         Hát még milyen lesz! – kezdett el szaladni Lily.

-         Hogy mi van? – pislogott Roni.

-         Szólj a többi Tekergőnek, hogy jöjjenek ide! – kiáltott még hátra.

Jamest egy nonverbális átok találta hátba. Legalább négy métert csúszott hason a folyosón, egy fal állította meg. Még félig sem állt fel, már egy újabb átok találta telibe. De szerencsére még mindig az eszméleténél volt.

-         Nocsak a nagy James Pottert az ember feletti reflexei cserbenhagyták? – szólt gúnyosan egy unott hang.

Perselus Piton a félig ájult fiú fölé magasodott, és ijesztő vigyorra húzta az ajkát. A diákok többsége mozdulni sem mert, nem hogy segíteni Jamesnek.

A mardekáros fiú felemelte a pálcáját, hogy megadja ellenfelének a kegyelemdöfést. Roxfortban nem szokás a földön lévő emberre támadni, legyen az akár az ős ellenséged is.

-         Su…

-         Piton, azonnal rakd el a pálcád! – lépet a két fiú közé Lily.

-         Mondtam már párszor, hogy ne avatkozz bele!

-         Nem, - szólt halálos nyugalommal. – te azt mondtad, hogy ne védjelek meg. Ez erre az esetre nem vonatkozik.

-         Menny el az útból Evans! – szólt vészjóslóan, pálcáját még mindig nem eresztette le. Csak, hogy ezúttal a lányra szegezte, aki még mindig James előtt állt. A lány fáradtan sóhajtott egyet.

-         Capitulatus! – Piton pálcája a kezében landolt, és lehajolt James elgurult pálcájáért is. – A pálcádat átveheted a házvezető tanárodnál, és ő adja ki majd a büntető munkádat is – szólt nyugat, érthető hangon.

-         Hogy mered… - sziszegte a sápadt fiú.

-         Baromi egyszerűen – mosolygott negédesen.

-         Félre, félre! Bocs, rohanunk! – lehetet hallani valahonnan a folyosó végéről Sirius hangját.

-         Én a helyedben, most gyorsan eltűnnék – javasolta Lily, és Piton meg is fogadta a tanácsát.

-         Itt meg mi történt? – ért oda Sirius, de már csak azt látta, hogy Lily próbál életet önteni barátjába.

-         Gyerünk Potter, le kéne menned a gyengélkedőre – győzködte.

-         Ezt te csináltad? – hördült fel Sirius.

-         Én nem… - állt fel a fiú mellől.

-         Tudtam, hogy gyűlölöd, de hogy ezért hátba támadod! – ordította. – Ezt biztos a Mardekáros haverjaidtól tanultad!

-         Én nem… - fehéredet el, de hamar visszatért az önkontrolja. – Ha már itt vagytok, vigyétek fel a gyengélkedőre. – ezzel sarkon fordult, és elviharzott a folyosóról.

-         És még ő van felháborodva! – forgatta a szemét. – Jól vagy Ágas? – lépet oda a már kóválygó barátjához, akit egyik oldalról Remus, másik oldalról Peter támasztott ki.

-         Sziasztok fiúk! – lépet be vidáman a gyengélkedőbe Roni. – Nem szégyenled magad, te kapitányok gyöngy, hogy még az utolsó hetet is ellógod? – kérdezte vigyorogva, ahogy leült az ágy szélére. – Amúgy, hogy érzed magad?

-         Kösz jól. Hála Evansnak – nézett szúrósan barátja felé.

-         Jaj, jó hogy mondod! – csapot a homlokára. – Ezt ő küldi, - dobta le a fiú pálcáját a paplanra. – és üzeni, hogy gyógyulást.

-         Szerettem volna neki megköszönni – hajtotta le a fejét. – Amúgy, hogy került hozzá a pálcám?

-         Azt mondta, hogy amikor közétek állt, és Pitontól elszedte a pálcáját, a tiédet is felvette a földről, és véletlenül nála maradt. Gondolom Sirius miatt annyira bepöccent, hogy el is felejtette.

-         Hogy lehet, hogy engem védet meg, és nem Pitont? Nem ez a szokása – húzta el a száját.

-         Na, ide figyelj egyetlen Jamesem. 1. Lily nem igazságtalan, csak kíméletlen, leginkább saját magával. 2. Te félig ájultan feküdtél a földön. 3. A saját szemével látta, hogy hátba támadtak.

-         És persze Piton megúszta – szúrta közbe Sirius.

-         Piton most is a bájital szertárt pucolja, és ha Lilyn múlik, nem dugja ki azt a görbe orrát onnan évvégéig.

-         Most hol van? Ugyanis nem láttam a könyvtárban, és beszélnem kéne vele – érdeklődött Remus.

-         Élvezi ezt a szép időt…

-         Greggel – fejezte be keserűen a mondatot James, és vissza is hanyatlott a párnái közé.

-         Ne keseredj el. Lily most csak… ööö…

-         Fitogtatja az erejét – vigyorgott Sirius, amivel egy párnával feleltek neki. – Akkor úgy fogalmazok, hogy megmutatja, hogy nem csak neked jön be.

-         Sirius Black te mindig magadból indulsz ki? – nevetett Roni. De elismerte, hogy van valami a fiú elméletében.

A korterem visszhangzott a nevetésüktől.

Ugyan úgy nevettek, mint a parkban a fának támaszkodó Greg és a kövön ülő Lily.

-         Tudod Lily azért szerencsés ember ez a James – mosolygott szomorúan Greg.

-         Miért lenne Potter szerencsés? – emelte fel a szemöldökét.

-         Mert egy, olyan lány, mint te, rajong érte. – Lily már ki is nyitotta a száját, a goromba válasszal. – Ne is tagad. Látszik a szemedben, a mozdulataidban… Mit nem adnék érte, ha rám néznél úgy, mint rá.

-         Sosem tagadtam, hogy Potter jóképű – vont vállat a lány.