Szeptember 02.

Már megint egy újév, már megint egy új napló. Idén immáron a hatodik évemet taposom a Roxfortban. Aki még nem tudná a nevem Lily Evans és 16 éves vagyok. Most épp itt ülök kint a 9 és ľ vágányon negyed 11-kor és várom a barátnőimet, akik feltehetőleg csak fél óra múlva jönnek meg. Szóval kezdhetem halálra unni magam a csomagjaimon csücsülve. Ha azt hiszitek rólam, hogy nem vagyok normális akkor tévedtek. Egész egyszerűen csak a drága hugicámat nem tudom elviselni. De addig is amíg várok leírom a tegnap esti kissé elmebeteg álmomat.

Körülbelül 25 éves lehettem, és a kanapén ültem a kezemben egy magazinnal. Körülöttem mindenhol gyerekjátékok hevertek. Épp készültem lapozni az újságban, amikor egy hang szólalt meg mellettem. James Potter volt az.

- Lily szerintem rendet kéne rakni mielőtt felébred Harry – mondta.

Mire én elkezdtem vele kiabálni. Gondolom ez már napok óta gyűlhetett bennem mert elég rendesen kieresztettem a hangomat.

- Mégis mit képzelsz te magadról. Képzeld én is most ültem le, de ha annál a szőke ringyónál nagyobb rend van akkor mért nem mész oda? – tudakoltam tőle.

- Először is ne kiabálj ilyen hangosan, mert a kicsi felébred, másodszor pedig hányszor kell még elmondanom, hogy semmi nem történt Lindi és köztem – mondta kissé feldúltam.

- Többször nem, mert úgyse foglak meghallgatni. Nem érdekel a te kis meséd, nem vagyok vak. Csak azért vagy még itt mert nem akarom, hogy Harry apa nélkül nőjön fel – kiabáltam.

Ekkor hangos sírás hallatszott az emeletről.

- Gratulálok sikerült felébresztened. Most mi lesz a rendrakással? – kérdeztem színpadiasan, majd felvonultam az emeletre.

Ennyi volt az én agyalágyult álmocskám. Mondtam, hogy semmi értelme nincs. Uh megjött néhány elsőéves és kicsit furin néznek rám. Megértem őket én is így néznék egy lányra, aki a csomagjain ülve írja a naplóját.

Fúj! Kedves naplóm ne ijedj meg, de tiszta nyál vagy. Gondolom elfelejtettem bemutatni a kutyámat Bertust. Tudom-tudom, nem lehet kutyát hozni a Roxfortba, de Dumbledore NEKEM és itt kihangsúlyozom, hogy csak nekem engedte meg a kutyatartást. Szóval az én Bertucim 10 hónapos labi-vizsi* kutya. Még anyáéktól kaptam utó karácsonyra. Egyetlen hibája van csak és az az, hogy szereti Pottert. Valahol azt olvastam, hogy a kutya csak azt az embert tűri meg akit a gazdája. De nem csak Potterért rajong, hanem Blackért is. Pedig őt aztán tényleg nem kedvelem. Szóval az én drága kutyám nagyon csípi őket. Amint meglátja, hogy közelednek rögtön rájuk ugrik és le se tojja amit mondok neki. Ez van.

Áááááá, most akkorát sikítottam, hogy mindenki engem néz. Alice ugyanis a nyakamba ugrott és ezzel majdnem feldöntött. Egyébként ő a legjobb barátnőm. A teljes neve Alice Gordon és ő a legszerencsétlenebb lány a földön. Ezt most úgy értsd, hogy tetszik neki egy srác, Frank Longbottom és mindig orra bukik előtte, vagy fejre esik, szerencsétlenkedik egy sort. Na majd a vonaton folytatom az írást mert Alice igen szúrós szemmel néz rám.

Hát itt vagyok, mármint a vonaton. Közben megérkeztek a többiek. Monica Hurty, Gymgy Jackson és Darinda** Skirt. Ők a szobatársnőim és a barátnőim.

- Kérnek valamit kedveskéim – kérdezte a büfés néni.

- Egy tucat csokibékát, két doboz mindenízű drazsét és három tökösderelyét – válaszoltam.

A büfés néni kiszolgált, a barátnőim furcsán néztek rám majd kértek ők is enni. Tudom, hogy kicsit sok de egy borzalmas nyár után és valószínűleg Potter borzalmaitól cseppet sem mentes év előtt kell egy ki boldogság hormon.

- Lily te nem vagy komplett. Ezt mind meg fogod enni.

- Persze, mit hittél?

- Na de Lily. Nem ehetsz ennyit mert….

- Mert? – kérdeztem Moncit, miközben a számba tömtem egy csokibékát.

- Azért Evans mert meghízol. De ha csak amiatt akarsz kövér lenni, hogy ne kérjek tőled randit akkor tévedsz – jött egy magabiztos hang a kupé ajtaja felől.

- Először is nem, nem azért eszek ennyit, hogy meghízzak, hanem azért mert egész nyáron egy falatot sem ettem. Kettő megelőzve azt mielőtt letennéd mellém a segged, nem ülhetsz ide.

- Ugyan Evans, nagyon undok vagy – mondta azzal a gúnyos mosolyával. – Szerintem Moncia nagyon is örülne ha Sirius oda ülne mellé. Úgyhogy maradunk.

Az említett, mármint Monica és nem Black fülig elpirult és nem szólalt meg. Helyette megtettem én.

- Szerintem Monci nem nagyon örülne neki és én sem, hogy itt vagytok.

- Percről percre undokabb vagy.

- És az is leszek. Tényleg nem akartok lekopni?

- Nem. Egyébként Evans akkor is tetszel, ha mérges vagy.

Na jó, ez a kitessékelés valahogy nem megy. Á Remus is megjött. És megmentett.

- Lily indulni kéne a prefigyűlésre.

- Máris, csak befalok még egy halom csokibékát Potter kedvéjért – mondtam és így is tettem.

Majd folytatom a klubhelyiségben.

Hát egy biztos és az az, hogy nem a klubhelyiségben vagy drága Lilym hanem a gyengélkedőn. Igen a gyengélkedőn. És már két nap is eltelt a vonatút óta. Remélem nem haragszol ha E/1-ben írom le, hogy mi történt veled.

Szóval jöttem vissza a prefigyűlés után, Remus nélkül, aki be akarta cserkészni a hollóhátas prefektus kisasszonyt. Amikor elértem a mardekárosok fülkéje hatalmas nagy zajt hallottam. Be akartam menni megnézni mi az, de amint kinyitottam a fülke ajtaját valaki elnémított, szó szerint. Minden bizonnyal Bellácska volt. A lényeg az, hogy miután sikítani nem tudtam Lucius Malfoy rám küldött egy Cruciót. Rettentő volt a hangszálaim már nagyon fájtak. Aztán elkábítottak és valaki szépen betörte az orromat.

És most visszatérek Alice-hez, vagyis hozzám. Szóval itt ülök az ágyad mellet és várom, hogy felkelj. Rajtam kívül itt van még James, Sirius, Remus, aki mellesleg nagyon sajnálja, hogy egyedül hagyott és minden szobatársad.

*labi-vizsi: labrador vizsla keverék

**Lily ezen barátnőit az enyémekről mintáztam