Ben és Lily ugyan még nem nagyon ismerték egymást, de hamar összebarátkoztak. Kiderült, Ben nem is hasonlít Potterre. Vicces és jópofa, kicsit sincs elszállva magától. Tudom, az volt a véleményem róla, hogy ő a Hugrabug ház Casanovája, és ez így is volt. De a Hugrabugba sokkal értelmesebb lányok jártak. Fényévekkel értelmesebbek. Persze nem mind. Ott is jelentős volt a Potter és Black imádók létszáma.
Szóval Lily gyorsan feloldódott Ben társaságában, így amikor kinyílt a nagyterem ajtaja, simán belekarolt Benbe és már ott sem voltak.
Nick úgy nézett ki a frakkjában, mint egy herceg. Borzasztó szerencsésnek kellett volna éreznem magam, hisz’ Nick végzős, helyes, humoros, szerény és sok lány epekedett utána. És én mégse éreztem magam különlegesnek. Miért nem? Tiszta röhej.
Egyre nagyobb lett a tömeg a feldíszített teremben és egyre több ismerős arcot fedeztem fel. Rövid időre megpillantottam Staciet néhány hollóhátas pár között, amint annak a negyedéves fiúnak fogja a kezét és észveszejtően szép. Kicsit jobbra tőlük Amy és Ted táncolt, egyelőre még csak ők ketten, mivel a buli tulajdonképpen még váratott magára.
A tanári kar úgy döntött, szabályos estet adnak. Vacsival meg mindennel, ahogy kell. Több száz kerek asztal állt rendelkezésünkre, ami azt jelentette, hogy a vacsi lesz előbb. Hát így szupi lesz, remélem névre szóló hányózacskót is kapunk a desszert után, hogy ne kelljen a mosdóba rohangálni, ha beindul a tánc.
Nick egy középtájon lévő asztalkához vezetett, ott ültünk le és kezdtünk beszélgetni. Nem sokkal ezután Lily és Ben is csatlakozott, végül még két Hugrabugos pár. Egész jó volt a hangulat. S mint ilyen, ez se tartott sokáig.
Mégpedig azért nem, mert hamar olyanná vált a környezet, amilyen rendszerint csak a griffendél toronyban volt. Jöttek a féltékeny szerelmesek. Először Benhez. Számon kérték tőle, hogy miért egy pisis griffendélest hozott el magával. Lily bevágott felém egy olyan arcot, hogy „na, nekik is ennyi rólam a véleményük” és ivott még egy kis pezsgőt.
A helyzet hál’ istennek és Bennek, hamar helyrejött.
Végre mindenki helyet foglalt az asztaloknál, meghallgattuk Dumbledore professzor tömör és lényegretörő beszédét, és megjelent a tányérunkon az ünnepi étel.
Végre enni! Attól mindig megnyugszom. Ugyanis zavarban voltam.
Evés közben Lilyvel megismertük a két másik párt is. Természetesen mind a fiúk, mind a lányok végzősök voltak.
Az egyik lánynak eszébe jutott egy szörnyen vicces, ősrégi sztori és rajtunk kívül nevetett az egész asztal. Felderengett bennem: mit is keresünk mi ezek között?
Ettünk tovább, míg a társalgás vidáman folyt tovább; nélkülünk. Igaz, Ben és Nick számtalanszor próbáltak bevonni minket is, de hamar rájöttek: semmi közös, ősrégi történetünk nincsen.
Eközben fölöttünk alacsonyan repkedtek a síkos csigák, mivel egzotikus kaja volt a menü, amit a mi korosztályunk baromira értékelt. Amolyan kultúrált kajacsata fojt le körülöttünk.
Kész megkönnyebbülés volt, amikor a pudinggal is végeztünk.
Beindult a zene, táncos párok tömkelege lépkedett a tánctérre. Végre kicsit előtérbe kerültünk, ugyanis Ben és Nick azonnal felkért.
Ez a része az estének nagyon tetszett. Egész jól tudtam táncolni, pláne az ilyen alkalmakkor szokott táncokat.
Pörögtünk, forogtunk, Lilyéket egyből szem elől tévesztettem.
- Nagyon csinos vagy – dicsért Nick.
- Köszönöm. Te is… jól nézel ki.
Elvigyorodott. Valószínűleg hozzászokott már az ilyen bókokhoz. Táncoltunk tovább.
- Kérdezhetnék valami személyeset? – szólalt meg újra.
- Attól függ.
Kipörgetett, visszahúzott.
- Mi van közted és a között a Black között?
Jó kérdés. Tudtommal semmi. Szinte. Vagy mégis?
- Kettőt és könnyebbet – feleltem.
- Tessék? Hogy érted?
- Úgy értem semmi. Nincs közöttünk semmi.
- Az jó.
Bólogattam. Persze közben járt az agyam. Ha már Nick is felfigyelt ezekre a pletykákra, merthogy pletykákról van szó, nem vitás, akkor elég sokan beszélhetnek erről.
- Kénytelen vagyok bevallani valamit – közölte.
- Nosza. A hely és az idő pont megfelel.
- Igen…
- Sziasztok! – köszönt ránk egy pár. Cat és Remus. Mellesleg őket már hamarabb kiszúrtam, az elsők között lépdeltek ki a parkettre.
- Sziasztok! – viszonoztam megkönnyebbülten. Valami nem stimmelt Nickkel. Kicsit túl komoly volt. Itt nagy vallomás lesz, éreztem.
Alig tűntek el, máris ránk köszönt egy másik pár. A húgom és egy negyedéves srác. Persze nem Stacie barátja.
- Döntöttem! – kiabálta túl a zenét. – Azt hiszem, átiratkozok!
Jaj.
- Jem, inkább ne.
- De itt olyan jó!
- Főleg vizsgaidőszakban – mondta Nick.
- Jaja – helyeseltem. Biztos igaza van.
- Nem érdekel, mit mondtok, jövök és kész. Anyáék már beleegyeztek.
- Örülök, hogy ennyire fontosnak tartod a véleményem! – de már elúsztak a tömegben. – Szóval mit akartál mondani?
- Nem lényeges.
- Valamit be akartál vallani. Fontos, mondd, mielőtt megint félbe nem szakítanak.
Ekkor véget ért a szám, és kötelezőszerűen tapsolnunk kellett. A saját gondolataimat se hallottam abban a zajban.
Megláttam távol Lilyt. Ben pár évfolyamtársával beszélgetett, Lily meg állt mellette és a szemét forgatta.
- Szóval azt szeretném mondani… - folytatta Nick. Jeges rémület követte bennem a szavait.
Tíz perc múlva Lily még mindig Ben mellett bámészkodott. Gyorsan elkaptam a könyökét és húztam el. Lepattantunk a lehető legtávolabbi asztalhoz és fellélegeztünk.
- Megőrülők! – jelentette ki Lily és hátrahajolt a széken. – Ez a Ben Cartis egy barom. Egy egoista barom. Egész éjjel mást se néztem, csak az unalmas barátait, ahogy a régi szép időkről hadoválnak. Istenem, ennyi sztorijuk az idős nyugdíjasoknak sincsenek! Dögunalom! Kikészülök.
- Á, én jobbat tudok. Kapaszkodj meg: Nick Jonson most vallott nekem szerelmet. Azt mondta, évek óta készült erre, de most végzősként nyert hozzá elég bátorságot, hogy bevallja.
- Nem mondod! Mire te?
- Mire én? Mire én elkövettem életem legnagyobb marhaságát.
- Ó Viv, könyörgök, mondd, hogy nem…
- De. Tíz perce hivatalosan is Nick Jonson, a Hugrabug csapatkapitányának a barátnője vagyok.
- Úristen! Komolyan? – kiáltott fel Cat, és Remussal leültek az asztalhoz. Ekkor jöttem rá, hogy kifogtuk a lehető legrosszabb asztalt a teremben.
- Mi komolyan? – tudakolta Potter, miközben a helyére vezette a pirosban (PIROSBAN!) pompázó párját. Lily elfintorodott a lány- vagy a ruhája?- láttán. Közben Jem is landolt mellettem, Black társaságában.
- Vivnek barátja van! – újságolta Lily. Csak érjünk ki innen, én úgy…
- Nocsak! – játszotta a meglepettet Potter. – És kit tisztelhetünk személyében?
- Nick Jonson neve neked mond valamit? – kérdezte hunyorogva Jem.
Potter képe elsötétült, de korántsem volt olyan komor, mint Blackké. Ő csak ült Jem mellett, le nem vette rólam a szemét, és amikor meghallotta Nick nevét, olyan heves mozdulatot tett, hogy felborult néhány pohár.
- Ami azt illeti, mond. Tavaly kétszer vertük ripityára a csapatát.
- Nahát, kviddicsezik? – csodálkozott Jem.
- Vagy valamit csinál, amit ennek nevez – szúrta be Black.
Bokán rúgtam, nem reagált.
- Na és a te kis párocskád? – fordult Potter Lilyhez.
- Mi van vele? – kérdezett vissza mogorván.
- Hát ez az! – kapcsolódott be Cat. – Hol van?
- Autogramokat ír az életművére – morogta ő.
Felnevettem. Aztán megijedtem, mert a mi kis bestselleresünk közeledett csapatkapitány haverjával. Na, most Lily nevetett fel, azzal az „ennél rosszabb már úgyse jöhet” nevetéssel.
- Hölgyeim? – Nick és Ben felénk nyújtotta a karját.
A büszkeségem hajtott előre. Black miatt. Ő érzi rosszul magát? Ahogy néz, ezt olvasom le az arcáról. Hát csak érezze. Szemét. Pasi.
Lily, aki szerintem becsiccsentett, vihogva csatlakozott Benhez, aki már vezette is egy nagyobb csoporthoz.
Lassú, érzelemdús szám következett, hát lassúztunk. Olyan fura volt! Tulajdonképpen először volt olyan igazi barátom. Bár ezt kicsit korai lett volna elismernem, mert még nem is csókolóztunk, amin mellesleg már tizennégy évesen átestem, de akkor is. Ráadásul egy végzős. Mellette majdnem kicsinek éreztem magam, míg a velem egykorúak között kicsit idősebbnek, komolyabbnak. És valami zavart Nickben. Aranyos volt, meg minden, de feszélyezett.
Szóval keringtünk, forogtunk, adtuk a showt, végtére is az ilyen bálok arra jók, hogy a sznob nép kinézelődhesse magát. Sznob nép alatt értem az olyan embereket, akiket Lily épp akkor röhögött szembe.