10. fejezet: Veszekedések 1977. Október. 10 Gyógyulok. Ma már nem volt lázam, és egyre jobban vagyok. Már alig köhögök. A doktornő naponta megküzd a gyengélkedőt ostromló lányokkal. Megkértem őt, hogy csak a barátaimat engedje be. Lily persze nincs a lányok közt, ő sosem lenne. Az egyik szünetben Tapi ugrott be. - Hogy vagy? - Voltam már jobban is. De sokkal rosszabban is voltam. Tényleg, mesélj, mi van Melindával? - Melie? Randire hívtam. Kikosarazott. - Mit csinált? - Nemet mondott. - Téged? Egy csaj? Biztos vagy te benne, hogy nem a lányokat szereti? Mert más magyarázatot nem tudok. - Nem tudom. Még sosem történt velem ilyen. Nagyon rossz érzés. - Hé, ennyire még nem láttalak letaglózva. Gyanús vagy te nekem. Minél jobban tetteted, hogy hidegen hagy, én annál jobban látom, hogy nagyon is összetör. - Te mióta lettél ilyen lélekbúvár? - Figyelj, látom rajtad! Szóval? Mesélj őszintén Ágas bácsinak. - Ne hidd, hogy beleszerettem! - Nem én mondtam. - Én sem! Azt mondtam, hogy nem szeretem. - Hazudsz. - Mi? - Ha hazudsz, tikkelsz! - Mit beszélsz itt össze – vissza? - Belezúgtál Melindába. - Zúgott a hóhér. - Megint tikkeltél. - Ha bevallod magadnak, szólj. - Mennem kell! * Most már igazán kiengedhetnének, mert semmi bajom nincsen már. Unalmamban még tanulni is kezdtem. Ez már nálam súlyos. - Madam Pomfrey! Jól vagyok, nem mehetnék el? - Megnézem a lázát. - Nincsen! - Azért hadd nézzem meg. 36. 8. - Na, az normális, igaz? Hát akkor, elmehetek? - Nyugalom. Előbb megnézem a tüdőhangot. Sóhajtson. Még. Jó, rendben, nem zörög. - Elmehetek? - Menjen. De kímélje magát és öltözzön fel mindig rendesen. - Úgy teszek, köszönöm. Gyorsan felöltöztem és már ott sem voltam. Na, indulás a klubba. Amint beléptem a portrélyukon, azonnal megszállt a liba – liga. - Dzséééémsz! Jaj de jó, hogy itt vagy! Nagyon aggódtunk érted. Nem akarsz randizni velem? És ilyesmik. Kiráztam magam a csajok közül. - Hol van Lily Evans? – kérdeztem az egyik hetedikes lánytól. - A hálóteremben, de miért keresed őt, amikor itt vagyok neked én is? - Kösz, kihagyom. Lehívnád nekem? Egyetlen mosoly elég volt, hogy a csaj már el is olvadjon. - Azonnal hívom. Felrohant, én pedig ledobtam magam a fotelbe. Pár perccel később le is jött Lilykémmel együtt. - Köszönöm szépen. Még egy mosoly, a csaj már tényleg olvad. Szánalmas. - Szia Lily. Lily csak a padlót nézte és motyogott az orra alatt. - Szerintem beszélnünk kell. - Szerintem nem… nem tudom, hogy mit mondtak neked, de egy szó sem igaz belőle. Egy fél szó sem. - Értem. - Hiszel nekem? - Van rá okom, hogy ne higgyek? - Nincs! – vágta rá Lily. - Akkor miért nézed a padlót? Egy kis lélektani hadviselés. - Hm, izé… - Csak, hogy tudd, én várok rád, akármeddig. Ha esetleg meggondolnád magad. Tudod, hogy hol találsz. Ez az. Vörös, mint a hajacskája. Már vissza is rohant a hálóterembe. Tapi és a többiek megjelentek. - Ááááágaaas! Úgy aggódtunk érted, haver! Ezzel a csatakiáltással a nyakamba ugrott a 70 kg. csupa izom mivoltával. Ez még nem lett volna baj, de én nem számítottam erre, és hátrazuhantam egy kanapéra Tapival együtt. Ez egy csöppet félreérthető. - Leszállnál rólam? Pláne, hogy a csatakiáltásra Lily is visszajött. - Ejnye, ne ennyi kicsi előtt… visszafoghatnátok magatokat! Egy erőteljes rúgással lerúgtam magamról a drága haveromat. - Lily! - Mi az? - Nem szeretem, tudod jól, hogy nem szeretem, ha ilyeneket mondasz! - Szokj hozzá, Potti! - James. Megbeszéltük. Tapi feltápászkodott és vetett egy nagyon gyűlölködő pillantást Lily felé. - Evans, te inkább azzal foglalkozz, hogy mit csináltál, és hogy, mit mondtál - Nem tudom, hogy miről beszélsz. - Persze, nem tudod. Hol van Melinda? - Messze tőled. És üzeni, hogy szállj le róla. - Nem is vagyok rajta. - Tapi, ez az én szövegem! Nem foglalkoztak velem. - Kopj le a barátnőmről! - Te meg ne gyilkold James lelkét! - Nem gyilkolom. - Elég volt, te vörös démon! - Állj le Tapi, kedves vagy, de nem kell. - Nem, mert te nem tudod, hogy ez a szörnyeteg mit vágott le, miközben te élet és halál között lebegtél. - Nem mondtam semmit, ti hallottátok rosszul! - Pofátlan kis liba! - Elég legyen már Tapi! Ne csináld! - De, mert elegem van a képmutatásából! Akkor bevallotta, hogy szeret, amikor te nem hallottad, de most meghunyászkodik! - Nem vallottam! - Rictusempra! Lily félreugrott az átok elől. - Megőrültél? – ugrottam közéjük. - Tilos párbajozni! – sikította Lily – Büntető munka! - És hazudozni nem tilos? - Most legyen elég Sirius! Hárman fogtuk le és ráncigáltuk el onnan a teljesen felbőszült fiút. - Hagyjatok! Megölöm ezt az aljas… - Mit történt veled? Megőrültél? - Érted állok ki. - Frászkarikát. Téged az zavar, hogy Melinda kikosarazott. - Nem, engem az idegesít, hogy ez a vörös ördög kikészít téged. - De én megmondtam, hogy kivárom, amíg elmondja. Valld be, hogy az dühített fel, hogy Melinda nem akar veled járni. - Nem, csak… jó, az igaz, hogy ne cseszegessen! Hogy száljak le Melieről. - Mert te nem tudsz leszállni, mert amikor látod, olyan érzés fog el, mintha cikeszek repdesnének a gyomrodban. - Ágas, ne legilimentálj! - Nem legilimentálok! Ismerem az érzést! Szerelemnek hívják. - Már mondtam, hogy nem szeretem! Milyen uncsi lehet mindig csak egy csajjal… - Még akkor is, ha az a lány szőke, baba kék szemű, és Melindának hívják? - Igen, vagyis… nem tudom. De hát látod, nem szeret, utál. - Üdv a klubban. - Evans szeret téged, csak gyáva és nem meri neked bevallani. - Lehet, hogy Melinda is. - Hogy ő is szeret téged? - Nem engem, téged! Te nagy mamlasz. - Nem. Utál. Látni se bír. - Beszéljek vele az érdekedben? Elmondom neki, hogy beleszerettél. - Meg ne próbáld! Én nem szerettem belé! Én sosem leszek szerelmes! - Oké – mosolyogtam – nem kellett volna így Lilyre támadnod! Melindának a legjobb barátnője. Csak még jobban magad ellen hangolod. - Ennél jobban? - Tehát belátod, hogy szereted? - Én? Nem! Csak sérti a büszkeségem, hogy van egy lány is, akinek nem kellek. - Akkor miért beszélünk róla? - Én nem beszélek róla, te igen! - Sirius! - Hé, mióta vagyok én neked Sirius? - Mióta nem vagy magadhoz őszinte. Úgyhogy, amíg nem vallod be magadnak, hogy belezúgtál a kis szöszibe, addig így hívlak. - Megzakkantál. Rád jött a kerge szarvas kór? - A napnál is tisztábban látszik, hogy szereted. - Elmentem. Ezzel felállt, és otthagyott. Remek, sikerült összevesznem a legjobb barátommal! Körülnéztem a klubban. Bocsánatot kéne kérnem Lilytől. Sirius (igen, továbbra is Sirius, amíg nem lesz magával őszinte) nevében is. Kedvesnek kell lennem vele ahhoz, hogy végre kész legyen elmondani. Meg is van Lily. Ott ül Melindával. Visszafogott, kedves, bűnbánó. Nem dörgölöm az orra alá, hogy hallottam. Menni fog. - Szia Lily! - Mi az Potti? - James. Megbeszéltük. - Jó, legyen. Szóval? - Semmi extra, csak bocsánatot szerettem volna kérni Sirius nevében is. Nem volt szép tőle a mit csinált. Különben sem kellett volna úgy neked támadnia, főleg nem azzal, hogy nem vagy őszinte. Ő végképp nem az! - Black nem őszinte? Na! Miben? - Öhm, ezt igazából nem szabadna elmondani. Nagyon nem. Kicsinál, ha megtudja. - Mondd már! A kedvemért! Ó, istenem! Ezeknek a tündérszép smaragdszemeknek nem lehet ellenállni. - Sirius szerelmes beléd Melinda! - Mi? - Még magának se vallja be, de én biztosan látom rajta. - Nem mondtad meg neki elégszer, hogy nem kérsz belőle? - Én… nem tudom… nem tudtam, hogy szeret… - Melie! Black egy üresfejű szépfiú, semmi több! Egy napos csaj akarsz lenni? - Lily, ne szólj bele az életembe! Nem vagy az anyám! - A legjobb barátnőd vagyok, ha nem tévedek! - Mielőtt engem utasítgatnál, nézz körül a saját érzelmeidben! És valld be Potternek, hogy… - Silencio! – kiáltotta gyorsan Lily, de a szőke lány szájáról leolvasható volt a folytatás: hogy bele vagy esve. - Mit vallj be nekem? – játszottam az értetlent. - Nem tudom, hogy miről beszél! Ezzel otthagyott engem, és a dühösen tátogó lányt. Levettem Melindáról a némítást. - Kösz. - Cserébe segítenél? - Ha tudok. - Miért nem vallja be nekem? - Nem tudom igazából. Azt mondja, hogy egy felfújt hólyag vagy, és ha el is mondaná, akkor csak megszégyenülne, mert te ugyanúgy kidobnád, ha már megvolt. - Baromság! - Én tudom. Már csak neki kéne megtudnia. Hol van Sirius? - Összevesztünk. Elrohant. Felmentem a hálóba és ledobtam magam az ágyra. Ne aggódj Lily, nem adom fel, és egyszer bebizonyítom neked, hogy nem az vagyok, akinek gondolsz!