Hát eljött ez a nap is. Ma van az első vizsgánk.
Akárcsak RBF-nél két éve, most is délelőtt az írásbeli és délután a gyakorlati.
Egész éjjel tanultunk, egészen addig, míg Lily rá nem jött, hogy aludnunk is kéne.
Öt tárgyból vizsgázom, a hét öt napján egy-egyből. Bájitaltan, Bűbájtan, Átváltoztatástan, SVK, Gyógynövénytan. Ezekből mindből minimum V-t kell szereznem, különben nem vesznek fel. SVK-ból meglesz, de a többit majd meglátjuk.
Reggelinél minden ötödikes és hetedikes kezében könyv volt, és azt görcsösen szorítva motyogott maga elé.
Egyik oldalamon Lily ült, a vele szemben ülő Melindát nyugtatta.
- Nyugi, menni fog, meg tudod csinálni!
- Lily, nem a te anyád a fővizsgáztató!
- Mi? Ezt még nem is mondtad.
- A Mágiai Vizsgahivatal vezetője, Griselda Marchbanks.
- Na, akkor ez jó nem?
- Dehogy jó. Sokkal magasabb az elvárása velem szemben. És különben sem vagyunk jóban.
Frank felkapta a fejét a könyvéből.
- Griselda néni az anyukád? – nézett döbbenten Melindára.
- Sajnos – motyogta a lány – miért?
- Anyám egyik legjobb barátnője.
- Akkor érted, hogy miről beszélek.
Sirius olyan görcsösen szorította az asztalt, hogy elfehéredtek az ujjai.
Holdsáp Farkinak magyarázott, aki fájdalmas arccal hallgatta.
Visszafordítottam a tekintetem az előttem fekvő Bájitaltan Haladóknak könyvre.

A Felix Felicis receptjével szemeztem, de több információt nem volt hajlandó befogadni az agyam. Zsibongott a keverési irányoktól, összetevőktől, receptektől. Semmit nem ettem, úgy éreztem, hogy egy falat nem megy már le a torkomon, és ezzel a többiek is így voltak.
Reggeli után kint várakoztunk a bejárati csarnokban, a többi hetedikessel és ötödikessel.
Először az ötödikeseket hívták, osztályok szerint. Majd órákkal később, mi is sorra kerültünk.
A terem pont úgy volt átalakítva, mint két évvel ezelőtt.
- Két órátok van! – hangzott az utasítás, és mi írni kezdtünk.

Az idő leteltével Slucki prof összeszedte a papírokat, mi pedig felmentünk a toronyba tanulni a gyakorlatira. Lily elővarázsolt egy kis hordozható lángot, rárakta az üstjét és minden bájitalt megcsinált, ami a tankönyvben van.
Mi köré gyűltünk, és próbáltuk felfogni, hogy mit csinál, és hogy csinálja. Nem kétséges, hogy kinek lesz a legjobb eredménye.
Eljött a délután is, ezzel a gyakorlati vizsga. Itt nem volt jelen a professzor.
Három óránk volt elkészíteni a Felix Felicist (tudtam, hogy benne lesz) a Veritaserumot, a Százfűlé főzetet, és az Amortentiát.
Az idő leteltével letöröltem az izzadtságot a homlokomról és bedugtam a dugót az utolsó fiolába is.

Az első nap után felgyorsult a vizsgák hete. Másnap jött a bűbájtan, ahol szerintem egy kis mázlival a K is meglehet, de a V biztos.
Szerdán volt SVK, ahol a kérdésekre a kisujjamból kiráztam a választ, a gyakorlati vizsgán pedig lenyűgöztem a tanárt tökéletesen inkarnálódott patrónusommal.
A K tuti biztos.
Hátra volt még a Gógynövénytan és az Átváltoztatástan.
Csütörtökön vizsgáztunk Átváltoztatástanból.
Az írásbelin alig bírtam megállni a röhögést a következő kérdésnél.
Írja le, az animágia megtanulásának fokozatait!
Összenéztünk Siriussal, de gyorsan elkaptuk a tekintetünket, mielőtt még kitört volna belőlünk a nevetés.
Gyakorlatin egy tűt kellett fiókos szekrénnyé változtatni, majd ebédlő asztallá, végül egy nyulat kisebb bokorrá. Ki találja ki ezeket a feladatokat?
Utolsó napra, péntekre maradt a Gógynövénytan. Két órán keresztül írtuk a sárkánytrágya 12 használati módját és ehhez hasonló épületes marhaságokat, majd délután a hármas számú üvegházban, tudásunkat gyakorlatba is bizonyíthattuk.
Mikor az idő végre lejárt, nyakig trágyásan, kisebb-nagyobb sebekkel borítva, de önfeledten és boldogan hagytuk el az üvegházat.

- Túléltük! – kiáltott fel Sirius és rohanni kezdett, én pedig utána.
- Legszívesebben körbetáncolnám a tavat – mondtam, mikor leértünk a kedvenc fánkhoz a tó partjára.
- Apropó tó, nem kéne elbúcsúzni tőlük? – mutatott a víz felé Sirius.
- De, igazad van!
Ledobáltuk magunkról a koszos és büdös ruhákat, és épp készültünk volna beugrani a tóba, mire a többiek utolértek.
- Mégis mi a fenét csináltok? – kérdezte Lily döbbenten.
- Elbúcsúzunk a tó népétől.
- Sirius, kérlek! Ne röhögtesd ki magad – mondta Melinda.
- Nyugi bébi, majd jövünk – válaszolt, és egy buborékfej bűbáj után fejest ugrott a tóba.
- James, kérlek, legyen már eszed! Nem kell mindenben utánozni… - kezdte Lily, de egy gyors csókkal beléfojtottam a szót, majd elvégeztem a buborékfej bűbájt és követtem Siriust.
Leúsztunk egészen a tó aljára, ahol megtaláltuk a polipot tucatnyi sellő körében.
Ismernek minket jól, mert negyedikben Siriussal találtunk a könyvtár használton kívüli részén egy sellő-ember nyelvkönyvet, amiből megtanultuk a csak a víz alatt érthető sellő beszédet.
Lementünk a tóba és kipróbáltuk nyelvtudásunkat. Összebarátkoztunk, és megígértük nekik, hogy hozunk ajándékot.
Bedobtuk a vízbe Pipogyuszt, de sajnos nem ő fulladt meg, hanem a terv, mert Lily kimentette, és minket majdnem kirúgtak a kis tréfa miatt.
De a sellőkkel továbbra is jóban voltunk, és gyakran jöttünk meglátogatni őket.
- James, Sirius! Milyen régen nem láttunk titeket idelent – köszönt a vezetőjük.
- Búcsúzni jöttünk.
- Miért?
- Mert ma tettük le az utolsó vizsgánkat és nemsokára elhagyjuk a sulit.
- Hiányozni fogtok – mondta az egyik fiatal, nőstény sellő.
- Ti is. És persze az öreg is – bökött Sirius a polip felé.
Odaúszott hozzá, és megcsikizte az egyik lábát.
- Viszlát, öreg – mondta és megpaskolta a fejét egyszer.
Sirius nagyon „összebarátkozott” a polippal, mikor másodikban belesett a tóba, és mivel akkor még nem tudott úszni, a polip lökte ki a partra.
- Menjünk! – mondtam – sziasztok.
Még egyszer búcsút intettünk a víz alatti társaságnak és kiúsztunk a partra.
Ekkor vettük észre, hogy a ruháink bizony eltűntek.
- Ki volt ez a vicces kedvű mókamester? – morgott Sirius és kutyamód megrázta a fejét.
- Még szerencse, hogy a pálcánk nálunk van.
- És mire mész vele?
- Begyűjtő bűbáj? Invito ruháink! – mondtam, de nem történt semmi.
- Annyi eszed van, mint egy szarvasbőr kabátnak. Nyilván felkészültek erre. Menjünk vissza a kastélyba, majd meglesznek.
- Egy szál alsógatyában?
- Hadd örüljön a nép – vigyorgott Sirius.
- Te, nálam van a térkép – kaptam a nyakamhoz, amin most is ott lógott a vízhatlan erszényem – mindjárt meglátjuk, hogy hol vannak az aranyoskák.
Fenn voltak a toronyban.
- Akkor irány vissza.
- Ahogy én azt már egy ideje mondom. Természetesen megint nekem van igazam – mondta Sirius és futva elindultunk a kastély felé, hol furcsálló, hol vágyakozó tekintetek kereszttüzében.
Csak abban reménykedem, hogy ne fussunk össze tanárral.
A harmadik emeletig szerencsénk volt, de ott sajnos egyenesen belerohantunk McGaliba.
- Potter, Black! Mit csinálnak itt, tetejébe ilyen hiányos öltözékben?
- Futunk, tanárnő.
- Azt látom, Black, de miért ruha nélkül?
- Mert melegünk volt.
- Értem én, hogy vége a vizsgáknak, de attól még ez egy iskola, ahol az egyenruha kötelező, még azoknak is, akik befejezték a tanulmányokat! És most tűnjenek a szemem elől!
Eleget tettünk az óhajának, és folytattuk sietős utunkat a torony felé.
- Nyári sárkánygyökér – mondtam a jelszót a Dámának, de az ahelyett, hogy előre lendült volna, furcsállva nézett minket.
- Miért vagytok pucérak?
- Nem vagyunk azok drága dáma, beengednél, kérlek?
- Ez a mai ifjúság – mondta, majd előrelendült.
Bemásztunk a klubba, ahol megjelenésünket döbbent csend fogadta. Az emberek (naná, hogy főleg a csajok) egymást bökdösték, és ránk mutogattak. Elhaladtunk egy csapat vágyakozó pillantású ötödikes lány mellett, akiknek épphogy a nyáluk nem csordult ki, és elértünk Lilyékhez.
- Hol vannak a ruháink? – kérdeztem enyhe éllel a hangomban.
- A helyükön – mondta Lily egy hatalmas vigyorral – felhoztuk, hogy ne fáradjatok vele.
- Ezért még számolunk, kisasszony.
Siriussal felmentünk a hálóba, ahol valóban ott voltak a ruháink az ágyunkon. Bedobáltuk a szennyesbe, és felöltöztünk trágyamentes ruhákba.
Mikor készen lettünk, visszamentünk a klubba.
- Inkább megköszönnétek, hogy helyettetek fáradtunk. Hálátlan banda – mondta Lily.
- Adok én neked hálát, kisasszony – mondtam és felrántottam a fotelből.
- James, mindenki minket néz – vörösödött el Lily.
- Hadd nézzenek, arra van a szemük. A vizsgáknak vége, felnőtté váltunk – mondtam és Lily nyaka köré kulcsoltam a kezeimet.
- James, te sose fogsz felnőni – mondta Lily, olyan halkan, hogy csak én halljam.