Visszatértem a suliba. Annyi pótolni valóm van már az első héten, hogy az hihetetlen. Most épp mugliismeret órám van. Na ezt az órát pont azért vettem fel, mert nem kell, hogy figyeljek órán. Úgyhogy most le tudom írni, hogy mi történt velem ma. Amikor felkeltem az ágyam mellet James állt, vagy ült. Már nem is tudom. Jól indul a reggel. - Jó reggelt, Lily. - Neked is, Potter. - Miért nem hívsz Jamesnek? - Egyszerűen azért, mert nem áll rá a szám. - Oh. Ezen majd segítünk – mondta vigyorogva. – Szerintem indulni kéne. Tuti, hogy McGali leszedi a fejünk, ha késünk. Így együtt indultunk átváltoztatástanra, ahol olyan dolog történt velem, ami még eddig soha. Megkaptam életem első büntetőmunkáját. És még örültem is neki. Az egésznek a kiindító oka természetesen a tekergőkhöz fűződik. Mikor bementünk a terembe én rögtön letettem magam Alice mellé. Itt ülök már első óta. De ez most nem lényeg. Szóval az volt a feladat, hogy egy ”nagyon-nagyon” drága porcelánkészletet kellet rábírni arra, hogy változzon kismacskává. Ezzel nem is lett volna nagy gond, de Alice porcelánja valamilyen csoda folytán ráklábakat növesztett, és lemasírozott az asztalról. Egyenesen Frank Longbottom lába elé. Szegén Alice, már lassan három éve bele van zúgva. Franknek persze ez fel sem tűnik. Ő is olyan, mint Potterék. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de neki is ez alatt a három év alatt volt minimum tizenöt csaja. Persze Alice mindig olyankor látja őt, amikor épp az aktuális lányka szájára tapasztja a sajátját. És Frank meg mindig olyankor, amikor épp hanyatt vágódik, vagy beveri a fejét, lábát, esetleg valamelyik másik testrészét. Magyarul akkor, amikor Alice bénázik. De most nem ő tehet róla. Nem is használta a pálcáját. Még. A kedves Black és Potter volt a bűnös. Mióta tudják(?), hogy Alice-nek tetszik Frank, minden áron be akarják őt égetni. A mostani példa is jól mutatja ezt. McGali meg totálisan kikészült. - Miss Gordon, ha megkérhetném, hogy takarítsa ezt fel. De úgy, hogy azért maradjon épségben a többi porcelán. - Ööö Professzor, nem én tehetek róla. Vagyis nem én varázsoltam el a porcelánt. A tekergők két legjobbjának a feje már vörösödött a visszafojtott röhögéstől. - Igazán? És akkor mégis ki? Megmondaná nekem? - Azt… azt nem tudom, tanárnő. - Ó értem. Én még mindig abban a meggyőződésben élek, hogy a porcelánok maguktól nem növesztenek lábat. Maga esetleg tudd valamit, amit én nem? Na itt tört ki Jamesékből a röhögés. - Á, így már mindjárt más. Potter! Black! Mi ilyen roppant szórakoztató? Megosztanák velünk, hogy nekünk is ilyen, haj, de jó kedvünk legyen. - Se… semmi. Tudja tanárnő, ez csak ránk, diákokra tartozik – mondta a röhögéstől fulladozva James. - Értem. Mondja Potter, mégis mi a fenét képzel magáról? - Őszintén? Hát, nem is tudom. De kérdezze csak meg Lilyt, neki igencsak megvan rólam, rólunk a véleménye. Na szép, miért kell engem is bele keverni? Remélem McGali nem kérdez meg. - Nem érdekel Miss Evans véleménye magáról. Én azt kérdeztem, hogy magának mi a véleménye. - Pedig igazán meghallgathatná Lilyt. Szerintem nagyon tetszene önnek az a rész, hogy egy egoista, öntelt hólyag. - Potter, én nem fogok önnel szórakozni. Mit szólna, ha örökre eltiltanám a kviddicstől? - Azt nem tenné – szólt közbe Black. - És miért is nem, Mr. Black? - Mert Ágas a csapatkapitány, és ha ő nem játszhatna, akkor mi biztos, hogy vesztenénk. És önnek szégyenkeznie kellene a többi tanár előtt. - Elég legyen ebből! Maguknak nyáron nagyon felvágták a nyelvüket. - Megmutassuk, hogy nem. - POTTER! BLACK! BÜNTETŐMUNKA! Na ezek után mindenki jobbnak látta nem beszélgetni. Legalábbis egy ideig. - Potter, Black, megint maguk? – kérdezte megtörve McGali. Most épp Piton talárját gyújtották fel. - Ő kezdte. - Nem érdekel, ki kezdte. Nem ülhetnek egymás mellet. Világos? - De akkor hova üljünk? - Ezt a problémát mindjárt orvosoljuk. Mr. Piton, kérem, üljön Miss Evans mellé. Miss Gordon Mr. Black mellé. És Potter, maga ül Miss Black mellé. - De már nem sokáig – szólalt meg Lestrange. Mármint nem sokáig marad Miss Black Bella. Ő Bella pasija, és feltett szándéka elvenni őt. Blőő. Na ne! Én nem szívok miattuk. Piton a megtestesült sötétség. Csak bájitaltanból jó. De én abból is jobb vagyok nála. És ezért egyfolytában piszkál. Szóval nem fogom hagyni, hogy itt terrorizáljon engem. Egyébként, mikor a tanárnő kiosztotta az új ülésrendet, látni kellet volna James arcát. Képes lett volna behúzni egyet Pitonnak. Én is. Muszáj volt tennem valamit, különben az egész évem szer lesz. - Tanárnő, én nem vagyok hajlandó Piton mellet ülni. - Hogy mondta, Evans? Mi az, hogy nem hajlandó mellette ülni? Mindenki döbbenten pislogott. Még nem fordult elő, hogy én ellenkezzek azzal, amit egy tanár mond. Potter vigyorgott. Black szintén. Alice, Gymgy és Darinda tátott szájjal meredt rám. Monica, aki valószínűleg a Blacktől kapott levelét tépte apró darabokra, abba hagyta azt, amit épp csinált, és rám vigyorgott. Ő minden nap visszadumál valamelyik tanárnak, ezért minden nap sikálhatja a trófeatermet. Ebből a szempontból tökéletesen összeillik Blackkel. - Azt, tanárnő, hogy Piton egy hatalmas tapló, és ha mellette kell ülnöm, akkor biztos, hogy lecsuknak az Azkabanba az egyik főbenjáró átok használata miatt. - Jól van, Evans. Maga akarta. Potter, Piton helycsere. És Evans két hét büntetőmunka. Hát igen. Még egy tanár se küldött büntetőmunkára, de ha Potterékkal megyek, márpedig velük megyek, akkor biztos nem fogok unatkozni. Ajaj, azt hiszem Brugs professzor meglátta, hogy írok, én nem figyelek rá. Igazán megjegyezhette volna már, hogy én is mugli voltam, vagyok. Kinek, hogy. - Miss Evans, mit ügyködik ahelyett, hogy írná azt, amit mondok. - Semmit. Figyelek. - Remek. Elég nekem egy napra egy bünti. Egyébként is, Brugsnál a büntetés egyet jelent a klotyótakarítással. Mondván a muglik is ezt csinálják. Ja, persze. Csak ők használnak kesztyűt. - Miss Evans! Hányszor szoljak még? Na jó. Majd este folytatom. Hát megint igazam volt. Monica is jön velünk McGalihoz. Ő Malfoy orrát igazította meg. Magyarul betörte. Még nézni is élvezet volt. Persze Lumpi pont akkor járt arra. Egyébként a bájitaltan sem volt zökkenőmentes. Lumpi kitalálta, hogy a csapatszellem építése nagyon fontos. Így négyfős csoportokat alkottunk. Én Monicával, Jamessel és Blackkel voltam együtt. Remek négyes. Csak hatszor robbantottuk fel az üstöt. De mi az hozzánk képest? Egyébként a többiek is megjárták. Alice Frankkel, Remusszal és Peterrel került össze. Alice mindig beégett Frank előtt, Lupin próbálta menteni a menthetőt. Pettigrew pedig mindig eltűnt az asztal alá, ha jött a tanár. Az a srác nem komplett. De ha azt vesszük, akkor Darinda és Gymgy járt a legrosszabbul. Ők két hisztis, szőke, buta csajszikával vannak együtt. Rettentőek. Múltkor épp azon vitatkoztak, hogy kinek szőkébb a haja. Ja, és tekergő fanok. Na szóval, amikor hatodjára robbant fel az üstünkben lévő zöld trutyi, lumpi levont 20 pontot tőlünk. És mikor megkérdeztem, hogy ugyan miért? Azt válaszolta, hogy mi készakarva tesszük tönkre az óráját. Ilyen az élet. Egyszer szerencséd, egyszer nem. De a mai nap kijutott még nekem a szerencsétlenségből. Bájitaltan után jóslástan következett. A kedvenc órám. Khm a kedvencem. Harmadikban kezdtük el tanulni, de akkor még kötelező volt. Az első órán közölte velem az a vén szipirtyó, hogy semmi érzékem nincs a tantárgyhoz. Na kösz. Igazából már tavaly leadhattam volna, de nem tettem. Csak azért, hogy Monci és Alice ne unatkozzon. És miután én felvettem, James is felvette. Így már bűntudatom volt leadni. Szóval ott ültem abban a büdös, füstös, sötét teremben és azon gondolkodtam, hogy mit is érzek James iránt. Mármint egyre többet vagyok vele, és egyre kevesebbet üvöltök a fejével. Sőt unalmas, ha nincs velem. Na, körülbelül itt tarthattam, amikor… na ennyire nem volt tragikus, pusztán csak a nagy betűs T jósolt. Nekem. Nekem, aki soha nem figyel rá, és nekem, akinek csak E-je volt tavaly. És, hogy mit? Hát azt baromira zavaros volt, de megjegyeztem. És le is írom. Hamarosan rájössz, mit is érzel valójában, és ki iránt. Csak te irányíthatod a sorsod, de lesznek olyan események az életedben, amikbe nem lesz beleszólásod. És vigyáz, mert az egy egész tizenegyedik hónapjában olyan titok tárul majd eléd, amire a válasz addig is csak karnyújtásnyira volt tőled. Mondtam, hogy nincs semmi értelme. A többiek is osztják a véleményem. Főleg miután Trelawney visszazökkent a normál kerékvágásba. Már ha nála van olyan. - Mi a baj, Miss Evans? Olyan furcsán néz rám. Hát, hogy nézzek egy hibbantra? Szerintem a reakcióm még normálisnak is mondható. Na mindegy. Ennek az órának is vége lett egyszer. Aztán mentem és meg ebédeltem. Ebéd után pedig benéztem a könyvtárba. Még, hogy benéztem. Az egész délutánt ott töltöttem. Sok volt a pótolni való, na meg a házi. És mivel mehetek büntetőmunkára, inkább most csinálom meg a két métere házi dolgozatot. Szadisták a tanárok. Még én sem vagyok két méteres, akkor, hogy írom meg. Nyugi Lily, majd szerzel egy létrát. Na majd a bünti után folytatom. Hát a bünti, az úgy ahogy volt, csúcs volt. Bár koránt sem indult olyan jól, mint ahogy befejeződött. Pontban nyolckor ott álltunk McGali ajtaja előtt. Legalább a miatt ne legyen mérges, hogy késünk. - Jöjjenek utánam! Párban fognak dolgozni. Hát igen, az várható volt, hogy nem négyen együtt. - Black, Hurty! Maguk ezen a két héten keresztül a bagolyházat fogják kitakarítani. Este tizenegykor megyek magukért. Világos? - Igen, tanárnő – válaszolták egyszerre. Ők elindultak a toronyhoz, mi meg némán baktattunk McGali után. Mikor felértünk a hetedik emeletre, McGali megállt az egyik folyosón. - Maguk azt a szobát fogják kitakarítani – mondta, és rá mutatott az üres falra.