8. Fejezet Vigyázz a szádra!

Nem voltam hajlandó lemenni Madam Pomfreyhoz. A lányokkal veszekedtünk. Tudom, hogy csak jót akarnak nekem. De nem fogok ebből nagy ügyet csinálni.

-  Jó -  adtam be a derekam. Vagyis csak majdnem. – Ha rosszul leszek, és fájni fog még, ígérem, lemegyek. Oké?

Kelletlenül ugyan, de belementek. Éjszaka annyira fájt a karom, hogy Mia lekísért a gyengélkedőre. Szerencsére meg tudtam győzni Madam Pomfreyt, reggel engedjen el. James és a többi három fiú megleckéztette a támadóimat.

Október eleje van. Kezdett nagyon lehűlni a levegő. Felkerültek a pulóverek is. Ami nem baj, de mikor éjszaka kint voltunk Peterrel megnézni az augureyt, amit nekünk kellett gondozni legendás lényeg gondozására, elég kellemetlen volt hidegben kint lenni. Szegény bambácska fiút sokszor összecsípte a madár, de nem lett komoly baja. Majdnem mindent nekem kellett csinálni, de Peter is segített. Néha.

Már az év első kviddics mérkőzés is megvolt. Hollóhát kontra Hugrabug. Hollóhát nyerte, igaz nem sokkal. Unalmas volt egy kicsit, nekem legalábbis. Jamest nem érdekelte különösebben, mondván, úgysem mi játszunk.

Sirius Blackkel egész jóba lettem mostanában. Majdnem annyira, mint Remusszal.

Egyik reggel, hamar lementünk reggelizni. Sirius is velünk tartott. Remus  Jamest próbálta kiverni az ágyból. Lusta disznó! Kicsit elbambultam evés közben. A pirítóst is nagyon lassan rágtam. Ránéztem Rachre és Siriusra. Olyan aranyosak és boldogok voltak! Bókokat kapott a barátnőm, és puszikat. Én sose fogok ilyet kapni.

  - Lily, te mit gondolsz erről?  - kérdezett Alice.

  - James sose fog engem így szeretni  -  mondtam hangosan álmodozva.

HANGOSAN MONDTAM KI?! Ne! A jelek szerint igen, mivel Sirius a töklevet félig kiköpte, félig félrenyelte. Köhögött, de nagyon, és a könny csörgött a szeméből. Döbbenten furcsán nézett rám. Az egész arca olyan volt, mint akit piros festékkel találtak el. A barátnőimnek kidülledt a szemük.

VALAKI ÖLJÖN MEG!

  - Mit…  -  köhögött, nem tudta végigmondani. Két perc után abbahagyta. – Mit mondtál? Ez most komolyan gondoltad?

Nem bírtam ott maradni. Kirohantam, mint egy hisztérika. Futottam, mint akit üldöztek, ki akartam futni a világból. Ha Sirius megmondja Jamesnek azt, amit tőlem hallott, én… én megölöm magam! Csak egy valamiben bízhattam: hogy tartja a száját. De ez a férfiaknál nagyon ritka. Jaj most mi lesz? Na jó, ebből elég! Nem fogok hisztizni, pedig most szerintem, lenne miért. De én akkor sem fogok, nem is szeretek.

Felmentem a klubhelyiségbe, onnan célba vettem a szobát, de a lépcsőfordulóban összeakadtam valakivel. Jamessel. Egyedül volt, megszólított.

  - Hé, hova ilyen nagy lendülettel? Fel akarsz dönteni? - nevetett.

  - Nem, csak, fent hagytam valamit! – hazudtam.

  - Értem. Akkor utána le is mehetnénk együtt reggelizni. Persze, csak ha, nem gond, hogy velem gyere le. Mint általában.

 - Nem, nem gond. Csak felszaladok a könyvemért!

Beértem a szobába, nekidőltem az ajtónak. Gyorsan kivettem a számmisztika könyvem, és menetem le. Csak páran voltak a portré előtt, már mindenki reggelizik. Könnyű volt kiszúrni a reggeliző társam.

  - Mehetünk?

  - Igen!

A kastély koránt sem volt olyan kihalt. De ez megszokott volt. Jamest többször megállították autógrammért, vagy azért, hogy elmondják neki, mennyire várják a következő kviddics mérkőzés, ahol ő is játszani fog. Azért nem csak ezért állították meg néha. Volt köztük néhány olyan lány, aki randit akart tőle. Én ilyenkor a falnak dőlve vártam, hogy jöjjön már végre! A harmadik ilyennél meguntam, és elindultam. Nem várok rá! Odafutott mellém, megfogta a kezem, és behúzott egy festmény mögé.

  - Miért mentél el? Arról volt szó, együtt megyünk.

  - Igen arról volt szó, nem arról, hogy mindenkivel leállsz beszélni! De ne zavartasd magad, menj nyugodtan más lánnyal!

  - Veled akarok lemenni, nem mással!  - mosolyodott el.

  - Nem érdekel  - vontam vállat. – Én megyek reggelizni!

  - Én is megyek veled!

  - Jó!

Végigmentünk azon a folyosón, ahová bevezetett. Szűk volt, és sötét. Én menetem elöl, ő mondta az utat, merre menjek. Közvetenül utánam jött, jól esett, hogy itt van közel.

 - James, én nem látok semmit.

 - Lumos! 

Pár másodperces hallgatás következett. Ő törte meg a csendet.

 - Van valami programod holnap estére?

 - Nincs. Miért?

 - Holnap kviddics edzés lesz, és arra gondoltam, utána találkozhatnánk. Mit szólsz?

 - Rendben, lemegyek utána!  - szóltam némi hallgatás után hátranézve. – De csak azért, mert már megígértem Rachelnek, lemegyek vele megnézni az edzést. Siriust akarja megnézni, milyen edzésen.

 - Én ennek is örülök!  - mosolygott, és az arca boldogságot tükrözött.

Én is elmosolyodtam. Gyorsabban dobogott a szívem, és alig vártam a holnap estét. Kiértünk a nagyterem elé. Remus ott volt. Már majdnem beért a nagyterembe, mikor utána szóltam.

 - Remus! Várj meg minket!

 - Lily, James! Ti hogy, hogy együtt látni?  - hökkent meg.

 - Összefutottunk!  - válaszolt James. – Te miért nem reggelizel?

 - Egy elsősnek segítettem, és beszélgettem utána valakivel  -  pirult el. Lány van a dologban!

Együtt mentünk be. Féltem Siriusszal szembe kerülni.

  - Jó reggelt!

  - Jó reggelt! Még maradt egy kis reggeli! – nyújtotta oda Alice a kosarat nekünk.

Kicsit még mindig furcsán néztek rám. De nem mondtak semmi a dologról. Mindenki befejezte a reggelit. Én ott maradtam és megvártam, amíg csak Sirius maradt.

  - Én…

  - Nem kell mondanod semmi! Nem szólok erről Ágasnak! De neked most tetszik?

  - Köszönöm! De ez magánügy, és nem tartozik rád! Ne haragudj!

  - Jó, értem én!  -  vigyorgott.

Elindultunk.

  - Sirius, nagyra értékelem, hogy nem szóltál neki erről!

Elmosolyodott, és beültünk SKV órára. Ez aztán óra volt a javából!