IV. Utolsó első napok

A szeptemberi nap sugarai még a megszokott méltóságával tűntek fel a reggeli horizonton, a madarak daloltak, a szél kellemesen fújt.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Lily Evans már hatkor felébredjen, tökéletesen kipihenten.

A lány lemondóan ült fel ágyában, ugyanis szeretett sokáig aludni. Komótosan bevonult a fürdőszobában, ahol elvégezte reggeli teendőit. Zuhanyzás közben sok mindenen töprengett, ami csak eszébe jutott. Leginkább az foglalkoztatta, hogy milyen képet fog vágni James, ha a továbbiakban nem üvöltözik se vele, se a többi tekergővel, ha sokkal barátságosabb lesz velük szemben, ha valóra váltja régi titkos vágyát, és így ha szerencséje van, még több időt fog Ágas és Tapmancs közelében tölteni. Erre az ábrándra elmosolyodott. A nyáron összeszedte minden bátorságát, hogy egy új eszközt vegyen magának, amit ha elég ügyes lesz, talán használhat, és ha még ügyesebb lesz, talán nem fogják már lestréberezni.

A stréber szó lángot élesztett a fejében:

„Miért kell nekem mindig úgy kinéznem, mint egy jó kislány? – fordult tükörképéhez. – Miért? Mert beszari vagy – felelt magának. – Nem mered kifesteni magadat, pedig tudod, hogy jól áll. Nem mersz egy kicsit kivágottabb felsőt venni, pedig tudod, hogy nem kell takargatni a dekoltázsodat. Nem mersz semmi »extrémebbet« felvenni, magadra kenni, mert félsz, hogy összetöröd Galagony szívét. De Lily, 17 éves vagy, tegyél rá, hogy mit gondol rólad, vagyis inkább az öltözködésedről az öreglány, és fogd meg azt a nyamvadt spirált meg szemceruzát, és használd!!!”

Nos a lány belső hangjának igaza volt. A szemének hangsúlyozása, zöld körme, melyet bár tegnap lemosott, most visszafestett, határozottan jól állt neki.

Fél hétkor még rámosolygott egyet önmagára a tükörben, majd ment ébreszteni barátnőit.

Erre a szünidőben kitalált egy új módszert, addig gondolkozott, kreatívkodott, próbálkozott, amíg ki nem talált egy olyan varázsigét, amelynek kimondására a pálcája az említett zeneszámot „játssza le”. A reggeli ébresztő zenének pedig kizárólag egy mugli előadó kellemes számát tudta elképzelni, egy Eric Clapton számot.

A „muzsika” hangjaira lassan mindenki ébredezni kezdett. Először Samnek esett le, hogy mégis mi a forrása az ébresztőnek.

- Atyaég Lily, lehidalok! Sikerült?

- Láthatod – felelte a kérdezett. A tavalyi évben ugyanis azon gondolkoztak naphosszat, hogy hogyan lehetne a pálcát zenelejátszóvá „alakítani”. Évvégéig nem jöttek rá, de szünetben a vörös hajú lánynak sikerült.

- És mégis hogyan? – nézett rá hatalmas szemekkel Alice. – Hogyan?

- Hosszú… Most inkább keljetek, 5 perc múlva háromnegyed hét.

Fél nyolckor már a Nagyteremben ültek. Mély sajnálatukra, nem nyugalomban.

- Ilyen nincs – fakadt ki Lily. – Hogy lehetek ilyen gyökér?

- Szívem – fogta meg a kezét Liz -, azért mert szakítottál a megszokásoddal, még nem vagy gyökér. Inkább örülj, hogy nem strébereznek, hanem szimplán utánad fordulnak.

- Igaza van Liznek – bólintott Sam. – Mi már erre megyünk egy éve, de nekünk fele ekkora sikerünk sincs.

- Ez nem igaz… - kezdte Lil.

- De igen – sóhajtott Alice. – Te vagy négyünk közül, sőt akár az egész suliból a legszebb, ezt kár is tagadni.

- Nagyon viccesek vagytok. De nézzetek oda – bökött a Hugrabug asztala felé -, ott van Cynthia Parker, vagy a hollóhátas Ashley Ostra, meg a…

- De ezek nem természetből fakadóan azok, ellenben veled. Higgy nekünk!

Ekkor huppant le a lányok mellé a Sirius, James, Peter és Remus, gyűjtőnevükön a Tekergők.

- ’reggelt! – köszönt James. – Evans, mit nem hiszel a többieknek?

- Lily. Nem lényeges.

- Nem hinném. És most jut eszembe, peched van, ma kíváncsi napom van. Bennet – pislantott szívdöglesztően Samre a srác -, mit nem akar elhinni Evans?

 - Alapvetően erre azt válaszolnám, semmi közöd hozzá, de figyelembe véve annak tényét, hogy drága barátném súlyos önbizalom hiányban szenved, kivételt teszek. Lily azt nem akarja elhinni, hogy ő a legszebb lány a suliban.

- NORMÁLIS VAGY?– közölte szerelmével a normálisnál kissé hangosabban James, melynek következtében a fél Nagyterem őt nézte.

- Tökéletesen – válaszolt Lily, majd felállt, átvette az órarendjét az épp megérkező McGalagonytól, és távozott.

**************

A napok teltek, és Lily is szép lassan megbékült barátai véleményével.

Egy átváltoztatástan óra végén McGalagony professzor egy bejelentést tett.

- Aki nem Griffendéles, az elmehet. Aki az, marad – három perc széktologatás után a professzor kívánsága teljesült. – Tehát – fordult a remegő diákokhoz. Ilyen beszélgetésre ugyanis még nem került sor, és sok mindenre számítottak, csak jóra nem. – Ne féljenek! Amit mondani akartam az csupán annyi, hogy még nem beszéltem meg Önökkel a továbbtanulásukat. A napokban mindegyikük kap egy-egy felsőoktatási könyvet, melyből minden tudnivalót megtudhatnak. Ezen kívül a jövő héten egyéni beszélgetések lesznek, melyben néhány jó tanáccsal szolgálhatok Önöknek a jövőbeli szakmájukhoz, illetve ajánlani tudom Önöknek a jobb iskolákat. Aki még bizonyos tárgyakból menthető, vagyis reális a javítási lehetősége, annak korrepetálást biztosítunk. Néhány tárgyból tanárhoz, néhány tantárgyból kijelölt diákhoz van lehetőség korrepetálásra járni. A jelentkezési lapokat csak karácsony után kell kitölteni. Ennyi. Mehetnek. Ja és Mr Potter, jöjjön este a szobámba, átadnám Önnek a kviddics-válogatásra jelentkezettek névsorát.

- Rendben, tanárnő – bólintott James. – Viszontlátásra.

- Viszlát.

A diákok elhagyták a termet.

Este a kviddics-kapitány, nevezetesen James Potter, erőteljes hangon kihirdette a válogatás időpontját:

- KEDVES JELENTKEZETTEK! AZ AKI ÚGY DÖNTÖTT, HOGY SZERETNE TÖBB IDŐT TÖLTENI A LEVEGŐBEN, ÉS SZERÉNYSÉGEM TÁRSASÁGÁBAN – vigyorodott el magabiztosan -, AZ HOLNAP, VAGYIS SZOMBATON REGGEL KILENCRE LEGYEN RÖPKÖDÉSHEZ BEÖLTÖZÖTTEN, SEPRŰVEL A KÉZBEN A KVIDICSPÁLYÁN! KEDVES ÉRDEKLŐDŐK, HA VALAKI NEM TUDNÁ KÉT POSZTRA KERESÜNK EMBERT, HAJTÓNAK ÉS ŐRZŐNEK. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT VÁROK!

Beszéde befejeztével még egyszer elvigyorodott a kapitány, majd barátaival eltűnt.

Egy órával később a lányok elalvás előtt beszélgettek a sötét szobában.

- Csajok, megyünk pasikat lesni holnap? – kérdezte vigyorogva Sam.

- Naná! – kajánkodott Liz.

- Én csak Franket fogom nézni… - mondta Alice.

- Mily meglepő… - válaszolt Sam. Reakciójának hálája egy kispárna volt az arcába. – És te, Lily?

- Én…

- Igen?

A lány felült az ágyon.

- Valamit nem mondtam el nektek – három barátnőjének leesett az álla. – Nyáron nemcsak dolgoztam, hanem amellett rengeteget jártam az otthoni barátaimmal sportolni. Kosárlabdázni, focizni, baseballozni, úszni, görkorizni, röplabdázni, futni. Megszerettem a mozgást. Emellett már régóta szerettem volna kviddicsezni. Így a nyáron keresett pénzből suttyomban vettem magamnak az Abszol Úton egy seprűt. Hát nem egy csúcsmodell, de nem olyan rossz. Kedden jelentkeztem Galagonyánál a csapatba, hajtónak. Az elmúlt egy hétben azért mondtam annyiszor, hogy a prefektusi, meg iskola elsői kötelességek, mert féltem, hogy kiröhögtök, hogy repülni járok.

- Már mér’ röhögtünk volna ki? – nézett rá kissé gyagyásan Liz. – Szívem, te olyan hülye vagy – azzal megölelte barátnőjét.

Sam és Alice is csatlakozott.

- Akkor változott a holnapi program – mondta a gesztenyebarna hajú Sam. – Lizzy, akkor holnap nemcsak pasikat stírölünk, hanem Lilynek is szurkolunk!

- Ahogy mondod – bólogatott az ébenfekete koronájó Liz.