10. fejezet Az a Szó, amit az embernek nehéz kimondania

Reggel 9 óra, Könyvtár

Mivel nincs ma tanítás, úgy döntöttem, hogy folytatom a házidogák megírását, ezúttal Emma, és Yasmine társaságában. Később csatlakoztak hozzánk a fiúk is (név szerint Sirius, és Remus). A tegnapi eset óta, tök jóban vagyok Siriussal! Tudom kicsit furcsa! De nagyon jó fej. Miután megírtam a házi dolgozatokat, lepakolok a szobában, aztán megyek Jameshez. A Tegnapi csók kicsit összezavart. Teljesen lerombolta azt a képet, amit Jamesről alkottam hat év alatt. De Sirius is más! Nagyon normális. Ezért ígérem, Hogy ha megint Emma körül legyeskedik, nem átkozom halálra. Csak akkor, ha megbántja! De akkor azt is megbánja, hogy megszületett! Mivel ma csak délután lehet a gyengélkedőre menni, addig ápolom a babát, hisz délután ötkor vissza kell adni, ami azt jelenti, hogy Holnaptól Téli szünet. Én a Roxfortban töltöm a szünetet. Semmi kedvem sincs Mandy nagyihoz menni.. Persze Yasmine-k nem lesznek itt. De ha jól tudom, Jamesék igen . Na  kész van a leckém. Na már csak Emmáét kell átnéznem. Később írok!

Pont Délben, a Nagyteremben

Mivel ma hivatalosan is kijelentette Sirius és Emma, hogy járnak, ezért a Tekergők mellé kellett ülni. Bár jókat hülyülünk eddig. Ők itt romantikáznak mellettem, Remus, és Yasmine pedig szemeznek. Nem értem! Ha szeretik egymást, mért nem mondják el? Hoppá. Beszélek én, aki két éven keresztül titkoltam, hogy tetszik James! De úgy látszik, hogy nem csak barátnőim találtak párt maguknak. Malfoy, és Narcissa egyfolytában együtt van, és Piton is összejött Bellatrix-el. Most jut eszembe, hogy fel egy órától lehet felmenni a gyengélkedőre! És most… még van fél órám. De mit tegyek addig? Megvan! Arra hivatkozom, hogy délután segítenem kell tanulni Yasmine-éknak, és visszaadom a babát a profnak. Persze nem korrepetálok, hanem Jamesnél leszek! Cseles mi?

James ágya mellett, 13:02

Ahogy lehetett, Én bejöttem. Persze a Madam bosszankodott, hogy micsoda modor ez, de most pontosan tojtam rá. Ide jöttem James ágya mellé, aki természetesen aludt. Olyan édes, amikor alszik! Na kezdek olyan lenni, mint azok a szörnyű szőke libák, akik ha meglátják Jamest, és egyből olvadoznak. Bár egy bizonyos fokig megértem őket. De ha a mai nap után Bármelyik lány is úgy néz Jamesre, kikaparom a szemét. Na jó azért nem, csak egy jól irányzott átokkal színváltósra változtatom a haját, vagy valami hasonló. Amikor így végig néztem a gyengélkedő ágyain, észre vettem, hogy az egyikben ott fekszik Piton. Na akkor hatott az, amit bedobtunk Siriusszal! Hogy mit dobtunk be? Egyszerű! Egy olyan süteményt, amit ha megesz, gyomorrontást kap, és stb. James ébredezik! Na beszélek vele, és írok!

A Szobám, 15:47

Mikor James felkelt, észre vettem, hogy valami nem stimmel. De szerencsére csak annyi volt, hogy meg kellett igazítani a párnáját. Persze mindent helyre pofoztam neki, hogy kényelmes legyen. Ez után egy perces hallgatás következett, amikor James megtörte a csendet:

-         Lily. Tudod, tegnap nem tudtam elmondani, de most szeretnék neked mondani valamit.

-         Mit James? – Kérdezte Lily csillogó szemekkel.

-         Én .. sze..

-         És ekkor oda jött a ápoló, és finoman, a saját modorával kitessékelt a  Gyengélkedőről. Miss Evans ideje elmennie. A Betegnek pihennie kell.

-         Javasasszony kérem még had, maradjon! – mondta James boci szemekkel

-         Nem James. Pihenned kell. Amúgy majd később még jövök.

Azzal adtam egy puszit a homlokára és kimentem. Közben azon gondolkoztam, amit mondani akart nekem James: „Szeretlek”. Be kell legalább magamnak vallanom, hogy nem sajnálom, hogy nem tudta elmondani. Mert lehet, én nem tudtam volna neki ugyan ezt mondani. De nem azért, mert nem szeretném! Hisz Mint előbb mondtam, IMÁDOM! Hiszen ha nem szeretném, akkor mért gondolnék arra, hogy ha egy lány rá mer nézni, kikaparom a szemét. Csak egyszerűen lehet, hogy attól félek, hogy holnap felébredek, és az egész csak egy álom, mert ha holnap felkelek, minden ugyan olyan lesz, mint rége: Sok üvöltözés, Sok büntetőmunka, és persze a fiúk semmibe vétele. És ha tényleg nem álom, akkor az is lehet, hogy csak holnapig kellek neki, vagy addig, amíg le nem fektet. NEM! Lily Evans, ezt most verd ki a fejedből!

Na jó. Úgy érzem el kell mennem sétálni. Azzal kicsit kiszellőzik a fejem, és tisztán tudok gondolkodni.

Gyengélkedő 15:11

Mégse volt olyan jó ötlet elmennem, sétálni. Hogy mért? Mert mikor már épp jöttem volna vissza, szembe találtam magam Bellásával.

-         Te adtad azt a süteményt Perselusnak?

-         Megeshet. Kérlek, állj arrébb. Elállod az utat – azzal elmegyek mellette.

De hallom hogy pálcát ránt rám. Persze az én reflexeim se semmik. Én is előkaptam, és kivédtem az átkot. Ám nem vettem észre, hogy Közben a hátam mögött Malfoy is küld rám egy rontást. Szerencsémre csak félig talált el, mert valaki segített. De azt nem láttam, hogy ki. Elájultam. Aztán arra ébredek, hogy itt fekszem. Pont a James melletti ágyban. De most nem aludt, hanem engem nézett.

-         Jó reggelt álomszuszék. Nyugi a mardekárosok miatt ne aggódj. Engem holnap reggel kiengednek, és ellátom a bajukat!

-         Csak ne csinálj nagy balhét! Nem akarom, hogy kicsapjanak.

-         Nyugi nem fognak. De Malfoyt lehet. Tudod, amit küldött rád az nem volt más, mint a Cruciatus átok. De távozása lőtt, szétverem a fejét! De te ugye most jól vagy?

-         Nyugi James semmi bajom!

-         Megnyugodtam – mondta, majd kisebb szünet után folytatta. – Lily valamit mondanom kell neked. Én szeretlek!

Hát kimondta. Azt, amit a legtöbb ember nem mer kimondani. Hiszen ebben a pár betűs szóban, minden benne van, ami az ember akar, és jónak tart. És ez az a szó, amit Én, Lily Evans, nem tudtam kimondani már nagyon rég óta.

-         Én is James! - Legyőztem saját magamat, és kimondtam azt a szót, amitől rettegtem. Igen rettegtem. Nem tudom mért, de féltem.

De ez most nem számít. Láttam James arcán azt a meglepődést, ami azt tükrözi, hogy nem hiszi el. Ezért hogy bebizonyítsam, hogy nem kamuzok, meg akartam csókolni, de a kötésektől mozdulni se tudtam, így elég vicces látvány lehetett. James fel is nevetett, felkelt, és megcsókolt. Én természetesen viszonoztam a csókot. A Csók végén, láttam, hogy James még néha a sebéhez kap, így visszaküldtem az ágyba, hogy pihenjen. Hamarosan mindketten aludtunk, és egymásról álmodtunk.. legalább is  úgy érzem.