Másnap reggel 8:00

Ments meg szerelem…  Mi ez a szörnyű kornyikálás?… Menekülni minek, ha úgy sem tudok… Kérem bárki is ez, akárhogyan, de hallgattassák el! … Vagy szólj, ha ezt odafent megírták, mert tegnap óta nekem rajta kívül megszűnt a vilááááág. Ismerős Dallam. Ismerős szöveg, és ismerős Hang…

-         Sirius fogd már be! Aludni akarok! – mondtam, és hozzá vágtam egy párnát, de ő kivédte. Aztán megszólalt:

-          Lily Jó reggel! – még hogy jó! - Hogy aludtál?  

-         Kiválóan…

-          

-         Akkor meg mért vagy ilyen morcos? – kérdezte.

-         Mondjuk, mert a te kornyikálásodra ébredtem!

-         Ja az! Pedig nekem csodálatos hangom van…

-         Persze.

-         Sirius Lilynek igaza van! Borzalmas a hangod ébresztőnek. Bár máskor se… Jó reggelt Lily! – mondta James, majd oda jött hozzám, és megcsókolt. Nem bírtam ki, hogy ne cikizzem Siriust! – Na látod, ez jó ébresztés! Mondjuk, attól függ kitől…

-         Na Pajti menj zuhanyozni, aztán pedig irány a Nagyterem – mondta Siriusnak James.

-         Rendben. Van, hogy makacs a szív, de egyedül mégsem szép a mindenség!

-         Sirius ezt kérlek ne! - kiabáltam oda!

-         Jó, akkor mást! Te ott vagy már, a dallamban, mit ma is tőled hallottam…Mi tegnap még, tán másról szól, de érzem jön felém. ÉS VÉGRE MIÉNK!

Ez ijesztő! Hívni kell a diliházat! Sirius megőrült. Még a zuhany alatt is énekel! Legalább hangja lenne…

-         Úgy látom, Tapmancs szerelmes! – nevetett James.

-         Igen én is úgy hiszem. Á megjött a bagoly!

Azzal odamentem az ablakhoz, beengedtem a madarat, és elvettem tőle a levelet.

Kedves Miss. Evans!

Itt a szobája jelszava: sav-a-juj

A szobája a Griffendél klubhelyiségtől, egy folyosónyira van. A csomagjai már ott vannak.
Albus Dumbledore

- Elkísérjelek?

- Nem kösz. Majd délután találkozunk – köszöntem el.

- Ne hagyj itt egyedül ezzel az őrülttel!

- Túl éled édes! Eddig is túl élted – nevettem, majd elmentem. A klubhelyiségben többen megnéztek, de nem érdekeltek. Elérkezett az a pillanat, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam. Így telt a reggelem. Most épp Jamesékkel eszem. Persze sokan összesúgnak mögöttem, és azt hiszik megőrültem, mert a Tekergőknél ülök. Mi olyan meglepő ebben?

13:00 a szobám

Yasmine-tól tudták Pitonék, hogy ott leszek. Idefelé jövet hallottam, hogy a folyosón beszélgetnek Malfoy és Ő.

-         Akkor mikor kapom meg?

-         Jaj kis csibém tényleg azt hitted, hogy ha megteszed, akkor…

-         De hát megígérted. MEGÍGÉRTED, HOGYHA ELINTÉZEM LILYT, AKKOR JÁRUNK!!

-         És te voltál olyan naiv, hogy elhitted. Nevetséges! Na pá aranyom!

-         TE SZEMÉT!  RÉSZBEN MIATTAD VESZTEM LILYVEL ÖSSZE!

-         Én úgy tudtam, hogy azért, mert Potterért voltál oda. És amúgy is, senki nem kötelezett rá!

-         Igen amiatt is, de emiatt, még nem vesztem volna össze Lilel!

-         Van ilyen!

Szóval emiatt vesztünk össze! Az a mocsok Malfoy! Bár, nem tudom, de én ezt nem tettem volna Yasmine-nal. Mikor Malfoy elment, és elsétáltam Yasmine mellett, ő meg oda köszönt nekem!

-         Szia Lily! Hogy vagy? Hallottam, mi történt veled? Ugye nem haragszol még a tegnapi kirohanásom miatt?

-         Á Sulai! Hirtelen Lily lettem a lotyóból? Mily’ meglepő! Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád mért történt velem meg. Te intézted el! És még én vagyok a lotyó! Te adod fel a barátaidat, csak hogy egy napra elmehess Malfoyyal. Szánalmas vagy!

Azzal ott hagytam, és bejöttem a szobámba. Gyönyörű! Ahogy egy Griffendéles szobához illik, minden arany, és vörös árnyalataiban pompázott. A csomagjaim ott voltak már az ágyon. Körbe néztem. A hálószobához jár, egy kis konyha, és egy fürdőszoba. Ez álmaim ne továbbja! Szerintem le zuhanyzom, és megírom a leckét, hogy ne a szünetbe kelljen!

Kb. 3 óra múlva

Úr isten! Mingyárt indul a vonata Jameséknek! Mennem kell.

21:00 ismét ott, ahol az írás előbb  megszakadt ( magyarul a szobám)

Elmentem a vonathoz, ahol ott állt már James a csomagjaival.

-         Azt hittem nem jössz elköszönni!

-         Semmiért se hagynálak búcsú nélkül elmenni!

Még pár percig búcsúzkodtunk, majd fel kellett szállnia a vonatra. Még csókot is elfelejtett adni! Ezért elindultam a kastély felé. Kisebb neszeket hallottam a hátam mögül. Szerencsémre csak egy szarvas volt. Nem is tudtam eddig, hogy itt élnek szarvasok! Amikor ezen a kérdésen túl léptem, pont felértem a kapuhoz. Bementem rajta, és elindultam ide. Mikor felértem, egy alak ült a fotelomban. Kitaláljátok ki volt az?