1.

Ez az év is jól kezdődik

Itt ülök a Roxfort Expresszen. Várom a barátnőimet, öröké késnek. Mindig a fiúk, a ruhák, a fiúk, a smink és persze a fiúk járnak a fejükbe. Ez az utolsó évem az iskolába, úgy hogy akár fejen állva is kibírom, ha még ilyen baromságokat is kell végig hallgatni. Még van tizenöt percük, vagy itt hadja őket a vonat. Jellemző, mindent az utolsó pillanatra hagynak.

Ezen a nyáron sok mindenre rájöttem. Például arra, hogy akármennyire is szeretem a szüleimet, nagyon eltávolodtam tőlük. Ami érthető is, mivel ők muglik. A nyaram ebből fakadóan nagyon feszült volt. A húgom egyszerűen gyűlöl, hogy miért? Fogalmam sincs. Összejött egy fiúval, a nyáron meg is volt a gyűrűváltás. A szüleink nagyon büszkék voltak. Engem meg próbáltak minél jobban elszigetelni maguktól, bár nem akarattal. Ekkor határoztam el, hogy amint befejezem a sulit, elköltözöm. Vagy is ebben a pillanatban magam vagyok, mint a kisujjam. A barátnőimre sem igazán számíthatok, mivel a legmélyebb téma náluk az új pasik beszerzése. Más barátom nincs, mert a gyerekkori barátaim mind muglik. Szép kis kilátások!

*

Idő közben megjöttek a lányok. Elrendezték a csomagjaikat, miközben végig frecskoltak. Nem értettem belőle egy szót sem. Valami fiúról lehetett szó.

-         A suli legjobb pasija… - Vanessa. (Veni).

-         … és tehetséges … - folytatta Klarissa (Kler).

-         … azért sportembernek sem utolsó … - kacsintott a többiekre Melissa (Mel).

Na itt azért volt már valami sejtésem az illető kilétéről.

-         Tavaly óta viszont olyan morc. – kesergett Kler.

-         Azért a barátja sem semmi. – vetette fel a következő pasit Mel.

És ez így ment tovább, engem észre sem vettek. Kinéztem az ablakon és néztem az előttem elsuhanó, már oly jó ismert tájat. Mikor elsőnek vitt a vonat ezen a vonalon, az orrom az ablakhoz volt nőve. Semmiről sem akartam lemaradni. Egyszerűen mindent tudni akartam, erről az érdekes és izgalmas új világról.

-         Franciaországban nyaraltunk – újságolta Veni. – Megismerkedtem egy cuki sráccal. Olyan, de olyan…

Jellemző már megint a pasik. Innen már nem is igen figyeltem rá. Azért néhány szó bennem maradt. Például cuki, ari, jól smárol, szexi, …stb.

-         És a kapcsolat, hogy fog folytatódni, ilyen messze egymástól? – aggodalmaskodott Kler.

-         A megoldás, a nyílt kapcsolat – vigyorgott Veni. – Tudjátok, szeretjük egymást meg minden, de közben nem kell becsuknunk a szemünket.

-         Tehát van egy fix pasid, és nem eshetsz két közzé – foglalta össze Mel. – Én ezen a nyáron csak flörtölgettem, tudjátok függetlenségi mánia. Egy pasi max egy hét. Jaj, - sóhajtott. – sok olyan aranyos volt. Például Derec akivel a…

Itt elkezdődött a nevek felsorolása, leírása, dobása. Jesszus, hogy bírt ennyi nevet megjegyezni?

-         Én tudjátok, szeretem Michelt, de azért egy-két kaland belefért – somolygott Kler. – Például ott volt… - én ezt nem fogom sokáig bírni!

-         És Lily veled mi történt a nyáron? – kíváncsiskodott Mel.

-         Ugyan… - vigyorodott el Kler.

-         Tényleg nem volt semmi különös. – erősködtem.

-         Mit csináltál két hónapon keresztül? – fortyant fel Veni.

-         Tanultam.

-         Minek? Hisz a házi egy hét alatt le lehetett rendezni – értetlenkedett Kler.

Mindannyian úgy néztek rám, mint ha megőrültem volna.

-         Volt egy kis lemaradásom. – motyogtam. Nem mondhattam, hogy elkeseredésemben csak a könyvek voltak velem, amik a varázs világhoz kötöttek.

-         Neked?! – hitetlenkedet Veni.

-         Biztos csak előre tanult – legyintett Kler.

Folytatták a mihaszna pletykálkodást. Mit keresek én itt?

Lassabban haladt a vonat, mint valaha. Ilyenkor már rég a második fogásnál szoktunk tartani. Kissé kezdtem aggódni. Kinyílt a kupé ajtaja és Remus állt előttünk.

-         Sziasztok – mondta feszengve. – Lily ráérsz egy percre?

-         Persze. – köszönöm istenem, hogy megmentőt küldesz értem. Fölálltam és követtem.

-         Valami baj van? – kérdeztem az arcát fürkészve.

-         Gyere velem. – milyen rejtélyes.

Kinyitotta előttem az egyik kupé ajtaját. Na vajon kik voltak még ott?

-         Sziasztok. – próbáltam mosolyogni.

Leültem a legközelebbi ülőhelyre és erősen a cipőmet néztem. Mellettem Black, vele szemben pedig Potter. Remus velem szemben ült le.

-         És Peter hol van? – próbáltam oldani a hulla csendet.

-         Egy csajnak csapja a szelet, ilyenkor több órára eltűnik – avatott be Black.

-         Remus most már igazán elmondhatnád, miért csődítettél minket össze? – fortyant fel Potter.

-         Vagy is csak engem. – fintorogtam.

-         Arról van szó, hogy McGalagony hívat minket.

-         Ennyiért húztad az agyunkat?! – kiáltott Black. – Ennyi titkolózás után minimum azt vártam, hogy a világot kell megmenteni!

-         Sirius! A professzor kérte ezt az egészet.

-         Te meg csináltad – duzzogott. Kigondolná, hogy 18.

-         Remus, ha már itt vagyok, megkérdezem. Miért haladunk ennyire lassan?

-         Szerintem, biztonsági okok miatt.

-         Szerinted? – kérdezet vissza Potter.

-         Nem közöltek semmi hivatalosat.

-         Ennyi? – kérdeztem.

-         Igen.

-         Akkor, sziasztok.

Kiléptem a kupéból, de alig tetem meg pár métert valaki máris utánam jött.

-         Evans… - egy jól ismert hang.

-         Igen, mit akarsz?

-         Csak meg akartam kérdezni, hogy telt a nyarad? – kicsit meghökkent.

-         Úgy, mint eddig.

-         Úgy látom, ma még kevésbé lehet veled beszélgetni, mint általában – vigyorgott.

-         Miért, eddig beszélgettünk?

-         Nem. – töprengő képet vágott. – Ezen kéne változtatnunk.

Éreztem, hogy egy kicsit tényleg goromba voltam és most kivételesen ok nélkül.

-         Egész jó telt a nyaram. És a tiéd?

-         Kevésbé jól – mosolygott.

-         Na, szia. Már hiányolhatnak. – nem szólhat semmit, tényleg elővettem a jobbik modorom.

Hát, hiányolni nem igazán hiányoltak. A beszélgetés témája sem igazán változott. Szépen lassan begurultunk az állomásra. A lányokkal együtt beültem egy fiákerbe és elindultunk a kastély felé. Kinéztem a kocsi ablakán. Ott állt előttem Roxfort. A maga fenséges valójában. A legtöbb diák retteg ettől a hatalmas hideg épülettől. Én viszont imádom, minden rejtélyével és kötelezettségével. Ez a hely az otthonom. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Természetesen, a lányok folytatták a beszélgetést. Azt sem tudtam, hogy ennyi pasi van az osztályunkban. Beléptünk az előcsarnokba, ahol azonnal meg is láttam McGalagonyt. Felé vettem az irányt. A fiúkkal együtt várt rám.

-         Kérem, jöjjenek velem. – hú ezt nevezem én távolság tartásnak. Pedig hét éve minden nap velünk van.

A tanárnő akkor lett a Griffendél ház feje, amikor kezdtem az iskolát. Talán ezért is áll a mi osztályunkhoz közelebb. Már amennyire ez nála lehetséges.

Beléptünk a szobájába. Kisé szűken voltunk, túl szűken. McGalagony leült a tanári asztal mögé. Remus és én leültünk a karosszékekben, addig Potter és Black az én székem oldalát támasztották meg. Gondolom teljes önzetlenségből, hogy ne hogy szétessen vagy valami ilyesmi.

-         Végzősök lettetek. Tehát, néhány feladatra meg szeretném önöket kérni.

-         Minket? – kérdezte hitetlenkedve Black. Nem csodálkozom, nem épp a minta diák kategóriába sorolható.

-         Igen – bólintott a tanárnő, és papírt vett elő. – Mr. Lupin gondolom az alsósok korrepetálását idén is vállalja.

-         Természetesen.

-         Mr. Black magának azt hiszem, hogy egy testhezálló feladatott választottam. Az igazgató úr úgy döntött, hogy minden ház havonta egyszer egy összejövetelt szervezhet. Ezek megszervezését magára bíznám.

-         Buli szervezés! Tanárnő a legjobb embert kérte fel.

Ajaj! Black, buli. Istenem segíts!

-         Mr. Potter idén is számíthatok magára, mint kapitány?

-         Természetesen.

-         És, mint edző?

-         Akár csak az elmúlt években – mosolygott. Ezt minek kellet megkérdezni? Érthetetlen.

-         Ennek nagyon örülök – sóhajtott.

Elkezdte rakosgatni ide-oda a papírokat. Mintha zavarban lett volna, de az nem lehet, hisz tudjuk kiről, van szó. Már öt perce egy kukkot sem szólt.

-         Elnézést tanárnő – hirtelen felnézet, de még mindig nem szólt. – Én miért nem vagyok itt?

-         Ó, igen Miss. Evans magának egy különleges feladatom van – mondta.

Ki gondolta volna? Mi lehet az a kérés, amit még Ő sem tud kinyögni? Nekem kell vezetni a Mardekár – Griffendél békekonferenciát? Vagy mi?

-         Jól tudom, hogy maga memóten?

Ez nem igaz! Nagyon jól tudja, hogy az vagyok, akkor mit kerülgeti a témát?

-         Igen tanárnő az vagyok.

-         Ezt a képességét akarnánk felhasználni. Ön lenne a Griffendél kvidics csapatának stratégosza és másod edzője.

-         Hogy mi? – hupsz ezt hangosan mondtam.

-         Jól hallotta. A maga memóriájával hihetetlen fokra fejleszthetjük, a csapatott.

-         Tanárnő, köszönöm ez nagyon nagy megtiszteltetés, de valami elkerülte a figyelmét – mosolyogtam.

-         És pedig? – miért van az az érzésem, hogy előre tudta, hogy velem nem lesz könnyű dolga.

-         Erről a játékról azt sem tudom eszik-e vagy isszák.

-         Nyugodjon meg erre is gondoltam. Mr. Potter biztos segít és válaszol a kérdéseire.

-         Rendben, de…

-         Tehát elvállalja. Ez csodálatos! Akkor maguk ketten beszéljék meg a részleteket – mosolygott és összecsapta a tenyerét. – Irány a Nagyterem.

Ő kiviharzott és mi is elindultunk utána.

- Jézusom – nyögtem.

- Valami baj van Evans? – kérdezte vigyorogva Black. Istenem, milyen szívesen letörölném a pofájáról. Fájdalmas lenne, azt garantálom.

- Nyugi Evans – mosolygott Potter. – Gyorsan bele fogsz jönni.

- De én nem akarok belejönni! – kiáltottam. – Eddig jól megvoltatok stratégosz nélkül is. Most minek nektek egy amatőr a nyakatokba, aki még azt sem tudja mi az a guruk.

- Gúrkó – javított ki Potter.

- Látod – mutattam rá. – Nagyobb lenne, a befektetet energia, mint a haszon. – érveltem.

- Kockáztatok.

- De…

- Te most Jamestől vagy a kvidicstől tartasz? – vetett véget ellenkezésemnek Black.

- Hogy képzeled? – sziszegtem.

Egy szerencséjük, hogy odaértünk a Nagyteremhez, különben nagyobb bajuk is lehetet, volna.

Ez nem lehet igaz! Sosem voltam oda a labdajátékokért, mindig is jobban szerettem a talajtornát és hasonlókat. És most egy olyan sportnak kell kiókumlálnom a stratégiáját, amit alig ismerek. Miért teszi ezt velem az ég? Vagy is McGalagony.

Összesítve az iskolai évem elég rosszul kezdődött.

1. A lányoknak láthatatlan vagyok.
2. A nyakamba varrták ezt a másod edző dolgot.
3. Egy gólya leöntött töklével.
4. Muszáj leszek megkérni James Pottert, hogy segítsen.