4. Tekergők, a kviddics, és egy kis ’ajándék’

            Október közepe van. A tanárok nem kímélnek minket, bár mivel idén fogjuk letenni a RAVASZ-okat (már aki), ez megbocsátható bűn, azt hiszem! Ami azt illeti, nem tanulunk hajnalig. Még csak csütörtök van, de a „kastélylakók” már most a holnap délután tartandó meccsről beszélnek. Hát, ja, az idei év első meccse, Hollóhát kontra Grifi. Király lesz, megint vacillálhatok, hogy melyik szurkolótáborba üljek. Hiszen a Hollóhát fogója nem más, mint Adrian, a Griffendél pedig a saját házikóm. Buli lesz! Aztán szombaton lesz az első roxmortsi kirándulás. Most pedig csengetnek, és mi bevánszorgunk az Átváltoztatástan terembe. Tekintve, hogy ebéd után vagyunk, mindenki elég punnyadt, szegény profnak nehéz két órája lesz. Még Black és Potter is elvannak, csöndben. Na jó, halkan. Remélem, nem csinálnak balhét. Kérlek Uram, add, hogy nyugiba maradjanak! Kérlek, kérlek, kérlek!

            Hát. Ülünk. Vacsi van. Ami annyit jelent, hogy túléltük a dupla- átváltoztatástant. Túléltük, de a drága Jóisten nem mentett meg a két jómadártól. Kitalálták, hogy ők megpróbálják fokozni annak a bizonyos varázsnak az erejét. Senki nem hitt nekik, a tanárnő pedig igyekezett leállítani őket. Kevés sikerrel. Ugyanis az óra végére a fiúk olyan szinten feltuningolták a varázst, hogy a fél terem felrobbant. McGalagony éppen fordult vissza a tábla felé, mikor a robbanás bekövetkezett. Mindenhol szállt a füst meg a por, és az osztályban mindenki elkezdett fejvesztve rohangálni. Alice, Nat, Sam és én pedig nyugiba ültünk tovább. Még csak hátra se kellett néznünk, hogy tudjuk mi van. A professzor olyan gyorsan fordult meg, mint egy szélkakas. Elég murisan festett: tetőtől talpig koszos lett, és olyan volt a feje, akár egy paradicsom, egy koszos paradicsom.

- BÜNTETŐMUNKA!- Ordította. Hm, eddig én kiabáltam ezt a szót ennek a két emberutánzatnak. Na jó, megengedem McGalinak is. Szóval, ennyi volt, de túléltük!

            Túl vagyunk egy kellemes, döntés- nélküli éjszakán, valamint délelőttön. Habár, nem értem mit töprengek annyit, hisz egyszerű, mint az egyszer egy! Hugrabug! A megoldás, hát persze. Hisz nekik mindegy! Igen, ezért aztán senki nem orrolhat meg rám, még Potter sem. Na álljon meg a nászmenet, mióta érdekel engem, hogy az a hólyag megsértődik-e rám?! Mindegy, a Hugrabughoz ülök, slussz passz! És nem érdekel ki vágja be a durcát. Akkor, megcélzom a kiszemelt házat. Leülünk, és perceken belül elkezdődik a meccs. A Grifi kapásból szerez három gólt, de tíz percen belül a Hollóhát kiegyenlít, plusz átveszi a vezetést! Tyűha, eddig ilyen nem volt! Mióta idejárunk, a Griffendél csapata a legerősebb, és eddig csak a Mardisoktól kaptunk gól. Egy órával később az állás egyenlő, és a két fogó, vagyis Potter és Adrian eszeveszett versenyt repülnek. Az elején a kedves rokon vezet, majd’ három méterrel, de Potter fokozatosan beéri, végül ráfonja ujjait a kis aranylabdára. És győzött a Griffendél!- hurrá, éljen soká Po.. Ne, inkább mégse. Örülünk a meccs kimenetele végett. Leszökdécselek a lépcsőn, a többiek lent várnak. Mikor megtalálom Natalie-t, körbefordulok, Samet keresem, és Alicet. Sokkoló látvány tárul a szemem elé: Black felkapja szegény Sam barátnőmet, és szédülésig pörgeti. Csoda, hogy barátném nem hányja le! Elhiszem, hogy Sirius örül, nade ennyire? Tavaly év végén pécézte ki a lányzót, Sam rá sem nézett. Pech. Ami azt illeti, nem zavarna, ha összejönnének, sőt! Azt hiszem, lekötnék egymás fölös energiáit. Hatalmas csattanás, Sam leporolja a kezét, és felénk indul. Ahogy nézem, Sirius nagy pofonnak lett kis gazdija. Szegény srác csak áll, kezét az arcára szorítva. Ilyen sem volt még! Sam elégedett arccal áll meg mellettem. Tátott számat látva csak összevonja szemöldökét.

- Nem elég, hogy megpörgetett, még le is akart smárolni!- Közli homlokráncolva. Csodálkozó fejjel fordulok Nat felé. Ő is tanácstalan, s csak a vállát vonogatja. Fekete hajú barátnőm sötétülő tekintettel a kastély felé veszi útját. Még egyszer hátranézek, hogy sajnálkozó pillantást küldjek a lecsapott fiú felé, de csak a kézen fogva sétálgató Alice- Frank párost látom. Tágra nyílik a szemem: Te jó ég, mi van itt? Cupido elszabadult? Atya ég! És akkor mi lesz holnap? Ha? Holnap tele lesz Madam Poodifoot kávézója, a nyakamat rá! Inkább irány a jó meleg, és csendes klubhelység, ahol nyugodtan bámulhatom a tüzet.

            Mikor belépek a helységbe, az mindennek mondható, csak nem csendesnek, és nyugisnak. Elfelejtettem a Tekergők szokásos buliját a nyertes meccsek után. Mintha láthatatlan kéz csípne belém, felugrok, s gyors sprintet levágva kimenekülök. Összefont hajam csak úgy lobog a szélben! Jó vicc, szétveri a hátam, na mindegy. Futva teszem meg a távolságot a toronytól a tóig, s ott leülök. Kifújom magam, na jó, csak a levegőt fújom ki. A tóparton ülve bámulom a többi diákot. Látom Alicet és párját, és még sok más emberkét. Egy idő után tökéletes csend van körülöttem, a szemem lehunyva, s nem hallok semmi mást, csak a víz fodrozódásának halk neszét. Mintha lehetne hallani! Valaki nagy hévvel dob egy seggest mellettem, engem pedig a szívroham kerülget. Kipattan a szemem, s már készülök lecsapni az embert, mikor kiderül, hogy csak Adrian az. Elgyötört arccal néz rám, ebből tudom, fáj a hátsója. Megérdemli! Mi a frászér’ kellett neki ugrani? Aki hülye .. Próbálom folytatni előbbi kis „relaxációmat”, kevés sikerrel, ugyanis rokonom létfontosságúnak tartja a beszédet.

- Hogy vagy?- Kérdezi.

- Élek, és te?

- Is. Jó meccs volt, nem?- Ránézek. Hihetetlenül optimista, és milyen bőszavú!

- Az volt jó mikor két góllal vezettetek, vagy az, amikor Potter elhalászta a cikeszt az orrod elől?- Kérdezem vigyorogva. Jutalmam egy enyhe fejbevágás.- Köszi!- Vigyorgok még mindig.

- Kivel mész holnap? – Szólít meg újra.

- Hová megyek holnap?- Bámulok rá nem túl értelmes fejjel. Adrian lesajnálón néz vissza.

- Hát Roxmortsba, életem! És kivel volt a kérdés.- Megsimogatja a buksimat. Mi vagyok én?

Kutya? „Alig érezhetően” az oldalába döföm a könyököm, ezt neked! Háh!- Áúú! Szóval,- Nyögdécseli.- kivel mész holnap?

- Azt hiszem, Sam és Nat társaságában fogom tölteni a holnapi napot, hisz Alice párja Frank lesz, ahogy látom.- Közlöm szándékaimat.

- Nincs kedved Kimmel, meg velem menni?- Wáo! Ilyen se volt még: az egyetlen varázserővel rendelkező rokonaimmal tölteni egy egész napot. Te jó ég! Hogy tud valaki ilyen kutyi szemekkel bámulni?! Egyszer egy csajszi ezekbe a szemekbe fog belebolondulni, mérget rá!

- Dehogynem!- Vágom rá.- Valami konkrét tervetek is van, vagy csak andalogni akartok?

- Mi lenne, ha ezt holnap dumálnánk meg? És különben is, mióta akarsz konkrétumokat állítani? Eddig is csak úsztál az „árral”. Tartsd meg ezt a szokást!- Kacsint rám. A mai napon másodszor marad tátva a szám. Hirtelen kiráz a hideg. Hát igen, akinek annyi esze van, hogy október közepén pulcsi nélkül üldögél a tóparton. Adrian átkarolja a vállamat. Hm, kedves!

- Kössz!- Mosolygok rá, ő pediglen vissza.

- Lil, kérdezhetek egy párat?- Kérdezi bizonytalanul.

- Akár két párat is!- Biztosítom.- Az négy kérdés, de számold a kérdéseidet!- Felnevet.

- Akkor az első: Miért szakítottál Jamesszel?- Puff! Gondolhattam volna. Nem baj!

- Km. Mint ahogy láthattad, beadtam a kulcsot. Összejöttünk, együtt mentünk a karácsonyi bálra is. A bál után még egyedül maradtam kicsit, mire visszamentem a toronyba, Potter már elég spicces állapotban volt, a baj csak annyi volt, hogy egy másik csajjal kavart, aki mellesleg tisztavérű. – Hangom elhalkul, s pislogás nélkül bambulok a tóra. Akaratlanul előbukkannak az emlékek. Könnycseppek áztatják arcom. Ki a fene akar emlékezni?!- Ezért. Mire vagy még kíváncsi?- Nézek rá.

- Megverjem?- Kérdezi.

- Nem kell, köszi. De figyelj, már csak két kérdésed van!- Figyelmeztetem kis mollyal.

- Jó. Akkor a harmadik: Mi volt az a balhé az új sráccal az évnyitó vacsin?- Ez sem maradhatott ki! Hát persze. Nevetek.

- Chris? Volt hozzá pár kérdésem. Nyáron kicsit szó nélkül lépett le. – Adrian értetlen arca láttán elnevetem magam. Elhúzódok tőle, és feltápászkodom. Bámészkodom pár másodpercig.- Nyáron a csajokkal voltunk nyaralni, megismertem a srácot, belezúgtam olyan fellángolás szinten, összejöttünk, aztán se puszi- se pá módon lelécelt egy idegen lánnyal. Nagy szívás volt.- Biggyesztem le ajkamat. – Látod? Velem csak játszanak. De már nem érdekel, kezdek immúnis lenni.- Mosolygok.- Legközelebb olyan emberkével jövök össze, aki tényleg szeret.- Az imádott rokon is feláll, s egy gyors mozdulattal átölel. Belekuncogok a vállába, s ő halkan felteszi utolsó kérdését.

- Szereted még Jamest, és szerinted ő szeret téged?- Cseles! Összefon két kérdést egybe! Újból nevetek. Majd hatalmasat sóhajtok. Gondolkodom a válaszon, de nem kell sokáig törni a bucimat.

- Igen és igen. Azt hiszem.- Kibontakozom az ölelésből és elindulok valamerre. Fázósan összefűzöm a karomat magam előtt. A hideg csípi az arcomat. Nem érdekel. A százszor elátkozott könnycseppek csak peregnek az arcomon. Megfogadtam már, hogy soha többet nem sírok fiú miatt, most mégis. Hogy szeretem-e Pottert?- Ó persze! Jobban, mint bárki mást. A francba is!- toppantok menet közben.  A Tiltott Rengeteg felé veszem az utat. Megtalálom a kedvenc fámat, még sötétben is, és elkezdem rugdalni. Hisztizek, úgy látszik James csak ezt hagyja maga után. Ez van. Ezt kéne szeretni. Szeretni? Hülye vagyok én?- Egen, az vagyok, de ez mellékes, asszem. Mikor kezdek nagyon fázni, visszaballagok a kastélyba. Bent sincs sokkal melegebb, de legalább a szél nem fúj. Csigatempóban mászom meg a lépcsőket, s közben lassan bokáig csúszik a nyelvem, a tüdőm pedig kikívánkozik a helyéről. Megérkezem a Kövér Dáma elé, bemondom a jelszót, majd gyorsan átlépek a „falon”. Amint beteszem a lábam a klubhelységbe, valaki a derekamnál fogva maga felé fordít. Miért nem lepődöm meg mikor meglátom az illetőt? Sóhajtok, és fáradt tekintettel nézek Potterre.

- Helló Evans! Lejössz velem holnap a faluba?- Kérdezi vigyorogva. Vajon mért megy föl az a bizonyos pumpa? Felesleges kérdés.

- Nem!- Hangzik a tömör válasz. És indulnék tovább, de ő elkapja a karom.

- Miért nem?

- Egy: Akadt kivel mennem. Kettő: Veled többet sehova!- Közlöm vele. Nem ordítok. Fájdalmasan higgadt a hangom. Vigyora kissé lanyhul, s szemeiben furcsa fény lobban. Megfordulok, és felháborodva csattogok fel a hálóba.

- Honnan veszi, hogy akárhová is elmegyek vele?- Durcás képpel ülök az ágyamon, és közben hangosan dohogok.- A francba!- Ismétlem önmagam. Nem láttam, nem is hallottam, amikor a többiek is feljöttek. Már csak azt érzékelem, hogy valami hideg folyik le a fejem tetejéről, bele a nyakamba és a felsőm alá. Borzongva nézek az elkövetőre. Persze, Natalie.

- Ó köszi, de ezt miért kaptam?- Kérdezem dühösen.

- Hogy lehiggadj végre.- Közli felettébb derűsen. Pár percig csak tátogni tudok, mint a halak, azután felkapom a törölközőmet a pizsimmel együtt, és elvágtatok a prefektusi fürdőbe. Sértődötten döngök végig a folyosókon, végül bevágom magam mögött az ajtót. A falon függő portré sellője rosszalló tekintettel jutalmazza alakításom. Nem érdekel. Inkább teleengedem a medenceszerű kádat forró vízzel, és különféle színes- illatos habokkal. Csodás, szivárványszínű vízben fogok pancsikolni. Már a színek láttán jobb kedvem lesz. Ahogy belekúszok a vízbe, és sikerül lazítani, minden gondolatot kiűzök az agyamból, s csak a nagy feketeség marad. 

            Csupán pár óra ázás után összekapom magam. Míg igyekszem szárazra dörgölni magam, kacagást hallok a medence felől. Rövid szívroham közben megpördülök. Hála eme csodás mozdulatsornak, megcsúszom a vizes padlón, és a hátsó felemre érkezem. Naná hogy fáj! Fájdalmas nyögés kíséretében próbálok feltápászkodni. Mikor sikerül, a galád -most már hangosan nyerítő- kacagóra nézek. Szólás helyett gyorsan felöltözöm, és sikítva- futva elhagyom a fürdőt. Rohanok pár folyosón, majd lassítok. Pihegve sétálok tovább, és fázom. Hát, aki csak a rövidgatya- pólóból álló pizsijében sétál októberben egy jégkamrához hasonlító kastélyban, az megérdemli. Ez vagyok én! Jól van, Lil, okos kislány! Miután agyon dicsértem magam, észreveszem, h megérkeztem a Dáma elé, kimondom a jelszót, s már röppenek is befelé. Akadálymentesen jutok el a hálóig. Hatalmas mosollyal az arcomon lépek be. Lépek?- ugyan már! Zuhanok! Ugyanis Sam éppen nyitja ki az ajtót. Szóval fél órán belül másodszor zúgok el. Vicces! A szőnyegen térdelve hangos nevetésben török ki. Tíz perccel később már az ágyikóban fekszem nyakig betakarózva, vacogó fogakkal hidegrázások közepette. Ha össze is szedtem valamit a mai kis fagyoskodásaimnak hála, akkor is elmegyek holnap! De most újabb mély, édes álomba zuhanok.

            Arra ébredek, hogy nem, kapok levegőt. Fél pillanatra megáll bennem az ütő: nem kapok levegőt? Aztán eljut az agyamig, talán ki kéne nyitni a számat, akkor szabad utat kapna az oxigén. Az ablakon kinézve láthatom, a nap első sugarai hogyan kúsznak a Rengeteg fáinak lombjai közé, illetve fölé. A faliórára siklik a pillantásom: fél hat. Remek, megpróbálok visszaaludni. Ez csak úgy valósulhatna meg, ha nyitott szájjal aludnék, de akkor viszont kifolyna a nyálam, és az nagy szívás lenne! Pláne, ha később észrevenné valaki. A későbbi szivatásokba beletörődvén visszaalszom, nyitott szájjal persze. Később arra kelek fel, hogy valaki a két ágy között: nyöszörög. Csukott szemmel, lassan négykézlábra tornázom magam, de megbillenek, és én is a földön kötök ki. Illetve a nyöszörgő lánykán. Vagyis Sam lett az „új” ágyam. Szegény, már nemhogy nem nyögdécsel, hanem hangosan fuldoklik. Nagy erőfeszítésembe kerül, míg sikerül visszakúsznom a paplanom alá. Igencsak elfáradok, mert egyszerre csak a számon tudok levegőt venni. Mikor lanyhul a lihegésem, és egy „könnyed” köhögés- rohamon is túl vagyok, felülök az ágy szélére, és lehajolva megpróbálom összekaparni barátnőmet. Mikor törökülésbe kaparja magát, átmászok a fekvő alkalmatosságon, és a kisszekrény fiókjában zsebkendő után kutatok. Közben csupán csak négyet hapcizok. Megtalálom a zsebkendőt, s gyorsan kifújom az orrom. A zsepibe. Nem a tenyerembe! A reggeli készülődés folyamán bárki észreveheti, merre jár (járt) Lily Evans, mert mindenfelé használt zsepik követik az utam. Erre például a finnyás Jen hívta fel a figyelmem. Hannah pedig próbál meggyőzni arról, hol is kellene tartózkodnom. Szerinte a Gyengélkedőn. Egy nagy.. Khm, egy nagy adag vattacukrot a Gyengélkedőnek! Fityfenét! Ma elmegyek Adriannel és Kimmel Roxmortsba, és taknyom-nyálam egybe folyik is, jól fogom érezni magam! Úgy ám! Magamra rántok kismillió ruhát, és kész is. Csak előtte jussak el a fürdőbe. Persze, fogat mosni, fésülködni se ártana. Farmert és hosszú ujjú pólót veszek a pulcsi és a vékony kabát alá. Habár még csak ősz van, máris úgy nézek ki, mint egy hóember. Elég muris. A hajamat kivételesen nem fontam össze, csak azért, hogy ne fagyjanak le a füleim. A klubhelységben várok Kimre. Nem telik el öt perc, és a kisasszony máris elém lép. A tizennégy éves, fekete hajú lányka maga a csoda. Derékig érő fekete haja, hatalmas sötét szemei vannak, a stílusa tök természetes, kedves, segítőkész. Bár nem Barbie típus, akaratos és néha elég hisztis. A csapat egyik hajtójaként, elég sokszor használja a báját. Sajna a mardisok már annyira nem lepődnek meg. Pedig nagy szívességet tennének néha. Egyszer csak a fekete hajzuhatag eltakarja a látásom: Kim a nyakamba veti magát. Először meghökkenek, majd mosolyogva ölelem át. Régen találkoztunk, ennyi a magyarázat. Gyors mozdulattal kibontom magam a karjai közül, és zsebkendőért nyúlok a zsebembe. Kifújom a nózim, közben indulásra ösztönzöm a lányzót. Adrian a bejárati csarnokban vár már.  Kim végig beszéli az utat a folyosókon. Nem zavar, még csak kicsit hasogat a fejem. Majd ha már nem bírom, leállítom, de addig hagyom had csipogjon. Akár egy kiscsibe. Nagy sokára leérünk. Miután sikeren kijutottunk a kapun, nekivágunk az útnak. Párocskák sétálnak el mellettünk, de kit érdekel?! Nem kell sok idő, és kellemes beszélgetésbe bonyolódunk. Rövid vitába keveredünk Adriannel, minek következtében megcsikiz menet közben. Nagyon jó érzés! Mikor megérkezünk a faluba. Futólag megpillantom a Tekergőket is, akik éppen egyenesen Zonkóhoz sietnek.

- Merre tovább?- Kérdezem, mikor megállunk a hatalmas, boltíves kapu alatt.

- Mit szóltok a Három Seprűhöz? Lil, te kapsz egy csésze teát, mi hugival pedig iszunk valami mást.- Ajánlja Adrian.

- Nekem oké, de inkább én is teát kérnék.- Feleli a kiscsibe. Ejha, ha tudná milyen becenevet kapott. Már nem lenne fejem, asszem.  Közös döntés alapján beülünk a Három Seprűbe. Kimmel keresünk helyet, míg a bratyója kifizeti csésze teát, és a vajsört, amit magának kért.

Beszélgetünk még egy darabig, majd sétálni indulunk. Bámuljuk a kirakatokat, néhány helyre be is megyünk. Ilyen hely például a Mézesfalás is, ahol veszünk egy csomó édességet. Aztán, belesünk Zonkóhoz is, csak körülnézni, mire számíthatunk idén. Semmi jó. Közben kínlódom, egyszer meg akarok fagyni, aztán meg majd elolvadok olyan melegem van. Szóval, vetkőzöm- öltözöm. Egy alkalommal Adrian elkapja a karom.

- Jól vagy?- Kérdezi, majd hirtelen a homlokomhoz érinti a tenyerét. Túljátszva a dolgot, lerántja kezét a fejemről.- Te lázas vagy!- Kiált fel.

- Mondj olyat amit eddig nem sejtettem!- Oltom le. Fintorral jutalmazom előbbi játékát.

- És képes voltál így eljönni?- Majdnem kiabál.

- Higgadj már le! Igen, képes. Nem hiszem, hogy ebből a kis megfázásból lesz bármi komolyabb!

- Nem hiszed?!- Kissé őrjöng már.- Lil, az istenedet!- lázas vagy, folyamatosan folyik az orrod tetejébe tök fáradt vagy!

- Ne kiabálj!- Mondom emeltebb hangnemben.- És ne akard megmondani mi a bajom! – Sarkon fordulok, és elviharzom. Még hallom Kim hangját: - Ezt mér kellett?!- Én meg elborult aggyal igyekszem vissza a kastélyba. Azon gondolkodom, vajon miért nem láttam reggel óta a barátnőimet. Ilyen gondolatokkal caplatok végig a főutcán. A kapuban nekirohanok valakinek, és elzúgok. Ahelyett, hogy elnézést kérek, még nekem áll feljebb, naná.

- Kössz szépen, ez most nagyon jól esett!- Fújtatok. Meglátom ki az illető.

- Már bocs, de te jöttél nekem!- Közli Potter. A hangja ingerült.

- Akkor is.- Toporzékolok.- Ha nem lennél..- És itt elakadok.

- Igen? Siess, mert dolgom van.- Ránézek, s tekintetem szikrákat szór. Elmegyek mellette, közben a vállammal megütöm. Nem érdekel, csak megyek. Megszédülök, és hányingerem lesz.

- Evans!- Ezt hallom utoljára, s még érzem, ahogy Potter elkap. Innentől kialszik tudatom apró lángja.