9. fejezet-->Egy boldog karácsony
Dumbo 2007.01.03. 15:53
Egy érdekes kirándulás; egy meghívás; egy unalmas óra poénos levelezéssel; egy bejelentés; és meglátjátok. Ha ideírnék mindent, nem lenne mit olvasnotok. Remélem tetszeni fog!
9.- egy boldog karácsony
Órák után minden lány hangosan izgulva ácsorog a Bejárati Csarnokban. Mi sem vagyunk éppen szende kislányok. Hát még amikor odaállít…
- Titeket is elhívott valaki, sárvérű angyalkák?- kérdezi hihetetlen libahangon Bellatrix Black.- Hozzátok szóltam Evans!- kezd hisztizni.
- Hé, nyugi! A visítozás közben még agyvérzést kaphatsz! Mi meg megsüketülünk. Ugye, ezt te sem szeretnéd?- nézek rá ártatlan képpel.- Miért pattogsz?
- Azt kérdeztem kivel mentek a bálba! Ne akard kihúzni a gyufát!- toporzékol. Samy nyugodtan lefogja a vállát.
- Majd meglátod, liba-ba.- mondja kedvesen mosolyogva. Kitör belőlem a röhögés, Trixyke pedig értetlenül pislog ide-oda.
- Most mi van? Mit vihogsz?- visítja.- Áh, nem is érdekel, büdös kis…
- Sárvérűek, tudjuk!- emeli fel a hangját Sam.- Kicsit sem unjuk még. Igaz Lil?
- Abszolúte nem!- mosolygok hozzá.- És te kivel mész Black- baba?
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de Roddal.- feleli büszkén. Mi pedig csak összenézünk.
- Azzal az ostoba majomképű hülyegyerekkel?- kérdezzük egyszerre.
- Sokkal jobb, mint a ti párjaitok!- gurul be.
- Hát, azt nem hiszem!- mondom nagy komolyan.- Az én párom ugyanis Chris Larssen. Tudod, az új srác.- forgatom meg a képzeletben belédöfött kardot.- Samy, te kivel is mész?
- Hát… öö… az úgy volt…- kezd pirulni.
- Egy pillanat!- mondom Bellának, majd félrevonom Samyt.- Kivel is mész?
- S-S-Siriusszal…- dadogja, nekem meg leesik az állam.
- Azt hogy…?- kérdezem.
- Majd elmondom, de most koptasd le ezt a… csirkét!- dohogja Sam, s én csak bólintok.
- Mond csak Black, nem felejtettél el valamit?- ugratom.
- Most hogy mondod, rohannom kell a faluba. Tudod, és rendben tartom a hajam!- próbál gúnyolódni.
- Igazán?- csodálkozom.- Meg is látszik, majdnem olyan szép a hajad, mint Pipogyuszé!- dicsérem. Éppen előkapná a pálcáját, mikor elindul a sor, a hátunk mögött meg hangos röhögés csendül. Hirtelen hátraarcot csinálok, és szembe találom magam a Tekergőkkel. Sirius és James már a hasát fogja, úgy nevet, Remus pedig szerényen mosolyog.
- Ez állati volt!- sóhajt fel könnyeit törölgetve Potter.
- Már ne is haragudj, Sirius, de az unokahúgod ritka egy nagy segg.- állapítom meg szemforgatva.
- Amíg így leoltod, addig nem számít.- vigyorog rám. – Indulunk végre?
Félve attól, hogy egyedül kell ballagnom, elindulok én is. Remus Nat kezét szorongatja, és valamiről nagyon érdekes társalgást folytatnak. Sirius Samy körül pattog, és hülyeségekkel bombázza barátnőmet, aki időnként hangosan felnevet. Alice és Frank pedig egymás karjába csimpaszkodva, csendesen sétálnak. Mosolyogva nézem őket. A következő pillanatban érzem, hogy valami nekicsapódik a hátamnak. Ijedten megfordulok. James egy hógolyóval a kezében, vigyorogva áll. Mikor elhajítja a kis jég labdát, éppen félre tudom húzni a fejem.
- Mi a…?- kérdezném, ám James most nem véti el a célzást, tehát az arcomba csapódik a hó.- NEEE!- kiáltok fel, mikor megpillantom újra. Gyorsan feltápászkodok, és igyekszem megdobálni. Mire teljesen elzsibbad a vállam, átázik a kesztyűm, és nem kapok levegőt, ő is feladja az egészet.
- Olyan csöndben voltál.- magyarázkodik.
- És ezér meg kellett dobálni, mi?- kérdezem, s megállok szúró oldalamat markolászva.
- Elfáradtál?- kérdezi kiskutya szemekkel nézve.
- Kicsit.- felelem mosolyogva, mire James a hátára kap, és egészen a falu kapujáig cipel. Útközben idióta sztorikkal traktál. Kegyetlenül kell rajtuk röhögnöm! Már kezdtem elfelejteni, milyen is James Potterrel szórakozni. De sajnos véget ér a móka mára, én megyek ruhát venni a lányokkal, a fiúk meg Zonkó bazárjába mennek. A pasi állítólag kiárusítást rendez. De, miután nyolc emberkéből hat egy párt alkot, megbeszélik hol, és mikor találkozunk, majd mindenki elindul a szükséges irányba.
Megvan. Mármint a ruhám, meg a többieké is. Illetve a lányoké. Nem akartam olyan habos-babos nagyon széles ruhát. Csak egy sima estélyit, és lám! Sima, egyenes szoknya, fűzős felső résszel. Krémszínű, de szerintem tök jó! Nekem nagyon tetszik, akinek meg nem, az tehet egy szívességet. A csajoké is hasonló. Hasonlóan egyszerű. Ami viszont érdekes, az az, hogy egyikünk sem választott fehér ruhát. No nem mintha bánnám! Félreértés ne essék, csak egy aprócska megjegyzés volt. Már csak a fiúkat várjuk a Három Seprűvel szemben. Még mindig Zonkónál vannak, mi meg kezdünk megfagyni.
- Mi lenne, ha bemennénk?- kérdezi Sam. Kérdése heves egyetértést vált ki mindenkiből. Rendelünk négy üveg meleg vajsört, és helyet keresünk, lehetőleg az ablak mellett valahol.
Alig negyed óra múlva betoppantak a fiúk is. Vidáman elszórakozzuk a még hátralévő időt, odakint pedig el kezd hullani a hó. Öt óra előtt aztán elindulunk visszafelé. Kicsit nehezebben jutunk vissza, mivel kemény hóvihar alakul ki. Ám a mi kis nyolcasunkat ez sem állíthatja meg, csak feltartóztathatatlanul haladunk. Az sem baj, ha nem látjuk, merre megyünk.
Holt fáradtak vagyunk, mire felérünk a toronyba. Semmi más vágyam nincs, csak egy kád forró víz. Eme tökéletes cél lebeg a szemem előtt, mikor átlépek a portrén. Már indulnék is, hogy megvalósítsam, mikor valaki elkapja a karom. Lemondó sóhajjal búcsúzom az álmomtól, majd megfordulok, hogy lássam, ki köpött a levesembe. James pislog rám álmosan.
- Hm?- nyögöm nem túl értelmesen, de ő így is érti.
- Azt szerettem volna kérdezni, hooogy… khm…- kezdi zavartan.- hogy eljössz-e velem a bálba.- fejezi be immár lelkesebben kérdését. Elég kínosan érzem magam.
- Sajnálom, de…- kezdeném a magyarázkodást, de belém fojtja a szót.
- De még mindig haragszol, értem.- motyogja szomorúan.
- Nem is ezt akartam mondani!- morgom.- Hanem, hogy már van párom. Ezért sajnálom! Gondolod, ha haragudnék, itt beszélgetnénk?- kérdezem nagy komolyan. James erre csak nagy szemeket mereszt. Gyors puszit nyomok az arcára, és mielőtt felébredne a bambulásból, felszaladok a hálóba.
Hát, ilyenkor sajnálom a tanárokat. Pénteken. Amúgy se lehet könnyű velünk péntekenként, pláne ha még bál van következő nap. Sőt, nemcsak bál, de a téli szünet első napja is! Nem szeretnék a tanárok helyében lenni. Például, mint Flitwick és Ebshont professzor meg az a fura nevű mugliismeret tanárnő, aki állítólag nem tud tanítani. Flitwickre senki nem figyel, igaz szegény prof alig látszik ki a földből. Ebshont inkább az „állataira” figyel, mint a diákokra. A harmadik tanárral meg nem tudom mi a helyzet, merthogy én nem is járok az órájára. Azért McGalagonyra nem hat a karácsony szelleme, de még a bál előtti izgatottság sem. Megtartja az órát, akkor is, ha száz pontokat kell levonnia. Amilyen szerencsés a Griffendél végzős osztálya, naná, hogy vele van az utolsó óránk! Azt hiszem, nem ebbe fogunk belehalni, úgyhogy irány az Átváltoztatástan terem!
Na ebből vajon mi lesz? Mindenki a báli partnere mellé ült. Vagyis: Sam- Sirius, Nat- Remus, Alice- Frank. És én? Mellém James került. Hogyan? Hát Black miatt. Mindenesetre, érdekes óra előtt állunk úgy vélem. Ajjaj, csengetnek. Most segíts istenem!
- A mai óra anyaga a…- kezdi a tanárnő, ám nem tudok figyelni. Ez most először fordul elő, esküszöm!- Először írják le, ami a táblán szerepel, és azután vesszük a gyakorlati részt is.- mondja. Lassan körmölni kezdek. Oldalpillantást vetek a mellettem ülő Jamesre, és tátva marad a szám. A srác ugyanis dolgozik! Ilyet se láttam még. Amint leírtam, amit kellett, egy apró levél érkezik padtársamtól:
„Szabad megkérdeznem, hogy kivel mész?- J”
„szabad- L”- válaszolom. Mikor elolvassa az egyszavas választ, szemforgatva írja a következő kérdést.
„És? -J”
„mit és? -L”
„Ne játszd már a hülyét!!!! Kivel mész a bálba? -J”
„oké, nyugi van! De ígérd meg, hogy nem akadsz ki! -L”
„Mér kéne kiakadnom? Tulajdonképpen azzal mész, akivel csak akarsz! De ha ennyire szeretnéd… -J”
„köszi, és ha elmondtam, te is elmondod kivel mész? -L”
„LILY EVANS! CSAK EGY EGYSZERŰ KÉRDÉST TETTEM FEL, ERRE SEM TUDSZ VÁLASZOLNI?! -J”
„de igen, Chris hívott el. -L”- írom, miközben ráz a néma röhögés. James pedig tágra nyílt szemekkel olvassa a levelet. Gyorsan visszahúzom a papírdarabot magam elé.
„hé! Megígérted, hogy nem kapod fel a vizet! – L”
„Igaz! … de mért pont vele?! –J”
„hmm, ez jó kérdés. Talán, mert más nem mert hozzám szólni se! De most te jössz, kivel mész? –L”
„Ki mondta egyáltalán, hogy megyek? –J”- itt esik ki a penna a kezemből, és meresztek nagy szemeket Jamesre, ám ő vissza sem néz rám. Hát ez jó!
„e-ezt nem hiszem el! –L”
„Pedig nyugodtan elhiheted! Ha veled nem, akkor senkivel nem megyek! -J”
Kicsengetnek, s én lassan vánszorgok ki a teremből. Vánszorognék csupán…
- Potter, Evans! Egy szóra jöjjenek ide, kérem!- szól McGali.
- Igen, tanárnő?- kérdezzük egyszerre.
- A holnapi bálon önök táncolják a nyitótáncot.- mondja minden más lehetőséget sutba vágva.
- H-hogyan?- dadogom.
- Tanárnő, én nem me… - kezdené James.
- Nem tudom észrevették-e, de ez nem kívánságműsor. Kijelentés volt, nem pedig kérdés! További szép napot!- indul el kifelé.- Ja igen, kérem, szóljanak a többi prefektusnak is.- majd végleg eltűnik szem elől. Mi pedig csak nézünk egymásra nagy szemekkel, de azért mi is elindulunk.
- Szóval nem akarsz velem táncolni?- kérdezzük egyszerre. Mindketten megtorpanunk, és összehúzott szemmel nézünk egymásra. Végül mindketten nevetésben törünk ki.
- Akkor mégis el kell jönnöd.- mondom halkan.
- Egen. Bár nem fűlik hozzá a fogam!- morogja James.- De hát, nem először fogunk együtt táncolni.- vonja meg a vállát.
- Igaz.- motyogom.- és nem is utoljára… -teszem hozzá, mire Ágas csak furán néz rám.
- Ezt hogy érted?- vonja fel a szemöldökét.
- Majd meglátod!- úgy érzem magam, mint akinek villanyt gyújtottak a fejében!- Majd meglátod.- ismétlem újra. Mire megérkezünk a klubhelységbe, már mindent sikerül kigondolnom. Ismét egy gyors puszit adok az arcára, és felmegyek a szobánkba. Fent azonban nincs senki. Remek! Most vágtathatok vissza.
- Segíts egy kicsit!- súgom Samy fülébe, s ő csak bólint. Gyorsan felrángatom a szobába, és leültetem az ágyamra.
- Ugye nem újabb bánat-roham?- kérdezi gyanakodva. Én csak a fejemet rázom.- Akkor jó!- vidul fel.- De ha nem ez, akkor mi más bajod lehetne?
- Holnap… nyitótánc… James… nem Chris!- makogom izgatottan.
- Nem lehetne összefüggő mondatokkal, kicsit érthetőbben?- néz könyörgőn.- Ülj már le! Szédítő vagy, szó szerint.
- De, bocs. – mondom mikor leülök.- Nos, mint azt te is tudod, holnap lesz a karácsonyi bál. Ne szólj közbe!- emelem fel a hangom, mikor Sam kinyitja a száját.- Szóval, a prefik nyitják meg a bált, tudod ez a nyitótánc. No életem, tudod mit jelent ez?
- Hogy te is köztük leszel, a párod pedig… gondolod, hogy ez jó dolog?- kérdezi aggódva.
- Nézd, te tudod a legjobban, mekkorát tévedtem, amikor azt az elhamarkodott kijelentést tettem. Itt voltál, amikor Alice leordította a hajam és hallottad, amit mondtam neki.
- Igen, tudom, mit miért tettél, és hogyan érzel. Hogy szenvedtél, és hogy szereted James-t. És bár, van néhány dolog, amivel nem értek egyet, segítek. Márha elárulod, mire készülsz.
- Köszönöm!- motyogom hálásan. Majd elmesélem rövid idő alatt kigondolt tervemet. Sam csendesen hallgat, és néha bólint egyet.-… na?
- Hát… szerinted veled fog maradni? Úgy értem, biztos vagy benne?- kérdezi rövid gondolkodás után.
- Nagyon remélem! Ám ha mégsem, akkor… hát akkor gőzöm sincs mi lesz.- válaszolok habozva.- De tudod, a remény hal meg utoljára.- mosolygok bizonytalanul.
- Látod, ebben tévedsz! A remény az utolsó előtti a sorban… az ember hal meg utoljára.
- Kössz a biztatást! Inkább menjünk le, még meg kell keresnem valakit.- húzom el a szám.
- Menjünk.- bólint Sam. Vidáman ballagunk le a lépcsőn, vissza a többiekhez.
- Jé, ti még éltek- gúnyolódik Sirius.- Már kezdtük azt hinni, hogy meghaltatok! Vagy talán, valamiféle tervet eszeltetek ki?- kérdezi szúrós szemmel nézve. A szívem nagyot dobban, és Sam is egy apró színváltozáson megy keresztül.
- Lelőtted a poént, Tapmancs. Arra próbáltunk rájönni, hogy tudunk átverni, de elszúrtad.- ironizálok.- Te nagy fekete kutyus, szimatolj más irányba. Mondjuk a saját dolgaid körül.- kacsintok rá.- Na, lépek. Pápá!- gyorsan elindulnék.
- Lily, várj!- szólal meg James. Felvont szemöldökkel nézek rá.
- Tessék?
- Ha már úgyis nekünk kell megnyitni a bált, nem lennél a párom?- kérdezi a hajába túrva, és talán zavarban.
- Nocsak, a nagy James Potter zavarban van?- mosolyodok el, közben pedig barátnőmre pislogok, aki alig észrevehetően felvonja a vállát, én pedig halványan bólintok felé.- Momentán azt sem tudom, hová készültem, szóval majd meglátjuk.- majd gyorsan kimenekülök a klubhelységből. Szerencsémre egyenesen nekiütközöm Chrisnek.
- Chris! Pont téged kerestelek. Van fél perced?- kérdezem gyorsan.
- Persze, mond csak.- mosolyog.
- De ne itt! Keressünk egy üres termet, vagy lépcsőfordulót. Nem igazán tartozik másra, amit kérnék.- magyarázom. Mikor bólint, kivonszolom a helységből. Előadom kérésemet, nem szól egy darabig, csak fancsali képet vág.- Ne haragudj!- teszem hozzá monológom végén.
- Á, semmi baj!- kacsint rám végül.- De egészen biztos vagy magadban?
- De jó, Samy is ezt kérdezte! Reménykedek! Jó válasz?- kérdezem, mire bólint.
- Oké. Majd még beszélünk, szia.- mondja, majd eltűnik.
Este sokáig fent maradunk. Azaz lent, a klubhelységben. Ugratjuk egymást, szórakozunk. Semmi komolyság, csak a tiszta jókedv. Nem sokkal egy óra után mindenki elkezd ásítozni, Natalie talán már alszik is. Végülis, jó helye van Remus karjai között. Aztán lassú búcsúzás. Most én kapok puszit, de meglepődni sincs erőm. Nincs más kívánságom, csak a jó meleg ágyikóm. Felkapaszkodunk a lépcsőn, ruhát cserélünk, végül mindenki bezuhan az ágyába. De nem mindenki a sajátjába.
- Sam, te micsinálsz?- dörmögöm álmosan, mikor legjobb barátnőm bemászik mellém az ágyamba.
- Alszom, asszem.- dünnyögi vissza.
- Akkor jó. Jó éjszakát!- motyogom, majd elalszom.
Másnap délben kelünk fel. Egyikünk sem pattog, csak lustán fekszünk tovább. Semmi szükségét nem érezzük a kapkodásnak, hiszen még több mint hat óránk van. Sam hirtelen a hátamhoz bújik, és elkezdi böködni a vállamat. Közben hallom, ahogy kordul egyet a gyomra.
- Kaját!- nyögi álmosan, majd újabb korgás hangzik fel.
- Oké.- morgom. Belebújok a papucsomba, és lebotladozok a lépcsőn. Éppen James karjaiba.
- ’Reggelt!- köszönök, majd ásítok egy hatalmasat.- Kaja…
- Kezdődik.- forgatja a szemét Sirius. Már első óta így megy: szünetek előtti este sokáig ébren maradunk. Másnap épp ebédidőben kelünk fel, mindig én megyek le szólni a fiúknak. Erre ők (okosak, kedvesek, szépek, aranyosak), mennek a konyhába, és felhoznak egy hadseregnek is elegendő mennyiségű ennivalót. – Amúgy, csini a Barbie-s pólód!- kacsint rám.- Meg a rövidgatyád is.- vigyorog.
- Mégvalami?- kérdezem laposakat pislogva.
- Lenne még… -vigyorodik el James is.
- Ha nem siettek, Sam éhen hal! Utána fel is jöhettek, leszerelem a varázslatot.- mondom végszóként, majd visszamászok a lépcsőn. Azt ajtó elé érve, ígéretemhez híven, feloldom a varázslatot, és visszamenekülök a szobába. Még mindig mérhetetlen a lustaság bent, és én is bebújok az ágyba, Sam mellé.
- Kaja?- hörgi újra.
- Közeledik.- nyugtatom meg, s ő csak bólint.- Nem akarsz visszamenni a saját ágyadba?
- Nem!- jelenti ki.- Ott hideg van!
- Jól van, kisbaba!- simítok végig az arcán. Pár perccel később nyílik az ajtó, és halkan belépnek a Tekergők. – Ti ilyet is tudtok?- kérdezem halkan.- Csendben bejönni.
- Mi a… -kezdi Black.- Ti együtt aludtatok?- kérdezi nagyokat pislogva.
- Talán valami bajod van vele?- kérdezi Sam fenyegető hangon.
- Nincs, jöhetünk mi is?- kérdez vissza vigyorogva Sirius.
- Cipő nélkül, csakis!- mondom, és mire kettőt pislogok, már nem ketten, hanem négyen fekszünk az ágyon. Hála James tértágító bűbájának, kényelmesen tudunk feküdni, még pár órát. Mikor Sam már nem bírja tovább, felül, és enni kezd. Már csak egy ember fekszik mellettem: James.
- Te nem eszel?- kérdezi halkan.
- Még nem vagyok éhes.- dünnyögök csukott szemmel. Hirtelen felé fordulok, és újra elalszok.
Mire legközelebb felkelek, Ágas még mindig mellettem fekszik, sőt, alszik. Pislogok párat, felülök körülnézni. Senki nincs a szobában, rajtunk kívül. Egy garbóval, és egy farmerral a kezemben bevonulok a fürdőbe. Miután végeztem, egy puszit adok James arcára.
- Mennyi az idő?- morogja álmosan. Mosolyogva ránézek a faliórára.
- JESSZUSOM!- kiáltok fel.- Négy elmúlt.- mondom ijedten.
- Ilyen korán van?- motyogja.
- Életem, délután négy!- magyarázom kedvesen. James olyan hirtelen ül fel, hogy összekoccan a fejünk.- Aú! Máskor lassabban!
- Mér? Lesz máskor?- kérdezi felvont szemöldökkel.- Ami azt illeti, nem szeretném, ha máskor is lefejelnénk egymást!
- Na, mozgás! Menjünk le.- mondom. Ahogy sejtettem, a lányok az egyik kandalló előtt ültek.
- Jó reggelt, Csipkerózsika!- köszön széles vigyorral Sam.
- Bagoly mondja verébnek!- korholom szelíden.- Nem akartok készülődni?
- Most hogy felébredtetek, akár fel is mehetnénk.- morogja Alice.
Pár órányi készülődés után (a többiek húzták el az időt! Én csak zuhanyoztam, megfésülködtem, meg felvettem a ruhámat), fél hétkor már kész is voltunk. A klubhelység még tök üres, amikor lemegyünk, csak a fiúk ücsörögnek az egyik kanapén.
- Megjöttek a hölgyek is.- szórakozik Sirius.- Szépek vagytok!
- Kössz a dicséretet!- mosolyog rá Sam. – Ti is jól néztek ki.
- Mint mindig!- vigyorog Tapi.
- Peter nem jön?- kérdezi Nat.
- Nincs párja.- feleli neki Remus.- Lassan el kéne indulni.- figyelmeztet minket.
- Hát akkor… ugorjunk fejest az utolsó Roxfortos karácsonyi bálunkba.- mondja James, mire egyszerre bólintunk.
- Sok sikert!- mondja Sam a Nagyterem előtt állva.
- Kössz, igyekszem!- vigyorgok rá, majd a többi prefektussal együtt bevonulunk a terembe. Felhangzik a zene, s mi keringőzünk. Nem tudom, milyen a látvány kívülről, de én úgy érzem, szárnyalok. A szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Már nem csak remélem, hogy James velem marad, hanem biztos vagyok benne. Az agyam csak ezen kattog, észre sem veszem, mikor vége a számnak. Lassan kicsúszik a kezem James tenyeréből, és érzem, ahogy próbál távolodni. Na most…
- Várj!- szólítom meg.- Szeretném, ha… ha maradnál még, és te lenn él a párom.- nyögöm ki. James csak áll és néz, majd felcsillanó szemmel bólint, és tovább táncolunk. Hatalmas kő esik le a szívemről. Két-háromórányi táncolás után megállunk pihenni. Míg James hoz valamit, Sam csapódik mellém.
- Na?- kérdezi pihegve.
- Még megvan… de még hátravan a java.- sóhajtok egy nagyot.
Mikor James visszajött, már nem volt kedvem bevallani mekkorát tévedtem, és hogy nagyon szeretem, stb. Olyan szinten elfáradtam, hogy csak hozzá akartam bújni. Semmi más vágyam nem volt, csupán érezni, hogy mellettem van, most igazából. A szívem már lehiggadt, és épp olyan boldogság öntött el, amilyen tavaly ilyenkor. A többiek csak mosolyogtak, mikor észrevettem, hogy minket bámulnak. Sam nem kérdezett semmit, magától is tudta: nem beszéltem Jamesszel. Hogy tökéletesen telhetetlen legyek, már csak egy picike kívánságom maradt. És az is valóra vált. Nem emlékszem pontosan hogy kerültünk arra az erkélyre, de nem is érdekel. Én csak a parkot bámultam, James meg engem. Végülis sikerült a szemébe néznem. Soha nem remegett még úgy a lábam, mint akkor. Tudtam, mi következik, és becsuktam a szemem. Ám csukott szem előtt is csak a csillogó szemeit láttam, édes. És akkor… megcsókolt.
- Boldog karácsonyt!- suttogta.
- Azt hiszem a boldogság megvan.- mosolyogtam. Legalábbis reméltem, hogy megvan.
Már-már hajnalodik. De nem érdekel, ezt az emléket érdemes még átélni párszor. Mintha filmet néznék, és állandóan visszapörgetném. Ehhez hasonló események után érzem, hogy annyira nem rossz tulajdonság, ha néha a múltban élek. Végre karácsony van.
|