- Megoldjuk. Megoldjuk. De hogyan, ó drága és nagyra becsült Lily Evans? Lehet, hogy neked nem tűnt fel, hiszen elhúztál az isten háta mögé támogatásért, de ahogy leléptél a szokásos depressziós létszámunk kibővült még eggyel.
- Viv, ne magyarázz már! Azt mondtam, megoldjuk, hát meg is oldjuk.
- De hogyan? Kirobbantjuk Catet az ágyból?
- Te, ez nem is rossz ötlet!
- Ha-ha. Tudom én. Időnként felettébb okos kislány tudok lenni – bizonygattam kényeskedve.
Érdekes látvány fogadott a szobánkban. Cat kimerülten ült az ágya szélén, vele szemben Meda szintén fáradtan és kissé bedagadt szemekkel. Beszélgettek.
- Cat, öltözz fel, várnak odalent – mondta Lily.
- Ki?
- Remus.
- Nem érdekel.
- Miért nem?
- Lily, te tökéletes lennél lélekbúvárnak – állapította meg Meda.
- Kösz. Cat, ezt vedd fel! – Kitty ölébe dobált egy csomó ruhát; szoknyát, felsőt, cipőt.
- Hagyjál már! Nem beszélek vele és kész.
- Ó, dehogyisnem!
Lily, mint kiderült, akaratos egy nőszemély, szó szerint felöltöztette Catet, aki viszont kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen. Nagy sokára aztán végeztünk.
Leráncigáltuk a klubhelyiségbe, ahol már a Tekergőkön kívül nem tartózkodott senki.
Mivel este Cat miatt nem aludtam semmit, volt időm gondolkodni. És eléggé furdalta az oldalamat Sirius egy mondata. „Hallgasd a pletykákat.”
Szóval, amikor a szerelmesek leléptek, ki a tópartra, odamentem az egyik fotelnek támaszkodó Siriushoz, és rákérdeztem.
- Na, milyen pletykát kéne meghallanom?
Lily és Potter próbáltak úgy tenni, mintha ott se lennének. Feleslegesen; Black megragadta a vállam és kiirányított a szabadba. A tóig nem is engedett megszólalni. Ott aztán elé álltam és vártam a válaszát.
- Nem hallottam semmiféle pletykát, ami közvetlenül minket érintene.
- Én igen.
- És miért idegesít téged?
- Mert van valóságalapja.
- Minden pletykának van valóságalapja.
- Eljössz velem a bálba?
- Már van párom. És ne válts témát.
- Hagyd a fenébe a párod és gyere velem!
- Nem.
Vett egy mély levegőt, homlokon csókolt és ott hagyott. HOMLOKON CSÓKOLT. És ott hagyott. Meg fogok őrülni. Ez már elkerülhetetlen.
A kastély felé bandukolva, izgalmas magányomban szemtanúja lehettem Cat és Remus Békekötésének. Vagy legalábbis a végének. Ami annyiból állt, hogy Cat megtörölte a szemeit, mondott valamit, Remus pedig megölelte. Egy depissel kevesebb, de mit kezdjek a másikkal? Azzal, amelyik kicsit lentebb ül a barátnőivel a parton. Oda mentem hozzá, de későn vettem észre, hogy kik is a barátnői.
- Szia Viv! – mosolyodott el Meda.
Fintor Narcissa felől, barátságos mosoly a két ismeretlen szőkétől.
- Ülj le! Hogy van Cat?
- Vele minden oké. Veled?
- A helyzet változatlan.
- Segíthetek valamiben?
- Megátkoznád Amy Connort?
- Ó, csak kérned kell! Bár szívesebben vágnám ki az ablakon a toronyból.
A két szőkeség felnevetett, sőt Narcissa is elmosolyodott.
- Elmész a bálba? – kérdezte az egyik szőke felbátorodva.
- Ne is mondd! Igen, valószínűleg.
- Siriussal? – kacsintott Meda cinkosan.
- Nem.
- Nem? – őszintén meg volt lepve. – Pedig nekem azt mondta…
- Csak tudnám, mitől olyan fene biztos a dolgában!
- Férfiból van, s mint ilyen, férfihoz méltóan is viselkedik – jelentette ki Narcissa. Azonnal szimpatikus lett a lány.
- Tényleg, nem hallottatok véletlenül egy bizonyos pletykát, ami Siriusról és rólam szól?
- Van egy pár ilyen. – felelte a másik szőke. – De azt leginkább a házatokbeli Scott terjeszti. Azt meg gondolom már te is hallottad.
- Sirius majdnem meg is ölte miatta a gyereket – kuncogott Meda.
Ahogy ott ültünk egy rakáson, közeledni kezdett egy csapat. Hamar felismertem Lucius Malfoy és Piton alakját, a többiek meg a szokásos testőrök. Lucius mellett egy fekete hajú lány haladt. Bellatrix Black. Úgy mentek el előttünk, hogy felénk se néztek. Elnyelte őket a Tiltott Rengeteg.
Narcissa fájdalmasan nézett utánuk.
- Szép kis kompánia – mondtam.
- Az. Bele se merek gondolni, hogy nagy részük záros határidőn belül rokon lesz.