10. fejezet-->Szilveszter előtt, és utána
Dumbo 2007.01.21. 22:19
A cím is mutatja a lényeget.
10.- Szilveszter előtt, és utána
Azt mondják, jó társaságban repül az idő. De akkor is lehetetlen, hogy ilyen észrevétlenül telt el négy kerek nap! Hamarosan itt a szilveszter. Remélhetőleg senki nem lesz hulla részeg. Viszont oltári bulit terveznek. Vajon kik? Persze hogy a Tekergők! Tűzijáték, zene, és egyebek. Sejtésem sincs, honnan szereznek tűzijátéknak valót. Amilyen elvetemültek, talán ők maguk állítják elő. Hmm, majd kiderül. - Lily!- szólít meg Sirius. - Tessék?- kérdezek vissza lehunyt szemmel. - Nem köpsz be minket?- faggat gyanakodva. - Miért? Mit csináltatok megint?- nézek rá szúrós szemmel, mire ő csak vigyorog. - Lássuk csak… - kezdi. - Ne! Inkább nem akarom hallani!- kérlelem.- Szóval, mér is kéne rohannom valamelyik tanárhoz? - Dehogy kell, csak kérdeztem!- kiált fel. - Nemtom feltűnt-e neked, kedves Tapi, de sosem köptelek be szilveszterkor!- felelem ingerülten, mire James közelebb csúszik mellém a kanapén. - Nyugi!- suttogja a fülembe, amitől égnek áll a szőr a hátamon, s azonnal lehiggadok.- Tapmancs csak szívatni próbált. Ne törődj vele!- mosolyodik el melegen. - I-ilyet ne csinálj!- dadogom halkan. James csak kérdőn néz a szemembe- Ez nekem túl sok!- sóhajtom, és a vállára hajtom a fejem. Előbb suttog, aztán mosolyog, végül meg nagy bociszemeket mereszt. Eskü, ez a gyerek lesz a halálom! Igaz, inkább ő, mint valamelyik idióta Mardekáros! Hagyjuk, a halál nem olyan fontos téma jelenleg. Legalábbis azt hiszem. A karácsonyi bál óta nem történt semmi sem. Úgy értem Jamesszel. Egyikünk sem meri kimondani, mit szeretne. Inkább csak komolyabb beszélgetések nélkül közeledünk a másikhoz. De ennyivel is megelégszem, elvégre nem lehetek telhetetlen. Annyira. Még nem sikerült rájönnöm, hogy miért akarok mindig mellette lenni, de azért erősen gondolkodom rajta! Az hogy szeretem, kevés indoknak. Legalábbis én így gondolom. Hogy mi történik barátnőim abszolúte nem történés-mentes életében, arról is vannak halvány sejtéseim. Tegnap, vagy tegnapelőtt Black nagyon akart tudni valamit. Éppen valami értelmes beszélgetést folytattunk, nyolcan persze, mikor hirtelene átkarolta a vállamat, és belesutyorgott a fülembe. Nagy sajnálatomra két ember is látta a jelenetet pont, akiknek nem kellett volna. Habár nem is volt okuk a féltékenykedésre. James és Samy is elég fura képet vágtak, pláne akkor, mikor elmosolyodtam Sirius mondatán. Látva az arcukat, gyorsan kisétáltunk a klubhelységből. - Mit is szeretnél pontosan?- kérdeztem komolyan. - Hát öh… hogy Sam velem legyen- makogta. - No lám! Black zavarban van talán!- kezdtem gúnyolódni- És ehhez mért kellek én? Pont én. - Egy: mert te vagy a legjobb barátnője!- kezdte mázos hangon. - Kettő: mert én vagyok a legsegítőkészebb haverod a világon- vigyorogtam rá, mire Sirius pár hónap után újra a nyakamban kötött ki. Elképzeltem, milyen lehet ez kívülről nézve, és felnevettem. Ekkor hangos ajtó csapódás rázta meg a folyosó falait, s Tapmancs idegbajosan fordult hátra. Kellemetlen meglepetésünkre a két jómadár állt a hátunk mögött. James nagy szemeket meresztett, de nem szólt semmit. Hirtelen sarkon fordult, és elrohant. Sam csak állt, és elég fura gondolatok járhattak a fejében. Pár percig álltunk, meredten bámulva egymást, majd ő berontott a klubhelységbe, és egyenesem felrohant a hálóba. Szegény Sirius csak állt, és lefelé görbült a szája. Segélykérőn nézett rám, mire csak bólintottam, felrohantam barátném után. - Ez mi volt?- támadt rám Sam, mikor beléptem az ajtón.- Tudtommal neked James kell!- kiabálta. - Így is van!- válaszoltam kicsit ingerülten- Egyébként meg, téged úgysem érdekel Sirius Black!- kiabáltam már én is, de még sikerült egy gyors Disaudio-t küldeni az ajtóra, okulva az előző esetekből.- AKKOR MEG NEM MINDEGY NEKED, HOGY MIT CSINÁL? - SZÓVAL MÁR CSINÁL?- toppantott egyet. Nekem elkerekedett a szemem, két okból is. - KAPJÁL MÁR AZ AGYADHOZ!- ordítottam- NÉZD MÁR MIT CSINÁLSZ! HISZTIZEL, MINT EGY ELKÉNYESZTETETT LIBA! RÁADÁSUL ITT SIRÁNKOZOL, HOGY ÉN MIT TESZEK SIRIUS BLACK TÁRSASÁGÁBAN!- kezdtem kifogyni a levegőből, s Sam ezt kihasználva próbált túlkiabálni. - NEM HISZTIZEK! ÉS NEM VAGYOK EGY NYÁVOGÓS LIBA SEM! ÉS IGENIS ÉRDEKEL, HOGY MIT CSINÁLSZ VELE!- üvöltötte végül, és zokogva borult az ágyamra. Mert az volt közelebb. – Ne-nem vagyok o-olyan, mint Hannah!- mondta hüppögve. Nem ültem mellé, nem vigasztaltam meg. - Jó lenne, ha eldöntenéd, hogy mit akarsz!- néztem rá zordan, mire ő könnyes szemekkel nézett fel – Nem ártana, ha bevallanád magadnak, hogy szereted. Nem rossz ember, és ezt te is nagyon jól tudod!- a hangom nem volt melegebb a kinti hónál- Egy baj van vele csak: hogy beléd van esve. Rosszul mondtam, nem baj hogy beléd van zúgva. Ez csak neki okoz majd fájdalmat, mert te csupán játszol vele- fejeztem be a monológot, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Kint megálltam, és az ajtónak támaszkodtam. Éreztem, hogy valami nekicsapódott. Valószínűleg a drága tornacsukája volt, mint mindig. Lassan kifújtam a levegőt, és imádkoztam, hogy csupán egy rövidke mosoly szünet legyen közöttünk. Dühösen trappoltam le, ahol Sirius kérdőn nézett rám. - Ne haragudj- sóhajtottam lemondóan- Azt hiszem, nem az én dolgom titeket összehozni, de annyit mondhatok, hogy nem közömbös irántad- mosolyodtam el fáradtan. - Azért köszi!- mondta ő, és összeborzolta a hajamat- A tóparton ülhet, a sziklán- válaszolta meg az el nem hangzott kérdést hirtelen- én csak egy hálás mosolyt küldtem felé majd, mint akit ágyúból lőttek ki, rohantam a partra. Kicsit sem lepett meg a dolog, hogy Blacknek igaza volt. James valóban a sziklán ült, mereven bámulva maga elé. Óvatosan megkerültem. - Leülhetek?- kédeztem szelíden. - Ha azt mondom, hogy nem, akkor is leülsz sz'al édesmindegy, mit mondok.- vágta rá ingerülten. Csak fáradtan néztem rá, miközben eltűrtem a fülöm mögé a hajam. - Tévedsz- mondtam még halkabban- Életem, ha most azt mondod, hogy nem akarsz velem beszélni, akkor én csendesen elvonulok és ígérem, elfelejtelek!- folytattam akadozva- Végig járjuk ezt az évet, és nem látsz többé. De… - Akkor…- kezdte volna, de beléfojtottam a szót. - De mielőtt döntesz, azt is vedd figyelembe, hogy valamit nagyon félreértettél! Láttatok valamit, és rögtön elrohantatok mindketten. Minden kérdést… - Akkor mondd el, mit láttunk!- húzott le maga mellé a kőre.- Mondd el, mit értettem félre, miközben a legjobb haveromat ölelted át! Mondd, mit kellett volna gondolnom?- nézett rám összehúzott szemmel- Mondd, mit vársz tőlem ezután?- kérdezte fájdalmasan. Hangjában annyi keserűség érződött, hogy össze kellett volna zsugorodnia a szívemnek. Nagy meglepetésére azonban csak kuncogtam. - Nem tudtad, hogy Sirius, aki mellesleg a legjobb barátod a Földön, szerelmes?- kérdeztem mosolyogva. - Nem, hittem, hogy tényleg az. Azt hittem, Samet csak „alkalmi” barátnőnek akarja, ahogy az eddigi lányokat is- felelte bamba képet vágva. - Elárulhatom neked, hogy ez nem így van! Tapmancs tényleg szereti kedves barátnőmet, de sajna nem tudja megmondani neki, mert Samy mindig elhajtja- kuncogtam újra – Vagy éppen beszerez egy új srácot, akivel együtt van két-három napig. Ezzel is menekülve Sirius elől. Ennyi.- fejeztem be a monológot gyorsan, de James még mindig értetlenül nézett rám. - Ez mind szép és jó, de a kérdéseimre még nem válaszoltál- figyelmeztetett. - Valóban. Nos, amit láttatok, az egy szimpla ölelés volt, semmi több! Erre kellett volna gondolnod, asszem – válaszoltam, mire ismét a tavat kezdte bámulni.- Oké, oké! Sirius a segítségemet kérte valamiben, és mikor igent mondtam, akkor ugrott a nyakamba. És ti már csak ennyit láttatok- fintorogtam- És hogy mit várok tőled ezután?- kérdeztem csendesen.- Semmit, kedves! Illetve mégis. Ne felejtsd el, én nem te vagyok! Soha nem futok máshoz, amíg mellettem vagy!- komorodtam el. A szemem sarkából láttam hogy felém fordult, de nem néztem rá.- Csak annyit szeretnék, ha nem felejtenéd el, hogy imádlak!- vigyorodtam el. Gyorsan felpattantam, a két tenyerem közé fogtam az arcát, majd gyors puszit nyomtam a szájára. Elengedtem, és szaladtam vissza a kastélyba. Kicsit nehéz volt a térdig érő hóban rohanni, de ha az embert hívja a természet, akkor semmi nem lehet fontosabb. Miután végeztem minden dolgommal a mosdóban, visszamásztam a toronyba. Épp mikor bemásztam a portrélyukon, akkor fogott kezet James és Sirius. Mosolyogva néztem őket, aztán elindultam a lépcső felé. Valaki elkapta a karom, és maga felé fordított. Persze, James volt az. Már kezdtem megijedni, de aztán hirtelen átölelt. Hihetetlen, hogy engem aznap mindenki ölelgetett. Mégis, tőle jobban esett ez a gesztus. Csak belefúrta az arcát a hajamba. - Ne haragudj!- suttogta, amitől a szívem „kicsit” gyorsabban vert. Kicsit elhúzódott, majd megcsókolt. Kedvesen és röviden. Csukott szemmel mosolyogtam, még egy gyors puszi a szájára, és felrohantam a hálóba. Némi örömmel konstaláltam, hogy Sam visszamászott a saját ágyába. A szúrós pillantások, amiket lövellt felém, már kevésbé lelkesítettek. Bementem a fürdőbe, kicsit pakolásztam, majd kimentem. Hiába is szóltam volna hozzá, úgysem válaszolt volna. Derűsen leültem az egyik párkányra, és fütyörészve kémleltem a napsütötte tájat. Hallottam, ahogy Samy néha-néha felhorkantott bosszúságában, de nem szólt egy szót sem. Fél óra fütyülés után elzsibbadt a szám, úgyhogy dúdolásra váltottam. Kicsit hamisan, de nem baj. - Nem hagynád már abba?!- csattant fel Sam hirtelen. - Azt hittem haragszunk egymásra!- néztem rá csodálkozva, majd visszafordultam az ablak felé, és folytattam a dúdolást. – Legalábbis én rád igen, némiképp- mosolyogtam és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Sam kirohant a szobából bevágva az ajtót maga után. Pár perccel később bejött Natalie. - Hát ez?- kérdezte csodálkozva- Mi baja van a kismadárnak? - A kismadárnak ki kéne nyitnia a szemét- sóhajtottam. - Összevesztetek?- kérdezte halvány mosollyal. - Nem igazán, csak kezd átmenni egy hisztis libába. Visítozik és toporzékol, akár egy elkényeztetett kis… - KI NE MOND!- vigyorodott el Nat. -… és mindenért felkapja a vizet! Én pedig csupán megmondtam a véleményem- fejeztem be. Nat lehuppant elém a párkányra. - Nem gondolod, hogy mostanában kihagytad egy pár dologból? Tudom, vannak olyanok is, amiket nekem, vagy Alicenek nem árulsz el, és ezt megértem. De Sammel mindent megbeszéltek! De az utóbbi időben, nem árultál el neki semmit magadról, és őt ez bántotta. Főleg az, hogy Chris volt az, aki végül kihúzott a világvége-hangulatodból, és nem pedig ő, Sam. Ha tudnád hány délután volt olyan, hogy Sam csak kuksolt valahol, és azon rágódott, miért nem neki mondtad el a bajaidat!- világosított fel. Szavai valamiért egyre jobban fájtak. Mire mondandója végére ért, már egészen szégyelltem magam. Addig eszembe se jutott, hogy talán elveszíthetem a legjobb barátnőmet. Már éppen könnybe lábadt volna a szemem, mikor Nat megszólalt: - Rinyálás helyett inkább keresd meg. Bár ha eléggé ismered, nem kell keresgélned, hanem egyből a hetedikre mész- tanácsolta. És én aznap már másodszor rohantam őrült módjára. Lihegve fékeztem le az ajtó előtt, majd lassan benyitottam. Semmi más nem volt a szobában, csak egy kis asztalka, és azon egy… egy merengő, igen. Samyt sehol nem találtam, de mikor a merengő fölé álltam és belenéztem, egy játszótér fodrozódó alakját láttam benne. Azonnal eszembe jutott, hogy ez az egyike a Sammel közös emlékeinknek. Hirtelen ötlettől vezérelve belemártottam a mutató ujjam a kis edénybe. Nyugodtan tűrtem, hogy magába szippantson a kis örvény. A hintákkal szemben landoltam, és egy kislány éppen előre lendült. Jó hogy nem tudott fejberúgni! Nem kellett sok idő, amíg megtaláltam barátnőmet. Hat, vagy hét évesen találkoztunk. Sam nagymamája Doverben élt, amíg meg nem halt, és addig az unokája minden nyarat nála töltött. Egyik nyáron ugyanazon a játszótéren játszottunk. Az egyik kisfiú el akarta venni a lapátomat, de én nem hagytam, sőt! Nagyon édesen fellöktem. Emlékszem, Samy a hasát fogta és csilingelő hangon kacagott. A kissrác bosszúból eltaposta a Sam által felépített homokvárat. Erre a hatéves lányka begurult, és meg akarta verni a fiút. Inkább visszatartottam, és odarángattam anyum elé. Hogy Sam lehiggadjon, anyukám vett nekünk nyalókát. Kezdettől fogva imádta Samyt is. - Utálom a fiúkat!- dünnyögte még egy darabig. Mikor hazautazott, mindig sokáig búcsúzkodtunk. Az első pár évben gyerek fejjel nem akartam neki elhinni, hogy vissza fog jönni, de aztán mindig betartotta a szavát. Tíz évesen kaptuk meg a levelet a Roxfortba. Azon a nyáron egyikünk sem tudta hogyan mondja el a másiknak mi lesz. Csak csendesen ültünk egymás mellett az egyik padon a parkban. Végülis, egyikünk sem szólt semmit. Másnap Samnek haza kellett mennie, azt mondta az új suli miatt. Legközelebb a vonaton találkoztunk. Arra is tisztán emlékszem, csak álltunk, és tátott szájjal bámultuk egymást. Azután ugrottunk, énekeltünk, sikítottunk, és kerestünk egy üres kupét. Később csatlakozott hozzánk Nat és Alice is. Most is annak az emlékeit élte újra Sam, mikor először találkoztunk. Elindultam felé, és csendben leültem mellé az egyik padra. - Szia!- köszöntem halkan. Megrebbent a szempillája, majd felém fordította könnyes arcát. – Ne haragudj rám, kérlek!- suttogtam.- Sajnálom!- mondtam mikor hozzám bújt. Az emlék közben változott, s most a vonatos emlékek következtek. - Te se haragudj!- sóhajtotta, miközben megtörölte az arcát.- És igazad volt a hisztit illetően- mosolyodott el. Meg Sirius miatt is. Végülis megérdemeltem, amiket mondtál! - Mi lenne, ha most hanyagolnánk a többieket, és inkább egymásról beszélnénk?- kérdeztem, mire Sam csak bólintott. Átbeszélgettük a délutánt, és már csak vacsorára mentünk le. Nat csak mosolygott, én pedig nagyon hálásan néztem rá. Szóval másfél napja teljes csend és béke uralkodik a toronyban. De ha Black még egy ilyen kérdést szegez nekem, én megfojtom! Végre! Ez az év utolsó napja! És már dél van. Az előbb jöttünk ki a fiúk hálójából, ahol lépni sem lehet a sok kacattól. És ezeket mind este szándékozzák elhasználni. Ez még hagyján, de hogy piával is tele van a szoba, ezt már enyhe túlzásnak tartom. Azért, mert szilveszter este lesz, még nem kell eláznia mindenkinek. Tíz óra. A fiúk már ki is pakoltak. Az asztalokból nagyon kreatívan egy hatalmas kört toltak össze. - A körön belül lehet táncolni, körülötte pedig enni!- magyarázzák lelkesen. - És a szűk hely a tánchoz nyilván…- kezdi Alice. -… direkt van!- vágja rá Remus- Nem hiszem, hogy magyarázni kell- folytatja, és ránk vigyorognak. - Lököttek- sóhajtjuk egyszerre, sarkon fordulunk, és elindulunk egy kanapé felé, ami szintén el lett forgatva. Sutyorogva ülünk le, majd hirtelen felröhögünk. Az ötlet, hogy szívassuk meg a fiúkat nem rossz, elismerem. De hogy hogyan? Erre még nincs válasz, sajnos. - Mire készültök?- kíváncsiskodik James. - Mi?- kérdezek vissza. - Ti. - Mi semmire, miért?- nézek rá ártatlanul. - Ne nézz így rám!- kéri halkan James, s én folytatom az ártatlan pislogást- Gonosz vagy!- sóhajtja– Most megkapod!- suttogja a fülembe, szorosan átkarol fél kézzel, a másikkal meg elkezd csikizni. Egy percig csak lesajnálóan nézek rá. - Tudod, hogy nem vagyok csikis...- magyarázom, ám mire befejezném a mondatot, az oldalamat kezdi csikizni, a bordámnál. Kis híján bepisilek a nevetéstől, de ő nem akarja abbahagyni, hiába könyörgök.- Neee! Kérlek szépeen!- nyögöm két röhögés között. De James meg sem hallja a rimánkodást. Kegyetlenül térdel felettem, és még vigyorog is, én pedig nevetve- könnyezve vergődök a földön. Pár pillanat múlva sikerül elkapnom egy díszpárnát a kanapéról, és kíméletlenül fejbe vágom vele Ágast. Ő pedig egyensúlyát elvesztve hátra huppan. Gyorsan felállok, megtörlöm az arcom, és kifújom magam. Mielőtt James felállhatna, most én térdelek fölé, és kezdem el csikizni. És ez így megy perceken át. Hirtelen lefogja mindkét kezem, és magához húzva megcsókol. Tudom, miért teszi, mégsem vagyok dühös, csak szimplán… élvezem. Mikor elválnak ajkaink, ő csak vigyorog, én pedig fejemet csóválva mosolygok le rá. - Csaló!- mondom, s egy gyors puszit nyomok az arcára. - Micsoda?- hörren fel- Hogy én?- kérdezi élesen. - Igen- közlöm lazán, és feltápászkodok róla. A karomat elkapva visszaránt, és újra elkezd csiklandozni. – Nee!- sikítok fel. - Vondd vissza, amit mondtál! - Oké, visszavonom, hogy „Nee”- pihegem, ám ő nem hagy- Na, visszaszívtam!- méltatlankodok. - Nem arra gondoltam. Hanem a csalóra! - Azt nem mondtad! Jó. Oké, nem vagy csaló!- mondom, mire abbahagyja a kínzásomat. Fáradtan borulok a mellkasára. Méltó bosszúként beleharapok a vállába. Nem túl erősen, de azért megérzi. - Hééé!- kiált fel- És te mondod rám, hogy csaló? - Hiszen ha az vagy!- vigyorgok rá. Felpattanok, és mielőtt elkaphatna elrohanok a lépcső felé. James megfeledkezve a védővarázsról rohan utánam a lépcsőn is. Hirtelen megszólal a riasztó, és a lépcső csúszdává alakul át. A dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy alólam is eltűnt a lépcső. Röviden tömören Jamesen landoltam. Halványan elvörösödve csak. - Khm! Tudtam, hogy bírsz, nade hogy a nyaktörést is vállalod értem!- motyogtam a csuklómat szorongatva. - Amúgy is elveszítem a fejem, ha rád nézek, de ha még csalónak is nevezel!- mondja ő is- Minden oké?- aggódik kicsit látva, hogy markolászom a karom. - Kutya bajom- emelem fel a hangom vigyorogva, mire Sirius hasonló vigyorral néz vissza ránk, majd ugyan akkora hévvel párnacsatázik tovább.- Csak meghúzódott- nyugtatom meg, mire ő csak bólint. Kezét nyújtva felsegít. - No lám!- kiált fel, mikor pillantása az órámra siklik- Már negyed tizenkettő lenne?- hitetlenkedik. - Egészen úgy tűnik- felelem fintorogva- És nézd csak hányan táncolnak!- mutatok a mini parkett felé. - Ez enyhe célzás volt?- néz rám- Amúgy észre sem vettem mikor kapcsolták be a zenét!- morfondírozik félhangosan. Mielőtt teljes letargiába zuhanna a zene miatt, belecsípek a karjába. - Na, mégsem vetted a célzást?- kérdezem enyhén gúnyosan. - Ó dehogynem!- vágja rá, majd felkap, és becipel a tánctér közepére. Két teljes perccel éjfél előtt elhallgatott a zene. Az egész klubhelység várta az új, és talán boldogabb évet. Mindenkinek pezsgőspohár jelent meg a kezében. - Eddig jó- hallottam James morgását. Elindultam a lányok felé, akik szintén poharukat szorongatva ácsorogtak. – Még fél perc emberek!- szólt James. Már csak fél perc lenne, míg magam mögött tudhatok egy rossz évet? Valóban csak fél perc választ el a boldogságtól? Ezen gondolkodva kapott el az újév. - Boldog újévet!- csendült fel egy ismeretlen hang valahol a fejünk felett. - Hát akkor, búék!- mondtuk, és a nyolc pohár egyszerre koccant egymásnak. Rejtély mért nem törtek össze. James hirtelen elkezdett húzni az erkély felé. - Soha nem felejtem el, mennyire szeretlek!- mondta, és a mai napon nem tudom hányadszor, de megcsókolt- Ígérd meg nekem, hogy az enyém maradsz… örökre!- kérte. - Abban az esetben ígérem, ha megfogadod, hogy másra rá sem nézel!- néztem keményen a szemébe, mire ő csak bólintott.- Letennéd rá a… a Megszeghetetlen Esküt?- kérdeztem nagyot sóhajtva- Úgy értem, letennéd rá a nagyesküt, hogy mindig szeretni fogsz, és nem teszed azt, amit a múltkor?- láttam rajta, hogy habozott. Kicsit talán ijesztő volt a kérdésem. Na jó. Belátom, nagyon ijesztő volt a kérdés. - Hm, ahhoz kell valaki, aki végrehajtja a varázslatot- kezdte, és már indult is befelé. Ijedten kaptam el a karját, és átöleltem. - Dehogy kell letenned!- kiáltottam- A frászt hozod rám. - De hát… Te kérted!- értetlenkedett. - Te bolond! Csak annyit kérdeztem, letennéd-e. Nem azt kértem, hogy esküdj meg, te bolond!- fúrtam az arcom a vállába- Komolyan megtetted volna?- néztem rá könnyes szemekkel, és ő csak bólogatott- Te beteg vagy!- mosolyodtam el. - Persze, betegesen szerelmes- mondta higgadtan, majd nyugtatásként tovább simogatta a hátam. Hirtelen beindultak a tűzijátékok is. Amikor az első robbant, majdnem szívrohamot kaptam. Megfordultam inkább, hogy lássak is valamit. Még éppen láttam, hogy az első rakéta egy vörös rózsa volt. A következő egy órában különböző színű és nagyságú rakéták robbantak fel. Maga volt a gyönyör! Az óra most üti a tizet. Délelőtt tíz óra van. Mindenki ott aludt el, ahol helyet talált. Valószínűleg így következett az is, hogy James az egyik fotelban, és pedig az ölében aludtam el. Édes volt. Eléggé elzsibbadhatott a lába. Az este eléggé meglepődtem, mikor szó nélkül letette volna az Esküt. Nem hittem, hogy megtenné. És láss csodát! A nagy James Potter szerelmes, és nem alkalmi szerelmes, és nem másba, mint belém! Lehetne ennél boldogabb az újév kezdete?
|