A szünet előtti utolsó óránk bájitaltan volt. Szinte röhögtem kínomban. Más se hiányzik még, csak hogy megint feltaláljak mondjuk Potterrel egy új állatfajt és kezdődhet is az egy hét pihi.
A sötét és nyirkos pinceteremben szokás szerint megint rámtört a pánik. Valahogy irtóztam attól a teremtől. Ráadásul a mardekárosokkal voltunk.
Hát, mit ne mondjak, érdekes kétszer negyvenöt perc volt.
Kezdésként párokba ültettek minket. Stacie legott lecsapott rám, szóval azt már nem említem később, hogy hányast kaptunk az órai munkánkra, vagy hogy az értékelendő folyadék az első vagy az utolsó tíz percben robbant e fel. Elég csak annyit hozzáfűzni, hogy amikor ez bekövetkezett, csak annyit kellett tennünk, hogy a robbanáskor két tenyerünket feltartva, ártatlan képpel mutattuk, nem a mi hibánk. A csupasz csiga nemtudommijének a kivonata saját elhatározásból detonálódott. A prof már fel se nézett a naplóból.
- Na, most, hogy ezzel is megvolnánk, mesélj! – dőlt hátra elégedetten Stacie.
- Miről?
- Á, értem a célzást! Jól van, igazad is van, ez magánügy.
- Stacie, ha nem ismernélek, el se hinném, hogy ezt te mondod! Inkább te mesélj. Mi van a negyedéves fiúddal?
- Semmi. A kapcsolat kifújt. De a híresztelésekkel ellentétben nem a korkülönbség miatt. Egyszerűen nem illettünk össze. Ez van. Különben már mindketten mással járunk.
- Nocsak!
- Igen. Bennek hívják, baromi helyes.
- Mennyi idős?
- Hetedéves. Hugrabugos.
Felvihogtam. Hát ez jó!
- Mi van? – nézett rám gyanakodva padtársam. – Ismered?
- Futólag. Ha Ben Cartisról beszélsz.
- Róla hát! Ugye milyen helyes? Tök jó fej! Egy csomó barátjának bemutatott már!
Annyira nevettem, hogy nagyon. Kicsit se néztek hülyének. Ááá!
Úgy tíz percig nem történt semmi. Aztán koppant valami a vállamon és egy galacsin esett elém a padra.
Ne haragudj! Tiszta hülye voltam! Csak féltem, hogyha Blackkel járni kezdel, te is elfelejtesz! - Lily
Ó, Lily, dehogyis! Tudod jól, hogy te és Cat vagytok a legjobb barátnőim! Már hogy felejtenélek el titeket?- Viv (én)
Visszalőttem a papírt. Mikor újból hozzám került, már majdnem az egész tele volt írva.
Lily, komolyan mondom, te nem vagy komplett! Ennyi volt a bajod velem is? És miért nem mondtad, hm? - Cat
Bocs, bocs, bocs! Cat, te se haragudj! Átgondoltam az egészet és szeretném, ha megbocsátanátok! - Lily
Részemről oké. - Viv
Szintúgy. - Cat
Ti lányok olyan macerásak vagytok! – James Potter
Potter, te meg írj szebben, ha már beleütöd az orrodat valamibe, amihez semmi közöd! - Cat
Vivi, randi este?- Sirius Black
Veled? Soha. - Viv
Szeretlek! – Sirius B.
Kezdtek kicsikét egyhangúak lenni! - Cat
Viv, megtennéd, hogy leszállsz Tapmancsról? Ugyanis teljesen elgyengül miattad! Legközelebb Malfoyjal is kezet fog majd meccs után! – James P.
Ki az a Tapmancs?- Viv
Viv, tényleg szállj le a barátjáról, mert szegény védtelen a kis gorillája nélkül. - Lily
Evans, üdvözlet köreinkben. Látom, visszanyerted régi mivoltodat. – James P.
Most meg ti vagytok egyhangúak. Sirius, hogy bírja az öcséd Lanát? Nem fojtotta még meg?- Cat
Nem. Összeillenek. – Sirius B.
Majd akkor is ezt mondd, ha beházasodik a családodba! - Viv
Akkor én már nemigen leszek otthon. – Sirius B.
Hát hol leszel?- Cat
Ott biztos nem. – Sirius
Kis szünet következett, ugyanis Lily kivitte tökéletes főzetét a tanárnak, Potter pedig lángra lobbantotta a sajátját.
Ezt a kis időt kihasználva küldtem egy galacsint Remusnak is.
Hallom, mi történt. - Viv
Jó. – Remus Lupin
Tényleg Catre haragszol?- Viv
Bocs Viv, de semmi közöd hozzá. Ezt bízd csak rá és rám, jó? - Remus
Oké, de… Mindegy. – Viv
Kicsörögtek és ránk szabadul a nyomasztónak épp nem mondható szabadság!