Griffendél vs. Hollóhát

A meccs összképe: a csapat kínlódik, a szurkolók elképedve bámulnak az égre, McGalagony pedig dühösen néz, hol rám, hol pedig a csapatra. A mecset le se írom. Borzasztó volt! Pedig nekem nem szívügyem a kvidics. Mit érezhet az, aki még szereti is, vagy mit érezhet McGalagony? A végeredmény 210-210. Kicsikartunk egy döntetlent. Hála Potternek.

- Miss. Evans lemenne az öltözőbe. – sziszegte a házvezetőnk. – És mondja meg a többieknek is, hogy maradjanak ott.

Itt már éreztem, hogy baj lesz. Lebaktattam az öltözőbe. Ott mindenki gyilkos tekintettel nézet rám, mintha csak mi tehetnénk róla, hogy vesztetünk. Na, persze!

McGalagony berobbant és becsapta maga mögött az ajtót. Ez aztán hatásos!

-         Ez mi volt? – kérdezte vészjóslóan.

-         Egy olyan meccs, ahol nem vagyunk formába. – válaszolt Potter, talán az egyetlen ember, aki teljesen nyugodt volt.

-         Mr. Potter maga volt az egyetlen, aki tudta mit kell csinálnia. – micsoda dicséret! – De a többiek! Szerencs, hogy nem a Mardekárral kellet játszanunk, mert a Hollóhát is eléggé elgyepált minket! Ha a Mardekárral játszunk, akkor 2 perc múlva az öltözőben vagyunk! Még a kollégáim is megjegyezték, hogy: Talán ennél már az is jobb lenne, ha nem lennénk a pályán. Az őrzőn úgy mentek át a labdák, mintha kísértet lenne! A hajtók kezéből kiesik a kvaff! A terelőknek háromszor ilyen vastag ütő kéne! A fogó pedig el sem kapta volna a cikeszt, ha nincs ott Mr. Potter. – sóhajtott egyet, valószínűleg azért, hogy lenyugodjon. Nem jött neki össze. – És maga, Evans kisasszony, - ajaj! – miért nem készítette el a terveket? – annyira meghökkentem, hogy levegőt is elfelejtettem venni. – Tudom, hogy ez új magának, meg hogy két nap alatt nehéz összeszedni az adatokat. De magától nem ezt vártam volna! – a tanárnő háta mögött láttam, hogy a csapat több tagja is összevigyorog. – Az, hogy a csapat nem fogadta el, nem indok. Magának csak oda kellett volna adni nekik, nem kell hozzá bájcsevely!

Én csak álltam előtte a cipőm orrát nézve. Mit mondjak erre? Nem engedet szóhoz jutni.

-         Tanárnő, kérem, ezt nézze meg. – hallottam Potter hangját, de nem néztem fel.

-         És ilyet mindenki kapott? – kérdezte rekedten.

-         Igen. – jött a határozott válasz.

-         Szép munka. – ismerte el. – Ez alapján le kellett volna őket mosnunk a pályáról. Miért nem tettük? – mindenki hallgat. – Hol a többieké? – kérdezte gyanakodva.

-         A szemétkosárban. – mondta rekedten a fogónk.

-         Sajnálom Miss. Evans, hogy leteremtettem. Ez alapján maga sokat dolgozott. Csodálom, hogy kész lett mára.

-         Már két napja ideadta. – védet ismét Potter.

-         Megtudhatnám, miért nem védte meg magát? – jó vicc! Szóhoz sem jutottam. – Ajánlom, máskor hallgassanak, Evans kisasszonyra. Viszont látásra.

Kiment, otthagyva engem a játékosok között.

-         Azt hiszed Evans, hogy ha nem mártasz be minket, akkor hálásak leszünk!? – undokoskodott az őrzőnk. Hát tévedsz! Csinálhatsz bármit, akkor is csak egy…

-         Na ebből aztán elég legyen! – szólt közbe Potter. Evans kisasszony tökéletes érthető munkát adott le. Az, hogy ti nem olvastátok el, nem az ő hibája. – szeme szinte szikrázott. Nagyon dühös volt. – Ajánlom, hogy tanulmányozzátok át a Mardekáros adatokat. És még egy ilyen kirohanás Lacy és új őrzőt keresek, ami a mai teljesítményedet nézve indokolt lenne. Természetesen ez a többiekre is vonatkozik. – fejezte be.

Mindenki kivonult az öltözőből, ki felhúzott orral, ki pedig lehajtott fejjel. Én a lerakott seprűk után nyúltam, hogy elrakjam őket.

-         Hadjad majd én elpakolok. – mosolygott Potter.

-         Kösz.

A többiek után mentem. Alig léptem be a kastélyba többen is felém szaladtak.

- Evans!... Lacy leeset a lépcsőről és most a gyengélkedőn van.

Remek! A meccsen egy karcolás nem esik rajta viszont a lépcsőről leesik. Hihetetlen. Beértem a gyengélkedőre. Ahol a csapat többi tagja is ott volt. Elég nagy volt a hangzavar.

-         Madame, minden rendben? – kérdeztem túlkiabálva a többieket.

-         Persze, csak vigye el őket innen. – rimánkodott. – Két hétig ne repüljön. – vetette oda, és elsietett.

-         Hallottátok, mehettek.

-         Ok. – tápázkodot fel Lacy. – Csak szólni kéne Jamesnek, tudod, hogy…

-         Rendben. Még az öltözőben van, majd szólok neki. – húztam el a szám.

-         Kösz. Akkor mi megyünk is. – röhögtek, és elindultak a torony felé.

Legszívesebben én is az ágyam felé vettem volna az irányt, de szólnom kell Potternek. Visszafelé indultam az öltözők felé. Kopogás nélkül benyitottam. Én nem normális! Potter ugyanis akkor lépet ki a zuhany alól. Egy száltörölközőben. Én azonnal hátraarcot csináltam.

-         Bocs nem tudtam, hogy… Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy Lacy két hétig nem repülhet. – hadartam.

-         Ok, felöltöztem. Miért nem repülhet, Lacy?

-         Mert leeset a lépcsőről, de semmi nagyobb baja nincs, már ki is engedték. Valószínűleg azért, mert a Madame agyára ment.

-         Értem. Csak az nem világos, hogy nem a meccsen, hanem a meccs után sérül meg. Ez a gyerek nem normális!

-         Sose volt az!

Segítetem elpakolni. Micsoda egy nap! Leroskadtam az egyik padra. Innen én már fel nem kelek! Senkiért és semmiért.

-         Tudod Evans két szabály van.

-         Bármire vevő vagyok.

-         Ezt inkább nem használom ki. – nevetet.

-         Hahaha…

-         Ne hagyd, hogy a fejed fölött összecsapjanak a hullámok.

-         Jó kis tanács. – szúrtam közbe.

-         Kettő: ne hagyd, hogy a fejedre nőjenek. – mosolygott.

-         Nem hagytam! – morogtam. – Csak ők ezt nem vették figyelembe.

-         Gyere, Sirius bulit szervezet.

-         Mit ünneplünk? – kérdeztem elkenődve.

-         Azt, hogy életünk legpocsékabb formáját hoztuk. – vigyorgott. 

Mármint a többiek. Micsoda állszentség!