Tekergők

Okt.4. Három Seprű

Sirius: Nos itt ülünk a Három Seprűben, édes kettesben Lizzel. Hogy, hogy kerültünk ide? Hát ez jó kérdés. Miután Remus és Tara elment, én próbáltam Liz közelébe férkőzni (szó szerint és átvitt értelemben is), ő pedig a közelemből eltűnni. Így végül valami tudatalatti kompromisszumot kötöttünk, és eljöttünk ide a Három Seprűbe. Amíg én körmölök és töprengek, Liz nézelődik. Megjegyzem nagyon édes, amikor így néz. Aztán kinyílik az ajtó és belép rajta… a francba, ez Regulus, az öcsém. Persze elhagyhatatlan kísérete, egy csapat lány lohol a nyomába… ez szánalmas! Leül egy asztalhoz és körbenéz. Na, kész, vége, észrevett. Ez még nem érdekelne, de azt is észrevette, hogy a társaságomban ülő rendkívül csinos lány unatkozva kémleli a kocsma vendégeit. Könyörgöm, könyörgöm ne ide gyere… és… tessék, nincs igazság! Idejön.

- Á, bátyám! Szép napot hölgyem! Kit tisztelhetek Önben?
Ezt a pofátlan barmot. Megölöm, az biztos.
- Elizabeth Turner vagyok. Te Sirius öccse vagy?
- Igen ő az öcsém - sajna, gondoltam magamban.
- Regulus Black vagyok. Látom, hogy nagyon unatkozol. Ha gondolod, elvihetlek valahova. Hidd el nekem, Sirius elég unalmas beszélgetőpartner.
És ezt csak úgy a képembe mondja! Szememben őrült tűz lobbant, érzem. Ha hozzá mer nyúlni Lizhez, esküszöm, hogy széttépem! Ám erre nem volt időm, mert Liz váratlanul megszólalt.
- Ne haragudj Regulus, de Sirius épp most mesélt a Szellemszállásról, és azt mondta, megmutatja, úgyhogy mi megyünk is. Tényleg ne haragudj.

Azt hiszem, úgy egy másodpercig mindketten döbbenten álltunk. A kérdés csak az, ki döbbent meg jobban. Ám nem maradt időm arra, hogy eldöntsem, mert Liz belém karolt és elkezdett kihúzni a kocsmából, maga mögött hagyva a tátogó Regulust. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, megérkeztünk. Liz leült egy fa alá, én is mellé ültem. Sokáig hallgattunk, végül ő szólalt meg.

- Nem akarsz beszélni róla? – kérdezte.
- Miről? A talpnyaló öcsémről?
- Például. Kezdetnek megteszi.
- Jól van. De akkor játszunk olyat, hogy én kérdezek egyet, és utána te - mondtam.
- Jó. Én kezdem. Mikor Regulus odajött, miért néztél úgy, mint aki éppen ölni készül?
- Jó kérdés. Nem értenéd meg, úgyhogy előbb mesélnék a családomról. Szóval, aranyvérű családom van. Apám és anyám nem szerelemből házasodott, hanem érdekből, mert mindketten aranyvérűek. Tudod, náluk ez a vérmánia jelszó. Ezért is utálom őket. Elvárják, hogy csak aranyvérűekkel barátkozzak, majd a menyasszonyom is csak előkelő aranyvérű lehet, és akinek nem tiszta a vére, azt le kell nézni, meg kell köpdösni. Nos, dióhéjban ezért utálom őket. Tudod, van egy bácsikám, akit azért tagadtak ki, mert ő megtagadta ezt az egész aranyvér-mánia baromságot. Ha tehetem, mindig nála vagyok. Otthon megőrülnék. A kérdésedre a válasz: egyszerűen utálom Reget, mert míg én megtagadom ezt az egész hülyeséget, ő teljesen egyetért vele és támogatja. Pedig régen nem volt ilyen… Na mindegy, én jövök. Te meg, miért ráncigáltál el onnan?
- Azért kérlek, mert láttam rajtad, hogy mindjárt nekiugrasz. Ezért léptem közbe. Én jövök. Mi a fenéért akartál mindenáron velem jönni Roxmortsba?- szegezte nekem a kérdést.
- Mert tetszel. Eljössz velem egy randira?
- Nem. Miért pont én? – értetlenkedett.
- Nem tudom. Miért nem jössz el velem randizni?
- Csak. De miért pont én?
- Mit tudom én! A jövő hét jó lesz?
- Ja, jó. Mi van?!
Na ennél a pontnál mindketten elkezdtünk nevetni. Végül megegyeztünk abban, hogy mivel elég késő és hideg van, visszamegyünk a suliba. A Kövér Dámának megmondtuk a jelszót: mézesmadzag.(már nem „SZERETLEK LILY” a jelszó - James legnagyobb sajnálatára.) Bementünk a klubhelyiségbe, majd tétován álltunk egymás mellett.
- Akkor, szia, Sirius! Holnap találkozunk.
Ezzel eltűnt a lányok hálóterme felé. És mi lesz a jóéjtpuszival? - kérdeztem magamtól, majd elindultam a hálótermünk felé.
A szobánkban, már ott volt James, Peter és Remus, aki vörös fejjel ült az ágy szélén. Na itt meg mi történt?

James: - Ne félj Sirius, én mindjárt leírom mi történt.
Szóval itt ültem a szobánkban, majd végül úgy gondoltam, nem árt a friss levegő és kiruccantam Roxmortsba, a Szárnyas Vadkanba, ahol véletlenül találkoztam Evansszal.
- Na persze, tök véletlenül, mi? - kérdezte Sirius.
- Jól van, na. Nem ez a lényeg. Szóval egy ideig ültem és néztem őket. Képzeld a mocsok le akarta smárolni Evansot, de ő ráborította a vajsörét. Aztán még ültek egy darabig, majd a pancser elrohant valahova. Ezután oda akartam menni hozzá, de ő észrevett és elkezdett futni előlem. Szóval végigrohantuk vagy a fél Roxmortson. Sirius, mi történt?
- Leesett az ágyról. - világosított fel Remus.
- Ó, te szerencsétlen, ne röhögj már! Mondom, ne röhögj Sirius. Hogy lehet úgy röhögni, hogy közben leesel az ágyról?!
- Bocs James, de elég röhejes lehetett amint kergeted Evansot.
- Ja, akkor nem volt annyira vicces De hála terepismeretemnek és kiváló reflexérzékemnek elkaptam. Jó, jó, ne nézz így rám Remus. Nem elkaptam, hanem belefutottam véletlenül. Elestünk és végigcsúsztunk a főtéren. Majd megpróbáltam úgy felszedni a földről Evansot, hogy közben ne szenvedjek súlyos testi és lelki károkat.
- Testi és lelki károkat?
- Ha láttad volna… Rúgott, csapkodott és közben úgy káromkodott, mint egy kocsis. Egyszóval lenyűgöző volt. Ezután tudod kibe sétáltunk bele?
- Jól van James. Most már feküdj le szerintem. - mondta Remus egyre vörösebb fejjel.
- Ne légy zavarban Holdsáp. Szóval belesétáltunk a szemérmesen egymás kezét szorongató Tara és Remus párosba.
- Juhé! Remus szerelmes. Te, haver, ez tök jó! Na mesélj már! James szakadj már le a naplóról, most Remus jön.

Remus: - Semmi lényeges nem történt… Csak sétáltunk.
- Ja, ahhoz képest, hogy patrónust mentetek idézni…
- Jól van, írom. Tehát elindultunk Roxmortsba sétálni, a főtér szélén pedig elkezdtük gyakorolni a patrónusidézést. Láthatóan össze volt zavarodva, mert nem igazán jött neki össze. Aztán valami helybéli gyerekek fellökték fogócskázás közben. Segítettem neki felkelni a földről, majd észrevettem, hogy lehorzsolta a kezét. Ismertem egy gyógyító-bűbájt, ami enyhítette a fájdalmát, és a lehorzsolt kezét pedig bekötöttem. Aztán nem is értem, hogy hogyan, de a keze a kezemben maradt. Mivel ez egyikünket sem zavarta, így folytattuk a sétánkat. Egészen jól elvoltunk, míg James és Lily belénk nem, - hogy is mondtad? - á, igen, sétált. Na ennyit erről. Tudom, még messze van a karácsonyi bál, de lehet, hogy őt fogom elhívni, hacsak addig meg nem utál…
- Ugyan Holdsáp, miért utálna meg?
- Hát éppen ezért, hisz a nevem is ez: Holdsáp! Én egy vérfarkas vagyok.
- Siriusnak teljesen igaza van. Honnan veszed, hogy utálni fog azért, mert vérfarkas vagy? Mi sem utálunk Remus. Gondolkodj el ezen. – mondta James.
- Kösz fiúk. Néha tényleg nem tudom, hogyan háláljam meg nektek.
- Sehogy. Egyelőre. Aztán, majd segíthetsz összedobni valamilyen házit mugliismeretre –vigyorgott Sirius.
- Tényleg nem azért, de miért is vettük fel ezt a tantárgyat? – értetlenkedtem.
- Azért, hogy bosszantsam az őseimet, meg hogy legyen egy óra, amin lehet aludni…
- Ugyanis legalább napi 8 órát kell aludni, meg természetesen azért vettük fel, mert ott van Evans.
- Jaj ne! Tara is ott van!
- És remélem, Liz is ott lesz.
- Hé Rémus, fel a fejjel, ki a mellel és előre!
- James, mikor lesz a kviddicsválogatás?- érdeklődött Sirius.
- Október 12-én vasárnap, úgyhogy ajánlom, legyél formában Sirius!
- Én mindig formában vagyok. De Remus, ugye tényleg segítesz, mert egyáltalán nem értem, mit kéne csinálni azzal a tetlefonnal.
- Telefon Sirius. Nevon prof. világosan elmagyarázta… na mindegy. Szóval a telefon, olyan a mugliknak, mint nekünk a bagolyposta, csak gyorsabb. A telefonba betárcsázzák a számot, és a hívott félnél szinte ugyanakkor megcsörren a telefon, amit felvesz a hívott fél, és így tudnak beszélgetni. Ha valaki nem veszi fel a telefont, akkor megszólal egy gépi hang és a sípszó után, hagyhatsz üzenetet. Lehet olyat csinálni, hogy az üzenetrögzítőre te mondasz fel egy szöveget, amit ha nem veszed fel a telefont, hallani fog az az ember, aki hívott. Nos, nekünk az a feladatunk, hogy ilyen szövegeket mondjunk fel arra a telefonra, amit a prof. adott. Mi már megcsináltuk Peterrel. Egyet ő mondott rá, egyet én.
- Jó, de mégis, mit kell rá mondani?
- Például valami olyasmit, hogy: - Ez itt James Potter és Sirius Black telefonja. Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, hagyja meg a számát, és mi visszahívjuk. Vagy valami hasonlót. A lényeg, hogy legyetek udvariasak.
- Kösz Remus, akkor holnap este összedobjuk, mert hétfőn lesz mugliismeret – mondta James.
- Na, ja. Az érdekes lesz. Szerinted Liz jelentkezni fog a válogatásra? - nézett Sirius reménykedve .
- Nem tudom, Sirius... Hány ember kell még a csapatba? - kérdeztem.
- Három. Egy őrző és két terelő. A többiek szerintem maradnak a régiek.
- Oké, akkor majd meglátjuk kik jönnek. Jó kis csapatot kell összehoznunk. Meg kell nyernünk a kviddicskupát. Ajjaj, kezdenek belelkesülni…
- Hát igen…
- RESZKESS MARDEKÁR!!! TIÉD A KUPA OROSZLÁN!!!!!!!!