Lányok

Október 4, szombat, este

Liz: Szerintem csinálhatnánk egy kis élménybeszámolót. Kezd te, Lily.
Lily: Hát jó. Szóval elmentem Garethtel és beültünk A Szárnyas Vadkanba. Nagyon udvarias volt, kihúzta nekem a széket, rendelt két üveg vajsört, aztán leültünk beszélgetni. Először kicsit zavarban voltam, aztán mikor rájöttem, hogy semmit sem akar jelen pillanatban tőlem, feloldódtam. Beszélgettünk a virágokról, az alapítókról. Azt mondta, hogy szokott figyelni az órákon, és nem érti, miért nem a Hollóhátba kerültem. Ezután bókolt még pár sort, aztán megfogta a kezemet. Na, ekkor kezdtem egy kicsit pánikba esni, de igazán csak akkor ijedtem meg, amikor meg akart csókolni. Közben arra gondoltam, hogy: na de Lily, ez így nem lesz jó, meg arra, hogy: Te jó ég, mit csináljak? Aztán döntöttem. Tök véletlennek tűnően ráborítottam a vajsörömet. Tudjátok, ezt az egyik brazil szappanoperában láttam, amit Petúnia szokott otthon nézni. A srác túl nyomulós volt és nem engedte el a nő kezét. Erre a csaj ráborította vörösboros poharát. Na mindegy. Szóval ezután visszaült a helyére, egy bűbájjal megszárította a ruháját, majd fesztelenül csevegett tovább. Aztán később el kellett mennie, mert eszébe jutott, hogy bevállalt egy korrepetálást mára. Na, idáig volt szép napom. Utána észrevette, hogy Potter ott ül a Szárnyas Vadkanban. Gondoltam, remek, már csak ez hiányzott. Csak őt ne! Erre, mint derült égből villámcsapás, felállt és elkezdett felém jönni. Na, akkor meg elkapott a pánik. Elkezdtem futni kifelé, ő meg utánam. Futottam, aztán észrevettem, hogy eltűnt. Megálltam egy kicsit pihenni. Na de ki jött velem szembe, na ki?
Potter! Pontosabban nem jött, hanem vagy kiló-husszal belémrohant. Persze elestem, ő meg rám és végiggurultunk a főtéren. Ezek után még volt pofája, hogy sűrű bocsánatkérések közepette megpróbáljon talpra állítani. Hát, tudom, hogy nem volt szép, de elborult az agyam.
Ezután pedig belesétáltunk Tarába és Remusba. Na, mesélj már Tara, mi volt?

Tara: Szóval, mégsem Lizzel mentem, mert Remus közben odajött hozzánk és elhívott.
Sirius meg Lizt hívta el, gondoltam nem lesz baj, és elindultam Remussal.
- Ja, köszike, hogy otthagytál. De megbocsátok, ha kiderül, hogy jól érezted magad.
Tara: Tényleg bocs. Szóval elindultunk Remussal a főtér felé, hogy gyakoroljuk a patrónus- bűbájt. Közben akármit csináltam, egyfolytában azon járt az eszem, hogy : - milyen jól néz ki Remus -, - mi lenne, ha megfogná a kezem -, - milyen szép aszeme színe…. Épp ezt vizsgálgattam, miközben ő kedvesen magyrázott nekem. Aztán elhallgatott és kérdően rámnézett. Hú, nagyon zavarba jöttem, azt se tudtam mit mondott. Erre ő fogta magát és és elmagyarázta mégegyszer. Hát nem aranyos? Addigra viszont, annyira összezavarodtam, hogy nem sikerült a bűbáj, ráadásul egy gyerek is fellökött. Remus felsegített és ellátta a felhorzsol kezemet. Majd miután bekötötte, véletlenül a kezemben felejtette a kezét. Ugrálni tudtam volna a boldogságtól! Így sétáltunk a téren, amíg Lily és Potter belénk nem jött. Na mindegy. Így is szép napom volt.De most te jössz Liz. Mit csinált veled Sirius, na mesélj már!
Liz: Miután elmentetek Remussal, én még megpróbáltam elmenekülni, de természetesen ez nem jött össze. Aztán elmentünk a Három Seprűbe. Szerencsére csönden ücsörögtünk, nem kezdett el beszélgetni. Aztán odajött hozzánk valami Regulus, aki állítólag Sirius öccse. Ti mit tudtok róla?

- Igen, Reg Sirius öccse. Mardekáros, hatodéves és futnak utána a lányok. Végül is jóképű, de elég beképzelt a származása miatt.Pedig egyidejig tök normális volt, csak később jött rá z az aranyvér mánia. – világosított fel Tara.
- Aha. Szóval odajött és el akart hívni valahova. Miközben beszélt Sirius arca egyre csak sötétedett a szeme és ökölbe szorult a keze. Gondoltam itt valami baj lehet, úgyhogygyorsan közbeléptem, kimentettem magunkat.
Ezután a szellemszáláshoz mentünk, ahol egy fa alatt jókat beszélgettünk. Sokat mesélt a családjáról.
- Hát igen, akármennyire hülye Black így, meg hülye Black úgy, azért néha még én is sajnálom. Képzeld szegény, mikor otthonról levelet kap mindig kiborul… Na mindegy, meséld tovább… - szólt közbe Lily.

- Aztán azt mondta, hogy tetszem neki és menjek el vele egy randira.
- És mit mondtál? – kérdezte egyszerre Lily és Tara.
- Hát végül is semmit, csak egy kicsit ledöbbentem. Nem értettem, hohy miért pont engem
szúrt ki, hiszen annyi lány jár a Roxfortba. Aztán nem sokat töprengtem rajta , mert végül is jól esett hallani. Képzeljétek, annyira nem figyeltem oda, amikor kérdezgetett, hogy: - eljössz velem randizni, miért nem jössz el velem randizni, a hétfő jó lesz?
Véletlenül azt feleltem, hogy igen. Erre elnevettük magunkat és visszajöttünk a suliba. A lépcsőnél viszont volt egy olyan érzésem, hogy meg akar csókolni, de mivel fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta, inkább elfutottam. Jaj, lányok, micsoda egy csődtömeg vagyok!

- Ne félj szerintem itt mindenki így érzi magát. Én sem tudom, hogy mit csináljak. Gareth a jó modorú, illedelmes úriember, aki egy kicsit unalmas; a másik pedig Potter, aki egy idióta mégis miníg meg tud nevettetni és még jól is néz ki. Persze Gareth is...
- Jaj, én se tudom, hogy mit tegyek. Elvégre nem állhatok oda Remus elé, hogy: - Hello! Járunk?
- Azt hiszem, most csak egy valamit tehetünk . Még a szülinapomról maradt egy kis Bagoly Berti féle mindenízű drazsé. Ezt most megesszük és kitaláljuk, hogy mit csináljunk – mondta Lily.
- Tudjátok 12- én lesz a kivddicsválogatás és én úgy gondoltam, hogy jelentkezem terelőnek – mondtam.
- Ez jó ötlet! Te majd azon a napon lemész a válogatásra, mi pedig beülünk a nézőtérre és közben Remust és Jamest szuggeráljuk, aztán várjuk az égi jelet…
- De miért pont Jamest, akarom mondani, illetve Pottert szuggeráljuk?
- Lily, ugye te sem gondolod komolyan, hogy Gareth mellet jól fogod érezni magad? Hiszen te mondtad: - Gareth unalmas. – kérdezte Tara.
- Na, azért nem így mondtam.
- Lényegtelen. Neked James kell. Az izgalom. A kaland. Neked az kell, hogy minden este azon izgulj James milyen hülyeséget fog kitalálni, hogy bevágódjon nálad.
- Jól van, jól van. Akkor a vasárnap12-ei program: Liz lemegy a pályára, mi beülünk a lelátóra, te Remus szuggerálod, én pedig, - ha nagyon muszáj – Pottert. Aztán mindannyian várjuk az égi jelet. Nézzétek ez egy kék Szerintetek milyen ízű? – kérdeztem.
- Ne, Liz, ne!
- FÚJ! SZAPPANÍZŰ!!!