11. fejezet--> Varázslatos-varázsmentes körző
Dumbo 2007.01.29. 15:37
Öhö- öhö.. Nos, a címet kedves barátnőmmel dobtuk össze. Szerintem nagyon ott van. A fejezet: nem elhanyagolhatatlan része a történetnek, de gondoltam eltérek kicsit. Az eleje, hát, már megint nincs eleje, csak In medias res. Én inkább nem írom ide miről szól, ha érdekel elolvassátok
11.- Varázslatos-varázsmentes körző
- Ejha!- huppan le mellém Samy a könyvtárban.- Ezek a tanárok!- sóhajtja.- Kész rabszolgahajcsárok! Ha egyszer elkapom McGalit! - Aha.- válaszolok értelmesen.- Hát persze. Teljes mértékben igazad van!- bólogatok a látszat kedvéért. Igazából a szutyok asztronómia házit próbálom elkészíteni. Túlzottan lefoglal, hogy rendes köröket rajzoljak, mint bolygók, ezért nem hallom barátnőm további nyöszörgéseit. - Ezek mik? Génkezelt almák?- kérdezi összevont szemöldökkel.- Te jó isten!- morogja tovább.- Lily, most komolyan, mik ezek? - Bolygók.- morgom az orrom alatt.- Igazán nem tehetek arról, hogy nem tudok rajzolni! - Ja, oké. Nem szóltam.- mondja. Hirtelen eszembe jut valami. - SAM BRANAGH!- kiáltok fel, mire Samy ijedten rándul össze. - Nade Miss Evans! Ez egy könyvtár. Tíz pont a Griffendéltől.- csattan fel Madam Quicker mérgesen. - Elnézést kérek!- motyogom és még sikerül elkapnom menekülő barátnőm talárszegélyét.- Állj csak meg! Hiszen te tök jól tudsz rajzikálni!- suttogom izgatottan.- Saaam!- nézek rá kiskutya-szemekkel.- Kérlek szépen! - Nem, és ne nézz rám így!- vágja rá. - Kéééééééééééééérlek!- hüppögöm, és színpadiasan térde zuhanok. - Akkor se! Tudod, hogy utálok rajzolni!- morog, és elfordul. - De olyan szépeket tudsz! Nem halsz bele, ha pár karikát rajzolsz nekem! - Persze, ha kedvem van, akkor tényleg jók a képek. De most nincs kedvem, szóval… - Kegyetlen vagy!- hullatom a könnyeim, csak hogy tovább hecceljem. -… és azt sem értem, hogy mér nem használod azt a nyomorult körzőt, ami a ládád legalján pihen.- vág töprengő arcot. - El is felejtettem!- csapok a homlokomra miközben feltápászkodok. - Azt látom.- fintorog Sam. - Köszi! Király vagy!- nyomok egy puszit az arcára, majd eszeveszett tempóban elhagyom a könyvtárat. Alighogy kiérek a folyosóra, beleszaladok valakibe. Nem nyalok el, rohanok tovább. Csak hátranyögök egy „-Bocsi!” -t, és már be is fordulok a sarkon. Fel a toronyba. - Angyaltánc.- lihegem a Kövér Dáma előtt, mire ő mosolyogva utat nyit, és én folytathatom az ámokfutást. Három embert lökök fel csupán, míg elérem a lépcsőt. Berobbanok a szobába, majd őrülten kutatni kezdek a ládámban. Negyed óra múlva elégedetten dőlök neki az ágyamnak, kezemben pedig ott fénylik a körző! Hatalmas sikerélménnyel sétálok vissza a klubhelységbe. Megszállott vigyorral nézegetem a kis kütyüt mikor leülök az egyik asztalhoz. - Ez micsoda, életem?- szólal meg James a hátam mögött. - Ez kérlek, egy körző.- felelem még mindig vigyorogva. - Aha.- mondja nem túl értelmesen.- És mire jó? - Ez fog segíteni az asztronómia háziban! - Lily!- szólít meg aggályosan Sirius. - Mivan?- nézek rá úgy, mintha most látnám először. - Elárulnád végre, hogy mi ez a hegyes izé? És a nevét is, kérlek! Már ha ennek a valaminek van neve…- morogja halkan - Már mondtam!- válaszolok türelmetlenül.- Ez. Egy. Körző! És mint már említettem volt, köröket lehet vele rajzolni. - De hát szabadkézzel is lehet kört rajzolni!- értetlenkedik tovább. - De ezzel szabályos köröket!- csattanok fel.- Oké. Rajzol egy kört.- utasítom, mire Sirius a kezébe veszi a pennáját, és rajzol egy pici karikát.- Háh! Most ezt nézd meg!- csapok le, és szinte tökéletek kört sikerül összehozni a mini szerkezettel. - Hogy a f… - kezdi Black. - Ne folytasd!- kiáltjuk Jamesszel. - És miből gondolod, hogy a prof nem veszi majd észre, hogy nem magadtól rajzoltad a bolygókat?- kérdezi fintorogva. - Onnan kedves Sirius Black, hogy majd még áthúzom.- válaszolok büszkén. - Ki volt akkora barom, hogy ilyen ötletet adott?- sóhajtja a fejét fogva. - Jelentem én voltam az a barom!- szólal meg a háta mögött Sam.- Pedig Lily szerint király vagyok.- biggyeszti le az ajkát.- Na nem baj! Eddig se foglalkoztam mások véleményével. - D-de… de én nem úgy gondoltam!- magyarázkodik Tapmancs. - Pff… hát hogyan?- vonja fel a szemöldökét barátnőm. - Háá- hát… szóval nem úgy, ahogy gondolod! - He? - Szóval én nem úgy gondoltam, ahogy te gondolod, hogy én gondoltam!- vágja ki magát Tapi.- Ez már nekem is fáj.- dörzsöli a halántékát. Mi csak nagy szemekkel bámulunk rájuk. - Értem!- jelenti ki Sam. - Ezért is vagy a legjobb barátnőm! És emiatt… - kezdeném dicsérni. - Szeretlek annyira!- vág a szavamba Sirius. A két gyönyörű szóval igazán sokkoló hatást ér el. Sam eltátja a száját, majd szép lassan vörös árnyalatúvá változik az arca. Remus félrenyel, James pedig hatalmas szemekkel néz barátjára. Nat igyekszik megmenteni Remust a fulladástól, de azért nem hagyja megjegyzés nélkül a hallottakat. - Ez igen! Ilyen kirohanást se láttunk, illetve hallottunk tőled, édes Siriusom.- mondja csevegő hangon, miközben nagyokat csapkod Holdsáp hátára. Mondatára még nagyobb vigyor terül szét az arcomon. Ha valaki kívülről nézi az eseményeket, nyilván azt hiszi, hogy teljesen lököttek vagyunk, esetleg huzatot kapott az agyunk. De most közlöm: AZ ÉG VILÁGON SEMMI BAJUNK! Csupán Blacknek volt egy kedves benyögése. Még egyszer körbenézek mindenkin, és elkap a röhögés. Egészen eddig a percig biztos voltam benne, hogy senki nem képes ilyen szintű buta képet vágni! Hát most tévedtem. De asszem, ez pozitív csalódásnak számít. Ez rosszabb, mint James múltkori akciója! Mármint a röhögés. Igazán én sem értem hogy lehet ezeken röhögni, de én még erre is képes vagyok. Lám a tehetség! (meg a szerénység.) - Lily. Lily… LILY!- szólít meg Sirius harmadjára. - Az a nevem. Kérlek, ne koptasd el!- reagálok, miközben letörlöm a könnyeimet.- Egyébként gratulálok! - Hö? Mihez?- kérdez vissza megzavarodva. - Hogy végre Sam arcába vágtad, ami a szívedet nyomta.- mosolygok rá. - Mér, mondtam valami különöset?- kérdezi, mintha álomból ébredne. - Ezt most hogy érted?- kerekedik el a szemem.- Tényleg nem vágod mit csináltál az előbb? - TEJÓISTEN! Csináltam valamit? - Ami azt illeti nem. Csak megmondtad Samynek, hogy szereted! - NEEM!- kiált fel.- Ne értsd félre, nem az a baj, amit mondtam, hanem az ahogy mondtam. - Mi?- tér magához Sam is.- Miről dumáltok? - Ezt nem tehetitek velem!- verem a fejem az asztalba. Mikor Natre akarok nézni megmentőmként, elfelejtek levegőt venni. Natalie és Remus éppen eltűnnek egymásban. Úgy értem a szájuknál valahogy. A többiek is feléjük fordulnak. Nos, a reakciók most annyira nem eltérőek, vagyis mindenkinek egyszerre esik le az álla. - Khm!- köhint diszkréten Sirius, mire Nat ijedten fordul meg.- Ha gondoljátok, vonuljatok be a szobába! Ígérem nem fogunk zavarni.- szemtelen mondatának érdeme egy párna az arcába. Mielőtt engem is eltalálnának, sunyin odébb táncolok egy másik szabad asztalhoz, és nekilátok a „bolygóimhoz”. Pár perc elteltével James is csatlakozik. Illetve rám hozza a frászt. A hátam mögé lopózik, és hirtelen átöleli a vállam. - Hé!- kiáltok fel.- Ja, csak te vagy?- mondom, majd folytatom a körzővel való ügyködést. - Mi az, hogy CSAK?- támad ám.- És miért érdekesebb az az izé, mint én?- kérdezi látszólag elkeseredve. - Egy: ha nem te lettél volna, akkor az illetőt kiátkozom a suliból! Kettő: ez az izé az én hősöm, világos? Ez ment meg a teljes csődtől! Három: nem fontosabb! - Világos. Akkor én most magadra hagylak a hősöddel együtt.- mondja, majd lassan feláll. - Eszedbe se jusson.- szólok utána, és gyorsan visszarántom. A mozdulatsor vége, hogy James kellemesen landol az ölemben. Ami csak neki kellemes, én kis híján megpusztulok kedvesem alatt. - James!- nyögöm halkan.- Ülj már át a másik székre! - Nem akarok.- jelenti ki nemes egyszerűséggel.- Tök jó helyem van itt!- vigyorog rám. - De nekem nem…- mondom, és lelököm a földre. - Naaaa!- méltatlankodik.- Most mér kellet? - Kértelek… - vonogatom a vállam. - Jó, oké. Inkább csak csendben lesem mit csinálsz.- adja meg magát. Hálám jeléül puszit nyomok az arcára, és visszafordulok a pergamen fölé. Fél órával később nagyot sóhajtva nézek fel. James átköltözött egy közeli fotelba, és összegörnyedve alszik. Sam és Sirius tanulnak… közösen. Barátnőm éppen lelkesen magyaráz, Sirius pedig üveges tekintettel néz rá. Nat és Remus tartják a három lépés távolságot. Ha a tekintetük találkozik, gyorsan elfordulnak egymástól. Édesek. Kivételesen még Alice is tanul. Nem is sejtem hol hagyta a párját. Ránézek az órámra, és meglepetten veszem észre, hogy már öt óra is elmúlt. A gyomrom hangosan kordul egyet, majd ezt a hangot egy hangos puffanás követi. Körülnézek, végül észreveszem, hogy csak Sirius feje koppant az asztalon. Sam reménytelenül néz rám. - Úgy látszik kidőlt.- suttogja. Nem csodálom. Ahogy Samy magyaráz, néha én sem bírom sokáig. - Menjünk le kajolni lassan, mert meghalok!- nézek rá könyörgőn. Ő csak bólint, és elkezd összepakolni. Kemény tíz percnyi rohangálás után elrakunk mindent. Már csak fel kell ébreszteni a két fiút, na meg persze szólunk Natnek és Remusnak. Mire mindenkit összekaparunk, és leérünk a Nagyterembe, már fél hat van. Nem kevesen vannak már lent. Sőt, szép kis tömeg gyűlt össze! Mint aki még életében nem evett, úgy látok hozzá a vacsorához. - Te tényleg éhes vagy!- szólal meg Nat, mire csak bólintok. Mikor eleget eszek, leteszem az evőeszközeimet, és némán meredek magam elé. Sam a bal, James pedig a jobb oldalamon ül. Sirius meg Jamesszel szemben. Hirtelen elkezdik röptetni az egyik csirkecombot. Aztán kettővel folytatják, végül pedig már négy csirkeláb repked a fejünk felett. Ez az a pillanat, mikor megszakad a némaságom. - Elég!- szólalok meg szigorúan.- Anyukáitok nem tanítottak meg, hogy az étellel nem játszunk?- erre a két fiú csak a fejét rázza. - Nem, engem csak arra, hogy a muglikat, és a sárvérűeket utálni kell.- görbül lefelé Sirius szája.- Sajna csak eddig terjedt a tudományuk - Engem se, csak arra, hogyan… - kis szünet.- Na jó, semmire. Anyámék sosem voltak otthon. - Akkor most mondom én: A kajával nem játszunk!- kezdem még mindig szigorúan, de a mondat végére elmosolyodok. Vacsora után tanácstalanul álldogálunk a folyosón. - És most?- kérdezi Alice, aki időközben megtalálta elveszett báránykáját.- Hogyan tovább? Nekem nincs kedvem többet tanulni! - Nekem sincs!- vágja rá Tapi.- És ha felöltöznénk, és kimennénk a parkba? - Mehetünk!- vágjuk rá Sammel egyszerre. - Aki utoljára éri el a Dámát, az… az egy… jarwey*!- nyögi be végül. - Akkor az te leszel, életem!- kiált hátra Sam, aki már a lépcső tetején áll. Erre Sirius is rohanni kezd. Egy darabig egyedül futok, mikor valaki hirtelen elkapja a karom és behúz egy kárpit mögé. Az illető megáll, és egy pillanatra elmerülök James barna szemeiben. Vigyorogva néz vissza rám, majd gyorsan megcsókol, és futunk tovább. Pár perccel később lihegve fékezünk le a Dáma előtt. Összevigyorgunk kedvesemmel, majd inkább hozzábújok. Szorosan ölel, úgy, ahogy eddig soha. Hallom milyen gyorsan ver a szíve, és érzem, hogy emelkedik és süllyed a mellkasa, miközben lélegzik. Szép is lenne, ha nem így lenne! Nem sokkal később hallhatjuk valaki lábdobogását. A sarkon hirtelen Samy fordul be, és már éppen lassítana, mikor megjelenik mellette Tapmancs, és megelőzi. Sam gyorsan erőt vesz magán, és egy utolsó hajrával legyőzi Siriust. Az oldalukat markolászva csúsznak mellénk. - Legalább. Nem. Mi. Vagyunk. A. Jarwey-k!- lihegi Sirius. - Ja.- helyesel barátnőm.- Még egy ilyen kretén ötlet Black, és véged! Végül befutnak a többiek is, és mehetünk átöltözni. Alig egy óra múlva már az udvaron sétálunk a csípős januári hidegben. Samy összeveszett Siriusszal, hogy melyikük a gyorsabb, és a sportosabb. A sportosabb kérdésben Sirius nyert, toronymagasan. Hiszen barátnőm tök girnyó! Úgy értem, annyira vékony, hogy az ember nem nézi ki belőle, hogy ő minden nyáron sportol! Tapi meg hát tiszta izom. Na jó, nem viszem túlzásba. Nem olyan izomagyú, de látszik rajta, hogy kviddicsezik! Szóval ezek ketten mindenféle versenyt kitalálnak. Cseppet sem gyerekes! De ha nekik ez jó… Natalie és Remus erőt vesznek magukon, és elsétálnak valamerre. A lényeg ebből, hogy együtt teszik, és még beszélgetnek is. Nem mintha akkora baj lenne! Dehogy. Csak kicsit fura a délutáni viselkedésük után. Alice és Frank is külön úton járnak. Nem tüntetem ki őket a figyelmemmel. Elvégre nem az én dolgom mit tesznek. Én csak némán tűnődve ballagok, miközben James a kezemet szorongatja. Hirtelen irányt változtatunk, és a parti kövek felé megyünk tovább. A Nap már régen lement, és mégsincs sötét. Csupán komor szürkeség borít mindent. Szó nélkül állok, és bámulom a befagyott tavat, vagy a szürkés égboltot. Látom az eget átszelő baglyot, ami később az igazgató ablakán röppen be. Kicsit oldalra döntöm a feje a csodálkozástól: Vajon miért van nyitva Dumbledore ablaka január végén? - Min jártatod az agyad ilyen mélyen?- kérdezi James, miközben átölel. - Ennyire mély lenne?- kérdezek vissza. - Eddig kábé háromszor szólítottalak a neveden, és egyszer sem reagáltál. Arról nem beszélve, milyen hangosan kattognak a fogaskerekek odabent!- magyarázza nagy komolyan. - Bocsánatot kérek, ó hatalmasságos!- gúnyolódok kicsit. - Semmi gond, kisasszony!- feleli vigyorogva. Nem válaszok, csak újra a tó felé fordulok. Rövid időre előbukkan a hold is. Eszembe jut valami. - Nem holnap lesz telihold?- kérdezem Jamestől. - De igen.- válaszolja nagyot sóhajtva. - Mond csak édes, Remus mitől van ilyen jól? Általában ilyenkor már a Gyengélkedőn szokott lenni. - Kedvenc bájitaltan tanárod olvasott egy főzetről, amitől sokkal jobban van telihold előtt.- mondja halkan.- Te elmondtad a lányoknak tavaly?- kérdezi az arcomat fürkészve. - Nem.- felelek.- Nem hiszem, hogy az én dolgom. Remus annak fogja elmondani, akinek akarja, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon meg fog lepődni.- és ha valóban Nat lesz a következő, akinek elmondja, akkor tényleg meg fog lepődni. Folytatom a gondolatmenetet immár magamban. - Szerinted nem volt kicsit fura a ma délután?- kérdez hirtelen. - De. De csak azután, hogy elővettem a körzőt. Először Sirius mondta meg Samnek, hogy szereti, pedig nem is így akarta.- morgom az orrom alatt.- És azután Nat és Remus… Hiszen azt a körzőt nem is otthon vettem!- csapok a homlokomra. - Hát hol?- kérdezi értetlenül James. - Negyedik előtti nyáron.- emlékszem vissza.- Sammel együtt mentünk az Abszol útra, és rendesen el is tévedtünk. Valami Szív köz, vagy nem tudom mi volt a neve. Egy csupa rózsaszínbe öltözött, kövér nő jött velünk szembe. Hiába próbáltuk kikerülni, a hölgyike kipécézett magának minket. Ahogy közelebb ért elővette azt a körzőt. Mikor aztán már csak egy karnyújtásnyira voltunk, a néni a kezembe nyomta a kis tárgyat mondván, hogy nyugodtan tartsam meg, csak egy egyszerű mugli eszköz. Akkor már értem. Igaz, hogy egy sima kis körző, de valami bűbájjal együtt. - Értem.- sóhajtja James.- És velünk miért nem történt semmi? - Mert mi már együtt vagyunk, te okos! Nem tűnt fel, hogy csak azzal a négy jómadárral történt… furcsaság?- fejezem ki magam kicsit bénán. Hirtelen kiráz a hideg, és összekoccannak a fogaim.- Nem mehetnénk be?- kérdezem vacogva. - Most hogy mondod, menjünk.- mosolyog rám, majd visszasétálunk a kastélyba. Észre sem véve, hogy a többiek is rég eltűntek.
*Jarwey: L. Állatok és Megfigyelésük könyvecske 46. old.
|