Lányok

Okt. 15. szerda, mugliismeret

Lily: Azt hiszem örökre megutáltam a mugliismeretet. De szerintem Nevon prof. pedig minket utált meg egy életre… na mindegy. Szóval elég nagy letolást kapott azután a Tiltott Rengeteges kaland után. Szegény Lizt még mindig nem engedték el, majd csak pénteken jöhet ki. De mi addig is visszük neki a házikat, meg a legújabb pletykákat. Na jó, ez csal vicc. Nem szoktunk pletykálni.
A mai órán éppen a mugli háziállatokat vesszük. Szegény csirke, vajon el tudott menekülni?
– Milyen csirke? – kérdezte Tara
– Tudod, Tara, amit meg kellett volna találnunk az erdőben. Hagrid azt mondta, hogy ki akarja belezni a prof. órán.
– Jaj, szegény! Akkor remélem el tudott futni. Nézd Lily, a prof. valamiért ideges.
– Hova a fenébe tűnt az az átkozott csirke? Vagy egy hónapig tartott, amíg beszereztem. Az volt a feladatuk, hogy visszahozzák, nem?!

Tekergők

Okt. 15. szerda, mugliismeret

Sirius: – Ez az hapsikám, dumáljál nekem még arról az átkozott csirkéről, és bemosok neked egyet.
– Nyugi Sirius. Ezzel semmit sem érsz el. Liz már jól van, a csirke nincs meg, a prof. ideges… Hát mi kell még neked?
– Ok, bocs. Igazad van. Higgadtan fogom kezelni a helyzetet.
– Úgy érted, hogy higgadtan beszélsz neki vissza?
– Akár úgy is érthetjük.
– Várj, kérdezett valamit. Hogy hogy van a csirke? Erre neked illik felelned, Sirius.
– Tudja prof., a csirkét utoljára az erdő szélén láttam, amint átment az úton, vagy inkább ösvényen.
– Az én csirkém?! És mi a fenének ment át az úton?!
– Ez a pasi nem komplett. Az biztos. Na mindegy. Szerintem erre is felelnünk kell…

Lányok

Mugliismeret

Lily: – Te, Tara, lehet, hogy most túl messzire mennek Blackék? Na mindegy. Végül is engem is érdekel, hogy miért ment át a csirke az úton.
– Engem is, szerinted mit találtak ki?
– Nem tudom, de le kell írni Liznek, had nevessen egyet rajta. Szóval a kérdés:
„Miért ment át a csirke az úton?”
Válaszok:
Black: – Egyetlen szervezetnek sem lehet hatalma a csirkék felett! A csirke odaát van, és mi meg fogjuk találni! /idétlenül hadonászik hozzá/
Remus: – Kell, hogy létezzen logikus, tudományos magyarázat arra, hogy a csirke átment az úton. Bizonyítékokat kell szereznünk! /Nicsak, Remus is beszállt a mókába?/
Hú, ez a prof.: – 24 órájuk van, hogy kitalálják, miért ment át az a rohadt csirke az úton! /egy kicsit ideges/
Valaki a tömegből: – Nem léteznek csirkék… /misztikus hangon karattyol/
Black: – Nem tudta eldönteni, melyik oldalhoz tartozik. /vonogatja a vállát/
Potter: – Menekült a XI. század legkegyetlenebb és leggonoszabb ereje elől. /vádlóan mutogat mindenkire/
Peter: – Nem tudom, de mi lesz a kaja? /szegényke…/
Remus: – A csirke belső önmagával akart kapcsolatot teremteni, hogy megtalálja a fényt, jót. /ezt honnan szedte…/
Valaki beszól: – Egy napon a csirke és én újra együtt leszünk. /ez nagyon értelmes/
Én, Lily: – James Potter elől menekült. /angyalian mosolygok hozzá/
Potter: – Mmmm… csirkemáj… /A szemét! Na, ezt megkaptam/
Black: – A csirke nagyon veszélyes időpontot választott. Az út túloldala még mindig odaát van, de még sosem volt ilyen veszélyes. /Mi van?/
Tara: – Egyszerűen tudta, hogy meg kell tennie. /A prof már az idegösszeomlás szélén áll, húzzatok bele!/
Anonim felkiáltó: – Hogy egyen, aludjon, szaporodjon. /mindezt ártatlan kislányhangon/
Tara és én: – A csirkét és az utat ellenállhatatlan vonzalom fűzte össze, és az volt a végzetük, hogy a csirke végül áthaladjon az úton… /lapról olvastuk, azért ment egyszerre/
Majd a kegyelemdöfés: /szintén lapról olvasták/
James és Sirius: – A csirke úgy érezte, nem teljesen ura a sorsának. Tollai voltak ¬–valahol a testén–, nemrég rakott tojást –de az is lehet, hogy nem. Megpróbálja átkényszeríteni magát az úton! /itt már sírógörcsöt kapnak, és az egész osztály együtt gyászol/ De nem… nem képes rá…
Na itt mindenki szívszaggatóan felsír, a prof. is elbőgi magát. McGali ront be a terembe és döbbenten néz végig az osztályon, majd minket elküld a hálókörletünkbe, a professzort pedig beutalja a Szent Mungóba.
Ilyen egyszerűen lehet kiiktatni az órarendből mugliismeretet egy jó időre.

Tekergők

Okt. 22. péntek

Sirius: Az elmúlt hetek eseményei:
Hogy az öcsém egy milyen alamuszi nyuszi! Mást se csinál, csak Liz után mászkál és bájolog neki. Persze úgy intézi, hogy soha ne legyek ott. Játssza a gantlemant: – Jaj, had segítsek a kisasszonynak! Szabad egy percre? Virágot a virágnak. Mintha ez nem lenne rég lejárt szöveg. Undorító! Egyszer még megölöm! Még randira is elhívta. Az volt a mázlija, hogy Liz nem tudott válaszolni, mert amikor beléptem a Nagyterembe Liz meglátott és elfutott. Nem értem, hogy miért viselkedik így. Egyfolytában kerül, sosem tudok vele beszélni. Ha meg véletlenül elcsípet, mindig ott van vele Evans és Basilius. Esküszöm, még vécére is csoportosan járnak! Ha meg félrehívom, egyszerűen leráz valami piti üggyel. Nem tudom mit csináljak, én nem értek a női lélek rezdüléseihez. Fú, ez nagyon nyálasan hangzott! Nem tehetek róla, teljesen kifeküdtem. Azt hiszem kérnem kell App segítségét. Ő biztos tud tanácsot adni. Majd megkeresem. Na, de nézzük mi történt Remus-Tara fronton.
Remus: Nekem se egyszerű az élet veletek! Minek győzködtök arról, hogy valljak szerelmet! De mégis, hogy gondoljátok? Álljak oda, hogy szeretlek Tara! Én nem vagyok JAMES!
James: – Kösz ez jól esett.
Remus: – Miért, nem ez az igazság?
Én szégyenlősebb vagyok és gátlásosabb, nem úgy mint egyesek… Ezenkívül ott van az a „kis” gondocska, hogy én vérfarkas vagyok. Szerintetek mit fog szólni hozzá?
– Jó kutya, nem bánt a kutya!
– Sirius, fékezd a humorodat, mert nem vagyok vevő rá!
Valahogy azért mégis meg kéne mondani. Segíts napló! Vagy te nem tudsz segíteni? Akkor meg mire vagy? App, segíts!!!!
James: – Tudjátok, jól jönne egy kis kikapcsolódás. Teljesen elfeledkeztünk Pipogyiról. Nagyszabású terveim vannak! Mi lenne, ha történne vele „véletlenül” valamilyen apró malőr? Nem párbajra gondoltam, hanem egy kis csínyre…
– James, mit virul a fejed? Talán olyan jól állsz Evansszal?
– Már puhítom.
– Ja, azt tudjuk. Kb. már három éve…
– Egész jól megvagyunk, már nem küldd el minden második percben melegebb éghajlatra.
– Aha, talán tartja az 5 perces rekordot?
– Ha-ha-ha. Még mindig nekem áll a legjobban a szénám, és nem én rohangálok Apphez.

Lányok

Okt. 25. hétfő, du.

Lily: – Pedig én már kezdtem azt hinni, hogy megkomolyodott! De ilyen súlyosat még nem tévedtem.
– Honnan veszed, hogy James volt? Lehet, hogy nem ő tette, csak véletlen volt.
–Ezt ugye nem gondoltad komolyan Tara? Ne légy ilyen naiv! Nem dőlhettél be te is az ártatlan, angyali arcának. Hiszen a hülyeségei után mindig ilyen „én-nem-csináltam-semmit-most-miért-néz-mindenki-rám” arcot vág. Pedig én már tényleg megkedveltem! De ezzel elvágta magát! Örökre. Hogy lehet valaki ilyen olyan tapló, hogy egyfolytában ártatlanokat szivat? Hisz most is mit csinált? Piton teljesen ártatlanul belépett a Nagyterembe, erre Potter egy gáncsrontással elgáncsolta, és amikor szerencsétlen Piton felállt, még a gatyája is leesett. Tuti, hogy nagyítóbűbájt alkalmazott!
Esküszöm, egyszer megfojtom Pottert!