Tekergők
Ágas: Hurrá! Holdtölte van! Nagyon bírom az ilyen bulikat. A main például a Tiltott Rengetegben grasszáltunk, Holdsáppal az élen. Jó, azért mindig mellette kell maradni, nehogy elcsatangoljon. De akkor is buli! Rohangálunk az unikornisok után, azok meg menekülnek. Fú, a múltkor még egy óriáspókkal is összefutottunk. Jobbnak láttam elhúzni a csíkot a többiekkel együtt. Holdsáp ugyan még harciaskodott, de elvonszoltuk Tapmanccsal. Jobb, ha nem kerül az ember közelebbi kapcsolatba egy acromantullával! Mászkáltunk ide-oda, még ráijesztettünk néhány állatra, amikor berobbantunk egy kentaur-gyűlés kellős közepébe. A pici vérfarkas elkezdte üldözni őket, mi meg utána. Nem gyakran fordul elő az emberre (jelen pillanatban állattal), hogy kentaurok menekülnek előle. Vagyis mindent bele! Élvezzük ki a pillanatot, amíg nem lesz belőlünk kentaurvacsi. Vagy a kentaurok nem esznek húst? Akkor meg győzedelmi zászló lesz a szép szőrünkből! Na, mindegy. A csorda menekült mi meg utánuk, aztán megfordult a játék, mert rájöttek, hogy nem egy vérfarkascsorda kergette őket.
- Hoppá!
A következő percben már mi rohantunk a felbőszült "mi nem ijedünk meg tőletek" dumát skandáló kentaurok elől.
- Ti emberfajzatok vagytok állatbőrben! Tisztuljatok innen! Megszentségtelenítitek az erdőnket! Főleg ez itt! - mutatott rá Holdsápra
A szokásos szöveg. "Ki innen emberfajzatok! " Maradjunk annyiban, hogy én sem bírom a burájukat, meg a lópofájukat, főleg nem akkor, ha lőnek ránk, miközben menekülünk… Bocs, gyorsított tempóban távoztam.
- De Ágas! Ők egy tiszteletre méltó faj, akiket elnyom a minisztérium!
- Bla-bla. Maradj már! Akkor sem túl értelmesek. Nem baj, legalább kitombolom magam.
- Ha Gareth túlságosan rászáll Lilyre… Csak sajna nem vezethetem le, mert Lily nem szereti, ha a nálam gyengébbeket bántom. Mondjuk, amit nem tud, az nem fáj neki… Visszatérve a holdtöltékre: ilyenek ezek, ha Holdsáp nem túl agresszív, akkor vadászunk. Mondjuk sellőkre a tóban.
- Ágas, most nosztalgiázol, vagy naplót írsz?
- Tapmancs, most én írok, úgyhogy neked csönd!
- Bocsánat, a Nagy James Potter alias Ágas, írni akar!
Szóval, a sellővadászat is jó volt. Mondjuk én nem igazán tudtam részt venni benne, de Holdsáp és Tapmancs élvezte. Ültünk a parton, a sellők meg a felszín közelében úszkáltak. Holdsáp egyre-másra fogta ki a sellőket, akik csikorgó hangukon követelték a vízbe visszabocsátásukat. Már gondolom én. Nem tudok sellőül, lehet, hogy csak Holdsápot szidták. Tapmancs meg le-lecsap, de nem talál el egyet sem.
- Csak tudnám, hogy a francba csinálja! - az előbb mér guggoló kutyából Sirius lett, de még mindig morgott
- Nem igaz! Nekem csak kettő van, neki meg legalább tíz! Hogy lehet jobb nálam?
- Sirius - kezdte Remus, aki időközben visszaváltozott emberré, a napfelkelte miatt -, ha figyeltél volna mugliismereten, akkor tudnád, hogy a fizika törvényei szerint, fénytörés következik be, ezért előbbre kell célozni, mint ahogy látod a sellőt.
- Jól van, na, nem lehet mindenki lexikonagyú!
- Nem vagyok lexikonagyú!!!!!!!